Orbán Viktor 2019. május 8-án nem először jelentette be Kolozsváron, hogy „világnemzetet építünk”. A világnemzet, mint önellentmondás, először a hungarista Szabó Albert Világnemzeti Népuralmista Pártja nevében fordult elő, s ahogy Orbán Viktor közeledett a fogaskerekes zászlókkal vonulgató Szabó Albert hungarista ideológiájához és értelmi színvonalához, a „világnemzet” is bekerült a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szótárába.
Orbán definíciója szerint ez azt jelenti, hogy a magyarok elborítják a világot, a föld minden sarkában megtalálhatók, rájuk mint nemzetrészekre tekintünk, és a NER őket szervezi világnemzetté. Orbán a magyar diaszpóra általi terjeszkedést annak kapcsán adta elő, hogy mi nem fogadunk be senkit. Az orbáni unortodox kereszténység megfordította az „amit szeretnél, hogy veled cselekedjenek, te is azt cselekedd másokkal” jelszavát. Az illiberális alternatív tények világában ez úgy hangzik, hogy amit magadnak követelsz, azt tagadd meg másoktól. Ez a speciális magyar kereszténység.
Bennünket fogadjanak be mindenhol, és sehol ne asszimilálódjunk, hanem őrizzük meg „egyedi fajta” jellegünket, de mi nem fogadunk be senkit. Ha Szabó Albert nem megy vissza Ausztráliába, megérhette volna, hogy a Világnemzeti Népuralmista Párt programja kormányprogram lett Magyarországon. Orbán Viktor azt is mondta Kolozsváron, hogy azért van jogunk a létezésre, mert olyan teljesítményt nyújtunk a világ számára, amely nélkülünk nem született volna meg. Ebből logikusan az következik, hogy akik nem nyújtanak megfelelő teljesítményt, azoknak nincs joguk a létezésre. De ilyen eszmefuttatásokon már meg sem lepődnek Tündérország lakói.
Teljesítményünket pedig kétségkívül értékeli a világ. S azt használja, amiben a legjobbak vagyunk. Az Európai Bizottság legújabb bevándorlásügyi javaslata megértette végre, hogy tisztelni kell a magyarok kultúráját, és olyan tervezetet készített, amit egyértelműen a magyar világnemzet karakteréhez igazított. A liberális uniós országok, amelyek az elavult bibliai kereszténység normáit követik, befogadási kvótát választhatnak. Az illiberális unortodox kereszténység útját járó Magyarország és a V4-ek deportálási kvótát kérhetnek maguknak. Mintha csak egy paródia lenne, de nem az. Elválnak egymástól a befogadó és a kirekesztő országok, méghozzá saját választásuk alapján.
Büszkén állhatunk a kirekesztő országok élére, akik a deportálásokat szervezik Európában. Ők toloncolják ki azokat, akiknek menekültkérelmét még a libernyák Jézus követői sem fogadják el. A deportálásban világhírű magyar talentumokat ismerte fel Európa, s azokra bízza az európai szintű deportálást, akik a legjobban értenek hozzá. Több évszázados referenciákkal rendelkezünk. A legjobb teljesítményt 1944-ben nyújtottuk, a gázkamrák nem bírták a magyar ritmust, pedig már előtte is maradandót alkottunk a kamenyec-podolszkij-i deportálással, amit a magyar nyelv gazdagságát dicsérendő, idegenrendészeti intézkedésnek neveztünk el.
Szinte halljuk, ahogy Orbán Viktor Vágási Ferivel a fehérvári huszárok után azt énekli a felcsúti kocsmában, hogy „Ahogy te deportálsz, nem deportál úgy senki”. Nem kerülhetne jobb kezekbe az EU deportálásainak koordinálása, mint a magyar keresztény-nemzeti fasiszták kezébe. Nyilván csak feltételekkel vállalják el a deportálásokat, ha előtte gettókba gyűjthetik azokat, akiket majd visszatoloncolnak oda, ahol sokukra üldözés vár. A röszkei menekülttábor, amely afrikai rémisztő táborokat idézett, csak gyenge előképe volt annak, amit most már hivatalos felhatalmazással tehet Orbán Viktor keresztény kormánya. Iványi Gábor hajléktalanjai gázórájának kikapcsolása a könyörületesség mintapéldája volt ehhez képest.
