Magyarországon feltűnő értetlenséget keltett az ezer sebből vérző amerikai kémügy, melynek során Maxin Norbert és Bukta Béla Szabolcs üzletembereket kémkedéssel vádolták meg. A kreált ügy megbukott a bíróságon, a vádlottakat felmentették, de az ellenük irányuló támadások nem értek véget. Az amerikai kémügynél még abszurdabb jogcímeken üldözi a hatóság őket, ami felveti annak gyanúját, hogy az amerikai kémügy nem tévedés és szakmai hiba, hanem az Orbán-kormány által irányított koncepciós eljárás volt. Kérdés, miért ennyire fontos a két ember eltüntetése?
Ha megkaparjuk az amerikai kémügyet, félelmetes összefüggések tárulnak fel. Nem kizárható, hogy az ügy hátterében Magyarország legújabbkori történetének legsötétebb titkai állnak, amelyek új megvilágításba helyezik az Orbán-kormány működésének valóságát, feltárják annak mélyrétegeit. A megértéshez az a kérdés vezet el bennünket, milyen információk közelébe juthattak a vádoltak, milyen veszélyt jelentettek a kormányzatra? Más szóval: mibe tenyerelhettek bele? Mit akar az Orbán-kormány elrejteni? Miről akarták elterelni a figyelmet, minek a nyomait akarták eltüntetni?
Feltűnő, hogy az sem zavarta őket, hogy a Fideszhez közelálló személyekről volt szó. Maxin Norbert Bukta Bélával 2007-ben Varga Mihály jelenlegi pénzügyminiszter ajánlására ismerkedett meg. Bukta 2006-tól egy éven át Varga Mihály személyi titkára volt. Az első Orbán-kormány idején a Miniszterelnökségen dolgozott. Utána Amerikában tanult, majd eltöltött egy évet a Világbanknál. 2010-től a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese volt, 2014-ben átkerült a Magyar Nemzeti Kereskedőházhoz, ahol 2015-ig üzleti stratégiai tanácsadóként tevékenykedett.
Maxin Norbert volt a Fidelitás alapítványának, a Fiatalok a Demokráciáért Alapítvány elnöke, az ő irodájába volt bejegyezve a szervezet székhelye. Itt ismerte meg Szijjártó Pétert, a Fidelitas akkori elnökét is. Varga Mihállyal néhány havonta találkozott. Bukta Béla 2007 és 2010 között az Arcade Kutatási és Fejlesztési Kft. ügyvezetője volt, aminek Maxin volt a tulajdonosa. A cég NATO kutatási forrásokat és NATO technológiai partnereket próbált szerezni egyetemi fejlesztésekhez. Így került kapcsolatba az amerikai nagykövetség Védelmi Együttműködés Irodájával (ODC).
Az „amerikai kémügy” vádlottai: Bukta Béla Szabolcs (balra) és Maxin Norbert (jobbra)
Az okok az amerikai kémügy vádiratából, a Maxin Norbert által megvásárolt Polygon Informatikai Kft. tevékenységéből, majd a cég hirtelen titkosszolgálati eltüntetéséből érthetők meg. A szálak olyan messzire vezetnek, amelyek alapjaiban rengetik meg az Orbán-kormány működését. Az amerikai kémügy másodrendű vádlottja az állami költségvetés adatainak meghamisítására és a valós államadósság eltüntetésének nyomaira bukkant. A Polygon Kft. öröksége pedig elvezet az orosz kapcsolatokhoz, a keleti nyitáshoz, benne nemzetközi pénzmosáshoz és pénzügyi terrorizmushoz.
Ami felszínre került, az a jéghegy csúcsa, amiből következtetni lehet a jéghegyre. Az ügy mélyebb vizsgálata olyan kérdésekre keresheti a választ, hogy mitől és honnan van az Orbán-kormánynak ennyi pénze, hogyan tudja még mindig finanszírozni magát? Hova tűnnek a költségvetésből ellopott láthatatlan vagyonok? Miért van szükség az orosz és kínai beruházásokra, miért Magyarország a világ egyik pénzmosó központja? Miért jelentek meg körözött terroristák Budapesten, s mi a célja az ázsiai és afrikai pénzügyi befektetéseknek? Mivel is foglalkozik valójában az utazgató Szijjártó?
Hollywood-i filmnél dermesztőbb valóság
Az ügyben minden van, ami egy hollywood-i kémfilmhez kell: szovjet időkbe nyúló kapcsolatok, GRU, a „láthatatlan légió”, megörökölt tudás, COCOM-lista megkerülése, számítógépes rendszerek és szoftverek feltörése, bankkártya rendszerek, bankbiztonság, banki rendszerek kijátszása, pénzmosás, FBI, IMF, állami költségvetés, korrupció, orosz titkosszolgálat, Amerika, katonai kutatás-fejlesztés, magyar titkosszolgálat, NATO, a legnagyobb bankok és cégek, mindezek fölött a miniszterelnök, aki nem akar átláthatóságot, és elmossa a határokat az állami és magántulajdon között.
Maxin Norbert az általa vezetett céghálózatot vesztére „Birodalomnak” nevezte el, a nyomozóhatóság ennek nyomán a Birodalomból építette fel az amerikai hírszerzésnek, az IMF-nek és a Svájci Alapnak dolgozó kémszervezet képét. A vádiratot még a sajtó is nevetségesnek nevezte, a leírt tevékenység egy magyarországi céghálózat tipikus működésének bemutatása volt. A vádakra majd kitérünk, miszerint olyan iratot adtak át az amerikaiaknak, amelyet a NATO hivatalosan is ismerhetett, másrészt tájékoztatták az IMF-et a magyar csalásokról, ami a közérdekű bejelentés műfaja.
Ennél fontosabbak a Polygon Kft-re vonatkozó információk, amelyek elvezetnek a kémügy mozgatórugóihoz. A vádirat szerint Maxin Norbert 2009 decemberében szerzett befolyást a Polygon Informatikai Kft.-ben. A Polygon Kft. az IBM fő magyarországi partnere volt, s a cég értékesítette az amerikai Arksys (tulajdonosa az Euronet Inc.) bankkártya rendszer szoftvereit külföldi bankok magyar leányvállalatainak. A Polygon végezte a karbantartást, a fejlesztést és a védelmet, így belelátása és hozzáférése volt a banki forgalomba, amely a rajtuk keresztül vásárolt szervereken futott.
