Dr. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter Gábor György vallásfilozófussal folytatott vitájában arra hivatkozott, hogy „a Nemzeti Hitvallás elismeri a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, az Alaptörvény pedig Magyarország keresztény kultúrájának védelmét is alkotmányos értékként jeleníti meg”. A vitában ezzel védte, hogy az abortusz jogi szabályozásának előkészítésébe bevontak egyházakat. Gábor György Facebook-bejegyzésben eredetileg azt kifogásolta, hogy egy mindenkit érintő kérdés eldöntésekor egyházak nézőpontját figyelembe veszik.
Mielőtt azt vizsgálnánk, mit keresnek egyházak papjai, lelkészei egy mindenkire érvényes állami jogszabály megalkotásánál, említsük meg, hogy a Tisza-kormány minisztere ebben a vitában arra az Alaptörvényre hivatkozik, amit az új kétharmados hatalom állítólag demokratikus Alkotmányra akar cserélni. Azon belül is arra a Nemzeti Hitvallásra támaszkodik, amely leginkább indokolja az új Alkotmány megalkotását, mert a Nemzeti Hitvallás eltörlése nélkül nincs alkotmányos, demokratikus jogállam.
A partikulárisnak látszó vita nem az. Ez a szóváltás megelőlegezi azt a politikai vihart, amely akkor érkezik el, amikor az Orbán-rendszer megdöntése után az alkotmányos kérdések kerülnek napirendre. A kereszténység alkotmányba foglalásának vitája alapvető módon dönti majd el, hogy Magyarország a NER után világnézetileg semleges demokrácia lesz, vagy megmarad az Orbán-rendszer ideológiai alapja, s a rendszer semmit nem változik, csak a Tisza veszi át a Fidesz helyét.
A vita az abortuszhoz való jog kapcsán az állam és az egyház megkülönböztetéséről és elválasztásáról szól. Gábor György az állam és az egyház tényleges elválasztásának alapelveiről beszélt, amelyben éles határvonalat húzott a vallásszabadság és az állami jogalkotás közé. A mindenkire érvényes jogalkotásba való beleszólás nem tartozik a vallásszabadságba. Ha az egyházak nem szólhatnak bele a jogalkotásba, azzal nem sérül a vallásszabadság. Minden egyház saját illetékességi körén belül azt tanít és hirdet, amit akar, viszont nem tarthat igényt az egyházi normák törvénybe foglalására és az egyházon kívüliekre való kényszerítésére. Ez a határ a jogállam és a vallási állam között.
Gábor György azt írta: „mit kerestek az egyházak egyházakként, külön intézményesített szereplőként egy olyan állami egyeztetésen, amelynek végén mindenkire kötelező jogszabály születhet? Természetesen egy püspöknek, rabbinak, lelkésznek vagy bármely vallási közösség tagjának lehet véleménye az abortuszról. A vallás- és lelkiismereti szabadság éppen ezt védi. Az egyház taníthatja híveinek, hogy mikor kezdődik az emberi élet, mit tekint bűnnek, milyen kötelességet ró az emberre Isten akarata. Prédikálhat, könyvet adhat ki, nyilatkozhat, vitatkozhat, érvelhet és meggyőzni próbálhat bárkit. Csakhogy mindez a vallásszabadság körébe tartozik.”
A filozófus szerint azonban „a jogalkotás egészen más természetű dolog. A vallási norma ahhoz szól, aki annak tekintélyét elfogadja. Az állami norma ahhoz is, aki nem. Ez a különbség döntő. A katolikus ember követheti egyháza tanítását az abortuszról, a zsidó a háláchához fordulhat, más vallások hívei saját tradíciójukhoz igazodhatnak. Az ateista, az agnosztikus vagy a vallásilag közömbös ember egyik vallási autoritást sem köteles elismerni.” A vallás lényege, hogy az abban hívők önkéntesen vetik alá magukat az egyházuk törvényeinek.
De az állam nem azonosulhat egyikkel sem, s nem érvényesítheti egyik vallási felfogást sem a mindenkire kötelező állami jogalkotás során. Dr. Hegedűs Zsolt azt az alapelvet képviseli, amely formálisan hirdeti az egyház és az állam elválasztását, de a lehetséges „együttműködés” álcája alatt valójában összemossa a kettőt és megszünteti a határokat. A Nemzeti Hitvallás egyértelműen a keresztény (katolikus) vallásból gyökerezteti a magyar államot, s a keresztény vallás ideológiáját az állam fölé rendeli, mint amely megtartója a nemzetnek.
