El kellett volna égetni a szánkókat és a karácsonyfát

Közzétéve január 09, 2019, 9:46 du.
31 mins

Bizakodással tekintenek az emberek majdnem tíz éve minden próbálkozásra, amely valamiféle ellenállást mutat Orbán rendszerével szemben. Minden alkalommal abban reménykednek, hogy ezúttal történik valami fordulat. Azonban nem vesznek tudomást arról, hogy ennek meghatározott feltételei vannak. Ezek alapján biztosan megjósolható az időnként fellobbanó “lázadások” sorsa. Mégis rossz néven veszik az ország fotelforradalmárai, amikor mi már régen el is temettük azokat a fellángolásokat, amelyekben ők mindig bíznak. Aztán amikor bekövetkezik az újabb letargia, nem vonják le a tanulságokat.

Az alábbiakban megpróbáljuk felvázolni a különbséget egy sikerre és egy vereségre ítélt ellenállás között. Minden kezdetben benne van a vég. Nem igaz, hogy nyitott végű kimenetele lehet egy-egy tiltakozásnak. A kezdetben kódolva van a vég. A decemberi “rabszolgatörvény” miatt támadt ellenállás egy ideig magában hordozta a siker és a bukás lehetőségét is, mert a zavaros lázadásban egymás mellett feltűntek mindkét kimenet kódjai, és még nem lehetett tudni, melyik felé billennek az események, kik lesznek a végső hangadók. Azok irányítják-e az eseményeket, akik a lelkükben leszámoltak a rendszerrel.

Amikor a parlamenti képviselők felmondták az engedelmességet, és lemondtak a félelemről, mindent egy lapra tettek fel, s bátran lezárták a pulpitushoz vezető utat, akkor egy győztes forradalom feltételei szerint viselkedtek. Amikor ezt konszolidálták, önmagukat visszafogták, és ügyeltek arra, hogy a másik fél bizonyos játékszabályait betartsák és az általuk képviselt törvényességnek megfeleljenek, akkor ezt már feladták.

Ha jól végzik a dolgukat, akkor Kövér kénytelen lett volna saját logikájuk szerint erőszakot alkalmazni a parlamenti őrséggel, megmutatva azt, minek tartják itt őket, és mi az ő igazi arcuk.

A sikeres lázadás első előfeltétele a félelem és a tisztelet megtagadása, ezek teljes lerombolása. A diktatúra tiszteletet követel, azzal manipulál, hogy tisztelni kell. Az a lázadás, amely ennek a tiszteletnek a legkisebb jelét is mutatja, amely elfogadja egy hangyányira is, hogy ezeknek az embereknek bármilyen legitimitásuk van, halálra van ítélve. Aki egy cseppnyit is tiszteli őket, vagy tiszteletben tart bármit, ami ezeknek fontos, és amit ezek magukról fontosnak tartanak, az alattvaló, aki soha nem fog tudni sikeresen fellázadni és az elnyomástól megszabadulni. Szűkölő kutyaként fog visszasomfordálni a helyére.

A diktatúra lényege, hogy magát mindenki más fölé helyezi. Uralkodik, és mindenkit maga alá kényszerít. Akiken uralkodik, azok alattvalók (lásd még: Kertész Ákos), nem csupán fizikai, hanem lelki és szellemi értelemben is. Tekintélyt építenek az alattvalókkal szemben, amelyet az alattvalóknak tisztelniük kell, és tiszteletben kell tartaniuk. Ez a tisztelet az uralom legitimálása és elfogadása. Aki ebből a tekintélyből, a tiszteletből és a legitimitásból bármit is elismer, elfogad, vagy gyakorol, az vesztett. Annak nincs esélye a zsarnokkal szemben, aki elfogja és megbünteti a szökött rabszolgákat.

Ezért először is ezt a tiszteletet kell lerombolni, és a legkisebb tisztelet hiányát kell demonstrálni. A király meztelen, a király nem király. Mindent, ami ennek a tiszteletnek a jelképe, le kell rombolni, nem szabad tisztelni. Amint az elnyomó, uralkodó varázsló megérez bármit abból, hogy az ellenfele elismeri és tiszteli az általa kiépített hamis tekintélyt, és méltányolja őt, azonnal fölé kerekedik, és azon a hangon szólítja, amelytől az a beidomított kutyákhoz hasonlóan szép lassan abbahagyja a vicsorgást, megszelídül, meghunyászkodik és megadja magát. A parancsoló hangnem visszatéríti alattvalói és rabszolga állapotába.

