Talán nem kell mondani, az abortusz összetett kérdés, amelynek sok aspektusa van. Ennek vizsgálatát az teszi aktuálissá, hogy Amerikában a republikánus párt az abortuszt helyezte a következő választási kampánya középpontjába. A cél az, hogy minden keresztény szavazónak lelkiismereti kérdéssé tegyék a jobboldal melletti szavazást, mert az abortusz elutasítása felülír minden egyéb szempontot. Közvetve ez azt is jelenti, hogy a hívő emberek tízmillióitól elveszik a szabad választás lehetőségét, mert az abortuszon kívül egyetlen más szempontot sem vehetnek figyelembe, nem élhetnek a szabad választás jogával.
Mielőtt azt gondolnák a magyarok, hogy őket ez nem érinti, tévednek. Ha az abortusztilalom Amerikában sikeres lesz, és eldönti a választást, mindenhol átveszik a jobboldali pártok. Különösen azok, amelyek a nemzeti identitást a kereszténységgel kapcsolják össze. A kérdés bonyolult voltát mutatja, hogy Amerikában és Izraelben máris tiltakoznak a zsidók, mert az abortusztilalom alapja keresztény vallási felfogáson alapul, a zsidó vallás szerint ugyanis az emberi élet nem a fogantatástól kezdődik.
Az amerikai alkotmány szerint viszont nem lehet egy vallás tanait előnyben részesíteni egy másikkal szemben. Ezért az abortusztilalom a zsidóság vallása fölé rendeli a keresztény felfogást, amivel nemcsak a zsidó vallást sérti, hanem az amerikai alkotmányt is. Méghozzá nemcsak a zsidó vallású nők esetében, hanem a vallástalan és ateista nők esetében is, mert az amerikai alkotmány első kiegészítése tiltja azt is, hogy bármelyik vallás tanait az állam a nem vallásos polgárokra erőltesse. Ez a jogi helyzet, márpedig ha az állam a keresztény vallás felfogása alapján betiltja az abortuszt, azzal sérti ezt a jogi kitételt.
Az abortusz kérdésében ugyanis nincs mindenki által elfogadott természettudományos álláspont. Az abortusz kérdésében kik-ki vallási meggyőződése vagy politikai álláspontja alapján foglal állást. Az életvédő elnevezés kifejezi az abortuszellenes tábor hajthatatlanságát, mert ha a magzat egy önálló ember, akkor annak elpusztítása gyilkosság. Erre ráerősít a politikai propaganda, így a nők és magzatok ügye politikai kampánytéma lett, és a politikai haszonszerzés, a hatalom megszerzésének és megtartásának eszközévé silányult. De a feluszított „életvédők” ölni tudnának, néhányuk meg is tette, hogy „életet mentsenek”.
Az abortusz egy rendkívül komplikált egészségügyi, pszichológiai, jogi, társadalmi kérdés, melynek megközelítése alapos felkészültséget, érzékenységet, körültekintést igényel. Az alapállás mindenképp az, hogy az abortusz rossz, a normális helyzet az, hogy a megfogant magzatból egy gyermek szülessen meg. Annak kell megtalálni a legoptimálisabb módját, hogyan lehet ezt az anya és a gyermek egészsége mellett a legoptimálisabban biztosítani. Mi a legcélravezetőbb út? Emberi életekről van szó, amit politikai kampányra és hatalomszerzésre felhasználni nem csupán szakmaiatlan, hanem erkölcstelen is. Ezt a súlyos kérdést választási kampányra használni, és a bonyolult problémát kampányjelszó szintjére egyszerűsíteni tisztességtelen, és nem éppen az emberi élet tiszteletére utal.
*
Az biztos, hogy a legcélravezetőbb út nem a vallási fanatizmus, nem a gyűlölködés és uszítás, noha az „életpárti” mozgalom egyes irányzatai közveszélyes gyűlöletcsoportként működnek, amelyek helyenként terrortámadásokat hajtanak végre abortuszt is végző klinikák ellen. Nem is a propaganda a kérdés helyes megoldása, amire jól ráérzett az amerikai társadalom szétszakításában érdekelt orosz titkosszolgálat is, amely összefogva az amerikai neoprotestáns egyházi vezetőkkel, a „családvédelmi” mozgalmak és szövetségek élére állt. Az oroszok finanszírozzák ezeket a szervezeteket, konferenciákat.
