Komolyan teszem fel a kérdést, mert ha már az ördög is felmerült potenciális lehetőségként (meg is találták némelyek Magyar Péter személyében az ördögöt az ellenzék vezetőjének), akkor Karácsony Gergely miért ne lehetne a legkisebb közös többszörös, aki a Pride megszervezésével (nem kevésbé a légkörével) a modern Magyarország ígérete lehet.
Magyar Péter szájából a „modern Magyarország” inkább fenyegetést és rettenetet jelent. A „modern Magyarország” nem lehet kirekesztő, elutasító, oroszpárti és ukránellenes, emberi és polgári jogokat semmibe vevő, másokat megbélyegző, a jogállamiságot megkérdőjelező ország, amely változatlanul hagyja az Orbán-rendszer alaptörvényét és felépítését.
Ha el lehetett hitetni ennyi emberrel, akik Orbántól szeretnének megszabadulni, hogy lehet a legkisebb rosszra is szavazni, akkor Karácsony Gergely magasan a legalkalmasabb jelölt erre a szerepre, mert Magyar a lehető legnagyobb rossz, akitől nem várható rendszerváltás. Magyart többen is utasítják el az ellenzékben, mint Karácsony Gergelyt.
Karácsony sem tökéletes, de senki nem az. Tőle legalább nem kell félnie senkinek. Ha még Magyar Péter is belefér, akkor Karácsony Gergely kiáll minden kritikát. Nekem nem tetszik, ha valaki engedékeny a diktatúrával szemben. Kifogásoltam is azt, hogy miért nevezi át a Pride-ot. Ez ma sem tetszik. De végül csak az lett belőle, aminek lennie kellett.
A Pride pedig megmutatta, hogy létezik egy rejtett, demokraikus és liberális Magyarország, amely nem azonosul Magyarral, ami abból is kiderült, hogy nem hallgattak rá, kimentek a Pride-ra. Az a szellemiség, amely ott jelen volt, a legkisebb mértékben sem hasonlítható a Magyar által vezetett „tiszások” szellemiségével. Ez két másik világ.
Magyar nárcisztikus, agresszív posztjai, önzősége, önközpontú karrierizmusa, fogcsikorgató akarnoksága, kizárólagossága és hisztériája, manipulációs kommunikációja, propagandája és a Pride szabad légköre között kell választani, ahol Karácsony Gergely az együttműködő vezető típusát mutatta be, aki ellenállt a rendszernek és utat nyitott a szabadságnak.
Nem Karácsony Gergely volt a fontos, hanem az ügy, nem őt kellett éltetni, csodálni és isteníteni, hanem a szabadságot és az egyenlőséget, egymásnak és nem neki lehetett örülni. Ő csupán a feltételeket teremtette meg ehhez. Nem használta öndicsőítésre, sem politikai haszonra, csak élvezte az őszinte együttlétet. Hát ez nem a „Tisza Párt”.
Magyar támogatói tévesen mérték fel Magyarországot, nem tudtak arról, hogy van ilyen arca is, s feladták, hogy az Orbán-rendszer megdöntését és a demokrácia helyreállítását a saját politikai közösségükön belül, libeális és demokratikus elvek alapján képzeljék el. Hiba volt azt feltételezni, hogy Magyarországon csak (szélső)jobboldali többség lehet.
Magyarországon leginkább az uniformizált pártokat, a merev formákat, a pártbürokráciát, a szektásságot utasították el. Nem létezik egy olyan szabadelvű formáció, amely kötöttségek, formaságok, fontoskodások nélkül, csak vidám és szabad, elfogadó és befogadó, normális emberek közössége aktuális szektavezér és megváltó nélkül.
Ezért nem lehet látni a liberális és szabad Magyarországot, mert a létező pártok légköre, stílusa és struktúrája alkalmatlan a befogadásukra, s nem vonzó a csatlakozáshoz. A nem is létező „Tisza Párt” pedig a legkevésbé ilyen, miután már a Fidesznél is szektásabb, annál is vezérelvűbb és militánsabb. Csupa olyan életidegen ideológiával, ami taszító.
Karácsony képes volt megnyitni az ajtót előttük úgy, hogy senki nem érezte magát rosszul a gondolattól, hogy egy ilyen rendezvényen résztvegyen. Ez a közösség kívül áll a politikai aktivizmus merevségein, akikhez viszont szívesen csatlakoztak a fotelforradalmárok is, akik az idejüket 15 éve azzal töltik, hogy értelmetlenül politizálnak, s keresik a vezért.
Nincs vezér. Ennél jobb vezetőt keresni sem lehetne, aki nem vezér. Ez a szabadság záloga. Miért nem lehet egy normális ember mögé beállni, aki nem fenyeget másik diktatúrával, aki nem is akar vezető lenni, akit nem kell imádni, aki nem tart erre igényt, aki szolgálatnak tartja a munkáját, s csupán a kereteket biztosítaná, hogy mindenki szabadon alkosson?
