A magyarok 2010 és 2013 között elkövetett mulasztásai miatt az illiberális keresztényfasizmus egyedül Magyarországon tudott megkapaszkodni, az évszázad első évtizedében nem tudta átvenni a hatalmat a világ felett. Pedig jogosak volt az ezzel kapcsolatos félelmek. Emlékezzünk, milyen rettegéssel kellett várni egy időben minden demokratikus választást Nyugat-Európában, mert fennállt annak veszélye, hogy a szélsőjobboldal átveszi a hatalmat az európai demokráciákban is. Ha ez megtörtént volna, még az sem azzal lett volna egyenlő, hogy azonnal az Orbán-féle, demokráciának álcázott fasiszta diktatúra jön létre. Ezt bizonyítja, hogy amikor az olasz fasiszták kormányra kerültek, őket még demokratikusan meg lehetett buktatni, és az ország alkotmányos demokráciája nem omlott össze.
Orbán rendszere is megbukott volna már, ha két feltétel teljesül: 1. Ha 2010 és 2014 között a valamennyire demokratikus ellenzék és/vagy a magyar nép ragaszkodik az alkotmányossághoz, és nem engedi meg leépíteni a hatalmi ágak szétválasztásának rendszerét, nem engedi kivégezni a szabad sajtót és megakadályozza, hogy Orbán demokratikusan leválthatatlan legyen. 2. A második feltétel, hogy az ellenzék pártjai közül legalább egyetlen párt kitart a jogállami felfogás mellett, miszerint Orbán Viktor és bűntársai 2010 után államcsínyt követett el, megdöntötte az alkotmányos rendet, és nem legitimálja a rendszert. Ha maradt volna egyetlen elvszerű párt, amely nem korrumpálódik, és amely megmarad az igazság útján, amelyhez a rendszer ellenfelei csatlakozhattak volna. Ám a kettő közül egyik feltétel sem teljesült.
Ezért az orosz Ivan Iljin-féle keresztényfasizmus egyetlen országban jött létre a legtisztább formában, és az még csak nem is Oroszország, hanem Magyarország. Magyarország volt a leggyengébb láncszem, ahol a feltételek adottak voltak ehhez: az országnak több mint egyharmada elkötelezett és nyílt fajgyűlölő antiszemita, politikai értelemben az antiszemiták aránya a 60-70 százalék közé tehető. Az illiberalizmus pedig antiszemita rendszer, a keresztényfasizmus a zsidónak minősített társadalmi szabadságot, az egyéni jogokat, a jogállamiságot és törvényuralmat kérdőjelezi meg. Emellett a Horthy-rendszerben ennek a hagyományai megteremtődtek, amivel a magyar nép soha nem számolt le. Ezen kívül pedig a vezér szerepét betöltő fasiszta apa-figura, a paternalizmus a legprimitívebb formában itt maradt fenn.
Ehhez társul az egyéni boldogulás, a szabadrablás és a jólét iránti mindennél erősebb vágy, amely a legteljesebb mértékben felülírja azokat a szellemi javakat, értékeket, eszméket és demokratikus normákat, amelyek nélkül ez az átmeneti boldogulás és jólét bukásra van ítélve. Diktatúrában nincs jólét csak egy szűk rétegnek. A fasiszta állam megvonja a szociális juttatásokat, kiéhezteti az oktatást, egészségügyet, tartózkodik ezért a polgárok túlzott megadóztatásától, és engedi az üzletet azoknak, akik nem ellenfelei a rendszernek, mindezt megtámogatja az uniós pénzekkel. Ez pedig azt a hamis hatást és érzést kelti, hogy „soha nem éltünk ilyen jól”. Ezek a rétegek haszonélvezői és kedvezményezettjei a fasiszta rendszernek és ezért nagy támogatói is lesznek. Nem érdekli őket, hogy ez hosszú távon romba dönti az egész társadalmat. Ha ez bekövetkezik, akkor lázonganak majd, megfeledkezve arról, hogy ez volt az ára annak, hogy olyan jól érezték magukat a diktatúrában.
Ezért Orbán keresztényfasiszta diktatúrája megkezdi a második évtizedet, és ha szerencséje lesz, nem is ér azzal véget. A jellemtelen pávatánc, a német autóipar érdekei, a magyar dolgozók német nagytőke általi szabad kizsákmányolása életben tartja a magyar fasizmust. Amíg az Európai Unióban a német dominancia megmarad, addig Magyarországon nem lesz demokrácia és jogállam. Ha Európa többi része rá tudná kényszeríteni a németekre, hogy tartsák be az uniós alapelveket és követeljék meg Orbántól vagy rúgják ki, akkor a NER kártyavárként omlana össze. Akkor is, ha az államcsínyt vissza kellene csinálni, akkor is, ha ennek hiányában Magyarországot kitennék az Európai Unióból. Ha a magyarok nem járhatnának uniós polgárokként Európába, Orbánt úgy megkergetnék, hogy elhagyná a hájait.
