Orbán vette a bátorságot, és tíz (!) év után először a sajtó elé állt. Ehhez tudni kell, hogy azok a nyomdaipari és elektronikus termékek, amelyekben ő megnyilvánul, szakmai értelemben nem tekinthetők sajtónak, azok az alkalmazottak, akiknek az alákérdezéseire ő előadja a monológjait, s megválaszol a saját stábja által megfogalmazott kérdésekre, azok a személyek nem újságírók.
A demokráciának alapkövetelménye az is, hogy a hatalmon levők elszámoltathatók legyenek és a sajtó rendelkezésére álljanak. Orbán e tekintetben sem demokrata, de ezzel semmi újat nem mondtunk. Orbán nem tud elszámolni a lánya, a veje, a családja, a strómanjai, az oligarchái, és önmaga százmilliárdos gazdagodásával. A sajtó elé állt, de a sajtónak nem válaszolt.
A helyzet most sem változott, amikor a nagy hős kimerészkedett a sajtó elé, mert ugyanazt csinálta velük, mint saját mikrofonállványaival: csak arról beszélt, amiről akart, a sajtónyilvánosságot érdeklő egyetlen kérdésre sem válaszolt, hanem azokat nevetséges és primitív hivatkozásokkal elutasította. A mostani Orbán-interjú annyiban különbözött csupán az általa rendezett, bohózat kategóriájába tartozó álinterjúktól, hogy ezúttal elhangozhattak valódi kérdések is, válaszokat azonban Orbán ezúttal sem adott semmire.
Mentségére legyen mondva, ezekre nem is lehet válaszolni. Arra a kérdésre, hogyan lehet a felcsúti iskolatársa, egy bunkó ostoba gázszerelő Magyarország leggazdagabb embere az általa irányított közbeszerzések révén közpénzekből, nem lehet semmi értelmeset vagy elfogadhatót mondani. Arra sem, hogy a fatolvaj veje, akit a bizonyítható bűncselekménye miatt a mai napig nem ítéltek el a fideszes bűnüldözők, hogy lehet milliárdos néhány évvel azután, hogy elvette az ő lányát. Ezekhez a nyilvánvaló bűncselekmélnyekhez képest Zuschlag nevetséges sikkasztása vagy Tocsik Márta visszacsorgatása a pártkasszába csak gyerekes játszadozás.
Érdemes egyetlen szót ejteni arról, hogy az orbáni hazugságdömpingben milyen indokkal tért ki a valódi válaszadás elől. Azt az ócska szöveget sütötte el megint, hogy azért nem válaszol a strómanjai, a családtagjai, az oligarchái és valójában a saját maga mérhetetlen gazdagodásáról, mert ő „üzleti ügyekkel” nem foglalkozik. Ez maffiazsargon. A maffiában beszélnek így a vesztegetésekről, a lopásról, a korrupcióról, a lenyúlásról. Csakhogy itt közpénzek százmilliárdjairól van szó, amelyekért ő felel. Ezek nem csupán a maffiája „üzleti ügyei”, amelyekkel Orbán nemhogy nem foglalkozik, hanem egyenesen ő irányítja azokat, hanem ezek közügyek. Közpénzügyek. Nem a haverjai magánjellegű „üzleti ügyei”. Ez a válasz arcátlanság.
Hogy mennyire köze van ezekhez az „üzleti ügyekhez”, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az ország egyetlen gázszerelője lett többszázmilliárdos vagyonnal az ország leggazdagabb embere, és nem csupán gázszerelésből, hanem a nevére írtak minden pénzt, vagyontárgyat, munkát, közbeszerzést, tulajdont, amit Orbán a közvetlen ellenőrzése alatt akar tartani, beleértve a magyar sajtó nagyobb részét is. Simicska pedig csak addig volt sikeres üzletember, amíg Orbán embere volt, amint felvirradt a G-nap, hirtelen elveszítette a képességeit, a végén még a tulajdonait is, és kiforgatták a zsebeit Orbán emberei. Simicska esete csak annyiban különbözik a Keresztapa című film bármelyik jelenetétől, hogy nem érte baleset, nem fulladt vízbe, nem lőtték tarkón, nem fojtották meg egy zsineggel, de kilátásba helyezték.
Ezek után mondja Orbán azt, hogy a korrupcióval szemben zéró toleranciát alkalmaz, amelyet csak abban az esetben lehet értelmezni, hogy ha arra a korrupcióra gondol, amit az ő bűnszervezetén kívül akar valaki megcsinálni. Az egész szervezett lopást Obán irányítja, ő tartja a kezében. Senki nem önállóskodhat, mint a szociknál, senki nem nyúlhat a pénzhez, mert az mind Orbáné. Aki ezt meg meri tenni, akár a bandán belül, akár a bandán kívül, annak levágják a kezét. Így kell érteni az orbáni zéró toleranciát a korrupcióval szemben. Itt csak ő lophat, az egész korrupciót ő irányítja, és ha valaki a saját szakállára mer ügyeskedni, azzal szemben zéró tolerancia van.