Ott tévednek Magyar Péter támogatói (akik nem hajlandóak tudomásul venni, hogy Magyar mindennél jobban utálja őket, szóba sem áll velük), hogy nemcsak az számít, hogy valakire lehessen szavazni Orbán ellenében, s Orbánt valaki legyőzze, hanem az is, hogy ha Orbán megbukik, kinek a kezébe adják az ország sorsát.
Hatalmas tévedés, hogy Magyartól megszabadulnak. Mi biztosak vagyunk abban, hogy Magyar soha nem fogja választáson legyőzni Orbánt, már csak azért sem, mert akik a Pride-on vonultak, soha az életben nem fognak rá szavazni. Karácsony az ő gondolataikat mondta ki: „Mi nem fogunk akárkire szavazni a hatalom ellenében. Azt fogjuk támogatni, akitől joggal várható, hogy Magyarországot újra a közös otthonunkká teszi.”
Ez pedig nem Magyar Péter. Ellenkezőleg. Magyar az utolsó, akitől ez várható. De abban is biztosak vagyunk, hogy az Orbán-rendszer hanyatlása nem ideiglenes. Közeledik a véghez, amihez Magyar Péternek semmi köze nincs, de a hatalom a kezébe kerülhet. A szabadság helyett kezdődhet elölről a harc egy másik pszichopata diktátorral, egy gátlástalanabbal.
Mi szükség erre? Magyar nem magától lett tényező. Magyarból politikust csináltak. Addig valaki, amíg ezt a támogatást megkapja azoktól, akik a tömegeket minden ellene szóló érv ellenére mögé állították. Akik elhitetik azokat a hazugságokat, hogy Magyar maximalizálja a szavazatokat, elkerüli Orbán csapdáit, amikor valójában csúf önmagát adja.
Magyarról hazudni kell. Ha hatalomra kerül, tőle és a rendszerétől félni kell. Karácsony ezzel szemben az, akinek látszik. Nem korrupt, nem fasiszta, nem pszichopata, őszinte és nem hatalommániás. Legfőképp pedig egy demokrata, aki valóban szabad országot jelent, ahol az állam nem nevel, nem vesz el mindent, hanem a civil társadalom építi az országot.
Ha van ilyen ember, mi értelme van egy ellenséget kitermelni, a valódi énjét is letagadni, hazudozni róla, hogy az ölünkbe hulló szabadságot elvegye? Normális ember nem dől be a saját hazugságainak. Be kellene látni, hogy Magyar Péter tévedés, minden szempontból. Még nem késő a tömeget átirányítani tőle Karácsony Gergelyhez.
Magyar Péter már abból a szempontból is tarthatatlan, amit elhitettek az emberekkel, hogy ő leválthatja Orbánt, mert képes egyesíteni az Orbán-ellenes baloldali és jobboldali erőket. Ez nem igaz, Magyar a legmegosztóbb személyiség a magyar politikában. Az elvakult hívek, a kitartóan hazudozó értelmiségiek és a Medián hazudozása tartja benne a lelket.
De Magyar Péter egy „senki” lenne, ha mesterségesen nem éptenék fel. Egy érdem nélkül felfújt üres luftballon, a leváltani szánt fideszes módszerekkel, stílussal, eszközökkel és ideológiával. Miért nem lehet ehelyett egy normális emberre cserélni? Előbb volt meg az ideológia, hogy fideszesre van szükség, mint Magyar megjelent. Az ideológia Márki-Zay Péter esetében is megbukott, de Magyar személyisége még ijesztő is.
Karácsony Gergely nagy hibát követett el, amikor az ellenzéki előválasztáson visszalépett Márki-Zay Péter javára. Valóban bűn, amiről tudni lehetett, hogy súlyos következményei lesznek. De biztosra vehető, akkor sem maga döntött, a bajkeverő értelmiségi holdudvar kitalációjának áldozata. A Gyurcsány-gyűlölet mozgatott mindent, de Gyurcsány már nincs.
De most láthatja, bőrén érezheti, hogy Magyar milyen gátlástalanul rombolja az ellenzéket, mennyire elvtelen, gátlástalan, kétszínű. Láthatja, mi vár Magyarországra, ha az ő karjaiba hullik a hatalom, amikor Orbán elkerülhetetlen bukása bekövetkezik. Meg kellene fordítani: a fideszes alkalmatlan és közveszélyes jelöltet Karácsony Gergelyre kellene cserélni.
A Pride és a 300 ezer résztvevő, az ottani hangulat, életérzés, szabadság, egyenlőség és testvériség, ez Orbán legnagyobb ellenfele és antitézise. Ez a magyar szabadság és jövő útja. Nem az illiberális fasizmus 2.0 változata. Magyar megmutatta, hogy nem érdeklik az emberi és a kisebbségi jogok, a demokratikus normák. Ő a Fidesz legrosszabb arca.
Magyar Péter és a Pride szabad levegője egymást kizáró fogalmak. Tessék választani.
