Nem dakota, hanem magyar közmondás, hogy megsértődni óvodás dolog. Gyerekes. Orbán nem először sértődik meg, de most annyira képtelen leplezni a sértődöttségét, hogy elment újra Dadra, az óvodába, hogy bizonyítsa: márpedig ő elmehet egy óvodába, s anélkül, hogy ezért megbüntessék.
Nevetséges az egész, különösen azért, mert most nem választási kampány van, ezért senki nem korlátozza őt, hogy akár be is költözzön egy óvodába, ahova való. Bár az az érzésünk, hogy a legtöbb óvodás érettebb és tisztességesebb nála. Nem minden óvodás veszi el azt, ami a másé, és vannak óvodások, akik kifejezetten utálják a hazudozást.
Ez a mostani óvodai látogatása is egy hazugság. Nem azért ment oda, hogy megköszönjön bármit az óvodának. Az óvoda nem tett semmit, azon kívül, hogy eltűrte, hogy egy zsarnok gyerekeket használjon fel politikai céljai számára. Majd megtette ezt másodszor is. Ezúttal sem a gyerekek miatt ment oda, hanem önző célból. Róla szólt megint az egész.
Neki dafke bizonyítania kellett, hogy őt nem lehet kitiltani sehonnan, nem lehet korlátozni, és övé az utolsó szó. Vélhetően ezért verte az apja is olyan brutálisan gyerekkorában. Így születnek a mentálisan beteg diktátorok. Azt demonstrálta, hogy neki nem lehet megtiltani semmit, és ha valakinek nem tetszik, elmegy még a lovasberényi óvodába is.
Mindezt úgy tálalta az egyszemélyes rádiós showműsorában, hogy „megbírságoltak, ennyit a magyar demokrácia állapotáról, kevés országban fordulhat elő ilyesmi”. De nem így van, öcsi, tévedsz. Egyrészt, ilyesmi csak a baltás gyilkos országában nem fordulhat elő, máshol fel sem merül ilyesmi. Mert a politikusok betartják a szabályokat, és ha mégsem, akkor az nem felségsértés, hogy a szabálytalanságért megbírságolják őket.
Azt csak Orbán képzeli, hogy demokratikusan megválasztott vezetőt nem lehetne büntetni. Ezt kifejtette egyszer Tusnádon is, mint a liberális demokráciák borzalmát. Igaz, hogy őt nem demokratikus körülmények között választják, de a deklaráció és a látszat mégiscsak ez. A valóság nem ez, ő pedig valóságnak megfelelően reagál. Rossz néven veszi, hogy az ország egyszemélyes urát bárki megbüntetheti.
Képes volt ezért ellátogatni a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, amelynek rektora egyben a Nemzeti Választási Bizottság elnöke is, aki megbírságolta Orbánt. Azért ment oda, hogy a rektor szemére vesse, hogy merészelte őt megbüntetni. Patyi Andrást többször megalázva „bírságbajnoknak” nevezte, viccesnek álcázott formában, de a rektor leizzadása jól mutatja azt, hogy ez cseppet sem volt vicces. A diktátor személyesen ment a munkahelyére, hogy megdorgálja ezért. Érzékeltetve azt is, hogy ő a főnöke, aki bármikor kirúghatja.
Orbán ezzel üzent másoknak is, akik a még taktikai okokból nem begyalult intézményekben dolgoznak, hogy ne értsék félre a helyzetüket. Ne gondolják, hogy önállóak lehetnek, és ellensúlyt képezhetnek a hatalmi túlkapásokkal szemben. Nehogy azt higgyék, hogy Orbán tűri a fékek és ellensúlyok rendszerének legapróbb működését is. Egyszer merészelte ezt megtenni valaki, és a zsarnok a mai napig nem tudott túllépni ezen és megbocsátani.
Pedig az NVB elnöke teljesen törvényesen járt el, ám ez az ország nem a törvények uralma alatt van, hanem egyetlen ember uralma alatt, aki a törvények felett áll. Ez az alaptörvény. Valójában csak ezt az egyetlen mondatot kellett volna az alaptörvénybe beírni, az tükrözné a valóságot. Orbán ezért elment a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre és a dadi óvodába is, s ezt magyarázta még a rádiós showműsorában is, hogy ilyet nem lehet. Ekörül forog.