Az engedelmesség önkéntes lemondás az ember szabadságáról és szuverenitásáról, önrendelkezéséről mások javára. Lehet valakit kényszeríteni, de az a lelki szabadságát soha nem veszíti el, ha magától nem engedelmeskedik. Az alapelv az, hogy aki akinek engedelmeskedik, annak lesz a szolgája. Elismeri annak az uralmát maga felett, akinek engedelmeskedik. Ez pedig őt annak hatalma alá rendeli, amely ellen nincs ereje szabaddá válni. Aki alámegy valakinek, elfogadja a hamis tekintélyét, a legitimitását, az uralma jogosságát, kifejezi a tiszteletetét és engedelmeskedik, az nem szabad ember többé.

Ez nemcsak negatív módon igaz, jó dolgokkal is megtehetjük ugyanezt. Minek és kinek akarunk szolgálni, azt az dönti el, kinek és minek engedelmeskedünk. Ha ezt önként egy diktátorral szemben tesszük meg, akkor annak a diktátornak, rendszernek az alattvalói, rabszolgái leszünk. Nincs olyan, hogy valaki engedelmes valakinek, és miközben engedelmes, legyőzi vagy bármire kényszerítheti őt. Ezért le kell minden olyan hamis kultuszt, tárgyat, szokást rombolni, amely ezt a tiszteletet, a tekintély elfogadását, jogosságát, az alá-fölérendelt viszony elismerését fejezi ki. Nem szabad tisztelni azokat a tárgyakat, amelyek e hamis tekintély és tisztelet alapjai. S ezt ki is kell fejezni. Ezért döntenek le a forradalmak szobrokat. Nagyon helyesen.

Amikor az emberek elkezdik a gyűlölt rendszer vagy diktátor jelképeit és szobrait ledönteni, amelyek a tisztelet és a hatalom kifejeződései, akkor a nagyhatalmú félelmetes diktátorból pici egér lesz, aki örül, ha egy lyukba elbújhat, mint Szaddám Huszein vagy a mezőn menekülhet, mint a Kárpátok Géniusza. Amikor megjelennek a katonák, és elkezd a zsarnok megszokott uralmi pózába helyezkedni, és az egyszerű katona nem ijed meg, ezt a tiszteletet, tekintélyt nem ismeri el, hanem hátracsavarja a kezét, akkor a zsarnok tudja, hogy neki vége. Nem a fizikai erőszak miatt, hanem azért, mert vége a varázslatnak. Nem működik a tekintély, a hatalom, az alattvaló nem engedelmeskedik, nem tiszteli, nem ismeri el alattvalói szerepét. Egy maffiafőnök is tiszteletet követel. Ha nem kap tiszteletet, azért ölni képes, mert az jelenti a hatalma végét.

Ez az első feltétel, amelyet tudatosan fel kell építeni, mert az alattvalói attitűd a vele járó félelemmel beleivódik az ember lelkébe, aki engedelmeskedik és a zsarnoknak alárendeli magát. Minél többször engedelmeskedik és teljesíti az elnyomó akaratát, annál jobban beléivódik ez. Ahogyan a kutyát kiképzik, betanítják, a diktátor úgy idomítja be az alattvalóit. Kialakít olyan formákat, amelyek során az alattvaló kifejezi a tiszteletét, a tekintélye és az uralma jogosságának elfogadását, s ezzel egyre jobban olyan lesz, mint a beidomított kutya, aki fél a gazdájától és a gazda büntetésétől. Lázadása következményeitől. Ezért a tisztelet és félelem együttjár. Aki még tiszteli Orbánt, elfogadja a tekintélyét, a hatalmát, az uralma jogosságát és legitimitását, annak a lelkében kiépül az erős félelem, és állandóan óvatosságra int mindenkit, visszahúz. Ezek az emberek szeretnek engedéllyel tiltakozni a zsarnokság ellen. A rendszer keretein belül, azt is óvatosan, és mindenkit rendre intve.

Az ilyen ember okoskodik, magyaráz, hazudozik, megfélemlít, de ennek oka és alapja a félelem, amely a hamis tisztelet és hamis tekintély elfogadása miatt van benne. Azért van szükség sokszor évtizedekre, hogy elnyomott nép fellázadjon, mert ennek a hamis tekintélynek kell erodálódnia. Az alattvaló nem képes tudatosítani magában, hogy ennek az embernek nincs joga ehhez, amit tesz, mert az bűnözés. Ezért védelmezi, mentegeti, és kitart addig, amíg a diktátor maga olyan helyzetbe nem hozza, hogy az elviselhetetlen legyen vagy leleplezi önmagát. Amikor az alattvaló azt érzi, hogy ez egy hatalombitorló senki, akitől nem kell félni, akit nem kell tisztelnie, akinek nem kell engedelmeskedni, akkor nem fél, nem áll meg, nem hunyászkodik meg. Addig nem megy haza, amíg az őt megalázó bűnözőt a társaival együtt el nem takarítja. De amíg ez nem így van, addig a zabszem ott van a hátsóban, és addig az emberek otthon ülnek.

