Magyarországon a rendszerváltás legsúlyosabb következményének az anyagi leszakadást tartják. De az elmúlt negyedszázad legnagyobb problémája nem az anyagi leszakadás, hanem a tömeges elbutulás volt. A világ ezzel a menekültügy kapcsán szembesül. Akik bírják a magyar nyelvet, régebb óta képet alkothattak a sötétségről, amely egyes magyar fejekben van. Tisztelet a kivételnek.
Tömegesen vallanak rasszista nézeteket, antiszemita tanokat és összeesküvéselméleteket, amelyeket gyakorló elmebetegek terjesztenek a világhálón. Az amerikaiak pénzelik a menekültáradatot, a háttérhatalom találta ki, Amerika az olajért igáz le országokat, miközben soha nem volt olyan magas a benzin ára, mint az iraki és az afganisztáni háború idején. Miután Irakból távoztak, azóta kezd újra olcsó lenni a benzin. Az amerikaiak annyit költöttek naponta a hadseregre Irakban, hogy abból annyi olajat vehetnének, hogy száz évig mindenki ingyen autózna. Most az amerikaiak miatt vannak a menekültek, mert bombáztak, nem az Iszlám Állam miatt, amit szintén az amerikaiak fegyvereznek föl. A nagyokos magyarok soha nem jártak Amerikában, de mindent tudnak.
Az antiszemiták amerikaellenessége tömény butaságra, tájékozatlanságra és gyűlöletre épül. Addig fertőzik vele az országot, amíg a nácizmus megtermi a gyümölcsét. Nem tanulnak semmiből.
Nem képesek különbséget tenni az izraeli vagy a mexikói kerítés funkciója és Orbán uszító drótkötege között. Sem a világot nem értik, sem saját történelmüket nem dolgozták fel. Ennek az értelmi színvonalnak a képviselői a 90-es években a Jurta Színházban elfértek, amit a Szálasi mellett dolgozó nyilas Bosnyák Imre és a később gyilkosságban való közreműködésért elítélt Romhányi László vezetett. Ez a színvonal már a miniszterelnök beszédeiben is megnyilvánul, cselekedetei ezzel összhangban állnak. Az Indexen elmebeteg könyvét elemzik, miszerint Amerika idézte elő a német megszállást. Kormányszóvivő mondhat olyat, hogy megfulladt menekült tehet saját haláláról. Miközben ezek a menekültek két hét múlva a szögesdrótot állító kormány buszával mehettek volna az osztrák határig. Oda, ahova ők már holtan érkeztek meg.
Nem képesek beleérezni menekültek lelkivilágába. Miért nem akarnak ujjlenyomatot adni, regisztrálni, miért nincsenek papírjaik? Majd ha te is menekült leszel, megérted. Azt is, miért nem kell olyan emberek kezéből víz, akik be akarnak tenni egy emberi létezésre alkalmatlan menekülttáborba, ott akarnak tartani hónapokon át, mint a vágásra vagy mutogatásra ítélt állatokat, hogy saját népüket uszíthassák az idegenek ellen. Kész tervük van, hogy dolgozni hajtanak, azért a falat kenyérért, amit emberségből kellene adniuk. A magyarok elhiszik, hogy napi kétezer átutazó gondot jelenthet egy országnak, ahol milliárdokat szórnak el hetente.
Megtagadnak minden emberséget olyanoktól, akik az életüket kockáztatva menekülnek egy mészárlás elől. Kisbabák nem indítják meg a szívüket, mert a butaságból származó gyűlölet nagyobb. A butaság barbársághoz vezet. Nem is értik, miért embertelenség elnézni a kövezeten alvó gyerekeket. Nem is tudják, hogy a nemzetközi jog szerint civilizált ország köteles lenne megfelelő ételt, italt, fekvőhelyet, tisztálkodási lehetőséget és orvost biztosítani. Nem olyat, hogy attól elmenjen a kedvük meneküléstől.
Elenyésző kisebbség, amely a menekülteknek is segíteni próbál, és egész életében szenved a magyar életet behálózó butaságtól. Elsivárosodott a magyar lélek. Nincsenek nemes érzések, a gyűlölet kiszorította őket. Az értelmes és bölcs emberek a perifériára kerültek. Akik nem adják fel, maguk is eldurvulnak, mert szélmalomharcot vívnak a csőcselékkel szemben. Az ország intelligensebb része belső emigrációba vonult, rejtőzködik a közéletet elárasztó szenny, durvaság és fizikai fenyegetettség elől. Pedig, ha magára hagyják az országot, annak gyilkolás lesz a vége. A butaságnak a temető a végállomása.
Magyarországon a szellemi elit is súlyos válságot él át. Nemcsak azért, mert haszonleső és politikailag elkötelezett, hanem azért, mert ami evidencia más részein a világnak, az a magyar értelmiség számára nem egyértelmű. Ha valaki Magyarországra érkezik, még képes különbséget tenni jó és rossz, igaz és hamis között. De Vecsés fölött ez a biztos érzékelése megszűnik. Mire magyar földre lép, a szavaknak sincs egyértelmű jelentése, nincsenek fogalmak, axiómák, minden relatív. Ez butaság.