Az Arksys és más biztonsági banki programok csak nagy kapacitású IBM AS400-as szervereken működtek, mert ezek voltak a legmegbízhatóbb szerverek a világon, s a nagy bankok mindenütt ezt építették be. Ezeket használták az amerikai programozók is eredetileg, „erre lett tervezve” a szoftver. Ezeket használják a U.S. Navy nukleáris egységei, ezek futnak atomerőművekben is , mert 100 százalékosan üzembiztosak, a biztonsági iparágak tapasztalatai pedig referenciát jelentenek a bankoknak. Ezért a bankok a szoftverekkel együtt vettek IBM szervereket is. Ez volt az üzleti modell.
AS400 IBM szerverek, ilyeneket értékesített a Polygon Kft. a külföldi bankok magyar leányvállalatainak, s hozzá az Arksys bankkártya szoftvereket, karbantartással, fejlesztéssel és védelemmel. A szovjet katonai elhárítás magyar fedőcége által alapított cég a banki szerverekhez és az információkhoz szabadon hozzáférhetett.
A Polygon Kft. távolról is hozzáfért a szerverekhez és a banki forgalomhoz. Rendelkezett a hozzáférési kódokkal és kulcsokkal. A cég kezében volt a működtetés, a védelem és az ellenőrzés is, amit normális esetben különböző cégek végeznek. Mivel minden bank és megrendelő más igényekkel jelentkezik, a Polygon Kft. az általa értékesített szoftvereket hozzáigazította az általa eladott IBM szerverekhez, amelyeket így csak ők ismertek. Senki más nem értett és nem férhetett hozzá. Ezzel bármit meg tudtak csinálni, őket senki nem ellenőrizte, és beleláttak mindenbe.
A Polygon Kft. az IBM legnagyobb magyarországi üzleti partnere és az amerikai Euronet kizárólagos forgalmazója volt. Jelentős bevételt szerzett a szerverüzemeltetésből, a hardverforgalmazásból, különleges szoftverek, bankok és a bankkártyák informatikai rendszerének fejlesztéséből és védelméből. A cég ügyfélkört alakított ki az IBM-gépeket üzemeltető vállalatokból és intézményekből. Árbevétele 2006-ra elérte a 4,5 milliárd forintot. A vádirat szerint arra törekedett, hogy „elsősorban kormányzati és állami intézményekben” az IBM eszközei és a Polygon Kft. programjai fussanak.
A Polygon Kft. jelentősége abban állt, hogy egyrészt az IBM elsőszámú magyarországi viszonteladója volt, másrészt a nemzetközi pénzügyi rendszer jelentős részének informatikai hátterét és védelmét biztosította. Ügyfele volt Magyarország stratégiai cége, a MOL, továbbá a Raiffeisen Bank, az MKB Bank, a K&H Bank, a CIB Bank, az Unicredit Bank, az Erste Bank, a Volksbank (Sperbank), a Kavosz (amely bonyolítja a Széchenyi Kártya programot és kedvezményes uniós forrású hitelezést folytat), emellett NATO beszállító is volt. Tetszenek kapisgálni?
A szegedi székhelyű Polygon Kft.-t 1990-ben Gál György alapította néhány társával, s ő volt a cég ügyvezetője, amíg Maxin Norbert meg nem szerezte a cég többségi tulajdonát, s váratlanul le nem váltotta. Amikor ez bekövetkezett, rejtélyes dolgok történtek. Az OTP egyik napról a másikra megszüntette a hitelszerződését, inkasszózta a cég számláját. A titkosszolgálat egy nap alatt bedöntötte a céget, betörtek az információs rendszerébe, kódokat semmisítettek meg, beléptető adatokat töröltek, két banknál „adattorzulás” történt, mindenki felmondott, s eltüntették a nyomokat.
A kérdés az, hogy miért? Maxin Norbert az Átlátszónak adott interjújában úgy fogalmazott: „az OTP-nek azt mondták, hogy a Polygon kémkedéssel foglalkozik. Ezt megemlítik a kémügyben is, de hogy konkrétan miképpen zajlott, a rendőrök nem írták le.” Ha a Polygon kémkedéssel foglalkozott, akkor azt az előző ügyvezetés végezte, mert Maxinék akkor vették át a régi ügyvezetőtől a céget. Az amerikai kémügy pedig nem a Polygon Kft. állítólagos kémkedése miatt indult, azzal senki nem foglalkozott. De ha kémkedtek, akkor kinek?
A Polygon Kft.-nél zajló állítólagos kémkedést nem vizsgálták, de akik a céget átvették, és vizsgálták az előző ügyvezető alatti működést, azokból kémet csináltak. Ellenük az amerikai kémügy azért indult, mert Maxin feljelentést tett az FBI-nál, s megpróbálta a céget, a vagyonát és a hozzáféréseket visszaszerezni. Szegényes fantáziára vall, de nem véletlen, hogy a titkosszolgálat egy kémügyet kreált, hogy eltüntesse őket. Ők ehhez értenek, mert ezzel foglalkoznak. Jobb nem jutott az eszükbe.
A Tanú című filmből Bástya elvtárs és Virág elvtárs is azt találta volna ki, hogy legyenek amerikai kémek. Bástya elvtársnak pedig a szovjet elvtársak gratuláltak volna. A párhuzam nem is olyan légből kapott, mint ahogy azt látni fogjuk.
„Polygon”, a nukleáris fegyver
Az ügy megértéséhez elengedhetetlen a cég eredetének vizsgálata. A Polygon Kft. alapítói a rendszerváltás előtt a szegedi egyetemen ismerkedtek meg az IBM-technológiákkal. A szegedi egyetem Kibernetikai Laboratóriuma a korszak más intézményeihez hasonlóan COCOM listás termékek feltörésével, lemásolásával foglalkozott, titkosszolgálati megrendelésre, a szovjet hadiipar számára. Ennek megfelelően bizalmi emberek látták el a feladatot. A 60-as, 70-es, 80-as években csak a kutatók értettek az informatikához, ezért őket tudta használni a kommunista titkosszolgálat.
Maxin Norbert emberei Gál György környezetéből tudták, hogy a Polygon Kft. indulásához a pénzt a Novotrade Rt.-től kapták. A Novotrade a katonai elhárítás fedőcége volt, vezetője Rényi Gábor, aki a sajtóban megjelent „Kékesi Péter” fedőnéven ismert. A Polygont így a katonai hírszerzés pénzén indították olyan szegedi informatikai szakemberek, akik a szegedi egyetemen a Szovjetuniónak dolgozó Kibernetikai Laboraórium munkatársai voltak. Itt ismerkedtek meg az IBM gépekkel, innen szerezték az IBM-kapcsolatokat és a szaktudást, amit utána a saját cégükben kamatoztattak.
