Nagy interjút közölt az Origo című hírportál Rónai Péter, magyar származású New York-i sztárügyvéddel. Peter Ronai a Ronai and Ronai ügyvédi iroda egyik tagja, és feleségével, Holly Ostrov Ronaival az elmúlt években millió dolláros kártérítéseket szerzett számos magyar ügyfelének is nagy port kavart ügyekben. A Kíméletlenül megleckézteti a gonosz óriáscégeket a sztárügyvéd című interjú a chicago-i vonatbaleset kapcsán készült Ronai Péterrel. Az alábbiakban az interjút teljes terjezelmében közöljük.”Felesküdött a multinacionális cégek ellen Rónai Péter magyar származású New York-i ügyvéd. Azt mondja példát akar statuálni a közelmúltban bekövetkezett amerikai vonatszerencsétlenségek ügyében. Szerinte ugyanis az nem járja, hogy a vasúttársaságok szemével nézve csupán aprópénz az az összeg, amit egy-egy tragédia esetén a károsultaknak kifizetnek. A sztárügyvéd dollármilliós perekben gondolkodik, mert azt vallja, minél több pénzt vesz ki a multik zsebéből, annál kevesebb baleset lesz. A kártérítési pereiről ismert Rónai az Origónak adott interjúban elárulja azt is, hogy miért vérzik több sebből a magyar igazságszolgáltatás.
Nyolcan meghaltak és több mint kétszázan megsérültek, amikor májusban kisiklott Philadelphia északi részén a Washingtonból New Yorkba tartó vonat. Ön most pert indított az Amtrak vasúttársaság ellen. Mivel állnak a bíróság elé? Mi a helyzet akkor, ha bebizonyosodik, hogy a balesetet műszaki hiba okozta, gondolok itt arra, hogy nem működött a fék.
Nem, ez biztos, hogy nem így van. A vonat kétszer akkora sebességgel vette be az ívet, mint a megengedett 80 kilométer per óra, ezért történt a tragédia. Ez tény. Ebben azért vagyok biztos, mert az Egyesült Államokban törvény kötelezi a vasúttársaságokat arra, hogy egy úgynevezett vonatbefolyásoló berendezést szereljenek be, ami önműködően müködésbe lép akkor, ha a megengedettnél nagyobb sebességgel közlekedik a szerelvény. Ha a jelzés ellenére is gyorsabban hajt a vezető, akkor ez a szerkezet önműködően lelassítja a vonatot.
De hiába a jogszabályi előírás, a társaságok ennek ellenére sem szerelik be az automata féket, arra hivatkozva, hogy az túlzott költségekkel járna. A cég felelőssége tehát egyértelmű a balesetben. Na, most kérdezem én, hány ilyen tragédia lesz még azért, mert spórolni akarnak a vasúttársaságok?
A kártalanítás során minden a pénzről szól. Az Amtrak összesen 200 millió dollárt, átszámítva mintegy 45 milliárd forintot különített el erre a célra. Tehát ez a maximum, amivel számolnak. Ez első hallásra soknak tűnik, de minden egyes károsultat figyelembe véve nagyon kevés.
Rónai Péter dollármilliókra perli a vasúttársaságokat. Fotó: Bielik István – Origo
Ezért mondom azt, hogy minden a spórolásról szól a nagy cégeknél. Minden területen igyekeznek spórolni. Ráadásul a biztosítótól is várnak még pénzt, és ezt az összeget is beforgatják majd a kártalanításra szánt pénzbe. Mindenhol ezt csinálják egyébként. A Philadelphiai kacsahajó esetében is ez történt. Ez egy nagyon csúnya dolog. Nem tettek eleget a kötelezettségeiknek? Akkor „perkálni” kell, nincs mese, hibáztak!
Magyar túlélője is volt a philadelphiai vonatbalesetnek. Sinkovics Ede a CNN, a FOX TV és a CNBC mellett az Origónak is felidézte a történteket. Úgy tudom, többek között őt is képviseli az Amtrak ellen indított perben. Mekkora kártérítésben gondolkodnak?