Régen is voltak tájékozatlan emberek. De tudták, hol a helyük. Volt egy tisztelet a tudással, a felkészültséggel, a műveltséggel szemben. A bunkó tisztában volt azzal, hogy ő egy műveletlen tahó, és ezt meg is mondta. Nem tartott igényt arra, hogy a demokrácia nevében mindenkivel megossza, ami a fejében van. Ez megváltozott, a társadalom alja került felülre, amely mércét szab, minősít és a nyilvánosságot terrorizálja. Az alja nép igényeit kiszolgáló kormány nácikkal versenyezve az ő nyelvüket beszéli, az ő szintjükön gondolkodik és az ő érzelmeiket stimulálja. E folyamat csúcspontja volt, amikor a csőcselék-kormány üldözőbe vette a filozófusokat és a tudós a bűnöző szinonimája lett.
Mindezt segítette az interaktív média, a közösségi oldalak elterjedtsége, amely felszabadította a gátakat és egyenrangúvá tette a Nobel-díjas tudós és az otthon írogató seggfej véleményét. Egyesek elhitték, hogy a demokrácia az, ha a bunkó is világgá kürtölheti a műveletlenségét és abból fakadó artikulálatlan indulatait. A „Ria-Ria-Hungária” mindent visz, a tudomány nem számít, a tények semmit nem jelentenek. Nem lehet gátat szabni a tökfejű senkik dúlásának. Befizetnek egy internetes vonalra, és korlátlanul szórhatják tele a világot egysejtűeket idéző agytérfogatuk termékeivel. Mintha az internet mellé észt is kaptak volna.
Korábban ezeket az okosságokat egy füstös VII. kerületi kocsmában adhatták elő, jobb helyeken ott is pofánvágták érte. Vagy a kocsma falára firkálhatták fel ezeket. De most az a demokrácia, hogy a klozet falára illő okosságokat a világháló terjeszti, kitörölhetetlenül őrzik egy-egy elmebeteg beírásait, mocskolódásait. Minden szöveg egyenrangú, nem lehet különválasztani a bolondokházától. Ez olyan, mintha valamelyik suttyó bemenne egy újság szerkesztőségébe, letenné az asztalra sötét agyának szüleményét, és a demokrácia jegyében azt a másnapi újságban meg kellene jelentetni. Az interneten való publikáció ma ugyanezt jelenti. Olyan felülethez jutnak, ami nem illeti meg őket.
Hasonló pusztítást okoztak a magyar kereskedelmi televíziók, amelyek azt gondolták, akkor lesznek sikeresek, ha az ország legbutább, legaljasabb emberének színvonalát célozzák meg, erre a szintre nivellálnak mindenkit. Megdicsőült a giccs, a szemét, a mocsok, a buta, az aljas, a primitív, amelyet üresfejű senkik közvetítenek az egyre mélyebbre süllyedő nagyérdeműnek. Amit a kereskedelmi csatornák folytattak az általános butítás terén, az felér egy bűncselekménnyel a magyar nép ellen. Amit maguk mögött hagytak, az sötét és buta embertömeg, amely ijesztő dolgokat mond és tesz, s megindult az elaljasodás felé.
Ők azok, akik villanyt vezetnének az Orbán-szögesdrótba, lelőnék a háború elől menekülőt. Nem számít, ha kisbaba a hideg betonon fekszik, takarodjon haza. Rasszisták, s amikor ezt a szemükre vetik, felteszik a tíz pontot érő, mindent elsöprő kérdést: „És az indiánok?” Ezek annyira hülyék, azt sem tudják, az indiánokat nem az emberi jogokért harcoló Amerika irtotta, hanem a hozzájuk hasonló európaiak, akik áthajóztak Amerikába. Az emberi jogi Amerika nem irtotta az indiánokat, hanem megvédte őket olyan sötét bunkóktól, mint ők. Ma is olyan kedvezményekben részesíti őket, amilyeneket mások nem kapnak. De hol vannak az avarok és a besenyők?
Amerikában a Thanksgiving (Hálaadás) nagyobb ünnep, mint a karácsony. Amerika hálát ad az indiánoknak, hogy étellel fogadták a első menekülteket. Ez olyan, mintha a madárgyilkos Semjén által kitalált „Trianon-napon” a magyarok hálát adnának az összes kisebbségnek, akikkel együtt éltek a Monarchiában. Minden magyar ajándékot vinne Magyarországon élő kisebbséginek, egy szlováknak, németnek, zsidónak, szerbnek, cigánynak, románnak, stb.. El tudja ezt képzelni valaki? Ha ilyen lenne Magyarország, akkor kerülne kicsit közelebb az amerikai gondolkodáshoz és járna közel az igazsághoz és a tényekhez. De a Jászkaratehénfarkán élő magyar, aki megtestesít egy jelentős tömeget, bekapcsolja a számítógépet, és mindent tud.
