Miközben a Magyar Pétert támogató sajtó (amely 15 éven át kollaboránsként élőben közvetítette a diktatúra kiépítését, maximum a demokratikus ellenzék szétverésével volt elfoglalva) Orbán csődjéről beszél annak kapcsán, hogy a „tiszások” által megzavart gyűlésein nem képes uralkodni a helyzeten, elfelejti ezeket a jelenségeket minősíteni és kategorizálni. A diktatúra elleni tiltakozás lehetne népfelkelés, abban az értelemben, hogy a békés megmozdulások célja és követelése a diktatúra távozása lenne, s akkor ezt (nem véres!) forradalomnak lehetne nevezni. De ez nem az. Ez közönséges megzavarás.
Mi támogatjuk, s egyedül helyes lépésnek tartanánk, hogy a magyar nép utcai békés demonstrációkkal, tömegtüntetésekkel buktassa meg a diktatúrát, de ahhoz nincs szükség Magyar Péterre. Ennek jelentősége éppen abban állna, hogy helyre billenne a valóság: Orbánt a magyar nép tudja meneszteni, azzal a hamis demagógiával szemben, amely azt hirdeti, hogy „csak Magyar Péter tudja megbuktatni Orbánt”. Magyar Péter nem tud megbuktatni senkit a nép nélkül, s a nép nagy hibát követ el, ha Orbánt Magyar Péternek (az ő javára) akarja megbuktatni, aki egyébként a legkevésbé sem képviseli a támogatóit.
De azok a tiltakozásnak nevezett akciók, amelyeken Magyar Péter hívei (egyesek úgy nevezik, hogy a „tiszások”) Orbán választási gyűléseit megzavarják, nem tartoznak ebbe a kategóriába. Céljuk nem a rendszer megbuktatása, csupán egy választási rendezvény, egy gyülekezés megzavarása. Ha ez nem egy forradalom, hanem a jelenlegi társadalmi rend keretei között megtartott zavargás, akkor ez törvénytelen, amely sérti a gyülekezéshez való jogot. Ez a jog a zavartalan gyülekezést jelenti. A „tiszás” támadások nemcsak törvénytelenek, hanem demokratikus szempontból elfogadhatatlanok is.
Ha Magyar Péter demokráciának és jogállamnak tekinti az Orbán-rendszert, ahogy többször kifejtette, s ennek megfelelően a kormányt (nem a rendszert) választáson akarja legyőzni, híveinek megjelenését és tiltakozását az általa elismert demokratikus mércével kell mérni, s akkor a törvénytelen megzavarás és rendbontás kategóriájába tartoznak. Az orbáni látszatdemokrácia törvényei szerint a gyülekezési szabadság magában foglalja azt, hogy aki gyülekezést (választási gyűlést) tart, annak gyülekezését nem lehet megzavarni, mert aki ezt megteszi, az törvénytelenséget követ el.
Ezeknek a „tiszás” akcióknak a célja pedig éppen az, hogy megzavarják Orbán választási gyűlését, belefojtsák a szót a szónokba, és távol tartsanak más szavazókat a további rendezvényektől. Orbánnak a törvény szerint rendőrséget kellene hívnia a gyűlései helyszínére, hogy tartsák távol a zavargókat, és biztosítsák a törvényes gyülekezés jogát. Orbán ezt nyilván azért nem teszi meg, mert nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy rendőrséget küld azokra, akik véleményt nyilvánítanak. De ez nem véleménynyilvánítás, hanem a gyülekezés szándékos megzavarása.
Magyar fanatikus és hisztérikus tábora ezt annak ellenére teszi, hogy Orbán két éve nem akadályozza és nem zavarta meg Magyar országjárásait, s nem küldött sem provokátorokat, sem a tiszásokhoz hasonló ordítozó csapatot, hogy botrányba fullasszák Magyar gyűléseit, és magakadályozzák, hogy Magyar elmondja, amit akar. Amikor az Orbán-gyűlések szervezői (akik vélhetően a fenti okokból nem hívnak rendőröket, pedig az lenne a helyes), megpróbálják a rendet a saját rendező gárdájukkal fenntartani (ezek a híres „fekete kabátosok”), akkor egy törvénytelen támadástól védik meg a rendezvényt.
Teljes szereptévesztés és aránytévesztés, amikor Magyar (magát függetlennek nevező) propagandasajtója a megzavart Orbán erőlködésén örömködik, és a rendőrök helyett felhasznált saját rendezőgárda fellépését kriminalizálja, mert valójában ezzel egy törvénytelen akciót védelmez, egy politikai rendbontást támogat. El kellene dönteni, hogy Orbán rendszere diktatúra, amit forradalommal akarnak megdönteni, vagy demokratikus rendszer, ahogy Magyar Péter állítja, de akkor be kellene tartani a törvényes rendet. Ha fordítva történne ugyanez, ugyanezek az újságok és tiszás hívek mit mondanának?
A leváltani kívánt diktatúra fideszes hívei, de még a „békemenetnek” csúfolt társaság sem zavart meg egyetlen Magyar Péter-gyűlést sem, nem ordítozták a rendezvényen, hogy „Mocskos Tisza” (eljön majd annak is az ideje), és nem kiabálták túl a szónokot. Ez nem egy demokratikus változást akaró tömeg, s nem egy méltóságteljes, kulturált politikai mozgalom, hanem a vezére uszításán felnevelt szélsőjobboldali csürhe és söpredék (ha ez nem egy forradalom). Ennek különböző formáit jól ismerjük a történelemből. Ez nem demokraták, humanisták sajátja, s nem egy „emberséges Magyarország” megnyilvánulása.
Ezek a törvénytelen támadások Magyar Péter arroganciájából fakadnak, aki ezt azzal kezdte, hogy ahol Orbán zártkörű gyűlést tartott, abba a városba szervezett ugyanarra a napra ellenrendezvényt. Ebből nőtt ki az, hogy amikor Orbán nyílt választási gyűléseket kezdett el tartani, a tiszás fanatikusok nem hagyják a gyűlést megtartani, hanem megzavarják azt. Amikor ezt korlátozni próbálják rendőrség bevetése nélkül, áldozatként és mártírként tüntetik fel magukat. Orbán gyengeségén élcelődnek, hogy ezt tűri, pedig abszolút jogszerűen vethetné be a rendfenntartó erőket. Fordítva is ezt kellene tennie.
Már ott tartunk, hogy lassan a diktatúra lesz az erkölcsi győztes, mert kulturáltabban viselkedik, mint a magát demokratikusnak nevező ellenzéke. Csak előre szeretnénk felhívni az áradó Tisza hordalékának örvendező „kormányváltókat”, hogy aki már most elnézi, biztatja, támogatja, a háttérből szervezi a törvényes rendet megzavaró akciókat, az a csőcseléket és a csürhét más szélsőjobboldali célok érdekében is be fogja vetni. Ez pedig a Fidesz rosszabbik arca, nem véletlen, hogy az a Magyar Péter gerjesztette fel ezt, aki a 2006-os utcai zavargásokban résztvevő csőcselék rehabilitálásáért dolgozott.
A vicc az, hogy ha Orbán visszavenne, normális lenne, nem az orosz érdekeket védené, és nem orosz propagandát nyomná, ebben a felállásban ő lenne a jobb, és tömegesen szavaznának rá olyanok, akik soha nem szavaztak a Fideszre. S még egyesek azt mondják, Orbánnál nem lehet rosszabb. Készüljenek, megérkezett.