A kelet-európai kommunista titkosszolgálatok fedőcégeinek százai próbáltak Nyugaton kapcsolatokat építeni és a szankciókat kijátszani. A Novotrade Rt., amelynek pénzén indult a rendszerváltás kezdetén a Polygon Kft., egyike volt ezeknek. A Varsói Szerződés országaiban kiemelt feladat volt, hogy a szovjet hadiipart segítsék. Mivel nekik nem volt saját high tech iparuk, amerikai és nyugati szoftvereket igyekeztek feltörni, lemásolni és termékké alakítani, a szovjetek számára. Mivel informatikai vállalkozók nem voltak, az államnak kellett ehhez beszervezni a hazai kutatóintézeteket.
1978-ban a szegedi Kibernetikai Laboratóriumban a számítógép előtt Gál György, a későbbi Polygon Kft. alapítója és ügyvezetője látható
Jól mutatja a környezetet, amelyből a Polygon Kft. indult, a cég neve, amely azonos a szovjet nukleáris fegyverek kísérleti bázisának nevével. „The Semipalatinsk Test Site (STS or Semipalatinsk-21), also known as ‘The Polygon’, was the primary testing venue for the Soviet Union’s nuclear weapons. It is located on the steppe in northeast Kazakhstan.” Magyarul: „A Szemipalatyinszki Teszthely (STS vagy Szemipalatyinszk-21), más néven ‘A sokszög‘ volt a Szovjetunió nukleáris fegyvereinek elsődleges tesztelési helyszíne. A sztyeppén található Kazahsztán északkeleti részén.”
Kinek jut eszébe ilyen nevet adni egy induló cégnek 1990-ben? Kinek a fejében van benne ez a szó, hogy egy céget erről nevezzen el? Valószínűleg annak, aki ebből a világból jött, aki oda tartozik. Ez pedig a szovjet katonai hírszerzés, a GRU, amelynek alárendeltségében dolgozott a magyar katonai hírszerzés. Ehhez a hálózathoz tartozott a katonai hírszerzés külkereskedelmi fedőcégeinek pénzügyi finanszírozása, amelyet az ügy jellegéből fakadóan mindenféle trükkökkel álcázva, professzionális banki pénzmosással végeztek. Ezt a tudást örökítették át, s hasznosították később.
Így függ össze elválaszthatatlanul a titkosszolgálat, a titkosszolgálati fedőcégek, azok finanszírozása, a banki rendszerekkel kapcsolatos informatikai és pénzügyi tudás, az állami pénzmosás, pénzek „gyártása” és eltüntetése, az adósságállomány meghamisítása, átkönyvelése, nem létező pénz kimutatása. Ennek fontos része a pénzügyi és banki háttér, amely ezeket az egymással sokszor nem is érintkező egységeket finanszírozza, amelyek mégis egy hálózatot alkotnak. A szovjetek itthagyták ennek a vázát, majd visszatérve, mint oroszok, életet leheltek belé.
A Magyar Narancsban (is) megjelent információk szerint a külkereskedelmi cégeknek álcázott titkosszolgálati fedőcégeket a Magyar Nemzeti Bank bécsi leánybankja, a CW Bank pénzelte. A cikk épp arról szól, hogy miután a rendszerváltáskor a CW Bank nem szűnt meg, 1990 (!) és 1996 között 70 milliárd forint „kockázatos hitelt” helyezett ki, amiből nem jött vissza egy fillér sem. A bank 70 milliárdos vesztesége olyan „kelet- és közép-európai ügyfelekkel kötött üzletekből származik, akik a rendszerváltás előtt is a bank ügyfelei voltak, csak akkor még állami garanciákkal működtek.”
Ezek voltak a szovjeteknek dolgozó katonai hírszerzés egykori fedőcégei, amelyek kapitalista magáncégekké váltak. Ezek a pénzek szivárogtak tovább, ezekből hoztak létre új cégeket azok, akik addig a hírszerzésnek dolgoztak. A jegybank hivatkozott vizsgálatából kiderül, „a bank bukott hiteleinek többsége mögött fél tucat, egymással szoros kapcsolatban álló magánszemély cégcsoportjai állnak, nehezen követhető offshore cégek által rejtett tulajdonviszonyokkal”. Ez maga az egykori „hálózat”, amelynek a CW Bank 1990 után is nem hiteleket adott, hanem finanszírozást nyújtott.
Az 1996-ban kirobbant botrány jegybanki vizsgálata során kiderült, hogy a bank, amikor a „hiteleket” nyújtotta, akkor is tudta, hogy nem kap vissza semmit. A hálózat nem szűnt meg, a CW Bank tevékenysége az új viszonyok között ugyanaz maradt, és ugyanazokat a szovjet irányítás alatt működött titkosszolgálati („impex”) volt fedőcégeket pénzelte, amelyek később magáncégek lettek. A volt katonai hírszerzés által feltőkésített cégek ugyanazt a tevékenységet végezték, ugyanazzal a szaktudással, részben saját hasznukra, részben a megbízóiknak, részben az új kormányzatoknak.
Ez a Dunagate-ügyhöz hasonló szintű botrány, de utána senki nem vizsgálta, hova tűntek ezek a sejtek, hogyan épültek be a személyek és a cégek a posztkommunista államok kormányzataiba. Ez a kelet-európai rendszerváltás legnagyobb hiányossága, amely egyes helyeken lassította, más helyeken (mint Magyarország) megakadályozta a demokratikus változás befejezését. Az oroszok a régi struktúrát újraélesztették, a régi módszereket továbbvitték, és ezzel alternatívát kínáltak a Nyugattal szemben, amit az autokratikus törekvései miatt Orbán elfogadott.
Magyarország ma már ezért idegen test az EU-ban és a NATO-ban. Ezek egyik része az államigazgatásban, másik része a pénzügyi szektorban, az informatikában, a banki biztonságtechnikában tevékenykedik. Az amerikai kémügy vádlottai pechjükre mindkét területen beleütköztek – mint ahogy azt látni fogjuk – a nem is annyira láthatatlan „légióba”, amely orosz irányítás alá került.