A gyakorlat nyelvére fordítva mindezt, amikor a decemberi tüntetések alkalmával egyeztetni kezdtek a BM-el, hogy majd rendesen viselkednek a diktatúra megdöntése során, és nem sértik a diktatúrát, akkor feladták magukra az utolsó kenetet. De a tiltakozásokban azért volt némi lendület, mert ugyanakkor a parlamenti képviselők, különösen a nők, kegyelmi pillanatot éltek át, és lehullott a szemükről a hályog, és Orbánt annak látták, aki: egy tetü senkinek, egy mocskos gazembernek. És az emlékezetes vasárnapi tüntetéseken így beszéltek. Szavakban megvolt a szabadság boldog érzése és az alattvalói állapot alóli felszabadulás, de a tettekben ez nem fejeződött ki. Ott a tiltakozás másik arca nyilvánult meg, azok a gesztusok, amelyek tiszteletben tartják a bálványt és elismerik az uralmát. Orbán ettől megnyugodhatott. Ennek oka sokak esetében a tisztánlátás hiánya. Nem emlékeznek a fülkeforradalom kihirdetésére, a NENYI-re, az Alkotmány eltörlésére, az alkotmányos rend megdöntésére. Azt hiszik, a NER törvényes.

De az látható volt, hogy megijedtek. Ha lett volna több erő, elszántság, ami a jó értelemben vett “tiszteletlenségből” fakad, az elsöpörte volna ezeket, ahogy egyszer el is fogja söpörni. Nem lesz itt a kormány “leváltva”. Nem kormányváltás lesz, mint amiről a félelemmel teli alattvalók beszélnek, hanem a legitimáció megvonása, a tekintély és a tisztelet hiánya, úgy söpri el ezeket, mint a szél falevelet, és úgy fognak reszketni az életükért, mint a nyárfalevél. Amikor azt kezdték mondani, hogy nem lesz ennek tömegtámogatottsága, egyrészt a reményüket fejezték ki, másrészt üzentek a beidomított alattvalóknak, hogy ne merjenek hozzá csatlakozni. Bedobták Sorost, ne higgyenek abban, hogy az uralmuk törvénytelen, jogtalan, oktalan, hogy a kiépített tekintély és hatalom hamis. A tiltakozók nem erre jöttek rá, hanem csak a “Soros” az, aki kiküldte az embereit. De közben reszkettek, hogy az idomított alattvalók elhiszik-e ezt vagy ellenük fordulnak.

Orbán megszólalt a rádióban az idomár hangján. Amikor az alattvalók meghallották a hangot, mint a beidomított kutyák, behúzták a farkukat. Sikeres lázadás a zsarnokság ellen akkor lesz, amikor ez a hang nem az engedelmeséget, hanem a vicsorgást váltja ki, de ehhez az kell, hogy tudják: aki beszél, az megdöntötte az alkotmányos rendet, államellenes bűncselekményt követett el, törvénytelenül birtokolja a kizárólagos hatalmat, és különféle eszközökkel elcsalta a választásokat. Megakadályozta a valódi népakarat kifejezését. Mindezt tudatosan, szándékosan, saját beteg hatalomvágya és rablási szándéka miatt. Ha ezt megértik az emberek, ha ez a szívükbe behull, erről lesz egy meggyőződésük, ha világossá válik előttük, hogy ezek nem “keresztények”, hanem sátánfajzatok, a hatalmuk forrása nem Isten, a nemzet nem egy hamis vallással azonos, hogy saját maguk a hatalmuk forrása, hogy a hazugságaik ok nélkül tették gyűlölködővé őket, akkor ezeknek az embereknek végük. De amíg ezt nem tudják, addig minden “lázadás” halálra van ítélve. Mágia, varázslás, igézet alatt vannak.

A hamis tekintély varázslás, a hazugság mágia. Ismét a gyakorlat nyelvén szólva, amikor a kereszténydemokrata farizeus képmutató fajankók elkezdtek vinnyogni, mint a vénasszonyok, hogy nem tisztelték a tiltakozók “a szegény gyerekeknek karácsonyra szánt szánkókat” és a “nemzet” karácsonyfáját, s ezzel megsértették a karácsonyt és a kereszténységet, akkor egy győzelemre ítélt lázadás megfogja ezeket a szánkókat, egy halomba rakja őket, a tetejére dobja a rohadék képmutató karácsonyfájukat, és az egészet meggyújtja. Elégeti és boldogan körbetáncolja, mert azzal ott égett volna a hazugság, az elnyomás, az alattvalói lét minden kínja, aljassága, megalázása, az ország megfélemlítése és gyávasága. Ezeket a szánkókat és a karásonyfát azért tolták maguk elé, hogy önmagukat megvédjék, és az idomított alattvalókat a börtönükbe visszazárják.

