Minden autokratikus, elnyomó hatalom a hazugság erejére épít. Goebbels tanácsait követi a propagandában, miszerint a tömeg mindent elhisz, a legnagyobb hazugságokat leginkább. Az Orbán által felépített és irányított fasiszta magyar állam ennek szellemében működik, és a maga szempontjából jól teljesít. Magabiztosan használja a náci propaganda módszereit, mert tudja, hogy azok működnek. Egyetlen dologgal nem számol: mindennek a biztos végével, a tragikus, drámai, katasztrofális befejezéssel, amellyel elpusztítják saját magukat is.
Ezek az emberek nem gondolnak arra, hogy Goebbels és a többi fasiszta és náci hogyan végezte. Nem megy a fejükbe, hogy az ilyen rendszerek vége mindig nyomor, háború, erőszak, népirtás lett, a zsarnokok és kiszolgálóik kötélen, kivégzőosztag előtt végezték, jobb esetben egy koszos cellában múltak ki, példaképeik magukkal végeztek, mielőtt felkoncolták volna őket. Horthy volt közülük az egyetlen, aki megúszta, de ebben ne reménykedjenek. Már nincs Sztálin, aki megmenthetné őket is. Ezt nem értik meg, hogy ez a vég benne van a csomagban, ez a projekt szerves része.
Ez a vég azonban még messze van, és Orbán bandája úgy viselkedik, mintha soha nem következne be. Beképzeltek, nagyképűek, arrogánsak, azt gondolják, bármit megtehetnek. Aztán majd eljön a borzalmas vég, ne legyen kétségük efelől. Sok áldozata lesz, mert az emberek nem álltak ellent, ezért ők sem ússzák meg, mert megkapják, amit választottak. A magyarok esetében abban sem lehet reménykedni, hogy majd tanulnak belőle, mert eddig sem tanultak az elődeiktől semmit. Ezért meg kell ismételniük ugyanazt, még borzalmasabb végkifejlettel.
Minél nagyobbakat hazudnak, annál csúnyább lesz a vége. Ebből a szempontból nem sok jót ígér az Orbán-rezsim befejezése, sem nekik, sem az országnak, mert ennél rohadékabb, gátlástalanabb hazug bandát kevés helyen láttak. Mi pedig abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy ezt végig kell néznünk, lépésről lépésre, ahogy haladnak a végkifejlet felé. Most tartanak ott, hogy nem az Orbán-rezsimben sérülnek az emberi jogok, nem az illiberális NER-ben számolták fel a sajtószabadságot, a jogállamot és a demokráciát, hanem a nyugati liberális demokratikus országokban.
Most az a trend az orbáni fasiszta propagandában, hogy Magyarországon nagyobb a sajtószabadság, a pluralizmus, a szólásszabadság, a demokrácia, mint Nyugaton. Ezt szajkózza az összes hazug vazallus. Ezt nyilatkozza Orbán a nyugati sajtóban, amelynek tájékozott olvasói kiröhögik, a tájékozatlanok úgy járnak vele, mint amikor a Szovjetunióra úgy tekintettek, mint a humanizmus és az egyenlőség csodálatos földjére, csak most nem a szélsőbal, hanem a szélsőjobb ideológiája alapján. De a legborzalmasabb hatása ennek a hazugságnak is Magyarországon van.
Szinte halljuk, ahogy a magyar konyhákban (és kocsmákban) mondogatják az emberek egymásnak, hogy Amerikában micsoda elnyomás van, boszorkányüldözés zajlik, senki nem mondhatja el a véleményét. Németországban félnek az emberek, rettegnek, nem mernek beszélni. Aki nem azt mondja, amit a liberálisok elvárnak, annak vége. „Nem szeretnék a helyükben lenni, még jó, hogy van nekünk a Viktor (korábban Horthy, Kádár), addig jó nekünk, amíg ő van” – mondogatják. S mennek a szakadék felé.
Schmidt Mária demokráciában csak egy leszerepelt és a szakmából kitagadott történelemhamisító lehetne, de a fasiszta diktatúrában az antiszemita Terror Háza főigazgatója, aki meghamisította a magyar történelem minden eseményét, és a náci ideológiára épülő fasiszta állam egyik főideológusa. Schmidt Mária holokausztrelativizáló (ami holokauszttagadás egy formája) antiszemitaként és történelemhamisítóként kezdte. Mielőtt létrejött Orbán fasiszta állama, a történész szakma már kivetette magából. Szerinte azért, mert „megmaradt a marxizmus”.
De Schmidt Mária arcátlan hazugságait, leplezetlen antiszemita gyűlöletét nem marxisták utasították el, hanem a tények alapján olyan történészek, mint Karsai László, Ungváry Krisztián és mások, a New Yorkban élő Randolph Braham professzor, aki igazán nem nevezhető marxistának. Schmidt Mária csak egy antiszemita és náci ripacs, nem történész. A történelemhamisításról azt mondja, „alternatív magyarázatot vagy egy másfajta történelemszemléletet próbáltunk érvényre juttatni”. Alternatív tényeket, hazugságokat, a valóság meghamisítását. Akik ezt nem engedték, marxisták.
Most az a szabadság, hogy a náci hazugságokat nemcsak terjeszthetik, hanem ez a hivatalos állami irányzat és ideológia, amit kötelező az iskolában tanítani, és az egyetemekre is csak olyanokat engednek felvenni, akik ezt a hivatalos ideológiát képviselik. Ettől nagyobb a szabadság Magyarországon, és azért tombol liberális terror Nyugaton, mert ott nem lehet meghmisítani a történelmet és a náci ideológia nem egy „alternatív magyarázat”, hanem emberi szörnyetegek, népirtók embertelen hazugságai, amelyek nem legitim alternatívái a tényeknek és a valóságnak.
Amerikában működik a független igazságszolgáltatás, jogállam van, ezért a szélsőjobboldali bűnözőkkel szemben a törvényt számonkérik. Egy olyan fasiszta nácinak, mint Orbán, Schmidt Mária vagy a bohóc Kovács Zoltán, Szijjártó, meg Rogán, ez „boszorkányüldözés”. A jogállam és a független igazságszolgáltatás működése nekik boszorkányüldözés, ami érthető, mert az ő rémálmuk egy olyan jogállam, amelyben független az igazságszolgáltatás, mert akkor ők csak a börtön udvarán láthatnának néha napsütést.
De a magyarok elhiszik, hogy Nyugaton van diktatúra, Magyarországon pedig szabadság. Ami rossz van, az is Nyugat-Európa és Amerika miatt van. Ahogy elhiszik Oroszországban, hogy Ukrajna és a Nyugat fenyegette Oroszországot, amely csak védekezik. Ők csak az ukrán nácik ellen harcolnak. Alternatív tények, alternatív valóság, amelyben élnek, ami szembemegy a valósággal, és nem a valóság húzza a rövidebbet, amikor ezek találkoznak. Borzalmas vége lesz ennek, a magyarok pedig a saját sírjukat ássák azzal, hogy ezt megengedik.
De bármiben fogadunk, hogy amikor a valósággal kénytelenek lesznek szembesülni, akkor is a Nyugat lesz a hibás.