A részletekről meg lehet kérdezni néhány buktatott oligarchát és néhány pitiáner tolvajt, akiket persze elkapnak, mert a Főnök pénzéhez mert nyúlni. Orbáné minden. De ezekről nem beszél Magyarország úgynevezett „miniszterelnöke”.
Nem szakadt le az ég: „ballib médiatúlsúly”
Ezért Orbán gyávasága mit sem változott, és a számon kérhetősége semmit nem javult. Semmivel nem számolt el a nyilvánosság felé. Ha valamire véletlenül válaszolt, akkor cinikus módon hazudott. Példa erre a balliberális médiatúlsúly emlegetése, miután a legnagyobb napilapot megszüntették, a közmédiát elfoglalták, az ország egészét elérő médiát megkaparintották, a teljes vidéki sajtót bekebelezték. Ilyen agymosás az MSZMP KB Agitprop idején sem volt. A függetlennek nevezhető, de korlátok között tartott, sok esetben általa finanszírozott és fenntartott álellenzéki média kis területre szorult vissza, éppen csak akkorára, hogy levezesse a gőzt, és az ország értelmesebb fele ne lázadjon fel, s ne gépfegyverekkel kelljen fenntartani a csürhe uralmát.
Másrészt kell a „demokratikus” látszat az uniós pénz miatt, s az egész illiberális keresztényfasiszta találmányának lényege az, hogy a demokratikus látszat kereteit megtartja, de belül kibelezte, és egy diktatúrát működtet demokratikus díszletek között. Még a kérdéseket megfogalmazó független újságírók is a díszlet részei, akiket akkor tenne lapátra a munkáltatóikkal együtt, amikor akar. Saját maga által fenntartott ellenzék és sajtó, általa irányított és általa kontrollált demokratikusnak látszó díszletek között mozog a „nagy” színész, akinek azonban az alakításai nagyon gyengék. Ócska primitív tolvaj bűnöző. Pitiáner Geci, ahogy a haverja nevezi.
Ennyi ez az ember, aki mindezt csak azért teheti meg, mert nincs szabad igazságszolgáltatás, mindenhova beültetette a tőle függő haverjait, ezért semmivel nem kell elszámolnia. Még attól sem kell tartania, hogy a sajtó maradék része megírja, hogy nem valászolt, amire pedig válaszolt, hazudott. Mert mindez nem ér el az emberekhez, és nem képes versenyezni a közpénzek milliárdjaiból működtetett hazug propagandával.
Orbán láthatóan fél a közös ellenzéki EP-listától, mert azt mondja, hogy az ellenzék ezzel a sírját ássa. Ennek a közös listának csak egy része lenne a Jobbik, de Orbán arról beszél finnyásan, hogy nem szabad az ördöggel is összefogni, nem szabadna antiszemita és szélsőjobboldali erőt elfogadni szövetségesként. Ez amúgy igaz, de ebben az esetben még ez is jobb, mint Orbánt hagyni, máskülönben pedig a Fideszt senki nem akarja bevenni ebbe a szövetségbe, márpedig Orbán „pártjánál” szélsőjobboldalibb, fasisztább és antiszemitább párt nincs ma Magyarországon.
Orbán Magyarországot burokban tartja, a tőle valamelyest független média pedig nem tudatosítja eléggé, hogy a menekülthullám véget ért. Nincs jelentős migráció Európába, 90 százalékkal esett vissza a bevándorlás. De Orbán azt mondja, hogy nem szabad a migráció kérdését „engedni leesni az asztalról”, mert az a fő probléma. Azért nem engedi leesni, mert ez a propaganda eszköze, amivel ijesztgetik az embereket, és amivel a fasiszta rendszer magát legitimálja. Ha rajta múlna, migránsok millióit küldené Európába. Nem Soros szervezi a migránsokat Európába, hanem Orbán szeretné ezt a legjobban, hogy veszélyt kreálhasson.
Orbán azt hajtogatja papgáj módjára – s a sajtónak, valamint az ellenzéknek ezt a hazugságot kell porrá zúznia -, hogy megszűnt a jobb- és baloldali ellentét a világban és Európában, ezzel szemben ma csak bevándorlást segítő és ellenző erők vannak, s ezek állnak egymással szemben. Ezzel szemben az igazság az, hogy ma Európában és a világban demokraták állnak szemben fasisztákkal, akik fel akarják számolni a jogállamot, a liberális demokráciát, és ehhez eszközként próbálják felhasználni a migrációt, hogy a bevándorlás veszélyével riogassák a népet, hogy azok félelmükben rájuk szavazzanak.
A migráció fügefalevél, és azt a célt szolgálja, hogy eltakarja az illiberális rendszerek önkényuralmi és fasiszta jellegét. Ezt kell a májusi EU-parlamenti választás előtt érthetővé és világossá tenni Európában, és a magyar emberek felelőssége az, hogy májusig megmutassák Európának a felcsúti illiberalizmus igazi arcát és valódi természetét.