Mint utóbb kiderült, nagy ívben szartak ezek a szánkókra, még janurában is ott rohadt a “nemzet” karácsonyfája körül a sok szánkó. Ideillő hangon szólva, “ba…tak” ezek odaadni a szegény gyerekeknek. A szegény gyerekek megdögölhetnek ezektől egész évben. Ezért kellett volna a képmutatásuk és hazugságuk jelképeit, ezeket a szánkókat elégetni. Jöttek is a bőgatyás határon túli kórustagok nagy pátosszal, és a megrongálódott szánkókat kipótolták, átadták a lator Latorcainak. Ezek kifejezték alázatos tiszteletüket, helyreállították a megtépázott bálványt, miközben ezeknek nem a gyerekekre volt gondjuk, hanem még a szánkóikat is a hatalmuk megtartására és az alattvalók eltaposására használták. Semmi tisztelni való nincs ebben a képmutatásban, ezeket a szánkókat jelképesen tűzre kellett volna vetni. Ez nem azt jelenti, hogy esztelenül kell rombolni, pusztítani, az az ő szokásuk. De a hatalmuk jelképeit, a tiszteletet parancsoló hazugságaikat le kell rombolni. Először a szívben, aztán a valóságban is.

A karácsonyfával együtt, ami ezek “szeretetének” a jelképe. Ezeknek olyan a szeretetük, hogy sunyiban egy rabszolgatörvényt helyeztek a nemzet karácsonyfája alá. A nép képviselőibe belefolytották a szót, erőszakkal elfogadták a saját törvényüket, amelyben eladták kilóra saját népüket a multiknak. A gyerekek még alszanak, amikor elmegy az anyjuk, és már alszanak, amikor hazaérkezik. Mindezt pénz nélkül. Ez az ő szeretetük, ezt a képmutatást jelképezte az a gyűlölt fa, az ő bálványvallásuk jelképe, amely az irántuk való tiszteletet parancsolja, amely a hatalmuk forrásának hamis és hazug legitimitását adja. Elsőként kellett volna odamenni és eltüzelni, és elmondani, hogy akkor most mit is gondol a sárba taposott, megalázott, jogaitól megfosztott, alattvalói státuszba süllyesztett magyar ember a szeretetről, az Istenről, és erről a rohadék mocskos bandáról, amelynek a vezetője kisajátította Magyarországot, kénye-kedve szerint személyesen dönt mindenről, életről és halálról, jogról, szabadságról. Ő mondja meg, kinek mije lehet, miről értesülhet, mit gondolhat a magyar ember, akinek engedelmeskednie kell neki. Vajon miért? Ki jogosította fel erre?

Amikor a tiltakozók tiszteletüket fejezték ki a szánkók és a karácsonyfa iránt, amikor elismerték ezzel ennek a bűnszervezetnek a hazugságait, és engedelmeskedtek nekik, akkor kivégezték magukat. Nem lehet kétségük afelől, hogy a zsarnok immár a királyi Várban, a gyűlölködő egyház által felszentelt irodájában forralja a bosszút, és építgeti a terveit, hogyan torolja meg ezt a lázadást, és hogyan vegye elejét annak, hogy ez még egyszer megtörténhessen. A rabszolgatörvény pedig immáron minden mással együtt “le van tolva” a nép torkán. A szakszervezetek kérelmei még seggtörlő papírnak sem jók. Azt képzelik, hogy azokat bárki komolyan veszi, megfontolja, abból egy jottányit is enged? Azt hiszik, hogy amikor alázatos “kérelmüket” a zsarnok elé terjesztik, és ezzel kifejezik hódolatukat és elismerik az önkényuralom jogosságát, kaphatnak bármit seggberúgáson kívül? Amíg ezt képzelik, és amíg kérnek, addig bebetonozzák a többi alattvaló szemei előtt a zsarnokot, magukat pedig még mélyebbre nyomják a fekáliába.

Komolyan kell venni a szimbólumokat, a jelképeket, a mindennapokat körülvevő szobrokat, mert az az ember, aki mostantól nem József Attila, Károlyi Mihály és Nagy Imre között jár, hanem a fehérterror által fémjelzett fasiszták emlékművei, koporsói, giccses népnemzeti keresztényfasiszta szobrai között ténfereg, az nem ugyanaz az ember. Aki eltűri, hogy az Országházon ne az Európai Unió, hanem egy giccses, nemrég csinált “székely zászló” hamis, hazug, irredenta, horthyzmust idéző, az elmebeteg őskomcsi Kövér László rongya lengjen, az belesüllyesztette magát a szolgaságba, az alattvalói létbe. Ezt kéne érteni, komolyan venni, mert ezek nem hatás nélküli kellékek, hanem az elnyomás, az idomítás, a megfélemlítés, a jogfosztás és a zsarnokság eszközei. Ezeket kell tisztelni legkevésbé, ezeket égetni kell, mert ha nem égetik, akkor az a szabadságba kerül. Ezt az egész hazug és hamis “keresztény” díszletet le kell rombolni, és ezt hívő, Bibliában hívő emberként mondjuk, mert ez kedves az Isten előtt.

