Balog Zoltán minden megnyilvánulásával többet mond el magáról, leplezi le és járatja le önmagát, okoz egyre nagyobb felháborodást, mert nem tud mást adni, csak mi lényege. A pedofilügyben játszott, félig elhallgatott botrányos szerepe után sem ismeri el a személyes felelősségét, mentegeti magát és bűntársát, Novák Katlint, és csak félig mondott le.
Balog a református egyház jelentős részének felháborodására most lemondott a zsinati elnöki posztjáról, méghozzá egy ritkán hallható beszéd kíséretében, de nem mondott le a Dunamelléki püspöki címről, ami azt jelenti, hogy valójában nem mond le, kapaszkodik az egyébként is politikai alapon, érdemek nélkül szerzett székéhez.
A reformatus.hu oldalon megjelent botrányos beszédében Balog „boszorkányüldözésnek” nevezi, hogy a közvélemény, saját püspöktársai, református lelkészek és hívek követelik a lemondását, mert a partnereként emlegetett Novák Katalinnal kegyelmet adtak a pedofíliát eltussoló, gyerekeket pedofília elfogadására kényszerítő bűnözőnek, Kónya (K.) Endrének.
Balog a pedofilvédelem miatt került nehéz helyzetbe, és a püspöki székéért vívott harcát a jó és a gonosz harcával azonosította, amelyben ő a jó oldalon áll. A püspöki székért vívott harcát az üdvtörténetbe helyezte, mintha ez ugyanaz a harc lenne, amit Ádám és Éva óta vívnak az Isten teremtményei az ördöggel.
Balog egyenlőségjelet húzott a pedofília védelmezése miatt megingott székéért vívott harc és zsinati elnök elődeinek az egyházért vívott harcaival, magát Hegedűs Lóránt, Bölcskei Gusztáv és Szabó István szellemi örkösévé tette a harcban, noha az említetteknek soha nem a pedofília támogatása miatt gyűlt meg a bajuk bárkivel.
A közélet (a református egyházban pedig az egyház) megtisztulásáért folytatott harc még valóban nem ért véget. Az olyan embereket, mint Balog, el kell tüntetni a közéletből, nem maradhat püspök sem, mert az a pedofília támogatásával lenne egyenértékű. Balognak, ha tetszik neki, ha nem, mennie kell, a gátlástalan karrierizmusának vége.
Elvárjuk a református egyház vezetőitől és híveitől, hogy a félmegoldással ne elégedjen meg. Balognak ez a beszéde csak meggyőzheti őket arról, hogy ezt nem lehet annyiban hagyni.
Itt hallható az egyháztörténet egyik legcinikusabb beszéde és legképmutatóbb imája:
