Gyurcsány Ferenc Esztergomban úgy beszélt, mintha egy megnyert választáson lenne túl. Úgy beszélt, mintha fikarcnyi esélye lenne akár neki, akár bármelyik ellenzéki pártnak a választások megnyerésére. A tudósításokból úgy tűnik, úgy belemelegedett, hogy már úgy beszélt, mintha Magyarországnak új kormánya lenne.
Miközben most sétál bele Magyarország a legsötétebb csapdába. Most hatalmazzák fel Orbánt arra, hogy a nyílt diktatúrához vezető útra lépjen, civileket, újságírókat üldözzenek, az igazságszolgáltatás függetlenségét felszámolják. Gyurcsány ehhez kéri saját választói támogatását. Mert aki részt vesz Orbán választási cirkuszában, az mind Orbánra szavaz, függetlenül attól, kire voksol. Ha nem lesz igazam, soha többet nem írok le egy sort sem.
A DK elnöke ugyanazt folytatja, amit a 2014-es választás előtt megkezdett, amikor olyan állításokkal traktálta az embereket, hogy akár kétharmaddal is nyerhetnek. Nem tanult semmit a megsemmisítő erejű vereségből, ami semmi ahhoz képest, ami 2018-ban vár az Orbánnal kollaboráló álellenzéki pártokra. Akár összefognak, akár nem.
Gyurcsány és pártja a demokratikus Magyarország legnagyobb árulója, mert ők tudták azt, hogy a Fidesz megpuccsolta a Magyar Köztársaságot, államcsínyt követett el. Azt hirdették, hogy bojkottálni kell a rendszert, nem szabad kollaborálni, nem szabad őket legitimálni, aztán az éves állami pártfinanszírozásért megtették. Ugyanúgy eladták magukat, mint a többiek. Azok mentségére szóljon, hogy nem is ígértek mást, csak mi lényegük, mert még azt sem tudják, mi történt, s mi a különbség a rendszeren belül és kívül lenni.
Gyurcsány tudja, de nem hisz az igazság és az elvek győzelmében, fontosabbnak tartja a megélhetési politikusok etetését Orbán pénzéből, mint az igazságot, ezért ő is bevonult, felesküdött a NER-re és Orbán Viktorra. Egyedül ők tisztában voltak azzal, hogy mekkora galádság, milyen hazaárulás ez, ezért eljátszották a szánalmas színjátékot: felesküdtek, aztán az orruk alatt máris megtagadták az esküjüket (!). De amikor a Fidesz választás elé állította őket, hogy az eskü megtagadása vagy a pénz, akkor biztos kézzel választották a pénzt. Ez az elvek pártja.
Ugyanilyen szánalmas hazudozás az is, hogy elhagyták a parlamentet, mert úgy jöttek ki, hogy bent maradtak. Éppen csak annyira jöttek ki, hogy a pénz azért megmaradjon. Az egész képmutatás, aminél az is jobb, ha valaki annyira buta, hogy fel sem fogja, mit csinál, mint például Molnár Gyula, akinek fogalma nincs, hol van. Megy a pénzért való hajsza, ömlik a visszataszító hazudozás, az emberek becsapása, mintha meg is nyerték volna már azt a választást, amit soha nem is nyerhetnek meg.
Nem mintha bármi értelme is lenne a győzelmüknek, ami fogalmilag kizárt, mert ebben a rendszerben Orbánon kívül senki nem kormányozhat, különben a beépített aknákat abban a pillanatban felrobbantják. Diktatúrában nincsenek demokratikus választások, fogalmilag kizárt annak lehetősége, hogy Orbánt demokratikus választáson le lehet győzni. Orbán nem azért rendez választásokat, hogy kockáztassa a hatalmát, hanem azért, hogy az ellenzék legitimációjával bebetonozza magát, és a tőlük kapott hamis felhatalmazással a diktatúra még inkább kiépüljön. Most minden korábbinál nagyobb felhatalmazásra van szüksége.
2018-ban Orbán közelebb lesz a háromnegyedes győzelemhez, mint a kétharmadoshoz, mert be akarja fejezni a művét. A konszolidált fasizmust felváltja a nyílt önkényuralom. 2018 után a maradék ellenzéki sajtót felszámolják, elfoglalják, a civileket, mint a Soros-birodalom ügynökeit üldözik. Mindent megtesznek az EU fasizálásáért, és ha nem sikerül, ha a kohéziós pénzek elfogynak, esetleg a 7. cikkely veszélye komollyá válik, akkor Orbán kivezeti Magyarországot az EU-ból. Erre tőlük kapja a felhatalmazást.
Gyurcsány és a többi álellenzéki párt, amely Orbán kitartottja, ehhez ad felhatalmazást a 2018-as választáson való részvétellel. Mindezt pénzért, a hazárulás és a hazugság teljes tudatában. Gyurcsány arról beszél, hogy ő nem „bosszúálló”, mintha hatalma lenne bosszúra vagy nem bosszúra. Mintha a bűnszervezet törvényes felelősségre vonása az ő hatásköre lenne, és eldönthetné az igazságszolgáltatás helyett, ha kormányra kerülne.
Nem demokraták, akik már most ígérik, hogy nem tartják be a jogállami normákat, nem az igazságszolgáltatás döntésére bízzák Orbán bűnszervezetének sorsát. Azt gondolják, hogy királynak választják őket, akik kegyet gyakorolnak. Gyurcsány már most azt üzeni a jogállamot megpuccsoló Orbánnak, hogy futni hagyja őket, miközben erre sem joga, sem lehetősége.
Teszi ezt olyan emberrel, aki megdöntötte az alkotmámyos rendet, egy gázszerelő stróman nevén százmilliárdokat lop ki az államkasszából, az államot maffiaként és egy szervezett bűnözői csoportként működteti. Még nincs letartóztatva, hatalma teljében van, most készül a maradék demokratikus intézményrendszer és a sajtó felszámolására, de a DK elnöke a pöcegödör aljáról szabad elvonulást ígér neki, „szavazz rám”, felkiáltással. Mert ő nem bosszúálló. Ferikém, ez nem bosszúállás kérdése, hanem Btk.. Amihez semmi közöd.
Aki ezt megteszi, a magyar nép még nagyobb árulója, akárcsak az a bűnöző, aki a pártját kitartja, mert már most bele akar szólni abba, amihez semmi köze nincs. Ez az MSZP-s mutyi-világ alapozta meg, és hozta létre a NER-t. Isten őrizzen attól, hogy ezek valaha visszatérjenek ezzel a gondolkodásukkal. Ez nem megtisztulás, hanem további rothadás. Ez ugyanolyan beavatkozás a jogállamba, az igazságszolgáltatásba, mint Orbán koncepciós perei. Csak fordítva. Nincs kegyelem. Ezért nincs. Mert akkor soha nem lesz igazság, és nem fog hinni senki az igazságban.
Még szerencse, hogy esélyük nincs erre, és csak annyiban kell elszenvedni őket, hogy négyévente a pénzért eljátsszák ezt a cirkuszt, hazudoznak, hitegetnek. Amikor kiderül, hogy minden szavuk hazugság volt, akkor lapítanak, és nem mondanak le, nem távoznak, mert ez a hobbijuk, ezt szeretik, hogy politizálnak, és ezt el kell viselnünk. De fikarcnyi felelősségérzet nincs bennük.
Úgy tartoznak Orbánhoz, mint a fényhez az árnyék. Most inkább semmit nem mondanék a diktatúra közepén ahhoz a bevonuláshoz, ami a DK kongresszusán történt. Megnéztem volna a Horthy-rendszer antifasisztáit, Ságvári Endrét, ahogy ilyen bevonulást rendez. Ez a párt nem kemény munkára készül, hanem kollaborációra, a diktatúra pénzén való életre, a képmutató semmittevésre. Az elnökük nem szolga, hanem császár. A szemétdombon.