Minisztériumból a kémbankba
A könnyebb érthetőség szempontjából hivatkozunk az „orosz kémbank” néven elhíresült Nemzetközi Beruházási Bankra (IIB), amely leplezetlenül mutatja a folytonosságot, és az ország orosz visszaszerzését. A bankot, amelyet a KGST bankjaként alapítottak, s ennek a hálózatnak a csúcsszerve volt, az amerikaiak idén áprilisban füstölték ki. A bank magyar alelnöke, Laszlóczki Imre, 1987-ben diplomázott a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Állami Intézete diplomáciai karán. 1987-től kezdve a magyar külügyben dogozott fedésben, 2019-ig az összes magyar kormány alatt (!).
Laszlóczki nagyköveti posztot töltött be Azerbajdzsánban, Kirgizisztánban, Tádzsikisztánban, az azóta türk testvéreinkké lett országokban. 2019-ben már az Orbán-kormány delegálta a Budapestre költözött Nemzetközi Beruházási Bank alelnöki posztjára. Laszlóczki pályafutása töretlen volt, mintha rendszerváltás nem is lett volna. Nyikolaj Koszov, az orosz kémbank elnöke, Laszlóczki Imre főnöke, ugyancsak a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Állami Intézetében (MGIMO) végzett, közgazdaságból doktorált, s a volt KGB-s Putyin által reaktivált orosz kémbank vezetője lett.
Koszov a folytonosság megtestesítője. Apja a KGB vezérőrnagya volt, a 70-es években a Belügyminisztériumban a KGB állandó képviseletét vezette. Anyja a szovjet hírszerzés legendás alakja volt. Koszov az orosz kémbank élén ugyanazt a feladatot töltötte be, amit az apja a Kádár-rendszerben, csak most már az Orbán-kormány égisze alatt. Orbán kivonta az IIB-t a magyar jog hatálya és a magyar intézmények felügyelete alól, a magas rangú külföldi tisztviselőknek (valamennyien orosz kémek) diplomáciai mentességet, az EU-ban szabad mozgást és teljes immunitást biztosított.
Az orosz kémbank impozáns Duna-parti épülete Budapesten, amelyet ingyen kapott a magyar kormánytól. Minha egy magyar minisztérium épülete lenne. Valójában annál is több. Ilyen rezidentúrája a Kádár-rendszerben sem volt a KGB-nek és a GRU-nak Magyarországon, pedig akkor orosz katonai megszállás volt az országban. A helyzet ma sokkal rosszabb annál.
Az átmentett egykori szovjet (ma orosz) hírszerzés hálózata hivatalosan is összenőtt a magyar állammal, a megörökölt tudását átadta az Orbán-kormánynak, s az kamatoztatta. Ezeknek a cégeknek némelyike átfedésben van a magyar kormánnyal, a magyar és az orosz titkosszolgálattal. Szinte szét sem lehet választani őket. Nem véletlen, hogy Orbán Rogán felügyeletével közvetlenül maga alá rendelte őket. Az egykori „szakemberek” az államigazgatásba vitték a tudást, amivel a Kádár-rendszer hamisította a költségvetési hiányt, az adósságállományt, csalással javította a hitelképességet.
Ez a csapat egymásra talált az oroszokhoz átállt Orbán-kormánnyal, amely egyre gátlástalanabbul használta a pénzügyi-technikai hátteret, a megörökölt „titkos” tudást, amivel bármennyi pénzt tisztára lehet mosni, el lehet rejteni, bármennyi államadósságot el lehet tüntetni, az IMF elől is. Az IMF-től ezért kellett megszabadulni az oroszok pénzével, mert az IMF átláthatóságot követelt. Bukta Béla azt mondta el nekik, hogy becsapják őket, s elmagyarázta, hogyan működik ez. Az amerikai kémügy vádirata szerint ezzel „a Magyar Köztársaság érdekeit sértő cselekményt követett el”.
Emlékeztetünk arra, hogy a kommunista magyar állam a szovjetek irányításával (idősebb Koszov) résztvettek a nemzetközi terrorizmus finanszírozásában is. Budapesten élt a hírhedt Carlos. A magyar kommunista rendszer átláthatatlan módon, ismeretlen eredetű pénzeket mosott tisztára, juttatott be a nyugati pénzügyi rendszerekbe, amely elvezetett a pénzügyi terrorizmushoz. A módszerek átvétele ugyanoda vezetett, a legjobb példa erre számos ismert és körözött terrorista, terrorizmust finanszírozó bűnöző megjelenése Budapesten.
A Kádár-rendszerhez képest a helyzet annyiban változott, hogy az Orbán-kormány maga is jelentős piszkos pénzeket mozgat, bekerült a nemzetközi pénzügyi alvilágba, ahol keverednek az állami és a kilopott magánpénzek. Nem véletlen, hogy a Budapestre kerülő nemzetközi bűnözők a kormányzathoz közelálló oligarchák bizalmas kapcsolatai, akik az Orbán-család tagjaival, strómanjaival üzletelnek. Ennek oka, hogy ugyanabba a nemzetközi bűnözői körbe tartoznak, amibe állami pénzeket is forgatnak, ezért megnőtt az igényük a pénzmosásra, a banki informatikai szolgáltatásokra.
Ez az igény vezetett el oda, hogy ma már saját bankjaik vannak, sőt a miniszterelnök gázszerelő strómanjának nevén létrehozott szuperbank, amely valójában Orbán Viktor bankja, az MBH nevű bankholding, az OTP után a második legnagyobb bank Magyarországon. Ezzel a bankkal aztán azt csinálnak, amit akarnak. A „tudás” megvan hozzá, ipari méretekben folytathatnak pénzmosást, fiktív banki műveleteket, pénzgyártást, fedezeti csalást, csaló pénzügyi szolgáltatásokat az átláthatatlanság miatt, amiről a világ Pestre költöző bűnözői csak álmodhatnak.
A legismertebb ilyen Ghaith Pharaon volt, aki Orbán Viktor mellett vett házat, s akit az FBI éppen banki csalások (Bank of Credit and Commerce International, BCCI) miatt körözött évtizedek óta. Ezeknél az embereknél teljes az átjárás az üzleti élet, a banki szféra, a pénzügyi terrorizmus és a titkosszolgálatok között. Pharaon befogadása és kormányzati védelme azt mutatja, hogy Pharaont valaki „beajánlotta”. Orbán azt mondta, „az egész Pharaon-ügy egy amerikai titkosszolgálati játék”. Azt már ismerjük, kik azok, akik az amerikaiakat vádolják azzal, amit ők csinálnak.
