Az Orbán-rendszer ellenfelei alapvető tévedésben vannak. Azt gondolják, ha minél nagyobb engedményeket tesznek, annál könnyebben megszabadulnak Orbántól. Azt hiszik, ha minél inkább feladják az elveiket, annál előbb megszabadulnak tőle. Mindennek ellenkezője igaz.
Már az is az elvek feladásából fakadt, hogy idáig jutottak, és nem látnak kiutat. Lépésről lépésre adták fel magukat, s adták át Orbánnak a teljhatalmat, aki tégláról téglára rombolt le mindent. A tévedések elkerülése érdekében, ezek (is) Orbán, nem Magyar Péter szavai.
A megalkuvás tette alkalmatlanná őket, hogy Orbántól megszabaduljanak. Elveszítették az erőt, ami ehhez szükséges. Minden megalkuvás gyengítette őket, s minden megalkuvással egyre mélyebbre süllyedtek. S nem visszatérnek, hanem mennek előre ezen az úton.
Még nem érték el a mélypontot, de ilyen mélyre még soha nem süllyedtek. Ez pedig nem azon múlik, hogy hol tart a rendszer, hanem azon, hogy hol tartanak ők. Elveszítették az erkölcsi alapjukat, a morális fölényüket, ezért Orbán joggal nézte le és vetette meg őket.
Ezért jogosan tekinti a liberális demokraták elveit semminek, mert azok sem védik meg őket, akik állítólag a hívei. Az elveit feladó közösség tagjai jellemtelenek, akik nem vívják ki ellenségeik megbecsülését sem, mert semmi nemesség, semmi méltóság nincs bennük.
Akiknek nincsenek elveik, azoknak nincs erejük, nincs tekintélyük, nincs igazságuk, minden relatív, semminek nincs értéke. Maguk is értéktelenné válnak és úgy is viselkednek. Nem kellett volna megalkuvónak lenni 2010-től kezdve és nem jutottak volna idáig.
Lehet vereséget szenvedni, a túlerő bárkit legyőzhet, fizikailag. De soha nem lehet azokat legyőzni, akiknek elveik vannak, akik megőrzik az önbecsülésüket, az értékeiket, megőrzik az emberi méltóságukat és ragaszkodnak az egyetemes emberi értékekhez, normákhoz.
Az igazi vereség az, amikor valaki ezeket feladja. Feladja az önbecsülését, megtagadja a saját értékeit, elveszíti a saját normáit, s mindezekről azt hazudja, hogy csak átmenetileg és egy nemesebb és fontosabb cél érdekében teszi. Mert „ez szükséges a cél eléréséhez”.
Az olyan cél, amit csak így lehet elérni, azt vagy nem érdemes, vagy nem lehet ezen az áron elérni. Mert akkor mi marad? Az sem igaz, hogy elveket, jellemet és önbecsülést el lehet hagyni csupán egy időre, s utána, mintha mi sem történt volna, vissza lehet venni.
Ezért rendkívül káros és pusztító, hogy az értelmiség egy jelentős része erre szocializálja azokat, akik megbíznak bennük. Akiket most megrontanak, akikkel elhitetik, hogy a cél szentesíti az eszközt, akiket megtanítanak hazudni és színlelni, azok megromlanak.
Akik nem bíznak saját elveikben, saját értékeikben, hanem azt gondolják, hogy majd az ellenfél eszközeivel győzhetnek, ne reménykedjenek abban, hogy valaha a nekik tetsző világ és az általuk megtagadott normák helyreállnak.
Akik a mocsot választják, akik a mocskot támogatják, azok a mocskot kapják. Hazudhatják a rosszat jónak, de attól az még rossz marad, és egy idő után nem lehet letagadni majd a valóságot. Hamis és hazug világot teremtenek, épp olyat, mint amitől szabadulni akartak.
Hazugság, amikor valaki azt mondja, hogy „nem tehettünk mást”, vagy „ez látszott akkor a legjobbnak”. Hazugság, hogy egyszerre meg lehet őrizni bizonyos értékeket, s lehet azokat figyelmen kívül hagyni bizonyos célok érdekében. Ilyen nincs, ez önámítás.
A haszonelvűség, a „pragmatizmus”, az elvek feladása mindig árulás, és mindig negatív következményei vannak. Az SZDSZ „pragmatikus iránya”, amely Magyar Péter támogatása mögött is ott van, elkerülhetetlenül vezetett a párt és a liberalizmus megszűnéséhez.
Arra játszani, hogy a Fideszben szocializálódott, a Fidesz legmocskosabb módszereivel élő Magyar Péter, aki emberileg is a Fidesz legalja, majd saját fegyverével legyőzi a Fideszt, s ennek alárendelni minden erkölcsi követelményt, demokratikus elvet és emberi normát, az nemcsak tévedés, hanem az ország pusztulásához vezet, ha ez az ember hatalomra jut.