Jól gondolja meg, aki belekezd a húrok pengetésibe, mert ha a legkisebb tisztelet, a hamis tekintély és az uralom legitimiációjának leghalványabb elfogadása is él a szívében, amit azzal ellenőrizhet, hogy fél-e bármitől, tart-e bármitől, bekalkulál-e bármit, az ne kezdjen el tüntetni, tiltakozni, mert csak még mélyebbre nyomja magát és másokat a szolgaságba. Aki feladott mindent, akinek semmi nem drága, akinek a szemében Orbán egy törvénytelen hatalombitorló bűnöző, egy puccsista szarházi senki, az menjen az utcára, és amikor ezek bármit elétolnak, amit tisztelnie kellene, abba rúgjon a legnagyobbat és azt égesse el legelőször. Nézzen szembe mindenki azzal, hogy ezt a rohadék bandát rábeszéléssel és nyávogással soha nem fogják se elzavarni, se leváltani. Aki itt már megint választásokról beszél, az a leggyávább alattvaló, aki az irháját menti. Azt hiszi, hogy mentheti, de nem fogja. Senki nem menekül meg. Ez pusztulást hoz, ez gyilkos eszme. Nem kell fizikai erőszak alattvalókká tett emberekkel szemben, az erőszak durvább formája a lelki elnyomás.

Magyarországon észrevétlenül totális elnyomás alá kerültek az emberek. Ami levegő van, azt is a zsarnok adagolja. Stílszerűen hozzunk még egy példát ennek a sok álkeresztény farizeusnak a Bibliából, mert azt ők nem olvassák: amikor Dávid felment Jeruzsálembe a jebuzeusok ellen, akik birtokolták Isten városát, akkor sántákat és vakokat küldtek elé, mert azt gondolták, hogy a sánták és a vakok iránti kötelező tisztelet és együttérzés megállítja Dávidot, s a sánták, vakok miatt lemondanak a város elfoglalásáról. Ez egy manipuláció volt. A történetnek többféle értelmezése van, de egy biztos: Dávid azt mondta, hogy “mindenki, aki vágja a Jebuzeusokat, menjen fel a csatornához és vágja ott a sántákat és a vakokat, a kiket gyűlöl a Dávid lelke”. Először is a sántákat és a vakokat vágják le, akiket azért állítottak oda, hogy megállítsák és manipulálják őket. A varázslás, a manipulálás miatt ezeket gyűlölte a Dávid lelke.

A szánkó és a karácsonyfa a történetben ugyanezt a szerepet játszotta. Amikor ezt az aljas manipulációt meghallották, ezeket kellett volna legjobban gyűlölni, amivel el akarják venni a szabadságukat. Később kiderült, hogy mennyire tisztelik ők maguk a szánkókat és a karácsonyfát. Aki elhitte ezt a hazugságot, és elkezdte tiszteletben tartani ezt a manipulációt, az abban a pillanatban vesztes lett.







5 hozzászólás : El kellett volna égetni a szánkókat és a karácsonyfát

  1. Amanda

    január 9th, 2019

    Az Amerikai Népszavánál tisztábban és világosabban senki nem írta meg, hogy az ellenzéki képviselők kicsodák. Nincs egy médium, amely akár a közelébe ért volna.

    Az Amerikai Népszava már 2014-ben, vagy talán már előtte is kollaboránsoknak nevezte az ellenzéki képviselőket. Ettől az álláspontjáról csak rövid pillanatokra feledkezett el, ha volt egy Hódmezővásárhely vagy egy a többihez képest kevésbé szánalmas tüntetés.

    Ezekben a ritka és rövid pillanatokban szeretnék segíteni.

    Ahogy minden kezdeményezés, ahol nem égetik el a szánkót, halálra van ítélve, úgy minden kezdeményezés, amelyben az úgynevezett ellenzéki képviselők részt vesznek, halálra van ítélve. Nem az a kérdés, hogy ők szervezik-e, hanem az, hogy haza vannak-e kergetve, vagy nem.

    Ezek az emberek, ahogy a Népszava számtalan cikkben kristálytisztán megírta, O1G rendszerének nem csak a részei, hanem esszenciális fenntartói. A listán, hogy ki segíti O1G a hatalma megtartásában, a Fideszes képviselők után, vagy akár mellett, rögtön az ellenzéki képviselők következnek.