Az orosz propaganda és a szélsőséges keresztény szennyirodalom a holokauszthoz hasonlítja az abortuszokat, a holokauszt áldozataihoz hasonlítja az elvetélt vagy abortált magzatokat. Kiszámolják a meg nem született gyermekek számát, amit tömeggyilkosságnak és népirtásnak neveznek. A politikai haszonszerzés érdekében olyan hisztérikus és gyűlölködő hangulatot teremtenek, amelyben nem lehet józan érveket megvitatni, felelősen kezelni a problémát. Az igazság része az is, hogy az uszítók nagy része tudja, hogy az ügy politikai célt is szolgál, és a túlzások, az uszítások mögött ez a hátsó szándék is áll. Az igazság rsze az is, hogy a gyűlöletkeltők egyike sem működtet segély klinkákat, szociális intézményeket, ahol segítenék a bajba jutott anyákat, hogy mégis megtartsák a magzatukat. Minél rosszabb, annál jobb.
A kérdést tovább bonyolítja, hogy a keresztény egyházak sem mindig azon az állásponton voltak, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik. A keresztény álláspont változása gyanúsan egybeesik azzal az időponttal, amikor Amerikában például a protestáns és neoprotestáns egyházak a demokraták mellől átálltak a republikánusok oldalára. Ehhez szükség volt olyan hittételre, amely minden hívőt a republikánusok oldalára állít. Ez lett az abortusz. A szemtanúk szerint szándékosan választották ezt a témát, mert vajon ki az, aki az emberi élet kioltásával egyetért, ha azt ráadásul a Bibliával magyarázzák neki.
Az abortusztilalom tehát a keresztény vallás tanításaként kerülhet az állami törvényekbe. Az alkotmány első kiegészítése ugyan garantálja a vallás szabad gyakorlását, de egyúttal megtiltja azt is, hogy az állam hivatalos vallássá nyilvánítson egy vallást, vagy egy vallás nézeteit más vallások vagy akár a vallástalanok fölé helyezzen. Ha a keresztény vallás bármelyik tanítását az állam törvényévé teszik, az törvénytelen, alkotmányellenes, mert sérti a felekezeti jogegyenlőség és a világnézeti semlegesség, továbbá az állam és az egyház elválasztásának elvét.
Amerikában a Legfelsőbb Bíróság a híres Roe vs. Wade ügyben hozott határozatával tette lehetővé az abortuszt a nők számára. A döntés nem abban a kérdésben foglalt állást, hogy a fogantatás pillanatától kezdődik-e az élet, hanem a nők magánélethez és autonómiához való jogához az első trimeszterben. Ez egyébként orvosi meghatározás, de egybeesik a judaizmus álláspontjával, amikor az élet kezdődik. Az első 40 nap, vagy közel 6 hét, amikor a Talmud azt mondja, hogy a terhesség „olyan, mint a víz”. De a bírósági döntés lényege, hogy a nőnek joga van döntenie a saját testével kapcsolatban.
A republikánus párt a 2020-as elnökválasztásban a világ legmocskosabb, legerkölcsetelenebb emberének újraválasztását szeretné elérni, méghozzá kerestzény hívők tízmillióinak támogatásával. Ehhez kellene az abortusz ügyet a kampány központi témájává tenni, mert ha a keresztény hívők elfogadják, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik, akkor eltörpül, hogy Trump maga a megtestesült sátán, ha ebben az ügyben az abortusztilalom mellé áll.
Ezért a republikánusok a déli államokban az abortuszt teljesen betiltó törvényeket hoztak (az akció jelképe az alabamai törvény), hogy az alkotmányellenes lépésükkel kikényszerítsék a Legfelsőbb Bíróságtól a Roe vs. Wade ügyben született állásfoglalás megváltozását, miután Trump két új főbírójával többséget szereztek a Legfelsőbb Bíróságban. Ha többen lesznek az abortusztilalom mellett álló keresztények, mint a nők jogait képviselő amerikai polgárok, köztük a zsidó vallás hívei, akik nem osztják a keresztény álláspontot, akkor Amerikában örökre bebiztosították maguknak a győzelmet. Ezt remélik a republikánusok.
Hasonló ez Mikola István volt egészségügyi miniszter híres mondásaihoz a szinglihordákról és a határon túli szavazatokról.
*
Az abortusz politikai fegyverként való használatának kulcskérdése az, hogy az abortusz gyilkosság vagy nem. Ez az, amit soha senki nem fog tudni eldönteni. Az abszurd helyzet az, hogy a kereszténység és a zsidóság ugyanazon zsidó Biblia (keresztény szempontból az Ószövetség) alapján ellentétes következtetésre jut. Vannak zsidó abortuszellenes irányzatok is, ahogy a zsidó vallásban mindenféle irányzat is van, de a klasszikus zsidó szövegek és rabbinikus magyarázatok szerint a magzat nem egy élő személy, hanem a nő testének része mindaddig, amíg meg nem született egy életképes, önálló életre képes baba.