Pharaon volt az, akitől a magyar hatóságok azért nem vettek ujjlenyomatot, mert „nincs ujjlenyomata”. Hangos volt még a fékezett habzású magyar sajtó is a Tiborcz- és Mészáros-cégek arab és más közel-keleti cégekkel, gyanús „üzletemberekkel” való együttműködésétől, a kormányzat kínai és orosz üzleteitől, a „keleti nyitástól”, a volt szovjet tagköztársaságokkal való üzleteslésig, a „déli nyitás” címén előadott korrupt afrikai államokkal folytatott hamis ügyletekig, amelyekben ide-oda mennek a pénzek, a hitelek, amelyeket összevissza lehet könyvelni. Ez az ő igazi tevékenységük.
Hogy megértsük ennek a gondolkodásnak a logikáját, valamint a nagyravágyás és a pénzéhség nagyságrendjét, a beágyazottságot, illetve azt a környezetet, amibe Orbán bevitte a családját (és Magyarországot), ne feledkezzünk meg róla, hogy Ghaith Pharaont megbízható források szerint Nagy István bankár, svájci nagykövet, Orbán barátja, ahogy nevezik: „Orbán svájci bankára” közvetítette Budapestre. Nagy Istvánt szoros arab kapcsolatai miatt „Mr. Arábiának” is nevezik, ő ajánlotta Orbánnak a „keleti nyitást”, amely nagyrészt az arab pénzügyi (al)világot jelenti.
Mint a linkelt cikk írja, „Nagy István 2005 novembere és 2012 februárja között volt a Bank Audi svájci leányvállalatának ügyvezető igazgatója. A Bank Audi svájci fiókjai nem fogadnak ügyfelet egymillió dolláros betét alatt. A bank libanoni székhelye is magyarázza, hogy az ügyfelek között a hírek szerint megtalálhatók az arab világ leggazdagabb olajmilliárdosai, egyes királyi dinasztiák tagjai is. Az ő sok millió dollárjuk befektetéséért Nagy István felelt.” Ebbe a milliőbe vitte bele Orbán a magyar államot, a magyar állam vagyonát, mint a sajátját, mint egy rulett-játékos.
Ahogy megtalálhatók a Pharaonhoz hasonló bűnözők is, akiket a politikától, titkosszolgálatoktól szétszálazni sem lehet. Megfordul itt a világ összes piszkos pénze, arab, orosz bűnözők, oligarchák, korrupt államok, nemesi és királyi családok, titkosszolgálatok pénzei. Aki bepillant ennek működésébe, nem csodálkozik, hogyan lehet korrupciós pénzeket, kilopott közvagyont, kenőpénzeket eltüntetni. Orbán nemcsak belépett, hanem beépült ebbe. Emlékezetesek a svájci utazásai, különösen, amikor vonattal ment haza, hogy a nagy táskájába senki ne nézzen bele a repülőtéren.
Ez maga a nemzetközi alvilág. Szijjártó pedig állandóan úton van, és elsősorban ezeket intézi. Minden más, a belpolitika és a külpolitika is, ennek alárendelve működik. A nemzetközi alvilági hálózat része a magyar állam. Ezért van szükség az orosz és kínai hitelekből épülő beruházásokra, hogy bejöjjenek legálisan pénzek, amelyekre elkönyvelve már bármit lehet csinálni. Így a kínai akkumulátorgyárak, a világ gyilkos és pusztító szemetei is, azért költöznek Magyarországra (és még népszavazást sem engednek tartani róluk), hogy ebbe a hálózatba pénzt pumpáljanak.
Ez a magyar kormány fő tevékenysége, a nyugatellenes propaganda ehhez szerzi meg a lakossági támogatást. Ebből tartják fenn az országot, és csalással teremtik meg a látszatot. Bukta Béla és Maxim Norbert erre figyelmeztette az IMF-et, hogy csalnak, hamisítják a pénzügyi kimutatásokat, állami cégekre terhelik a kormányzat adósságait, becsapják a hitelezőket, a külföldi befektetőket. Bukta Béla ezt jelentette a feletteseinek is, átadta Varga Mihálynak, a jelenlegi pénzügyminiszternek, aki nem tett semmit. Aztán csodálkozott, hogy „amerikai kémet” csináltak belőle.
Leírta a Kádár-rendszerből átvett technikát, ahogy a szovjet titkosszolgálat irányításával hamisítottak, csapták be a nyugati partnereket, manipulálták a nyugati bankrendszert, és pénzmosással foglalkoztak, „pénzt gyártottak” úgy, hogy kimutatták a bevételeket, amikor azok még nem is léteztek, és nem létező pénzből finanszíroztak. Azóta az Orbán-kormány ezt professzionális szintre fejlesztette, felépítette az orosz típusú csalás teljes infratsruktúráját és betagozódott a nemzetközi pénzügyi alvilágba. Ehhez használ az egykori szovjet hírszerzésnek dolgozó cégeket és embereket.
Nem lehet tudni a valóságot, hogy az Orbán-kormány már csődbe ment vagy még nem, mert az adatokat hamisítják, manipulálják és kozmetikázzák. Már a lakosságtól várják a finanszírozást, mert a piacról már nem tudnak elég befektetőt szerezni. Márpedig, ha kiderül, hogy a fele sem igaz annak, amit mondanak, és a bizalom még jobban megrendül, az katasztrofális következményekkel jár. Ezért volt veszélyes Bukta Béla, aki erre figyelmeztetett mindenkit. Ha az állam korrekt akarna lenni, akkor ki kellene tüntetni, mint nemzeti hőst.
Ehelyett – ő és a főnöke – 8 hónapot húztak le előzetesben ártatlanul. Ezért nem kárpótlást kapnak, hanem menekülniük kell, mert tovább üldözik őket.
Az igazi Birodalom visszavág
Az amerikai kémügy egyik vonulata pedig éppen ezekhez, az államháztartáshoz, az adósságállományhoz, a pénzmosáshoz, a pénzgyártáshoz, az átkönyvelésekhez kapcsolódott, aminek létét egy konkrét példa is bizonyítja, amely a Forbesben jelent meg. Eszerint a Paks II. címén ömlik az orosz hitel, de semmi nem történik, a pénz viszont fogy, az állam finanszírozására használják. Ehhez manipulálják az elszámolást: „A bankbetétek után járó kamatokról is kozmetikáztak a számokon, és a forgóeszközök között kimutatott diszkont értékpapír kamatai is szépítették a mérleget.”
