A diktatúra idegen az emberi természettől. Az ember szabad lénynek született, nem bírja a másik ember elnyomását. Ezért ne legyen kétsége senkinek, hogy a bűvészkedés egyszer végetér, a jó lapjárásnak vége szakad. Nem lehet örökre elhitetni az emberekkel, hogy ők szabadok, amikor az alapvető jogaikat lábbal tapossák.
Az nem minden, hogy egy fasiszta diktatúra kezdetben nem alkalmaz erőszakot. Nem kell erőszak ahhoz, hogy egy fasiszta és náci elveket valló önkényuralom működjön, de a világ Salamon bölcsességét nem képes túlnőni: nincs új a Nap alatt. Nincs észrevehetetlen terror és észrevhetetlen önkény. Ahogy elviselhető mértéket sem képes tartani egyetlen diktatúra sem. Orbán sem talált fel semmi újat, ezeket már Hitler és mások eljátszották előtte.
Ez a diktatúra is egyre nyilvánvalóbb lesz, egyre nyíltabb lesz, és egyre gyűlöltebb lesz. Ez a diktatúra sem más, mint amilyenek voltak az emberiség történetében, csak azoknak egy változata, egy mutációja. Legfeljebb azokat nem így hívták, de a lényegük ugyanaz. Ezért a NER sem tart örökké, de előre bocsátom, hogy nem is szűnik meg hamarosan, mert ahol a nép nem utasítja el a fasiszta vezért azonnal, annak végig kell menni az úton.
Nem is az ún. „ellenzék” fogja megbuktatni ezt a diktatúrát sem, hanem azok potyautasai a fasisztáknak, belőlük élősködnek, a rendszer legitimációs alapját jelentik. Orbán ellenzéke a rendszer része, Orbánhoz tartozik, ugyanolyan ellenség, mint Orbán. Ma már ezt egyre többen látják, és kimondják, mi 2011-től folyamatosan ezt mondjuk. A diktatúra akkor és azért fog megbukni, mert befutotta a maga pályáját, és képtelen tovább létezni.
Ez még hosszú idő, magyar testvérek, ne hitegesse senki magát, s ne csaljon meg a hazug illúzióival másokat. Nincs remény, nincs esély, nincs jövő. Ezt akkor el tetszették jól szúrni, mikor hazudoztak, hogy ez nem diktatúra, csak korlátozott demokrácia, ne essünk túlzásba és ne emlegessünk fasizmust, mert ez nem az. De az, és az volt az első perctől fogva, már akkor is az volt, amikor tagadták. Amikor lerakták a törvényes kereteit, már az volt. Azóta lényegileg semmi nem változott, csak működik, és működés közben lehull az álarc.
Ma már sokan mondják, hogy ez diktatúra, de még nem mondják, hogy fasizmus, pedig az. Nem kell mindent klasszikusokhoz hasonlítani, a faiszták fejlődnek, de fasiszták maradnak, ezért a rendszerük végül ugyanoda lyukad ki. Aki ezt nem látta, az vak, a legtöbb hazug, s korrupt vagy gyáva ember, mert amikor lehetett volna, és amikor kellett volna, nem tettek semmit, hanem próbálták letagadni azt, ami a Napnál is világosabban látszott.
De ne beszéljünk múlt időben, mert ma ugyanezt teszik, csak másképp. Ma sincs egyetlen jellemes, egyenes ember, aki valóban szembeszállna Orbánnal, elvszerű, őszinte, egyenes lenne, vállalná vele a nyílt konfrontációt s vállalná annak következményeit. Ma is hazudnak s ugyanúgy elkerülik a becsületes és tisztességes viselkedést, csak mostani viszonyokhoz igazodva. Most másképp hazudoznak, másképp sunyítanak, de ugyanúgy engedik minden ellenállás nélkül a fasiszta diktatúra kiépítését, mint eddig.
Egészen addig, amíg már nemcsak a jogi lehetőségek hiányoznak, hanem az erőszakkal is szembe kell nézni, s akkor lesz végre egy újabb hivatkozás, hogy erőszakkal szemben nem lehet tenni semmit. Fizikai túlerővel állnak szembe a gyáva s korrupt, haszonleső hazugok, akik 2010-tól asszisztálnak ehhez a tragédiához. Pedig nagy lehetőség adatott meg nekik, a hőssé válás lehetősége. Nem mindennapi hősök lehetnének, akik például a bevándorlás mellett kiállnak, és nem hazudoznak vagy lapítanak róla, hanem vállalják, mert nem bűn az.