Ezért a magyar nép még sokáig élvezheti az elnyomást, mert van egy frusztrált, sértett felcsúti szemétládája, aki elveszi Magyarországtól a felzárkózás lehetőségét, és egy szabad, harmonikus és boldog élet ígéretét, amit a Nyugathoz való tartozás jelent. Egy komplett elmebeteg, skizofrén paranoiás diktátor és családi maffiája, bűnszervezete fogságába került, aki a világ legaljasabb elméleteit és eszméit úgy adja elő, mintha bármi újat kitalált volna. Egy csaló, akinek nincs annyi élete, ahányszor életfogytiglanra kellene ítélni azért, amit elkövetett. A megaláztatás vár azokra, akik ebben az országban szabadon akarnak élni, dolgozni, alkotni, és nem egy ostoba, korlátolt zsarnokság hazugságiparának részei akarnak lenni. De ez ellen semmit nem tudnak tenni: vagy a lelki nyomort vagy a távozást választhatják. Ezta rendszert csak egy dühödt forradalom döntheti meg, mert Orbán erre más esélyt nem adott. De ehhez hiányzik a magyarokból az elvszerűség, a szabadság és az igazság szeretete. Majd ha korog a hasuk.
Világszinten azonban az elmúlt évtized az illiberális keresztényfasizmus vereségét jelentette. Nem tudtak hatalomra kerülni az Orbán és Putyin által kitöltött kígyótojások. Szerencsére, a liberálisok geyngesége és ostobasága sem volt elég, hogy ez sikerrel járjon. A liberálisok éveken át asszisztáltak az orosz titkosszolgálat legnevetségesebb hazugságaihoz és maguk is visszhangozták a „korszakváltás” hazugságait. Holott nem korszakváltás kezdődött, hanem antidemokratikus fasiszta támadás, amit csak egyszerűen vissza kellett volna verni, méghozzá az erre a célra létrehozott alkotmányos eszközökkel. Sehol nem lenne az európai szélsőjobboldal, ha a liberális demokráciák használnák a törvényeket, s megvédenék magukat. Ugyanez igaz az Európai Unióra is. Magyarországot is meg lehetett volna védeni, ha az Alkotmánynak csak fele annyi tekintélye lenne, mint egy welness-hétvégének kedvezményes áron bármelyik lepukkant motelben.
A legnevetségesebb az volt, amikor elhitték azt a hazugságot, hogy itt a tömegek lázadása zajlik az elittel szemben. Trump megválasztását is ennek tulajdonították, miközben azok, akik a Trump által képviselt elitre szavaztak, ki sem tudják mondani a szót, és azt sem tudják, hogy mit jelent. A fake news, a fasiszta propaganda, az átkozott Facebook és társai, a hívő emberek becsapása áll az egész mögött. Semmi korszakváltásról nincs szó. Nincs végzet, hanem egy orosz támadás van a nyugati demokratikus világ ellen, és nemzetárulók vannak, akik igénybe veszik az orosz segítséget. Mielőtt átvette volna a hatalmat a Kreml a világ felett, szerencsére kiderült, hogy miről van szó, és a polgárok elhitték, hogy nem kell tartaniuk a ráolvasástól, csak el kell menniük leszavazni a fasisztákat, ahol még ezt lehet. Ez győzött.
Amerikában az agymosott evangélikálok és fajgyűlölő redneckek, a konföderáció éltetői megválaszthatják még egy ciklusra Trumpot, de az alkotmányos rend nem dőlt meg, impeachment van folyamatban a világ első számú sátáni szörnyetege ellen. Európában az európai parlamenti választást látványosan elveszítették Orbán keresztényfasisztái. Ő maga arra kényszerült, hogy mindenki talpát nyalva hízelegje vissza magát a liberális demokratikus mainstream-be, ahonnan pedig gyakorlatilag kiesett. Sajnos a németek visszafogadták, mert a német gazdaság mindennél fontosabb, a demokratikus blabla hazugság. Az Unió élére tettek egy korrupt nőt, egy bábot, aki százszor rosszabb lesz, mint az elődje. A fasiszta rendszerváltás azonban nincs a levegőben. Orbán ellen is folyik a 7-es eljárás, ami nevetséges, de azért zajlik. Az oroszoknak muszáj lesz megint végigbombázni Szíriát és a térséget, hogy menekültekat árasszon Európára. Csak ez segíthet a fasisztáknak, ha népirtással előidézik mesterségesen a menekültválságot.