A mi derék deportáló vilánemzetünk, amely egyedülálló eredményeket produkált a deportálások terén, most megmutathatja, mit tud. Előveheti régi hagyományait, és megvédheti a keresztény értékeket. Kedvére kínozhatja a mnekülteket, akiknek legfőbb bűne az, hogy nem keresztények és nem magyarok, a kettő pedig ugyanaz. Ha van egy kis szerencsénk, a lengyel testvérekkel nem indíttatják újra Auschwitzot, mert oda már szemét becsukva is eltalál a MÁV bármelyik szerelvénye. Mert a problémát az okozhatja, hogy Orbán Viktor embereinek kell majd helyet találni, ahova deportálhatják azokat, akik nem kapnak Európában menekültstátuszt. Ezt majd megoldják a magyar keresztények okosba.
A magyar név megint szép lesz, méltó nagy híréhez. Egész Európa undorodik majd, és pontosan tudják, kik azok, akik elvégzik a piszkos munkát, mert élvezik. Magyarországon viszont a sikerpropaganda a magyar történelem nagy sikerét zengi majd: a magyarok „tisztítják meg” és mentik meg Európát. Büszkén viseljük majd nyakunkban a táblát, hogy „Deportáló Világnemzet vagyunk”. Miközben a magyarok elárasztják a világot, és elvárják, hogy mindenhol hasra essenek előttük, s mélyen felháborodnak, ha valahol vízumot követelnek tőlük vagy nem lehetnek állampolgárok azonnal, nagymenőként mennek haza Európából, mintha övék lenne Németország, Anglia, Hollandia, Spanyolország, most büszkék lesznek majd saját kormányukra, hogy ők toloncolják ki azokat a szerencsétlen nyomorultakat, akik hozzájuk hasonlóan a jobb élet reményében szerettek volna új életet kezdeni.
Ezt is sokféleképpen lehet közölni, lebonyolítani. Lehet együttérzőn, sajnálkozva, emberségesen, az érintettek érdekeit figyelembe véve. S lehet úgy, ahogy a deportálásban világelső magyarok: elgáncsolva, éheztetve, börtönbe zárva, megalázva, megfélemlítve. Lehet ételt adni az éhezőnek tisztelettel, és lehet a rácson át bedobálva, mint a disznóknak. Helló Röfi! Az önmagában mindent elmond, hogy olyan ország, amely félmillió embertársát haláltáborokba deportálta, nem borzong meg a „deportálás” szó hallatán, hanem jelentkezik majd arra. Még azokat sem tűrték meg a magyar keresztények, akik ebben az országban éltek századok óta. A szomszédaikat is haláltáborba küldték. Hogyan bánnak majd idegenekkel, más bőrszínűekkel, más vallásúakkal?
Megőrizzük a kultúránkat. Ha ez a mi kultúránk, ezen nincs mit őrizni. A NER nagy gyakorlatra tesz szert újra a gettók, a koncentrációs táborok létrehozásában, emberek kínzásában, megalázásában. A világ bármely részén létrehoznak ilyet, hiszen világnemzet vagyunk. Ha sokat pattognak a libernyákok, ezt az apparátust, infrastruktúrát és szakértelmet még ellenük is használhatják. Az Európai Bizottság javaslata egyrészt jól elválasztja egymástól a demokratikus és a fasiszta országokat, miközben ők maguk mondják ezt ki magukról, és ez jó. Ugyanakkor pénzt és infrastruktúrát ad a kezükbe, hogy kiéljék aljas ösztöneiket és gonosz indulatukat. Megrősödhetnek az identitásukban.
Az Unió első fasiszta állama hivatalos pecsétet kap, hogy fasiszta lehet, és hivatalos segítséget ahhoz, hogy Európában legalizálja a mocskot és az embertelenséget.