    Ezek az emberek felesküdtek arra, hogy O1G faszát a szájukba veszik. Ha keresztbe tett ujjal esküdtek arra, hogy feltartott ujjal veszik a szájukba, akkor is felesküdtek. Akkor is ott tartották már nyolc éve.

    Ezt az esküt, nagyon helyesen, az Amerikai Népszava többször emlegette.

    Ha valaki nem tudja elképzelni azt az ország arcáról az O1G-t lemosó tüntetést elképzelni, amelyen Rogán Antal és Németh Szilárd az első sorokban lépked, akkor nehezen értem, hogyan tudja elképzelni azt, ahol Szél Bernadett, Gyurcsány Ferenc, vagy akár még – a többiekhez képest szimpatikusabb – Hadházy ott lépked.

    Mi a különbség?

    Én el tudok képzelni olyan orbátlanító folyamatot, ahol sem szánkót, sem semmi mást nem égetnek. Olyat, amin a kollaboránsok részt vesznek, nem tudok elképzelni. Ez nem miattuk van így. Ez a többi résztvevő miatt van így. Aki nem zavarja őket haza, annak kevesebb fogalma van a tüntetés okáról és céljáról, mint egy szentjánosbogárnak Budapest teljes éjszakai közvilágításáról.

    Hogy a jövőben ezt magasztosnak tűnő pillanatokban is könnyű legyen észben tartani, Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
    (Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van) versének logikáját és szerkezetét követve álljon itt az emlékeztető. Nem remekmű, csak emlékeztet a fentiekre.

    A kollaboráns, az kollaboráns.
    Nemcsak a tavaszi és őszi ülésekben,
    Nemcsak a hóvégi fizetésekben,
    Nemcsak a négyéves eskükben,
    Nemcsak az elárult tüntetésekben,
    Nemcsak a fakó és csüggedt szemekben,
    Nemcsak a székházpadlón fetrengésben,
    És az azokat követő kiegyezésekben.
    A kollaboráns, az kollaboráns.

    Válasz
  2. Amanda

    január 10th, 2019

    Az ellenzéki képviselőknek az volt a problémája, hogy lehullott az álarc. Nyilvánvalóvá vált az értelmetlenség.

    Nem néztem végig, pár percet láttam az ülésből. Az épp elég volt. Az volt a tervük, hogy lelassítják a rabszolgatörvény megszavazását több tucat, vagy több száz beadvánnyal. Ezt nem én gondolom. Az egyik felszótaló mondta. A Fidesz ugyanezt csinálta velük évekkel ezelőtt, és most gondolták, hogy jól visszaadják nekik.

    Bravó.

    Tehát ha sikerült volna végrehajtani a mesteri tervet, akkor három órával később szavazzák meg a rabszolgatörvényt. Ez volt a ellenzék ötlete.

    A balhé abból lett, hogy Kövérnek nem volt kedve ott ülni plusz három órát, hanem egy körben leszavaztak mindent.

    Tehát nem az volt a baj, hogy egy diktátor uralja az országot, nem az volt a baj, hogy rabszolgatörvény lesz, hanem az, hogy nem hagyták az ellenzéket a törvény megszavazását pár órával eltolni.

    Ebből lett az elenzéki balhé a parlamentben.

    Itt azért érdemes megállni egy pillanatra.

    Ha Kövér egyesével, ABC sorrendben szavaztat minden egyes javaslatról, az miben lett volna más? Az miben lett volna más, mint az elmúlt nyolc év? Mi az, amit az ellenzéki képviselők így nem tudtak megtenni, és különben megtettek volna?

    Annak, hogy az elmúlt nyolc évben a parlamentben ültek, pontosan annyi értelme volt, mint beadni a több tucat indítványt vagy mit. Kövér huszárvágásával annyi történt, hogy nyilvánvalóvá vált, hogy a “király”, az ellenzék, meztelen.

    Csak akkor lett volna morális joguk a köztévébe vonulni, ha az elmúlt nyolc évben minden nap odavonultak volna. Ha minden alkalommal feltették volna a kérdést, hogy hol vannak a megígért magánszámlák az állami nyugdíjhoz. Hol van a törvény által előírt hiteles tájékoztatás. Hol van az alkotmányban garantált egyenlő szavazati arány az újrarajzolt körzetekben, és hol van az egyenlő szavazathoz való jog a romániai vs. az angliai magyarokra nézve.

    Ezek a kérdések azért avultak el, látszólag, mert nem teszi fel őket senki.

    Az egész magyar ballib oldalnak, több milió embernek nem volt annyi akaratereje és pénze, hogy egy darab országos tévécsatornát vagy hetilapot, ne adj isten, napilapot összedobjon, hogy a vidéken élők is lássák, mit művel Orbán.