„Az abortusz nem gyilkosság vagy emberölés”, hanem „egy olyan erkölcsi kategória, amely teljesen más, mint a katolikus egyház és az evangéliumi keresztény mozgalom álláspontja”, mondja erről Jack Moline rabbi, az Interfaith Alliance elnöke. A zsidó Konzervatív Mozgalom (Jewish Conservative) rabbinikus közgyűlése egyetértett azzal, hogy kifejezetten ellenzi Alabama döntését: „A zsidó hagyomány ápolja az élet szentségét, beleértve az élet potenciálját, amelyet egy terhes nő magában hordoz, de nem hiszi, hogy a személyiség és az emberi jogok a fogantatással kezdődnek, hanem a születéssel, amint az olvasható a II. Mózes 21, 22-23 versekben.”
A II. Mózes II. 21,22-ben áll: וכי ינצו אנשים ונגפו אשה הרה ויצאו ילדיה ולא יהיה אסון ענוש יענש כאשר ישית עליו בעל האשה ונתן בפללים „Ha verekednek férfiak, és megütnek egy terhes asszonyt, aki elveszti magzatát, de életveszély (a terhes asszonyt illetően) nem esik, kártérítést kell fizessen (a vétkes).” Ha a magzat élete egyenértékű lenne a megszületettek életével, úgy a vétkest tórai alapokon gyilkosnak kellene tekinteni, és halálra kellene ítélni. Amennyiben csak kártérítéssel tartozik, úgy nem tekinthető gyilkosnak, így pedig a magzat sem tekinthető teljes értékű életnek. Ám mégis élet, így megilleti a védelem.
Ezért a zsidóság vallási vezetőinek álláspontja az abortusz kérdésében az, hogy „Egy nő és családja teljes hozzáférésének megtagadása a reproduktív egészségügyi ellátás teljes spektrumához, beleértve a fogamzásgátlást, az abortuszt kiváltó eszközöket és az abortuszokat, többek között vallási alapon, megfosztja a zsidó nőket a vallási szabadsághoz fűződő alkotmányos joguktól”. Mindez leginkább arra utal, amit mások úgy fogalmaznak meg, hogy ha az emberi élet más területein sem kötelezhet az állam senkit arra, hogy a szektás evangéliumi keresztény fanatikusok vallási meggyőződését elfogadja, akkor a teljes jogú emberi élet kezdetének a meghatározása esetében sem kötelezhet senkit az állam, hogy egy botrányokkal teli, politikailag elkötelezett vallási irányzat téziseit mindenki elfogadja.
A helyes az lenne, ha az abortusz kérdésének vizsgálata ezután kezdődne. Megtisztítva a felekezeti dogmák és a politikai érdek kettősének torzító hatásaitól. Mert az nem kérdés, hogy a cél az, hogy senki ne kövessen el abortuszt, és minden gyermek szülessen meg. Eközben vizsgálni kell, hogy sem az anya, sem a magzat jogai ne sérüljenek, meg kell állapítani e jogok terjedelmét és hierarchiáját, amit kifejeznek azok a szempontok, hogy ha az anya élete veszélybe kerül, akkor az anya életét kell megvédeni. Ez is kifejezi, hogy a születés előtt nem egyenrangú emberi életekről van szó. De meddig terjed az anya joga, az anya életének joga kiterjed-e az életveszélyen túl más területekre is, és milyen mértékben.
*
A felelős döntésekhez tudni kell, hogy abortusz mindig volt es mindig lesz. Amikor teljesen betiltják, akkor az abortuszok száma radikálisan növekedik, mert a tiltásnak önmagában van egy ilyen hatása, de azért is, mert zéró tolerancia esetén az anya nem megy át azokon a procedúrákon, felvilágosításon, szociális hálón, ahol a döntését megváltoztathatja. Akkor már csak a pénz számít, amit a feketeabortuszért kérnek. Mindig lesz, aki az abortuszt elvégezze. Akinek kevesebb pénze van, annak rosszabb körülmények és kevésbé szakképzett közreműködő jut. A tapasztalat azt mutatja, hogy teljes tiltás esetén az egészségügy helyett az alvilág veszi át az abortuszklinikák helyét. Különösen a szegényebb anyák szenes pincékben, borzalmas körülmények között, iszonyatos fájdalmak között halnak meg tömegesen a sintérek kezén.
