Csatlakoznék a Magyar Péter megjelenéséhez kapcsolódó évfordulós ünnepségekhez, teljes mértékben egyetértve azokkal, akik szerint egyéves pályafutása korszakos jelentőségű, sőt a magyar történelem egyik meghatározó eseménye. Mert Magyar Péter elvette az utolsó reményt is, hogy Magyarországból valaha szabad, normális és demokratikus ország legyen.
Ha nem váltja be az ígéreteit, s nem váltja le Orbánt, ám elhiteti, hogy lehetséges, viszont felszámolja az ellenzékben is a demokratikus normákat, akkor is, de ha Orbán megbukik egyszer magától, s ennek az embernek az ölébe hullik a hatalom, akkor aztán végképp. A populizmus megjelenése a demokratikus ellenzékben a demokratikus ellenzék végét jelenti.
Magyar Péter személyében e korszak újra népszerű, populista szélsőjobboldali irányzatának egyik legtökéletesebb példánya lépett színre, akinek sikerült levetkőznie a humanizmus, az emberi tisztesség, a korrektség minimumát is, miközben korszerű kommunikációs eszközei birtokában mesteri módon leplezi és álcázza a közönségesség és aljasság minden szennyét.
Mondjuk, ez csak azoknak mesteri, akik nem látnak az orrukig.
Gátlástalansága elérte az elvárható maximumot, legeltökéltebb ellensége minden szépnek és jónak, miközben a legprofesszionálisabb propagandával mutatja ennek az ellenkezőjét. Antitézise a felvilágosodásnak, a jogállamiságnak, a hatalmi ágak megosztásának, fékek és ellensúlyok rendszerének, a plurális alkotmányos demokráciának és az emberi jogoknak, amelyek a kor populistái szerint „unalmasak” lettek. Mert a képviselőik unalmasak.
Magyar ellensége mindannak, amit az emberiség zivataros történelme során, háborúk és népirtások árán, egyetlen megoldásként kiizzadt magából. Magyar tökéletesen sajátította el ehhez a liberális demokratikus nyelvezetet, külső megjelenési formáit, a megtévesztésnek, a hazugságnak és a csalárdságnak nagymestere, amelynek a tömegek mindig felültek.
Magyart nyugodt szívvel nevezhetjük elvakult híveivel összhangban született tehetségnek, miután egyike a Gonosz megtestesüléseinek, aki ha politikai pályára lép (ha a nők cinikus bántalmazásán és környezete anyagi érdekből való kihasználásán túl karrierista is lesz), a legsötétebb elnyomó zsarnokká válhat, akinél gátlástalanabb diktátort keresni sem lehetne.
Ebben idáig semmi új és meglepő nincs, ez mindössze igazolása bölcs Salamon tételének, hogy „nincs új a Nap alatt”, mert az emberiség története az ilyen gonosztevők hatalomra jutásának, ámokfutásának és az ellenük folytatott harcnak a története. Ami Magyarban új, amivel az emberiség pusztulásához vezető út előfutára, hogy hívei nem a Gonosz oldalán állók közül valók, hanem azok, akiknek a legnagyobb erővel kellene harcolniuk ellene.
Magyarországon két egyforma gonosztevő, antidemokratikus, korrupt fasiszta áll szemben egymással, méghozzá személyes okokból, s harcukból a demokratikus ellenzékieknek kívül kellene maradniuk, mindkét korrupt, tolvaj, fasiszta hazudozót ellenfelüknek tekintve. Ezzel szemben az történt, hogy ebben a harcban az egyik szélsőjobboldali, korrupt fasiszta mellé álltak, annak reményében, hogy megszabadulnak a másiktól, amivel feladták önmagukat.
Ezzel pecsételődött meg Magyarország sorsa, hogy a demokratikus alternatívát, értékeket képviselő emberek egy korrupt, szélsőjobboldali fasisztával, bűncselekményekkel jogosan vádolható potenciális diktátorral azonosultak. Emiatt nincs demokratikus alternatíva, ha a jelenlegi diktátor marad, akkor is fasizmus lesz, ha Magyar kezébe kerül a hatalom, akkor is fasizmus lesz. Fasiszta vezért válthatnak, de a fasiszta diktatúra marad.
Magyar számos bizonyítékát adta annak, hogy antidemokratikus politikus, a pártjába sem vesz fel tagokat, semmiféle szabályt és kontrollt nem tűr, a korrupció ellen csak szavakban harcol, saját korrupt ügyeit gátlástalanul letagadja, hazudik. Az újságírókat, akik nemcsak a propaganda- és marketingfogásait terjesztik, hanem kérdeznek, a Dunába lőné lökné.
Ezt ünnepli az ellenzéki közönség nagy része, mert egy korszakos szélhámos, hazudozó, bűnöző azt mondja nekik, amit hallani akarnak, és mélyen hallgat arról, amiről nem akar hallani a fanatikus rajongótábor. Minden hazugságát megmagyarázzák, a tényekkel nem hajlandóak szembenézni. Semmi esély arra, hogy ez megváltozzon, az agymosás sikeres.
A populista propaganda egy év alatt tökéletes munkát végzett. Magyar hívei feladták és elveszítették a gondolkodásra, a józan ítéletalkotásra való képességüket, mert elvette a maradék eszüket és tisztességüket a hisztéria és a gyávaságuk között feszülő ellentét. Az Orbán-rendszertől való megszabadulás vágya és az áldozatvállalás hiányából fakadó alkalmatlanság önmegtagadáshoz vezetett. Feladták a hitüket magukban és az elveikben.
