Orbán tökéletesen egyedül maradt az oroszbarátságával a V4 országok között, miután a hagyományosan oroszellenes lengyelek és szlovákok mellett a csehek is egyértelműen az oroszok ellen és az ukránok mellett álltak ki. Orbán egyetlen szövetségesei a szerb ortodox fasiszták. Az oroszokhoz való viszony eddig is megosztotta a feleket, de a háború kitöréséig ez nem választotta el a lengyel és a magyar illiberális keresztényfasiszta államot, a billegő csehek és szlovákok pedig eddig is csak azt lesték, miből lehet nagyobb hasznuk: ha az EU vagy ha Orbán mellé állnak.
Az orosz háború miatt a V4 (közismert nevükön a „Vérszívó Négyek”) teljesen kettészakadtak, és Orbán áll az egyik oldalon, a másik három ország a másik oldalon. Ez azért nagyon érdekes, mert a V4 formációt Orbán teljesen lenyúlta magának és Európa-ellenes, antiliberális politikájának hivatkozási alapjává tette. Mintha az ő fasiszta törekvései nem egy diktátor támadásai lennének, hanem egy térség egységes politikája és nemzetértelmezése. Orbán megszerezte a V4 irányítását és a maga céljaira használta fel.
Most ez omlott össze, és nagy csoda lesz, ha sikerül a Vérszívókat újra egybeterelni valami más ürüggyel, ami felülírja azt az aljasságot, hogy Orbán az orosz népirtók oldalára állt. Leginkább éppen a lengyelekre számíthatna, mert a lengyelek építenek orbánista fasiszta államot, amihez szükségük van Orbánra, miközben a lengyelek állnak leginkább az oroszellenes fellépés mögött, még az EU-s pénzeket is ennek kapcsán akarják megszerezni jutalomból, nem pedig Orbán keresztényfasiszta illiberális „szabadságharca” folytán.
Ezért nagy kérdés, hogy a lengyelek hogyan viszonyulnak ezután Orbánhoz, mert fasiszta rendszerük ideológiája és a közös érdek összekapcsolja őket, viszont az oroszellenességben nem kötnek alkut. Eddig is hajthatatlanok voltak, és az idő (valamint az ukránok elleni háború) őket igazolta. A lengyelek magukat látják az ukránokban, tisztában vannak azzal, hogy rájuk ugyanez a sors vár, ha a világ nem állítja meg az oroszokat. Orbán viszont tudja, hogy a magyarok egy puskalövés nélkül adnák át a hazájukat az oroszoknak és megpróbálnák megmagyarázni, miért van ez rendben.
Orbán mindent egy lapra tett fel azzal, hogy Putyin oldalára állt, mert a Nyugattól nem várhatja sem a trianoni határok megváltoztatását, sem az illiberális fasiszta rendszerének elismerését. Ezzel viszont külpoilitikailag az eddigieknél is jobban elszigeteli magát, most már a V4 országoktól is. Az Európai Néppártból kirúgták, az európai szélsőjobb egyesítése sikertelen maradt. Az oroszokkal való kokettálás pedig ráég és kiérdemli vele a világ teljes elutasítását. Orbán „semlegessége” Putyin mellett való kiállást jelent, s ezt mindenki tudja.
Bárki mérget vehet arra, hogy akár így, akár úgy, ha a közvetlen népirtásnak vége lesz Ukrajnában, Orbán jelenik meg a legnagyobb „közvetítő” szerepében, hogy Oroszországot nem lehet eltünteni, tudomást kell venni a létezéséről és az érdekeiről, s a „szankciók sehova nem vezetnek” (dehogynem), ezért szorgalmazza majd a Putyinnal való kiegyezést, azt a hazug látszatot keltve, hogy mintha ő a béke nagykövete lenne, holott csak egy háborús bűnös tömeggyilkos bűntársa.
Orbán a „magyar” nevet végképp lejáratja, valóban „hullarablók vagyunk”, „a legpocsékabb nemzet”. Ami azt jelenti, hogy semmit nem változtunk Hitler óta. Méltók arra, hogy újabb történelmi büntetésünket elnyerjük. Magyarország most már nemcsak belpolitikailag, hanem külpolitikailag is a szakadék felé tart és újabb nemzeti tragédiát készít elő.