Még az abortuszklinkák állami támogatásának célja is az, hogy a szegény anyák, akiknek nincs pénzük, ne az illegális, feketeabortuszt, hanem a biztonságos egészségügyet választhassák. A republikánus és az „életpárti” vallásos propaganda ezt úgy állítja be, mintha a tömeggyilkos „liberálisok” az állami támogatásokkal az abortuszokat támogatnák. Holott csak a jogegyenlőséget, az azonos egészségügyi ellátást támogatják, hogy a pénzhiány ne sodorjon senkit a kínszenvedésbe és a halálba. Ahogy Romániában volt, amikor betiltották az abortuszt. Az nem véletlen, hogy az abortuszt a világ legfejletlenebb országaiban tiltják be, vagy diktatúrákban. A civilizáció iránya a szabályozott és ellenőrzött terhességmegszakítás, mert az még mindig több életet ment meg, mint a teljes tiltás. A cél ugyanaz, az eszköz más.
A korlátozott ideig végrehajtható abortuszok engedélyezése tehát nem azt jelenti, hogy valaki népirtást kíván végrehajtani, vagy támogatja az abortuszt, hanem az anyák életét védi, az elkerülhetetlen eseteket az egészségügy keretei közé csatornázzák be az alvilág helyett. Fájdalmas döntés, anyának is, orvosnak is, mindenkinek. De ez még mindig jobb, mint a teljes tiltás, amely több magzati hazlálhoz sokkal több anya halálához vezet. Ezt a tragédiát ki kellene venni a politikai és vallási haszonlesők kezéből, és a megfelelő egészségügyi és szociális hálózatban kellene minél erőteljesebb munkát kifejteni, hogy az anyák egyike se érezze úgy, hogy meg akar válni a megfogant gyermekétől. Az „életpártiak” a gyűlöletrendezvényeik és politikai kampányaik helyett ebben fejthetnék ki a tevékenységüket és ebben segthetnének.
Ehelyett elszegődnek egy politikai irányzat mellé, kampánytémává tesznek egy ilyen érzékeny és tragikus kérdést, a probléma szakszerű megoldásán és minél több élet megmentésén dolgozókat „életellenes” jelszóval illetik, a társadalmat a kultúrharc mentén két részre osztják. A jogvédőket, liberálisokat, akik szakmai kezekbe helyeznék a problémát tömeggyilkosoknak kiáltják ki, és fasiszta szörnyetegeket, állatokat szabadítanak a világra, mert azok vállalják, hogy betiltják az abortuszt, a nők pedig a magzataikkal együtt „dögöljenek meg”. Ez a republikánus abortuszpártiság lecsupaszított lényege. Ahelyett, hogy segítenék a terhes anyákat, elhárítanák a pszichológiai, társadalmi, családi és anyagi okokat, amelyek miatt egy nő rossz döntést hozhat. Ez lenne a keresztény magatartás.
Ezen kívül a Biblia alapján egyetlen eszközük van, amellyel beavatkozhatnak ebbe a kérdésbe. Az evangélium, a megváltás, Isten szeretetének hiteles hirdetése, amely megváltoztatja az emberek gondolatait, és helyes döntéseket hoznak. De az „életpárti” mocskolódás, gyűlöletkampány nem a szerető Istent mutatja be, és nem megtérésre indít. A kereszténység feladata az lenne, hogy tiltás nélkül, minden anyának a szabad döntés jogát megadva, abban segítenének szellemi és fizikai segítséggel, hogy az anyák szabadon és boldogan döntsenek gyermekük megszülése mellett. Az mit ér, hogy elveszik a szabadságot, és nincs szabad döntés? Ezt még Isten sem vette el soha egyetlen embertől sem. Még saját Fia is eldönthette, hogy meghal a bűnösökért vagy nem.
Az abortusz politikai kampánnyá silányítása árt a kereszténység hitelének, az evangélium hirdetésének. Kontraproduktív lehet, mert az ellenpropaganda felszabadítja az embereket arra, hogy az abortuszt válasszák. A bűntudat ébresztésével még soha egyetlen embert nem mentettek meg semmi rossztól. Ellenkezőleg. A republikánus-evangelikál propaganda megerősíti a női jogokért egyébként is harcolókat, és az abortusztilalom lehet még a republikánusok bukásának előidézője is. Egyenleg: megutáltatják a kereszténységet, a republikánus pártot, előidézői lesznek a több abortusznak, és elveszítik a választásokat.
Az is rendkívül visszatetsző, amikor a férfiak összegyűlnek megkövezni a nőket (akik mellesleg tőlük estek teherbe), mert velük ilyen tragédia nem történhet. Az ő félrelépéseiket nem tiltják be törvényesen.
Ha a férfi politikusok szülhetnének, annyi abortuszklinika lenne, mint ahány postahivatal