Vállalhatnák a börtönt, amit most kilátásba helyeznek. Nem kell sokat tenni érte, és egyre kevesebb is elég lesz hozzá, ahogy Orbán elmebetegsége súlyosbodik és elönti még jobban az agyát a vér és a paranoiás skizofrénia. Lehetne kijelölni határokat, értékeket, elveket, s lehetne azokért kiállni, vállalni a következményeket. Ma még lennének támogatók, holnap már azok se lesznek. Kussolni fog mindenki. Nem lesz ám itt fake news-irogatás, majd azt Orbán mondja meg, mi a sajtószabadság, nem te.
Ez ugyanolyan aljas, koszos és mocskos diktatúra lesz, mint a többi, a különbség abban áll, hogy a demokráciából a fasizmusba való békés átmenet útján jött létre, nem egy katonai puccs formájában. Az alkotmányos rendet puccsolták meg, és fenntartották a demokrácia hamis látszatát, felkínálva a félrefordulás, a szemet hunyás, asszisztálás és a kollaboráció lehetőségét, hogy úgy tehessen mindenki, mintha nem látná, mi történik. A vége ugyanaz.
Nem jó látni, hogy akik akkor lapítottak és hazudoztak, most is azt teszik, csak másképp. Lehet, hogy ma már diktatúrát mondanak. Lehet, hogy ma már kimondják, hogy Orbánt demokratikus választás útján leváltani nem lehet, mert nincs demokratikus választás, csak szavazni lehet. Választani nem. Mégsem jobbak 2011-es önmaguknál, mert ugyanabban a fáziskésésben vannak, mint hét éve. Ma ugyanúgy nem azt teszik, mint amit kéne.
A „Stop Soros!” törvény előkészítése zajlik, gyorsan a választási csalás utáni döbbenetben, de ez a törvény már nem a demokrácia utolsó maradványait bontja le. Ez már a diktatúra nyílt formája, ez már a fasiszta állami erőszak előkészítése. Mindezt óriási csend veszi körül. Az újságok címlapjain érdektelenek hírek vannak, a civilek és minden valódi ellenzék kinyírására irányuló törvényjavalatról úgy tudósítanak a lapok, mintha demokrácia lenne, s egy demokratikus törvényelőkészítés zajlana. Olyanok a tudósítások, mint egy akasztásról, ahol a tudósító nem közli, és fel sem fogta, hogy akit felakasztanak, az ő maga lesz.
Az élet úgy megy, mintha mi sem történne. Az írók írnak, a művészek fellépnek, a tudósok kutatnak, vagy legfőbb tevékenységüket végzik, pályázatokat írnak, a villamosok mennek, a boltok kinyitnak. Miközben foglalják el a bíróságokat, az igazságszolgáltatást, miközben a civilszervezeteket felszámolják, börtönnel fenyegetik, a sajtót kitiltják, egyetemet bezárnak és elüldöznek. Tehetnék ezt gépfegyverekkel is, mert ugyanazt teszik. Ugyanúgy is kellene reagálni rá. Azt kellene látni az embereknek a szellemi szemeikkel, hogy fegyveresek viszik el a civileket, lőnek le újságírókat, vernek szét szerkesztőségeket, mert ez zajlik.
Akkor is tétlenül nézték, most is. Akkor is lehúzták a redőnyt, amikor az utcán hajtották a zsidókat a halálba, most is. Az sem a haláltáborokkal kezdődött. De a tömeg akkor is azok pártján volt, akik a „keresztény Magyarországot” védték azzal, hogy gyilkolnak. Először az eszméikkel, az ideológiájukkal, aztán fizikailag is. Még most is lehetne tenni valamit, és az őrületet meg lehetne állítani. Kiállásra lenne szükség. Néhány olyan ember kiállására, akik több erkölcsi tőkével rendelkeznek, mint ezek. A sajtó nem írja meg, mint jelent a „Stop Soros!” (az „SS” törvény). Semmi másról nem szabadna szólni a világnak, csak erről.