Dr. Hegedűs Zsolt szerint „ebből természetesen nem következik egyetlen egyház politikai vagy jogalkotási elsőbbsége sem. De az sem következik belőle, hogy az állam és az egyházak között valamiféle hermetikus falnak kellene állnia, vagy a vallási közösségek intézményes meghallgatása egy súlyos társadalmi és erkölcsi kérdésben önmagában ellentétes volna az állam világnézeti semlegességével”. Ám ebben az esetben sem csupán meghallgatásról van szó, hanem a döntésnél figyelembe veendő álláspontról, egyfajta egyházi vétóról vagy ajánlásról.
De az egészségügyi miniszter a „hermetikus fal” említésével a probléma lényegére tapintott. Dr. Hegedűs „hermetikus falról” szóló mondata a Danbury-levél körüli történelmi vita magyar megjelenése. Az egyházat és az államot elválasztó fal képe Thomas Jefferson amerikai elnök 1802. január 1-jén írt válaszleveléből származik, amelyet a connecticuti Danbury Baptista Szövetségnek írt. Ebben a dokumentumban szerepel először a híres kifejezés, amely azóta az amerikai jogrendszer, s a szekularizáció egyik alapköve lett az egész világon. Eszerint az egyház és az állam következetes elválasztása egyetlen formában lehetséges: ha a kettő közé falat húznak.
Jefferson a levélben a következőket írta a vallásszabadságról és az amerikai Alkotmány első kiegészítésének értelmezéséről (Establishment Clause): „(…) az egész amerikai nép azon döntését, amellyel kinyilvánította, hogy törvényhozása nem hozhat vallás alapítására vonatkozó, vagy a vallás szabad gyakorlását tiltó törvényt, úgy tekintem, mint amely falat emelt az egyház és az állam közé” (a wall of separation between Church & State). Ez a fal pedig a továbbiakban is átjárhatatlan marad, ahogy azt az amerikai Legfelsőbb Bíróság értelmezte.
Az amerikai alkotmányosság és a jogállamiság lebontásának első lépcsője mindig a Danbury-levél megtámadásával és meghamisításával kezdődik. Az Orbán-rezsimmel együttműködő Heritage Foundation már 2006-ban igyekezett lebontani az egyház és az állam közötti korlátokat: elkezdte átértelmezni Thomas Jefferson Danbury-levelét, az amerikai vallásszabadság alapdokumentumát, amely nemcsak az egyházat tartja távol az államtól, hanem az államot is az egyháztól.
Ennek következménye mindig az, hogy az állam egyházként, az egyház államként kezd viselkedni, s mindkettő elveszíti alapvető identitását és célját. Ebből következően minden esetben elnyomó hatalom jön létre, amelyben a két fél erősíti egymást. A Heritage Foundation olyan tanulmányt tett közzé, amely mítosznak nevezi az egyház és az állam közé húzott falat (Daniel Dreisbach: The Mythical „Wall of Separation”: How a Misused Metaphor Changed Church–State Law, Policy, and Discourse), s kétségbe vonta a szöveg jelentését.
A tanulmány azt állította, hogy Jefferson Danbury-levelében az „elválasztó fal” csupán metafora, s a Danbury-levél a kereszténységtől akarta elválasztani az embereket. Ez a folyamat vezetett el a Project 2025 elnevezésű dokumentumhoz, amelyet a Heritage Foundation adott ki (amelynek megalkotásában részt vettek Orbán szervezetei, méghozzá a Nemzeti Hitvallás szellemében). A Project 2025 az amerikai alkotmányos rend lebontásának programja, célja a keresztény nemzet és a nemzeti kereszténység keresztény államának megalkotása.
A Project 2025 a második Trump-elnökség fundamentuma, amely a keresztény ideológiát nemcsak az abortusz, a melegellenes törvények, hanem olyan polgári szabadságjogok tekintetében is érvényesíteni kívánja, mint a sajtószabadság, az igazságszolgáltatás szabadsága, vagy a választások szabadsága. A program lépésről lépésre, tégláról téglára iktatja ki az alkotmányos korlátokat egy fékek és ellensúlyok nélküli autokrácia előtt, amelyben az elnök (Trump) minden tekintetben az Istenhez hasonló szuverén, aki a törvények felett áll.
Ez a folyamat az egyházat és az államot szétválasztó jeffersoni fal lerombolásával kezdődött. Majd szükségszerűen vezet az alkotmányosság lerombolásához és a kereszténynacionalizmushoz. A folyamat korábbi állomásán, 2021. január 6-án, már Jézus keresztjével rohamozták meg a Capitoliumot a keresztény értékek védelmében a MAGA mozgalom tagjai, akasztófákat cipelve a kiszemelt áldozatoknak, akik a törvényes választás eredményét tiszteletben tartották.