    Még a pre-Mesterházy MSZP is egyedül többet hozott össze a kapcsolat.hu által, mint az egész magyar baloldal az elmúlt nyolc év alatt.

    Nem az a baj, hogy kidobatják magukat a tévészákházból, hanem az, hogy ezt most teszik, és nem nyolc évvel ezelőtt. Mi változott azóta, hogy a Médiatanács létrejött?

    Emlékszik még valaki arra, hogy akkor szűnt meg az, hogy magyar portálokon lehetett kommentelni? Utána egy ideig sehol sem lehetett, aztán, amikor már világos volt, hogy Orbán letarolt mindent, jött egy puhább korszak, mint a Kádár rendszerben, hogy már ímmel ámmal lehet. De egyik se mer kirakni egy saját kommentrendszert, csak a discusst, mert azzal el lehet tolni a felelősséget. És pl. a hvg.hu-n a kényes témákhoz egyáltalán nem lehet írni, és a többihez is csak 1-2 napig lehet.

    És továbbra is ezek az emberek mondják meg, hogy mikor kell hazamenni a tüntetésről. És a szokásos ballib értelmiségi kör osztja tovább az észt, és definiálja, hogy ez miért nem diktatúra.

    És a fél ország, benne a Gyurcsány féle milliárdosokkal, nem bír eltartani egyetlen országos újságot vagy tévécsatornát, ahol van legalább egyetlen ember, aki le meri írni, és ki meri mondani, hogy ez diktatúra, és meg meri indokolni, hogy miért.

    Nem az a siralmas, hogy O1G a miniszterelnök, hanem az, hogy az ország arra vár(t), hogy majd vagy Amerika, vagy Simicska összehoz egy ellenzéki tévét. Vagy legalább egy rádióállomást.

    Én nem vagyok tisztában az EP működésével, de csodálkoznék azon, ha egy EP képviselő soha, egyszer se szólalhatna fel.

    Emlékszik valaki arra, hogy egyetlen egy ellenzéki képviselő felszóltalt az EP-ben, és segítséget kért a Magyarországot megszálló maffia ellen?

    Ha nem, akkor most mit ugrálnak?

    Válasz
    • Amanda

      január 10th, 2019

      Amit hírekben az elmúlt nyolc évben láttam, abból nekem az jött át, hogy van legalább fél tucat EU tag ország, amelynek a politikusai többet tettek azért, hogy O1G-t megállítsák, hogy legalább rávilágítsanak arra, amit művel, mint a teljes magyar ellenzék.

      Lehet, hogy volt ilyen, de kétlem.

      Valami furcsa módon azt láttam a youtube-on, hogy Daniel Cohn-Bendit ordít Orbánnal. Aki kicsit is követi a híreket, az hallott arról, hogy Guy Verhofstadt összecsapott Orbánnal. Azt is hallottam, hogy Judith Sargentini készített egy jelentést róla. Mivel th-val írja a vezetéknevét, gondolom, ő se magyar.

      Orbán nem (csak) azért támadja Sorost, mert az zsidó, hanem még azért is, mert az gondolja, hogy a legnagyobb ellenfele egy az óceán túlpartján élő, 88 éves filantróp.

      Magyar EP képviselőről miért nem láttam egyetlen egy videót se a youtube-on? Mi a jó érdes kurva anyjukat keresnek ott?

      Bajnairól tudjuk, hogy 2010 után járt külföldön azt magyarázni, hogy ez nem diktatúra. Most miért nem megy még egy kört, hogy bocs, ez mégiscsak az?

      Sokkal jobb, amikor nincs tüntetés se. Legalább nem húzom fel magam.

      Válasz
    • Szilágyi Gábor

      január 10th, 2019

      Nem értek egyet veled, még ha rengeteg dologban igazad is van.

      Tény, hogy az “ellenzéki” képviselők 8 éve mulasztásban vannak. Megalkuvó, a rendszerhez igazodó ténykedésükkel a NER fenntartói, ez stimm. Ezért megvetés kell, hogy érje őket.

      Ugyanakkor még is azt kell mondanom: abból kell főzni, ami van. Népszerű álláspont, hogy a régiek lépjenek le, és adják át a helyet az újaknak. Ezt az igényt korábban az AN is képviselte. De hol vannak az újak? Mi a biztosíték rá, hogy amennyiben pl. Gyurcsány Ferenc, a komplett MSZP, vagy az LMP lelépne a színről, azonnal előállna egy, a rendszerrel szembenálló valódi ellenzék? A semmiből nem tudsz újat teremteni.

