Balog Zoltán református püspök továbbra is magát sajnálja, magát tekinti áldozatnak. A pedofil igazgató tettestársának adott kegyelem miatt a személyét ért kritikák szerinte az egyház elleni támadások, hogy „elfogyjon a bátorságunk kiállni az evangéliumi igazságok mellett”.
Azt nem tudjuk, hogy Balog egész életében milyen evangéliumi igazágok mellett állt ki, lévén, hogy a szegényeket, az elesetteket üldöző politikai hatalom részese, azt nemcsak eltűrte, hanem maga is részt vett benne. Egy lopásra specializálódott szervezett bűnözői csoport tagja volt, mint miniszter, majd a hatalom helyezte a református egyház élére.
Gyerekeket pedofília elfogadására kényszerítő bűnözők támogatása sem tartozik szorosan az evangéliumi igazságok közé, különösen akkor, ha tudható, hogy a támogatás a pedofil bűnözőket védelmező zsarnok támogatását jelenti, mert a bicskei pedofilhálózat Felcsúttal, a Fidesszel és az Orbán-családdal összenőtt.
Balog mindezeket a „szolgatársainak” írt levelében fejtette ki, ami súlyos gyanúba keveri a címzett lelkészeket, hiszen Balog Orbánt szolgálja, nem az Istent, és a levéllel az a látszat keletkezik, hogy ha neki szolgatársai a református lelkészek, akkor ők is Orbán szolgái. A levélben Balog próbálja tisztára mosni magát, az evangéliumi igazságok közül ezúttal az őszinteségről és a bűnbánatról megfeledkezve, de tőle ilyesmit senki nem is vár.
Balog ebben a levelében bevallja, hogy „Kegyelmet kértem egy embernek”, ami azt jelenti, hogy korábban nem fejtette ki az evangéliumi igazság teljességét, mert csak támogatásról beszélt, azt elhallgatta, hogy a kegyelmet ő kérte (még ha a kérvényt nem is ő nyújtotta be). Az evangéliumi igazsághoz tartozna az is, hogy elmondja: kinek a kérésére történt ez, és ki adta be a kérvényt. Miért olyan nagy titok ez?
Balog azzal indokolta, hogy kegyelmet kért „egy embernek” (aki nem mellesleg gyerekeket kényszerített arra, hogy még további 5 éven át tűrjék a pedofil erőszakot), hogy „elhittem ártatlanságát, s ebben ma sem kételkedem”. Ha ebben nem kételkedik, akkor az áldozatok állításaiban kételkedik, de vajon milyen alapon? Ez maga is a pedofília támogatása.
Balog még azt sem tudja, hogy a kegyelem nem arról szól, hogy valaki ártatlan vagy nem, a kegyelem nem azt hivatott szolgálni, hogy laikusok a bíróság döntését felülbírálják.
Balog nem bíró, nem folytatott le bírósági eljárást, nincs joga ártatlannak minősíteni bárkit, akit a bíróság jogerősen, majd felülvizsgálati kérelemben a Kúria szintjén is elítélt pedofil bűncselekmény társtetteseként. A kegyelem nem ártatlanoknak, hanem elítélt bűnözőknek jár, méghozzá olyan emberiességi szempont alapján, amely a társadalom értékrendjével és morális felfogásával összhangban áll. Kónya (K.) Endre esetében ilyen nem volt.
Balog láthatóan nemcsak tévedett, visszaélt a Novák Katalin felett gyakorolt ismeretlen forrású és természetű hatalmával, hanem hazudik is, láthatóan másoknak falaz, önmagát mentegeti azzal, hogy ártatlannak mond egy olyan embert, akire rábizonyították a súlyos vádat. Balog méltatlanná vált a püspöki címre, amelynek világos követelményei vannak a Bibliában.
A református egyház evangéliumi igazságok melletti kiállása azt jelentené, hogy kirúgja ezt a gátlástalan, szélhámos gazembert, pedofilok védelmezőjét, az áldozatok bántalmazóját (mert a meghazudtolásuk is bántalmazás), akit csak a politikai érdek, a hatalom és a pénz érdekel, semmi más, s ezeket szolgálja az önmagát feláldozó Isten helyett, aki nem pedofil bűnözőket, hanem a valóban ártatlan gyerekeket védi.
Balog a báránybőrbe bújt farkasoknak az a típusa, akin már a báránybőr sem látszik.