Ugyanez a csalás zajlik az állami költségvetés szintjén, amely a rendszerváltás előtti gyakorlat és technika folytatása. Ez volt az amerikai kémügy másodrendű vádlottjával kapcsolatos ügy, a másik pedig a Polygon Kft. tevékenysége, amelynek ugyanaz a gyökere. Ha leegyszerűsítjük a történetet, arról van szó, hogy a Polygon Kft.-t 1990-ben a GRU magyarországi leánycége hozta létre, abból a csapatból, akikkel az IBM COCOM listás technológiáját feltörték a szovjet hadiipar számára. Az államháztartási hiányt pedig egykori hálózati szakemberek tudása alapján hamisítják.
A szegedi cég budapesti székháza érdekes és jelképes módon 5 perc sétára volt a Katonai Biztonsági Hivatal akkori székhelyétől. 1990 után az amerikaiak azt hitték, hogy a magyarok átálltak a Nyugat oldalára és befejezték a régi „impexes” pénzmosást, az átláthatatlan banki rendszerek manipulálását. Ezért odaadták az új IBM tiszta technológiáját és a kártya szoftvereket, amely az oroszoknak dolgozó egykori informatikusok kezébe került. A magyarok „okosban” meghekkelték az egészet, kihagyták az ellenőrzést, bármihez hozzáfértek, és az amerikaikat átvágták húsz éven át.
A Katonai Biztonsági Hivatal egykori székháza a rendszerváltás előtt és után. A félelmetes épület alatt állítólag alagutak és nukleáris bunkerek vannak, kijárattal a Déli Pályaudvar felé. Nem messze innen volt a Polygon Kft. budapesti székháza. Kéznél voltak.
Erre jöttek rá az „amerikai kémügy” vádlottai, amikor beleszaladtak az egyik olyan cégbe, amelynek működésétől elhűltek, amikor a tulajdonukba került. Az amerikai kémügyben „Birodalom” néven kreált kémhistória vádlottai akaratlanul belefutottak a szovjet katonai hírszerzésnek dolgozó egykori hálózat egyik cégébe, s így beleütköztek az igazi „Birodalomba”, amely továbbvitte a tudást, a módszereket, a stratégiát, a kapcsolatokat, a hálózatot és a célokat is. Az amerikai kémügy az igazi Birodalom reakciója volt. A Birodalom visszavágott.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az amerikai kémügy egy évvel azután robbant ki, hogy Orbán Moszkvában titokban aláírta a paksi szerződést, s ezzel átállt Amerika, az EU, a NATO és a Nyugat oldaláról az oroszok oldalára. A jogállamiság, az átláthatóság és a pénzügyi tisztaság, a korrektség helyett a szovjet titkosszolgálat által kiépített, és a KGB-s orosz vezetés által ma is működtetett pénzmosást, a nyugati pénzügyi rendszerek kijátszását, vagyonok, hitelek és adósságok eltüntetését, a nemzetközi pénzügyi alvilágot és az orosz finanszírozást választotta.
Ehhez pedig megvoltak a hátrahagyott szakemberek, cégek, akik pontosan tudják, hogyan kell ezt csinálni. Ez a magyarázata annak, hogy az amerikai nagykövetség munkatársait és az IMF budapesti helytartóját gyanúsították meg kémkedéssel, miközben az orosz titkosszolgálat behálózta az egész magyar közigazgatást és pénzügyi világot. Úgy akartak két kellemetlen tanútól megszabadulni, akik beleláttak a sötét lyukba és elszédültek annak mélységétől, hogy közben Amerikát gyanúsították meg Magyarország elleni kémkedéssel.
Amerikával és az Európai Unióval éppen ez a bajuk: az átláthatóság követelménye. A tiszta bankrendszer, amelyben nem lehet eltüntetni a kenőpénzeket, a lopott állami vagyont nem lehet tisztára mosni, be kell tartani a szabályokat, a jogállami követelményeket. Emiatt a legnagyobb ellenségek. Orbánnak jobban tetszik a diktátorok, terroristák, bűnözők, titkosszolgálatok átláthatatlan és kontroll nélküli alvilága, ahol Felcsúthoz képest „nagyban” játszhat. Küldi a lányát és a vejét arab országokba. Ezért szeretnék Trumpot elnöknek, aki Las Vegast csinálna az egész világból.
Belemerültek az államadósság eltüntetésébe, a hitelezők megvezetésébe, az ellopott vagyonok tisztára mosásába, átláthatatlan banki műveletekkel a pénzügyi terror támogatásába, keleti pénzek kifehérítésébe. Az Orbán-kormány az orosz titkosszolgálat technikai és pénzügyi hátterével, tudásával a nemzetközi pénzügyi alvilág része lett. A keleti nyitás erről szól, a piszkos pénzeket mossák tisztára, azok mozgatásával hamis hitelfedezeteket nyújtanak és finanszírozzák magukat. Egy pénzügyi buborékot fújnak, aminek az infláció a jele, és összeomlás lesz a vége.
Mivel a szovjetektől örökölt pénzügyi-banki titkosszolgálati hálózat használatával beépültek a nemzetközi pénzügyi alvilágba, amelyet az oroszok átlátnak, ezzel teljes mértékben az oroszok kezébe kerültek. A zsarolhatóság nem kifejezés. Magyarország nem orosz gyarmat, hanem az orosz birodalom része. Olyan mértékű a mélyben az összefonódás, hogy nem lehet szétválasztani őket. Ennek súlyosságát mutatta, amikor a felszínen megjelent ennek látható formája, amely az orosz kémbankban öltött testet.
Az orosz kémbank olyan jogosítványokat kapott, mintha a magyar állam, a magyar kormány része lenne. Valójában az is volt. Magyarország rosszabb helyzetben van, mint Ukrajna, hátrányosabb helyzetben van, mintha orosz tankokkal támadták volna meg. Azok láthatóak, és azok ellen lehet védekezni. Amiért az oroszok Ukrajna földjén harcolnak, az Magyarországon egyetlen puskalövés nélkül maradéktalanul megvalósult. Nem Orbán küldte el, de ő hívta vissza az oroszokat, akik leigáztak és elfoglaltak mindent.
Az új amerikai nagykövetet is megpróbálták lekezelőn és gengszter stílusban kicsinálni. De az orosz kémbankkal szembeni fellépéséből, az elszántságából és betartott ultimátumaiból megértették, hogy náluk nagyobb van itt, az Egyesült Államok. David Pressman szabadkezet kapott és náluk nagyobb hatalom áll mögötte. Amerika egy nap alatt lenne képes romba dönteni a kártyavárat, amit Orbán épített. Mert ha a befekteők kivonják a pénzüket, az orbáni bűnszervezetnek vége. A kérdés az, mikor veszik észre annak vesélyességét, ami a kémbank alatt van, és megmaradt.
Az IIB bankként már összeomlott, már nem tudott pénzhez jutni, nem tudott kölcsönözni, de azért működött, mert a fő profilja a hírszerzés, a kémtevékenység volt. Ha ilyen mértékű a beépülés, akkor kizárt, hogy a volt orosz katonai hírszerzés által alapított informatikai cégek, amelyek észrevétlenül és nyom nélkül tudtak behatolni a nyugati banki rendszerekbe, azokba a szerverekbe, amelyek karbantartását végezték és védelmét látták el, ne jelentettek volna és ne adtak volna ki adatokat a titkosszolgálatoknak.
Erre utalt az, ami az amerikai kémügy előtt a Polygonnal történt. Mint cseppben a tenger. Ebből megérthető az Orbán-rendszer lényege és működése.
Mi történt a Polygonnal?
A Polygon Kft. első 22 évében az ügyvezetői tisztséget Gál György töltötte be, aki egyben a Polygon Kft. egyik tulajdonosa volt. Gál egy matematikus volt, a Szegedi Egyetem kibernetikai tanszék tudományos kutatója, az 1980-as évek elejétől. A Polygon Kft.-t egy személyben ő irányította, menedzsment nélkül. Ő volt a fejlesztési üzletág vezetője is egyben. Egyedül ő látott át mindent. Talán az sem véletlen, hogy rajta kívül senki nem láthatott bele, mi zajlik a cégnél. Mindenki csak egy részét ismerte.
2012 májusában Gál György ügyvezetői mandátuma lejárt. A Polygon Kft. új tulajdonosai, akiket Maxin Norbert képviselt, Gál György megbízatását nem kívánták meghosszabbítani az ügyvezetői tisztségben. Maxin Demján Sándor külső tanácsadója volt. Közös bankkártya cégük, a DAIS Információtechnológiai Zrt. révén, Maxin (Gál kivételével) kivásárolta a Polygon Kft. tulajdonosait 2012-2013-ban. Ezzel megszűnt Gál György cég fölötti rendelkezése és ellenőrzése.
Az új tulajdonosok, Maxin Norbert cégei, sejtése szerint a Polygont a régi szovjet katonai titkosszolgálat emberei hozták létre és valószínűnek tartották, hogy a banki nemzetközi pénzügyi IT utalásokat képesek voltak manipulálni, mivel a hidegháborúban is ezeket a rendszereket törték fel. Ezt a tevékenységüket nem hagyták abba 1990 után sem, és átverhették az amerikai partnereket is e téren, akiknek a technológiáját használták. Amikor az új cégvezetés eljutott oda, hogy ezeket vizsgálja, váratlan dolgok történtek.
Annak ellenére, hogy 2013 év elejétől a Polygon Kft. folyamatos tárgyalásban volt a cégnek hitelező OTP-vel az 570 millió forintos hiteleinek meghosszabbítása céljából, az OTP pedig tisztában volt a cég stabil anyagi helyzetével, 2013 május első felében indoklás nélkül nem hosszabbította meg a Polygon Kft. hiteleit és egyben inkasszálta a cég valamennyi bankszámláját. Az OTP lépése után betörtek a Polygon informatikai rendszerébe, a Polygon szegedi fejlesztő bázisán kódokat semmisített meg egy kilépő alkalmazott, és ismeretlenek beléptető adatokat töröltek. Nyomokat tüntettek el.
A Polygon két banki partnerénél, a CIB-nél és a K&H-nál, adattorzulások történtek, ami felveti a banki rendszerekbe való beavatkozás gyanúját. Ezzel egyidőben a Polygon rendszerét lekapcsolták a MOL rendszeréről. A Polygon-t mindenki össztűz alá vette, a partnerek egy nap alatt felmondták a szerződéseket, a munkavállalók elhagyták a céget. Pénz és munkaerő nélkül a cég nem tudta a szerződéses kötelezettségeit teljesíteni. A kémügy dokumentumai szerint a Polygon a magyar titkosszolgálat kérésére került megsemmisítésre, mintegy varázsütésre.
2013 augusztusában a katonai titkosszolgálat megkereste telefonon, majd berendelte Dr. Osvárth Zoltánt, a Polygon új ügyvezetőjét (akit Maxin Norbert nevezett ki Gál György helyére) a Katonai Biztonsági Hivatalba, és érdeklődtek „a cég jelenlegi helyzetéről, mert azt hallották, hogy a céget felszámolják”. Ezért a kérdésük az volt, hogy aktuális-e még a NATO átvilágítás. Ez a megkeresés nyilvánvalóan operatív próbálkozás lehetett, kíváncsiak voltak arra, mi az új tulajdonos szándéka, esetleg mutat-e hajlandóságot az együttműködésre. Nem mutatott.
Így a Polygon Társaság 2014 januárjában felszámolás alá került és megszűnt. Az OTP akciója után Szemes Gábor, aki Gál közvetlen munkatársa és kisebbségi tulajdonos, az Arksys divízió vezetője is volt, valamint Nadine Tichler, aki a kiemelt banki ügyfelekkel foglalkozott, együtt az Epton Informatikai Kft.-be távozott. Az Epton honlapja szerint a cég éppen 2013-ban alakult át, és nem nagy meglepetésre legfőbb partnere éppen az Euronet, az Arksys program amerikai tulajdonosa lett. A cégnél azóta is Szemes Gábor a project manager, Nadine Tichler a managing director.
Miután Maxin Norbert a Polygon többségi tulajdonát megszerezte, átvilágíttatta a céget az IBM független könyvszakértőivel és ekkor látott bele a cég pénzügyi visszaéléseibe. Ekkor derült fény egy 5 millió dolláros csalásra. 5 millió dollár bevételt átirányították egy svájci számlára. Az Euronet, amely tulajdonosa volt a Polygon Kft. által értékesített bankkártya szoftvereknek, az eladások után jutalékot fizetett a Polygonnak. Ez a pénz aonban nem folyt be a cég kasszájába.