Erre pedig ők hatalmazzák fel. Ha két fideszes vadállat legyőzi egymást, abból semmi jó nem származik az országnak, mert az csak egy belső hatalmi harc, amitől semmi nem fog megváltozni. Legfeljebb rosszabb lesz. Ha Magyar legyőzi Orbánt, nem az ellenzék győz.
Legfeljebb egy bandaháborúban győzelemre segítik az egyik felet, aki felhasználja őket ehhez, aztán majd leszámol mindenkivel, akik szabadságot és demokráciát követelne. A Fidesz bandaháborúját a diktatúra legyőzésével összekeverni hatalmas tévedés.
Magyar győzelmével nem az ellenzék győzne, de ha Orbán magától nem adja fel, vagy nem bukik meg, semmi esélye arra, hogy Orbánt legyőzze. Egyszerűen azért, mert Orbánnak a kezében van minden eszköz, hogy ezt megakadályozza. Elvszerű ellenzéke pedig nincs.
Ezért ezeket a törvénytelen és erkölcstelen eszközöket akadálytalanul használhatja. Ezért hiába próbál az elveit feladó ellenzék ezúttal is kibújni az alól, hogy nekik kelljen kiállni és áldozatot, kockázatot vállalni, nem tudja ezúttal sem mással legyőzetni a gonoszt.
Egy gonosszal pedig még úgysem. Csak maga is meghasonlik a gonosszal, elfogadhatóvá teszi a gonoszt, amitől szabadulnia kellene. Ez a legsötétebb lyuk, amikor a gonoszt képes támogatni, jónak láttatni, ez a totális meghasonlás, a teljes romlottság.
Mert Magyar Péter elfogadásához, támogatásához le kell mondani a civilizáció alapvető értékeiről, minden emberi normáról, az emberré válás evolúciós folyamatának kezdetére kell visszatérni, a pattintott kőkorszak előemberének primitív normái közé. A kőbaltához.
Az ellenzék pedig képes erre a szintre süllyedni, azért a hazugságért, hogy nem kell elvek mentén élnie, nem kell az önbecsülését bármi áron megőriznie, nem kell harcolni, nem kell áldozatot és kockázatot vállalni, majd valaki más, egy „messiás”, elhozza a Kánaánt.
Magyar csak lerombol minden emberi normát és értéket a demokratikus ellenzék oldalán. Még ebben az értelemben is „fideszest” csinál minden támogatójából, akik arra a szintre süllyednek, ahol ez a mocsok banda van. Orbán, Rogán, Menczer, Magyar egy társaság.
Menczer pontosan úgy viselkedett, ahogyan ők szoktak egymás közt. Magyarról végre levette a mázt, pontosan úgy beszélt vele, amit megérdemel, s ami kifejezi, hogy kicsoda. Végre nyíltan beszéltek egymással. Valójában ez csak a kezdet, ami visszafogott volt.
Ne hazudozzunk, ez illik Magyar Péterhez, ez az ő szintje és színvonala. Ez ő maga. Ez az a színvonal, amit az ellenzék támogat, minden emberi méltóságát elveszítve. Ezen a szinten vannak, ezzel váltak azonossá. Ezt próbálják „ellenzéki politikus” jelmezbe csomagolni.
Az emberség elvesztése, az emberségről, az örök emberi értékekről való lemondás, annak való örvendezés, hogy az agresszív, gátlástalan, mocsok ember nem fizette ki, ezért kapott egy nála is agresszívebb, gátlástalanabb és mocskosabb embert, az emberi létezés legalja.
Ellenzékiek szégyene az, hogy fizikai erőszakra, terrorra sem volt szükség ahhoz, hogy az emberi és demokratikus értékekről lemondjanak, feladjanak mindent, ami emberré teszi az embert. Hasonlóvá váltak azokhoz, akiktől szabadulni akartak, de csak a helyükbe lépnek.
Még nincsenek a gödör fenekén. A gödör fenekére akkor jutnak el, amikor vadállatként rontanak majd azokra, akik megőrizték önmagukat, akikre Magyar bűnbakként rámutat, mert nem szavaztak egy Trumphoz hasonló mocsok szörnyetegre.
A totális mélypont pedig az lesz, amikor majd helyeselni fogák Magyar diktatúráját.
Mert a biológiai törvényszerűségek alapján Magyar egyszer hatalomra kerül, ami után sírva emlékeznek Orbánra, hogy milyen jó volt akkor. A totális mélypont az lesz, amikor Magyar fasiszta diktatúráját és náci rémuralmát is megvédik. Akkor zárul be a kör.