Ízekre kellene szedni már a tervezeteket, a kikotyogott részleteket is. Leleplezni ezeket a hazugságokat, pontról pontra kimutatni, hogy hol hazudnak. Minek van az „ellenzék”, ha nem járják az országot, és nem beszélnek a főtereken hangosbemondóval, hogy fasiszta diktatúra épül, nincsenek migránsok, akik veszélyeztetnének, vannak viszont fasiszták, és ezek sokkal veszélyesebbek. Ha a szűz nem védekezik, akkor az erőszak nem erőszak. A magyarok most játsszák el, hogy az ellenük elkövetett erőszakot erőszaknak nevezhessék.
Ha önként elfogadják a diktatúrát, mire panaszkodnak? Felesleges a választáson búslakodni és azon rágódni, ez nem történhetett máshogy. Ez nem szabad választás. El kell felejteni a megélhetési parlamenti ellenzéket, ezeket az álpártokat, akik senkit nem képviselnek, csak magukat, és mindenkit becsapnak, hogy a pénzüket megkaphassák Orbántól. Nem számít, hogy ezek mit mondanak, mit csinálnak, Orbán kitartottjai, mindig is azok voltak 2010 óta.
Nem számíthatnak senkire. Az Európai Unió elfogadja a hamis látszatot, amit az álellenzék hitelesít, hogy ez egy legitim hatalom, és törvényes kormány. Ezért nem tehet semmit. A magyarok nélkül semmit nem tehetnek. De a magyarok nem mondják meg nekik, hogy az alkotmányos rendet megdöntötte egy bűnszervezet, amely törvénytelenül bitorol hatalmat, mert úgy tesznek, mintha minden törvényes lenne, és Orbánt demokratikusan választották volna meg. Ez (is) lenne a bojkott értelme, hogy ezt a látszatot meg kell szüntetni.
Azoké a felelősség, akiknek lehetőségük van szólni az emberekhez, és akikre hallgatnak. A sajtó viszonylag szabad része, a hiteles tekintélyes személyiségek, akiknek nem szabadna ezt tovább szó nélkül tűrniük, hanem vállalniuk kellene a konfrontációt. De minek, mondják azok, akik ezt megtehetnék, amikor nyugodtan távozhatnak, ha nem tetszik? Miért hozzon áldozatot bárki, ha erre senki nem hajlandó? Nem érdekből, az biztos.
Nincs racionális, anyagias válasz. Egyszerűen a tisztesség és a becsület miatt. Azok miatt a gyerekek miatt, akik egy ilyen sötét rendszerben nőnek fel, az idősek miatt, akik ok nélkül halnak meg Orbán lezüllesztett kórházaiban. Az emberi méltóság és az önbecsülés miatt. A példamutatás, az erkölcsi mérce miatt. Más nem segít. Ha nincs ennek a népnek egyetlen Mózese, prófétája, megváltója, nincs egyetlen hőse, aki erőt merítene az elődök tetteiből, akkor ez a nép kárhozatra van ítélve.
Szükség lenne egy szabadítóra, aki kivezetné a népet a rabszolgaságból. Aki szembeszáll a fáraóval. Aki először törvényt ad az értékeit és a tartását veszített népnek, majd kegyelmet hirdet. A magyaroknak megváltóra van szükségük, mert olyanok, mint megvakított juhok. Semmit nem látnak, semmit nem értenek, semmiben nem tudnak megegyezni. Nincsenek axiómák, elvek, alaptörvények, amelyekben megegyeznének, amelyek irányítják a sorsukat és a tetteiket. Nincsenek szubsztanciái, vitathatatlan alapértékei, amelyekhez térhetnének. Ha ezeket megértik, és elfogadják, azután felszabadítja őket a kárhoztatás alól, kegyelmet ad nekik, hogy meg tudjanak változni.
Nem Orbánnal kellene már foglalkozni. Az világos, hogy ő kicsoda. Az nem világos, hogy kik vagyunk mi, ha ezt az embert eltűrjük. És hogy sötétségben hagyunk egy tömeget, egy jobb sorsra érdemes népet, amely nagy dolgokra lenne képes, ha nem engednénk, hogy az orránál fogva vezessék. Ha magunkkal tisztába jövünk, tudni fogjuk, hogy mit kell tenni Orbánnal. Olyan picire zsugorodna ez a felfújt hólyag, hogy szabad szemmel sem lehetne látni. Nevetséges lenne, nem férne a hírekbe, hogyan próbálja mentegetni magát a bírái előtt. Jelentéktelen apró hír lenne, hogy életfogytiglant kapott és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Senkit nem érdekelne. Mennyivel másabb élet ez, mint ami vár a magyarokra.