Így van, Sinkovics Ede mellett még három amerikait képviselek az ügyben. Nézze, hogy mekkora összegben gondolkodunk a kártalanítás során, azt egyelőre nagyon nehéz lenne kiszámolni. Sinkovics Ede csonttörést ugyan nem szenvedett, de könnyen lehet, hogy maradandó károsodása lesz a baleset következtében. A jelenlegi helyzetben azt tudom elmondani, hogy ügyfelemnek az egyik keze és lába is folyamatosan zsibbad. Az ő keze pedig többet ér mint az enyém, hiszen képzőművész. Lehet, hogy meg kell műteni, de mondom az is lehet, hogy még hosszan tartó vizsgálatok, beavatkozások várnak rá. Most nézze el nekem, de csak a szemléltetés miatt hozok fel egy ilyen példát: ha valaki például meghal, akkor meg tudjuk határozni az összeget, ilyen esetekben azonban nem. Ugyanez a helyzet a többi három ügyfelemnél is.
Tudom, szeretne összegeket hallani, de nem tudok mondani. Tudja, ez pontosan olyan, mint amikor elvisszük az autónkat a szervizbe. Előbb meg kell határoznia a szakembernek, hogy mi a baja a kocsinak, és csak utána tudja megmondani a szerelő, hogy mennyibe fog kerülni a javítás.
Rendben, ez világos. Akkor másként teszem fel a kérdést. Mondjon nekem nagyságrendileg egy összeget. Mettől meddig terjedhet az ilyen, vagy ehhez hasonló esetekben a követelésük?
Mondok egy példát. A bronxi eset kapcsán egy ügyfelem van, szintén magyar. Ebben a perben 3-tól 6 millió dollárig terjedő követelésünk lesz.
Ha már itt tartunk. A bronxi baleset 2013 decemberében volt. A szerencsétlenségben, ami a New York-i Metro North vasútvonalon történt Bronxban, négyen meghaltak, és több mint hatvanan megsebesültek. A vonat háromszor annyival ment, mint a megengedett. Ügyfele, ha jól tudom, a kisiklás következtében kirepült az ülőhelyéről, és súlyosan megsérült. Ráadásul nem tudja ellátni magát, és a speciális gondoskodást igénylő gyerekéről sem tud gondoskodni. Hogy áll most az ügy?
Igen, az egyezkedések már elkezdődtek. Az már biztos, hogy nem a vonat meghibásodása okozta a tragédiát, ahogyan azt korábban állították. A vonatvezető mindenféle kifogásokat keresett. Azt mondta, hogy kábult volt és elaludt, ahelyett, hogy bocsánatot kérne és felelősséget vállalna a történtekért. Az adatrögzítő készülék adatai alapján tisztán látszik, hogy a vonat 132 kilométer per órával haladt, miközben legfeljebb 48-cal mehetett volna abban a kanyarban. Mi bebizonyítottuk, hogy a vezető hibázott, szóval, most már egyezkedni akarnak. Az ügyfelemre vár még egy műtét, a beavatkozást követően már pontosan meg tudjuk határozni azt is, hogy mennyi az az összeg, amiből nem engedünk.
Számít arra, hogy az philadelphiai eset kapcsán az Amtrak is hasonló kifogásokkal áll majd elő?
Igen. Ráadásul ez nehezebb ügy lesz, mert az Amtrak egy kisebb cég, tehát ha pénzről van szó, akkor még szorosabbra vonják a gyeplőt. Számítunk tehát arra, hogy előállnak majd különböző kifogásokkal. Legutóbb például azzal magyarázták a tragédia okát, hogy megdobálták az ablakot a vezetőfülkénél, mert találtak egy repedést a mozdony ablakán.
Példát akar statuálni? Szinte felfoghatatlan, hogy mekkora összegekről beszél.
Nem a pénz a legfontosabb ebben, hanem az, hogy az ilyen esetek ne történjen meg még egyszer. A philadelphiai már a második volt rövid idő alatt. Ezeknek a társaságoknak nem számít, hogy hányan vesztik életüket, nekik nem számít, hogy már rég be kellett volna szerelni a vészfékező automatát.
