Magyar Péter nagyjából úgy viszonyult a gyermekbántalmazási ügyekhez, ahogy a Pride-hoz és a gyülekezési szabadság korlátozásához. Már ez utóbbi kettőbe is bele kellett volna buknia demokratikus ellenzék esetén, de rajta nem kérnek számon semmit a hívei.
A Szőlő utcai botrányt teljes mértékben az általa „óellenzéknek” nevezett demokratikus pártok és politikusok, elsősorban Dobrev Klára és a DK, valamint az egykori ellenzéki pártelnök, Juhász Péter tárta fel, míg a már megszűnő Momentum kontrázott hozzá.
Ha Magyar és a demokratikus ellenzékiséget eláruló hívei óhaja valóra vált volna, s rajta kívül minden más ellenzéki párt megszűnt volna (felszámolta volna magát), akkor nem lett volna senki, aki leleplezi a pedofil és gyerekverő bűnözőket. Ez az ő érdemük.
Magyar Péter sehol nem volt. Amikor a demokratikus ellenzék fáradságos munkával, és a bántalmazott gyerekek iránti elkötelezettségből (aminek nyoma sem látszott Magyar Péter esetében) leleplezte a Szőlő utcai horrortanyát, s botrány lett belőle, Magyar az élére állt.
Magyar még azt sem tette meg, hogy megemlítette volna, kik tárták fel az ügyet.
Történelmet sem hamisítottak ilyen rövid időtávban, mint ahogy az új Fideszt szervező Magyar, aki azt állította: a nevével fémjelzett változások a kegyelmi üggyel kezdődtek el. Miközben a kegyelmi ügy nélküle kezdődött, ő volt az, aki a kegyelmi ügyet kioltotta.
A kegyelmi ügyhöz Magyar úgy kapcsolódik, hogy a felesége volt az egyik aláíró, aki ebbe – nagyon helyesen – bele is bukott. Ő még javában fideszes volt, de már rugdosták ki a kamu állásaiból, ezért zsarolásra próbálta használni, hogy szembefordult Orbán embereivel.
A zsarolás nem jött be, hiába hozta nyilvánosságra aljas módon a felesége lehallgatásáról készült (semmire nem használható) felvételeket is, így az ellenzék oldalára sodródott, ahol a Gyurcsányt évtizedek óta gyűlölő volt SZDSZ-es értelmiségiek kitalálták messiásnak.
Magyart annyira nem érdekelte akkor sem a bántalmazott gyerekek ügye, hogy a bicskei pedofilok áldozatai helyett saját magára és bosszúhadjáratára irányította a figyelmet. A Fideszből messiást várók csináltak belőle politikust, ő pedig megértette: itt van a pénz.
A gyermekbántalmazás azonban olyan rendszerszintű probléma, amit nem lehetett ezzel lezárni, és voltak lelkiismeretes demokraták, akik nem hagyták annyiban az ügyet. Nekik köszönhető, hogy az Orbán-rezsim nem tudta elrejteni és lesöpörni a visszaéléseket.
A Szőlő utcai bűntanyából akkora botrányt lett, hogy abba belebukhatna Orbán, ha nem állna a polgári felháborodás és népfelkelés útjában Magyar Péter, aki saját politikai érdekei szerint pózol, kisajátította és „mederbe” terelte, s ezúttal is elfojtotta az ügyet.
Az újfideszes Magyar a demokratikus ellenzék munkáját, annak eredményeit ellopta, és az ügyet is megfojtja. Már másodszor akadályozza meg, hogy az ország fellázadjon az Orbán-rezsim ellen, s már másodszor söpri az asztal alá az ügyet azzal, hogy a Tiszának lenyúlta.
Ezzel a „Tisza Párt” és saját programjába illesztette, amelynek egyetlen célja az ellenzék megsemmisítése, valamennyi ellenzéki mandátum (és a vele járó milliárdok) megszerzése, majd mindennek saját céljaira, s orbánista ideológiájának képviseletére való hasznosítása.
A gyermekbántalmazás áldozatai csupán eldobható eszközök számára a politikai céljaihoz. Kisajátította megint mások munkáját és eredményeit, ellopta az igazi ellenzék értékeit, és szokásához híven megsemmisítette azokat. Ennél jobban nem lehet összefoglalni szerepét.
Magyar levezeti a társadalmi feszültséget és ennek helyére újra saját személyét állítja be. Hazugságaival tölti be a nyilvánosságot a nem létező szakértőiről, és nem létező kormánya nem létező tagjairól, a nyomokban sem létező programjáról.
Mindent elmond róla, hogy az elnémított bábjait még senki nem választotta meg, még nem került be a parlamentbe, de már „első sikeres frakcióülésről” beszél. Pártja sincs, frakciója sincs, minden csak ámítás, látszat és csalás. De ebből látszik, mi a fontos neki.
Kérdés, mikor jönnek rá az emberek, hogy Magyar ugyanígy lopott el mindent, ellenzéket, pártot, pénzt, Orbán-ellenes indulatot, reményt, ugyanígy sajátította ki, semmisítette meg az ellenzék 15 éves munkáját, összefogva az eddig is romboló hivatásos „civilekkel”.
Magyar éppen az ellentéte annak, mint amire messiásként szerződtették. Nem ellenzéki, csak rivális, nem demokrata, hanem autokrata, nem egyesít, hanem bomlaszt, kirekeszt, nem őszinte, hanem lop, csal és hazudik. Nem megszabadít Orbántól, hanem bebetonozza.
Nem felszámolni akarja az Orbán-rendszert. Helyet akar cserélni Orbánnal. Ha az a kérdés, hogy ez a csere jobb-e az országnak, a válasz az, hogy nem. Mert Orbánnal a rendszerének is el kellene tűnnie. Ami belátható időn belül magától megszűnne, Magyar életben tartja.
Magyar rendszerváltása nem változtatja meg a rendszert. Magyart csak a hatalom, a pénz érdekli, s ehhez gátlástalanul használ fel, lop el, tapos el mindent, bántalmazott gyermekek ügyét is. Most a gyerekek az áldozatok, ha hatalomra jut egyszer, akkor az egész ország.