Az átvilágítás során kiderült, hogy az Euronet és a Polygon Kft. közötti szerződések bankszámlaszámot nem tartalmaztak. A Polygon a szolgáltatásokért nem állított ki számlát a Euronet felé. Az Euronet nem fizette ki a Polygon részére az őt megillető jutalékokat. A Polygon a szerződés alapján végzett tevékenységét és annak ellenértékét a hatóságok felé nem vallotta be és adót sem fizetett utána. Azóta sem kereste rajta ezt senki. Ki teheti még meg ezt? Ráadásul, ez megszólalásig úgy működött, mint a rendszerváltás előtti „impexes” fedőcégeknél.
Az amerikai Euronet minderről semmit nem tudott. Tájékoztatásuk szerint a Polygon Kft. egy faxban kérte, hogy valamennyi pénzügyi teljesítést a Polygon Computerware Gmbh (Svájc) részére küldjenek. A Polygon Computerware GmbH egy svájci cég, amelynek csak a neve hasonló. A cég ügyvezetője papíron egy osztrák állampolgárságú férfi, Alexander Hasenöhrl volt. De a Polygon Computerware GmbH sem tulajdonos, sem alvállalkozó nem volt, semmiféle kapcsolat nem kötötte a Polygon Kft.-hez. Így az átutalt összegekre nem volt jogosult.
Nem véletlen az sem, hogy a bevételeket egy svájci cég hamis számlájára terelték. Éppen úgy, ahogy a rendszerváltás előtt zajlott. Senki nem tudja, hogy annak a cégnek ki volt az igazi tulajdonosa, a készpénzben felvett pénznek mi lett a sorsa, és ki mennyit kapott belőle. A svájci szál nem véletlenül erős az ügyben. Ott voltak kiépített titkosszolgálati hídfőállások. Ám a titkosszolgálat által felépített „amerikai kémügy” történetébe is bevonták a Svájci Alapot, mint amelynek Maxin Norbert és Bukta Béla kémkedett. Ez már nyilván egy másik titkosszolgálati játszmába illeszkedett.
A Polygon Kft. új tulajdonosa tájékoztatást kért az előző ügyvezetőtől, Gál Györgytől, s az illetékes divízió vezetőjétől, Szemes Gábortól, de a megkeresésekre sem szóban, sem írásban nem kapott választ. A Polygon Kft. új tulajdonosa megtette a szükséges jogi lépéseket és feljelentést tett ismeretlen tettes ellen a Csongrád Megyei Rendőr Főkapitányságon és az FBI-nak. A svájci Polygon Computerware GmbH a magyarországi eljárás ideje alatt jogutód nélkül megszűnt és eltűnt. Tőle behajtani semmit nem lehetett.
Maxin Norbert feljelentése az FBI-nak. Erre a linkre kattintva az egész feljelentés olvasható
A Polygon Kft. régi kisebbségi tulajdonosai szerint, akiket Maxin Norbert kivásárolt, Gál György évente néhányszor kiment Svájcba autóval, és táskában hozott haza pénzt, amiből zsebbe ők is kaptak. De azt soha senki nem tudta meg, ki részesült még belőle. Az FBI nyomására Gál György bíróság elé került, ahol 2019-ben hűtlen kezelésért 5 év börtönre, a jogszabály szerinti minimális büntetésre (3 és fél év után szabadulhat) ítélte, mert „a kötelezettségeit megszegte”, amivel a cégnek 972 millió, 49 ezer 58 forint kárt okozott.
Az ítélet szerint a csaknem egymilliárd forintos kárból semmit nem kellett megtérítenie, csak a bűnügyi költséget kellett kifizetnie. A tényállás eleve téves, mert a csaknem egymilliárd forintot ellopták, nem pedig hűtlen kezelés történt. Az adóvonzatát soha senki nem fizette meg. Az is különös, hogy az amerikai kémügyhöz és a Polygon Kft.-hez kapcsolódó minden ügyet megírt a sajtó, Gál György peréről és az ítéletről sehol egyetlen híradás nem jelent meg. Maxin Norbert és Bukta Béla a NAV által indított eljárásban bukkantak rá a Gál György ellen hozott ítéletre.
Az amerikai kémügy után, a minden vagyonából kiforgatott Maxin Norbert ellen a NAV indított eljárást. Azzal gyanúsították meg, hogy saját maga vitte szándékosan csődbe a Polygon Kft.-t, amit akkor vett meg, és amitől nagy bevételt remélt. Maxin Norbertet ezen kívül is nagy kár érte, mert valamennyi többi cégét egyszerűen ellopták tőle, a műkincseivel együtt. Becslések szerint az ellene folyó hajsza során egymilliárd forint értékű vagyontól fosztották meg. Teljesen lerabolták. Most pedig a NAV előtt áll, hogy nem saját maga tette tönkre saját magát, hogy a NAV-ot megrövidítse.
Bukta Béla ellen pedig hamis tanúzásért van folyamatban eljárás, mert amikor Maxin Norbert az életveszélyes fenyegetettsége miatt eltűnt, s a rendőrség kereste, Bukta Béla nem árulta el, hol tartózkodik. Ennek oka az volt, hogy akkor a kémügyben kisütötték volna, hogy „operatív módon” tartják egymással a kapcsolatot a „kémek”. Az egésznek semmi értelme nincs, mert teljesen közömbös, hogy Maxim Norbert hol bujkált tíz évvel ezelőtt, és azt nem árulta el a barátja. Ráadásul, eközben a rendőrség követte, megfigyelte, pontosan tudták, hol van.
A nyilvánvalóan koncepciós eljárás miatt Bukta Béla Amerikába távozott, ahonnan a magyar állam a „hamis tanúzás” miatt a kiadatását kérte, de ő a benyújtott iratok alapján első és egyetlen magyarként menekültstátuszt kapott Amerikában. Az amerikai bíróság döntése azt jelenti, hogy Magyarország nem jogállam, nincsenek meg a védekezéshez való jog feltételei, veszélyben van az élete. Egy európai uniós, NATO-tag országban. A bűne annyi, hogy felfedezte a kormányzati csalásokat, és jelentette azokat. Törvényesen járt el. Ezért ma Magyarországról menekülni kell.
Mennyivel jobban jártak volna mindketten, ha a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Állami Intézetében (MGIMO) szereznek diplomát, a magyar külügyben dolgoznak, és reggelente köszöntik a kollégáikat, hogy Здравствуйте!