Valóban minden országnak olyan vezetői vannak, amilyen az ország többsége. Az Orbán-rendszer léte legnyilvánvalóbb bizonyítéka annak, hogy ennek az országnak az általános értelmi és morális színvonala milyen mélyre süllyedt. Nemcsak azoké, akik őket támogatják, hanem a balliberális oldalon levőké is. Magyarország 1989-ben magasabb értelmi színvonalon állt, mint most. Ma nem lehetne Magyarországon demokratikus rendszert építeni a szabadság, testvériség, egyenlőség, valamint a felvilágosodás, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata szellemében.
Iványi Gábor hívta fel a figyelmemet arra, hogy a világ romlik, ha magára hagyják. Ha egy kertet nem ápolnak, elgazosodik. Ha egy gyereket nem nevelnek, megromlik. Ha nem metszik a szőlőt, nem hoz termést. Ha egy népet nem tanítanak, elbutul. Művelni kell mindent. Ez az ember dolga a világban, mert amit magára hagy, tönkremegy. Minden nap el kell végezni a környezet rendbentartásának munkáját, különben visszafordul az enyészet felé. Magától minden tövist és bogáncskórót terem.
Ha egy népet nem művelnek, olyan mértékben elbutul, hogy rá sem lehet ismerni. Olyan dolgokra válik képessé, amiről azt gondolnánk, korunkban már lehetetlen. Az embereket hamis illúziókba kergeti az oktatás, amely azt állítja, hogy az emberiség fejlődik, és egy bizonyos szintre nem eshet vissza. Nem így van. Nincs olyan evolúció, amely magától megakadályozná, hogy egy nép vissza ne süllyedjen a barbarizmus szintjére. A világ különböző részein ma is gyilkolás és népirtás zajlik. A magyaroknak nem kell messzire menniük: nemrégen a határaiktól nem messze zajlott népirtás és létesültek tömegsírok.
Nemrég olvastam Vadász János, volt népművelő, egykori államtitkár, a közművelődési dolgozók szakszervezete alapítójának tanulmányát. Nagyon okos dolgokat írt arról, hogyan számolták fel Magyarországon a közművelődést, a kulturális intézményhálózatot, a helyi közösségek művelődési házait. Először arra gondoltam, ezek a szocializmus termékei voltak, a piacgazdaság más, ez egy letűnt világ nosztalgiája, mint a Régi idők focija. Aztán rájöttem, Minarik Ede még tudott valamit. A közművelődés felszámolása felégetett tarlót hagyott maga után. Hiányoznak a filmklubok, a művelődési házak, a kiskönyvtárak, a művészeti csoportok, olvasóklubok, az emberi lelket nemesítő katarzis élményei. Helyükön a sivárság maradt.
Ezt a népet huszonöt éve nem művelik. Az iskolában hamis történelemszemléletet, nacionalista agymosást kapnak. Úgy végeznek el középiskolát, hogy nem látják összefüggésében a történelem eseményeit. Nem ismernek fel ok és okozati összefüggéseket. A világról, más nemzetekről, kultúrákról semmit nem tudnak. Nem kapnak sem emberi, sem nemzeti identitást hazugságokat és nemzeti giccseket leszámítva. Nem értenek alapvető gazdasági és politikai összefüggéseket, törvényszerűségeket. Nincs használható tudásuk. Nincs hobbijuk, nincs kedvenc könyvük, nincs semmi szép, ami betöltené a képzeletüket. Nem látnak jövőt, ahogy a múltat sem ismerik. Vezéreket keresnek, egyszerű magyarázatokat, amelyek felmentik őket minden felelősségvállalás alól. Nincs érzékük a joghoz, az emberi méltósághoz, nem ismernek és nem tisztelnek emberi értékeket.
Barbárosodik a nemzet. A saját hatalmára koncentráló egyházi oktatás csak ront a helyzeten. Az egyházi agymosás századokon át tartotta sötétségben Európát. Az egyháznak tudatlan tömegre van szüksége, amely cselédként és jobbágyként dolgozik, csőcselék módjára viselkedik, ha valaki ellen uszítják. Iszonyatos a sötétség, amely egy generáció alatt a magyar fejekben keletkezett. Az élet a fizikai funkciók szintjére esett vissza, a hatalom úgy bánik az intelligenciával, mintha ugyanezen a szinten élne. A társadalom nem jobb- és baloldalra szakadt ketté, hanem művelt és a barbarizmus felé tartó részekre. Nincsenek pozitív minták, nincsenek mértékadó személyiségek, tekintélyek, nincs képzés, nincs oktatás, csak a lángoló gyűlölet.
Ma a Facebook és a butító kormánypropaganda neveli az országot. Gazemberek kezében van a nép. Tanulni senki nem akar, senki nem kérdez, mindenki mindent tud. Szörnyűség, ami a fejekből árad, szörnyűek a tettek, amelyek ebből következnek. Ezzel szembesül ma a külvilág. Ezzel kell megküzdeni naponta. Nem kérdés, ki fog győzni. A sokkal kitartóbb rossz, és művelés híján a mindent benövő gaz.