Magyar hazudik egy hamis világot nekik, s ők hálásak érte. Boldogok a hazugságtól, hogy nem kell tenniük semmit, mindent megkapnak, amit akarnak. Mindent elhisznek, elnéznek, és letagadnak. Észrevétlenül váltak éppen olyan hazugokká, mint a hamis bálványuk, ezért alkalmatlanná váltak az értékeik képviseletére, ahogy alkalmatlanok voltak a megvédésére is. Belesétálnak egy báránybőrbe bújt farkas csapdájába és már farkasként vicsorognak.
Miután Orbán legyőzi 2026-ban, Magyar nem tűnik el, ahogy Márki-Zay tette, aki szintén annak a hamis teóriának kontraszelektált képviselője volt, hogy fideszessel lehet legyőzni Orbán, Belzebubbal az ördögöt. A teória része, hogy a humanizmusnak, a demokráciának és az emberi jogoknak nincs vonzereje, ezek az értékek elveszítették a jogosultságukat. Ezzel a náciknak adtak igazat.
Ha demokraták sem hisznek a demokráciában, nem jöhetnek mások, csak fasiszták.
Ezt érte el az aprólékos és szisztematikus fasiszta propaganda, amit átvettek demokraták is, ahelyett, hogy harcoltak volna ellene. A farkasok elhitették azt, hogy nem jó báránynak lenni, a bárányok vereségre vannak ítélve. Ezért a bárányok úgy döntöttek, hogy farkasra van szükségük, és most boldogok, hogy nekik is van egy farkasuk. Farkas lett a vezérük, aki elhitette velük, hogy ő is egy bárány, miközben a bárányokból is farkas lett.
Orbán hatalmon marad, amíg akar, vagy amíg él. Ellenzéke egy olyan fasiszta lesz, akinél jobban senki nem utálja a demokráciát, a jogállamot, az ellensúlyokat, a sajtószabadságot. Közös erővel megsemmisítik a demokratikus ellenzéket, írmagját is kiirtják a demokratikus elveknek és gondolatoknak, méghozzá az egykori demokraták támogatásával. Amikor majd Magyar ölébe hullik a hatalom, elkezdődik a rég nem látott fasiszta terror.
Magyar után még Orbánt is visszasírják majd.
Nehéz elképzelni, ugye? Amikor Orbán-rendszerét fasiszta diktatúrának neveztük, az ellen is kézzel-lábbal tiltakoztak. Érdekes módon, az akkori tiltakozók most mind Magyar Péter fanatikus hívei és propagandistái. Tisztánlátásuk cseppet sem változott azóta, hogy Orbán rendszerét már ők is fasiszta diktatúrának látják. Most Orbán távozása utánra bekészítettek egy másik diktátort, nála is rosszabbat.
Magyarból ugyanazok csináltak potenciális diktátort, akik Orbánból diktátort csináltak. A „függetlennek” nevezett sajtó, a magát tévedhetetlennek képzelő budapesti értelmiség, az ország pusztulásához 14 éve asszisztáló balliberális szavazók, eljutottak gyáva árulásuk csúcsához, amikor találtak egy Trumphoz hasonló populista, korrupt, fasiszta diktátort maguknak.
Magyarország sorsa megpecsételődött. Nem azzal, hogy megjelent egy újabb szörnyeteg, mert az mindig megjelenik. Hanem azzal, hogy melléálltak és hívei lettek azok, akiknek a legelszántabb harcot kellene vívniuk ellene. Az Orbán-rendszerbe korrumpálódott pártokat az újabb fasiszta veszély és saját megszűnésük lehetősége sem késztette megújulásra és nyitásra, képtelenek a változásra. Magyar nélkül is megértek a bukásra. Nincs alternatíva.
Ezt már 2014-ben megírtuk, hogy a rendszerrel való kollaborációnak ez lesz a vége, a teljes morális összeomlás és megsemmisülés. De arra a lehetőségre nem gondoltunk, hogy ez a morális összeomlás odáig vezethet, hogy a demokratikus értékeket és az alapvető emberi normákat feladva egy fideszes korrupt fasiszta szörnyeteg mellé állnak, aki csak felhasználja őket a diktatórikus Orbán-rendszer kisajátítására és átmentésére.
Az ország egykori liberális, demokrata, baloldali vezetői és tömegei egy fasiszta diktátort éljeneznek, támogatnak. Igazi shakespeari dráma. Akinek még van kevés bőr az arcán, hozzáteszi, hogy átmeneti időre, és csak praktikus okokból, s majd utána lesz ő megint demokrata, ahogy Magyar is csak addig ítél halálra mindenki mást, amíg ő hatalomra jut. Utána „nyíljon száz virág”.
Ha Magyar egyszer hatalomra kerül, a Facebookon megszavaztatja, hogy egy virág se nyíljon. Oszt jónapot.
Magyarország sorsa megpecsételődött. Ennek az országnak minden esélye megszűnt arra, hogy valaha normális, szabad és demokratikus ország legyen, az Orbán-rezsimet szabad és alkotmányos jogállam kövesse. Magyart a remény miatt idealizálja egy tömeg, miközben ő az, aki a maradék reményt is elvette. Ez az Orbán-rendszer túlélése lesz, amelyből Magyar-rendszer lesz, szabadság pedig nem lesz.