Dr. Hegedűs Zsolt figyelmébe ajánljuk, hogy a „hermetikus fal” ledöntésével nemcsak az állam veszítette el alkotmányos jellegét, hanem az amerikai kereszténység is elveszítette keresztény jellegét. Isten országának és az evilág királyságának egymást kizáró természete van. Ha a kettő elválasztása megszűnik, az egyház elveszíti Isten országának krisztusi természetét. A fal lebontása mindkét oldal eredeti identitásának elvesztésével jár.
Amikor a „hermetikus falat” lebontják, az államot és az egyházat is lerombolják, mert ez a kettő halálos döfés egymás számára. A kereszt és a kard összeegyeztethetetlen egymással. Az egyház a kereszt, az állam a kard által éri el a célját. Az Orbán-rendszer minden taszító ocsmánysága és törvénytelensége az elválasztó fal lebontásából és a Nemzeti Hitvallásból fakadt. Ha a Tisza is ezen az úton jár, ugyanez a sors vár rá, ahogy azt a történelem is bizonyította.
Társadalomkutatók szerint a demokrácia és a keresztény nacionalizmus egymást kizáró fogalmak. Philip S. Gorski szociológus szerint a keresztény állam elkerülhetetlenül vezet az erőszak és az állami kényszer valamely formájához. Ma az abortusz, holnap más ügyben erőszakolják meg az egyházi ideológia mentén az egyházon kívüli polgárokat. Méghozzá olyan egyházi felfogás alapján, amely az állammal való összefonódás miatt már régen elveszítette a krisztusi jellegét.
Jonathan P. Walton történész megkérdőjelezi a keresztény nacionalizmus keresztény jellegét is. Mint mondta: „ha valaki azt állítja magáról, hogy keresztény nacionalista, azzal bevallja, hogy nem Jézus követője”. A kettő kizárja egymást. Mindez azzal a mondattal kezdődik, amit Dr. Hegedűs Zsolt Gábor György filozófussal szembeni vitájában a „hermetikus fal” elutasításáról mondott. Látszólag ártatlan mondat: „az elválasztás nem jelenti az együttműködés elutasítását”. Kényszer, elnyomás, gettók, inkvizíció, pogromok, népirtás lett a vége.
Minderre azért hívjuk fel a figyelmet, mert ez az elvi kérdés határozza meg az új Alkotmányt, a Tisza-kormány ténykedését és Magyarország jövőjét is. Az abortusz különösen az a téma, ahova nem szabad egyházakat hívni. Az abortusz az egyházak trójai falova az államhatalommal szemben. Az egyházak álláspontja ismert és tudható. Nincs mit meghallgatni rajta, mert a meghallgatásból kényszer lesz, fekete abortusz és képmutatás, ami megsokszorozza az abortuszok és a magzathalálok számát, a nők szenvedéseit.
Ha valaki az abortuszklinikák bejáratánál találkozik a szidalmazó „keresztények” vádló tábláival, még akkor is az abortuszt választja, ha nem akarta. A keresztény egyházak az abortuszról vallott teológiai nézeteik megváltoztatásával állították a híveiket az egyik politikai párt mellé. A történet a legteljesebb mértékben hiteltelenné tette őket arra, hogy ebbe a kérdésbe érdemben beleszóljanak. Az egyházak többsége nem krisztusi módon közelít a nehéz döntés előtt állókhoz, a téma propaganda eszköze lett. Így születtek az elméletek, melyeket képviselnek. Az abortusz körüli manipuláció az egyházak romlásához, társadalmi hisztériához vezetett. A probléma kikerült a szakmai keretek közül.
Egy kutatás szerint Amerikában tiltás nélkül 30 százalékkal csökkent az abortuszok száma. Az életvédelem más eszközökkel hatékonyabban működött. De ez nem tette boldoggá az egyházakat, mert akkor a politikai befolyásuk és mozgósítási képességük csökkent volna. A tiltással nem mentettek életeket, mégis ragaszkodtak hozzá. Amikor érvényesítették újra az akaratukat, az abortuszok száma újra megnőtt. Mindez összhangban áll a Bibliával. A törvény haragot nemz. Ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen. Ez az állapot az, amikor valaki felszabadul a szabad döntésre. A többi pedig szakemberek dolga. Az egyházak dolga a szeretet és a segítség. Lenne.