Igaza van, „ennyit a magyar demokrácia állapotáról”. Ez pontosan kifejezi, hogy látszólag vannak intézmények, törvények, látszólag „demokrácia” van, de a valóság más. Mindenki vegye tudomásul, hogy ezt a látszatot meg kell tartani, de ne gondolja, hogy ez a valóság is. Orbán is betartja ezt a látszatot: elment Dadra is, újra visszaélt a gyerekekkel, az aljas céljai számára felhasználva őket, s nem csukatta börtönbe Patyi Andrást, aki mentegetőzik.
Pedig megtehetné. Lövethetne is. De nem teszi, pedig azt gondolja, jogos lenne. Szerinte „kevés országban fordulhat elő ilyesmi”, hogy megbüntetheti valaki az önkényurat, és ez így van. Az általa pozitív példáknak tartott országokban nem így lenne. Oroszországban az ablakból esett volna ki Patyi András, Erdogan azonnal börtönbe csukta volna, Kínában csak nyomtalanul eltűnt volna. Kazahsztánban elüti egy autó, Kim Dzsongun rakétával lőtt volna a fejébe. Ehhez képest ő egy demokrata, aki ezt eltűri.
Ugyanebben a műsorban azért elhangzott az is, hogy nem lesz ez mindig így. Mert illegális bevándorlás támogatásának minősül majd minden engedetlenség és felségsértés, mert az NVB elnöke például ezzel a büntetéssel, az illegális bevándorlás ellen kampányoló Orbánt büntette, ezzel közvetve az illegális bevándorlást támogatta. Hamarosan ez bűncselekmény lesz, s Magyarország is a boldog országok közé tartozik majd, ahol nem fordulhat elő ilyen büntetés. Orbán Viktort korlátozni bűncselekmény. Ez az alaptörvény Magyarországon.
Ezért Viktorka olyan óvodás lesz, aki bárkit börtönbe csukathat, ha valamit úgy csinál, hogy az Viktorkának nem tetszik. Viktorka már 50 éve álmodozik erről, és már a felcsúti oviban is ez volt minden vágya. Hogy egyszer megteszi. És lám, itt meglesz. Kevés idő, s nem lesz igaza az óvónéninek, aki rászólt Viktorkára, hogy adja vissza, ami nem az övé. A diktátorok mindegyike a lelki fejlődésben visszamaradt, mindegyik gyerek.
Trump maga mondta, hogy hatéves gyereknek érzi magát, aki azóta semmit nem változott. Putyin, aki medvékkel birkózik, pózol, az általános iskola hetedik osztályának a legrosszabb gyereke. És megbünteti, ha valaki korlátozni meri. Nem véletlenül ment a KGB-be sem. Az összes diktátor szereti a titkosszolgálatokat, Orbán is most veszi a közvetlen irányítása alá. Tudni akarja azt is, hogy ki mit álmodik a csendes pihenőn. Orbán is egy óvodás.
A tudomány „Peter Pan-szindrómának” nevezi azt az esetet, amikor egyesek nem akarnak vagy nem tudnak felnőni. Gyerekek maradnak. Kisvasutat akarnak, saját stadiont egy saját focicsapattal. Sohaországot, amiben minden az övék, ahol ők parancsolnak, ahol nincsenek korlátaik, és akire megharagszanak, azt megbüntethetik. Ez ismert betegség, pszichopaták viselkedése, amely sokszor skizofrén paranoiával párosul. Minden diktátorra ez jellemző.
Ezért az ötéves Orbán Viktorka az 55 éves testében nagyon jó helyre ment a dadi óvodába. A baj az, hogy nem maradt ott, ahova való, s nem kapott egy kedves, szerető óvónénit, aki megtanította volna arra, hogy nem minden az övé, hogy adni jó, lopni nem jó, a hazugság csúnya, még akkor is, ha magát akarja mindentől megvédeni. Felnőttnek lenni jó, vállalni a tetteinkért a felelősséget, klassz dolog. Elfogadni mások jogait, másokhoz alkalmazkodni is jó, mert mások öröme és boldogsága nélkül, te sem lehetsz boldog, Viktorka.
Sajnos, nem ez történt. Egy óvodás gyerek a király. „Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek.” (Prédikátor könyve 10,13)