A nagy cégek csak a pénzben gondolkodnak, semmi másban. Tehát mivel lehet ezeket a társaságokat elrettenteni? Csakis kizárólag hatalmas pénzösszegekkel. Hogy lehet igazán megbüntetni ezeket a cégeket? Nagyon sok pénzveszteséggel. Mert ebből értenek, másból nem.
A nagy cégek ellen indított hadjárata valóban jól cseng a sajtóban, de felvetődik a kérdés, hogy önt is elsősorban a pénz motiválja, meg a hírnév.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem motivál a pénz. A fizetésemért is dolgozom, mint bárki más. Ugyanakkor hiszek abban, amit csinálok, mert mindig a jó oldalon állok. Mindig megvédem a kisembereket a milliárdosoktól. Ezekben a perekben győzni akarok, meg akarom verni a nagy cégeket, amik rengeteg kárt okoznak a tisztességesen dolgozó embereknek. Kisebb túlzással élve, ha nem lennének ügyvédek, akkor nem lenne biztonságban az életünk, hiszen ha nincs büntetés, akkor igazság sincs.
Most ezt értsem úgy, hogy egy egyfajta küldetéstudatot érez abban, hogy megleckéztesse a „gonosz” vállalatokat?
Igen, akár így fogalmazhatunk. Sokszor beszélek a médiában a vörösiszap-katasztrófa ügyéről, nemrégiben pont az Origónak adott interjúban is foglalkoztunk vele. A bírósági ítéletek szerint alig tízmillió forintot ér egy emberi élet és egy elvesztett otthon Magyarországon. Ezért mondom azt, hogy a nagy cégek emberéleteket követelő tragédiák esetében úgy gondolkodnak, ha a magyar emberekről van szó, akkor nem éri őket nagy veszteség. Felteszik a kérdést: 150 ezer dollár? Mi az nekünk? Semmi. Higgye el nekem, ez tényleg így van.
Ahogyan mondta abban az interjúban, a magyar ember élete kevesebbet ér.
Ráadásul nem csak a magyar, hanem az európai. Nézze csak meg a Germanwings esetét! Az európai áldozatok hozzátartozói fogják majd a legalacsonyabb összeget kapni. Egy amerikai származású állampolgár olyan 5 millió dollár körüli kártérítésre számíthat, ezzel ellentétben egy németnek maximum mintegy 150 ezer dollár körüli ítél majd meg a bíróság. Tehát nem csupán Magyarországon, hanem egész Európában kevesebbet ér egy emberi élet, mint Amerikában.
Magyarán, ha több pénzt lehetne követelni, akkor több per lenne Magyarországon?
Pontosan. Több per és nagyobb biztonság. Ez így lenne kerek. De nem csupán a kártérítési összegekben látom a hibát. Többször hangsúlyoztam már, hogy a döntéshozók helyében megfontolnám Magyarországon az esküdtszék intézményének bevezetését. Egy bíró ugyanis önmagában képtelen igazságot szolgáltatni. Egy teljesen hétköznapi emberekből 12 tagú esküdtszék tagjai jobban fel tudják azt mérni, hogy mennyit ér adott esetben egy családtag elvesztése. Harmadrészt pedig úgy vélem, hogy gondot okoz a döntéshozatalok elhúzódása. Ott van például a Rezesová-ügy. Miért nem indult azonnal kártérítési per? Miért kellett ennyi évet várni erre? A nő egy egész családot meggyilkolt, az áldozatok hozzátartozóinak jár a pénz. És kész! Nem kell Einsteinnek lenni ebben az ügyben. Ez fehér vagy fekete. Valaki vagy hibázott vagy nem, vagy bűncselekményt követett el, vagy nem. Ezek után ne csodálkozzunk azon, ha Magyarországon úgy érzik az emberek, hogyha valaki gazdag, akkor bármit megtehet, még gyilkolhat is.
