Svédország hivatalosan is a NATO tagjává vált, Ulf Kristersson miniszterelnök letétbe helyezte országa csatlakozási ratifikációs okmányait az amerikai külügyminisztériumban, ahol Antony Blinken magyar származású külügyminiszter mondott ünnepi beszédet. A svéd NATO-csatlakozáshoz hasonló megalázó vereséget Orbán már régen szenvedett.
A felszabadult, jókedvű és baráti találkozó légköre mindent elárult a csatlakozás sikeréről és jelentőségéről. Mindez nem elég, ugyanazon a napon, amikor Orbán is Washingtonban volt, de az amerikai kormányzat és a Kongresszus részéről senki nem állt vele szóba, Ulf Kristersson svéd miniszterelnököt Joe Biden fogadta a Fehér Házban.
Még ez sem minden, mert Biden meghívta a State of Union (Biden évértékelő beszéde) díszvendégének, ahol a First Lady és az alelnök férje közé ültették. Eközben Orbán egy szélsőséges trumpista alapítványnál volt vendég, s egy nap múlva Trumppal találkozik, aki négy vád alá helyezett volt elnök, akinek egyetlen esélye, hogy megússza a börtönt, ha az általa jelölt legfelsőbb bírósági bírók törvények felett állónak minősítik.
Mindez olyan, hogy egy hollywoodi filmben sem lehetett volna megkomponálni jobban. A svéd NATO-tagság napján Orbán is Washingtonban van, de nem ünnepelhet a többiekkel, mert nem a jó, hanem a gonoszok oldalán áll, az Ukrajnát megtámadó tömeggyilkosokat védi, mellettük kampányol a „béke” hazug jelszavával. Szégyen.
Orbánnak látnia kellett hogy akiket próbált elgáncsolni, azok megdicsőültek, tiszteletben részesítették őket, és a világ vezető nagyhatalmának fővárosában róla nem vett tudomást senki. Miközben ünnepelhette volna a jó oldal sikerét, keserűen áskálódott, azzal próbál reflektorfénybe kerülni, hogy a megtestesült ördögnek hízeleg és a talpát nyalja.
A svéd miniszterelnök és az amerikai külügyminiszter felhőtlen kacagását látva, nem lehet másra gondolni, minthogy Orbánon röhögnek, akinek túljártak az eszén, aki nem tudta azt megakadályozni, hogy Svédország belépjen a NATO-ba, az oroszokkal szembenálló katonai szövetséget erősítse. Ekkora csapás a II. világháború óta nem érte az oroszokat. Orbán az oroszokat nem tudta megvédeni, pedig akarta.
Az erős ember gyengének bizonyult, mert gyenge és gyáva, aki nem mer szembefordulni az általa gyűlölt szabad világgal, mert nélkülük minden összeomlana. Siralmas, szánalmas volt látni, ahogy a svéd miniszterelnök árnyékában Orbán egy senki, akin átnéznek.
Ez a sors vár a magyarokra is, akik Orbánt eltűrik, és Orbán megítélése lassan rájük vetül.