Előbb-utóbb lesz néhány ember, aki nem éttermeket foglal el, nem ripacskodik, hanem a rendszer valódi ellenzékét kivezeti a NER-ből, bojkottálja őket, és megtagad mindenféle együttműködést a bűnözőkkel, Orbán puccsista, tolvaj, álkeresztény bűnszervezetével. Majd ők megvonják a legitimációt, lesz kihez csatlakozni, Gyurcsányék pedig a többi sok álellenzéki kollaboránssal együtt mennek Orbánnal a levesbe. Megkapták a pénzüket, távozhatnak. A független igazságszolgáltatás pedig majd megállapítja a felelősségüket.
Aki meg akarja őrizni a jellemét, az önbecsülését, az emberi méltóságát, ne foglalkozzon azzal, hányan csatlakoznak hozzá, hányan bojkottálnak, de ő ne adja el magát, ne vegyen részt semmiféle hazugságban, mert elveszíti a tartását, a jellemét, az erkölcsi erejét, és a hitelét, hogy a bűnözőkkel szembenálljon. Ugyanilyen hazudozó, jellemtelen ember lesz, mint amilyenné őket teszi a megalkuvás. Ne sétáljon be Orbán csapdájába, bojkottálja a rendszert és a választást is. Lélekben erős marad és tiszta.
Hazugság, hogy itt az alkalom. Semmiféle alkalom nincs itt. Ugyanezt a hazug hisztériát játszották el 2014-ben. „Már nem bírunk ki még négy évet”, aztán úgy kibírták, mint a pinty, s még harmincat kibírnak. Gondolkodás, jellem, elvek, igazsághoz való ragaszkodás, semmit nem számít. Már nincs alkalom. Az alkalom 2011-ben volt, amikor önkényesen eltörölték az Alkotmányt, létrehozták a NER-t. Azóta nincs alkalom, csak hazugság van. Túlélés sem lesz, konszolidáció sem lesz. Bezárult az ajtó, semmi esély nincs. Ezt már eljátszották, ugyanilyen hazugságokkal.
Ebben a helyzetben már csak egyet lehet tenni, kivonulni a rendszerből. Orbán bűneinek nem szabad részesévé lenni, és nem szabad lélekben korrumpálódni. Ha sok ilyen ember van, akkor a rendszer előbb összeomlik, mert a hazugság nem áll meg az igazság előtt. De ha az igazak is hazugok lesznek, akkor semmi nem áll útjában, hogy ebben a megalázó, ócska rendszerben élje le mindenki az életét, ráadásul gerinctelenül, megalázva.
A hazugok, akik nem ragaszkodnak elvekhez, azok az igazságra legyintenek, „megoldást akarnak”. De amikor hallják a megoldást, az nem tetszik nekik. 2011-ben sem tetszett, 2014-ben sem tetszett és most sem tetszik. A hazugságot szeretik, arra viszket a fülük, a jellem, az erkölcs, az elvszerűség, a kitartás, nekik semmit nem jelentenek. Valami olcsó praktika kell nekik, a recept, amivel minden tartás, minden erőfeszítés és áldozat nélkül ölükbe hullik a szabadság. Hát nem fog ölükbe hullani, és nem is érdemlik meg.
Mindenki magáért felel, senkit ne az érdekeljen, ki mit csinál. Az sem számít, hogy még nem lehet tudni, mi lesz a holnap. Csak egyet tudhatunk, hogy az igazság győz, a hazug emberek pedig mindig veszítenek. Csak egyet tudhatunk, ha mindenki áruló lesz, és ha mindenki eladja magát, ha mindenki meghajtja a térdét, akár butaságból, praktikusnak vélt elvtelenségből, jellemtelenségből, ÉN AKKOR SEM ALKUSZOM, AKKOR SEM HAJOLOK MEG!
Ennyit lehet tenni. És az ilyen emberek előbb-utóbb egymásra találnak. A többi hazugság.