      Akkor pedig joggal képviselhető álláspont az, hogy változás többek között itt akkor lehet, ha a jelenlegiek változnak meg, 8 vagy akárhány éves mulasztásuk és gyávaságuk ellenére. Ráadásul azért is hiba várni a tisztákra, a politikailag szüzekre, mert időnként láthatóan feltűnik új csapat is – legutóbb a Momentum – viszont az ilyenek azonnal szépen simulnak is bele a rendszerbe. Szóval kár azt várni, hogy az eddigiek lelépése esetén az utánuk bármikor is feltűnő újak jobbak lennének náluk. A mai 18-24 évesek, középiskolát, egyetemet végzettek, akik fogékonyak a közélet iránt, úgy nőttek fel, hogy érettségizőként megkapták az Alaptörvény másolatát. Ezeknek az orbáni tákolmány olyan természetes dolog, mint nekem még általános iskolásként a rendszerváltás idején az, hogy az osztályteremben a népköztársasági címert egyik napról a másikra felváltotta a történelmi címer. Néztük, egy ideig furcsa volt, de mivel akkor még nem foglalkoztunk politikával, nem is tulajdonítottunk ennek jelentőséget. Generációm az akkoriban végbement rendszerszintű politikai-társadalmi változások idején gyerek volt, utána nőtt fel. Minden, ami akkor történt, számunkra természetes volt. Igaz, akkor egy diktatúrából mentünk át demokráciába, 2010 óta pedig egy demokráciából diktatúrába, de ez nem lényeges. Egy mai fiatalnak az orbáni rendszer, annak lényegi elemei olyan természetes dolgok, mint ahogyan a világháború utáni, a szüleim generációjának a szocialista rendszer. Vagy nekem a rendszerváltás vívmányai. A többpártrendszer, a sajtó-és szólásszabadság, stb.

      A mai tizenéveseknek a NER természetes dolog. És közülük lesznek, akik politizálásra adják majd a fejüket. Belépnek valamely már létező pártba, vagy újat alapítanak, és indulnak a kirakatválasztásokon. Miért gondolod, hogy ők majd bármikor is hangosan fogják követelni például az Alaptörvény hatályon kívül helyezését, vagy ők maguk helyezik kilátásba azt? A mai ellenzékiek legalább tudják, mi volt az a köztársasági Alkotmány, még ha el is árulták azt. A “jövő ígéreteinek” a korábbi demokratikus Alkotmány már nem jelent igazodási pontot. A választások idején, jelentőségét átérezve egy Karácsony Gergely legalább beígérte az Alkotmány visszaállítását, egy mai 6, 16 vagy 20 éves ezt már nem fogja megtenni. Az orbáni tákolmány pedig a rendszer alfája és ómegája.

      Én azt várom (lehet balga módon), hogy a jelenlegi ellenzékiek változzanak meg. Amíg élnek. Ugyanis egy diktatúrában soha nem késő. Azzal már elkéstek, hogy megakadályozzák a rendszer kiépülését, de soha sem késő lebontani azt.

      Ugyanakkor természetesen nem lehet hagyatkozni csak az ellenzékre, hogy végre felébredjenek és tegyék végre a dolgukat. Ránk is szükség van (lenne), de láthatóan mi mással vagyunk elfoglalva. Csak a szokásos: dolgozni kell, hazaérve különben is már hullafáradt az ember, gyereket kell nevelni, vagy éppen csinálni…hétvégén mozi, nagybevásárlás, egyebek…

      Nem fogta még fel ez a nép ésszel, hogy mozdulni kellene, mikor az egész országot lopják ki éppen alóla.

      Válasz
      • Amanda

        január 10th, 2019

        Szerintem kevésbé különbözik a véleményünk, mint azt gondolnád. Egyrészt nem látom fekete-fehéren a világot, és tudom, hogy az “igazságnak” léteznek árnyalatai.

        Esetleg meg lehet győzni, hogy adjak egy esélyt Hadházynak. Nem mintha az ország sorsa az én meggyőzésemen múlna. Nem is az lesz a mondandóm lényege. Szóval, adjunk neki egy esélyt, és adjunk Kunhalmi Ágnesnek is, és még Juhász Péternek is. Felőlem rendben. Én mellettük a Kónya Árok párost is előkeresném, és a 4k-sokat is.

        A Momentumról rettentő véleményem van, de ha ezen múlik az ország sorsa, felőlem maradhatnak.

        El tudok képzelni olyan helyzetet, amikor azt mondom, hogy ennél még Vona Gábor is jobb. Nagyon szörnyű helyzet lenne, de el tudom képzelni.

        Ezzel együtt, amíg Gyurcsány Ferenc tényező, addig az ország miniszterelnökét Orbánnak hívják. Ezen maximum egy grazi beutaló, vagy ahhoz hasonló vis major változtathat.

        Válasz

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)