Böjte Csaba (Csaba testvér) szeret aktuálpolitikai kérdésekben megnyilatkozni a Facebook oldalán vagy a Szent Ferenc Alapítvány honlapján. Az írásokat olvasgatva feltűnik az az érdekesség, hogy a véleménye általában egybeesik a magyar kormányéval (a románéval kevésbé).
Íme, amit az olimpiáról gondol:
„Annak ellenére, hogy az általam is negatívumnak tartott kishitűség, félelem győzött, mégis örvendek, hogy a felelős döntéshozóknak volt bátorsága feladni egy időre az Olimpia álmát! Az ország politikusainak bölcsességét dicsérem, mert, bármennyire fájdalmas is ez a döntés, – s ezt mindenkinek tudnia kell – az olimpiánál nagyobb érték mellett döntöttek az államférfiak, a nemzet egysége, integritása mellett! Minden bölcs emberrel együtt vallom, hogy az ország nagyjainak ma nem a stadionokban kell diadalmasan a zászlót magasba emelni, hanem a családjainkban, falvainkban, városainkban kell a pozitív gondolkodást, élet igenlő, jókedvű, vidám, szolidáris szemléletet győzelemre vinni! Nekünk nem legyőznünk kell egymást, hanem meggyőznünk mindenkit arról, hogy összefogással, szorgalmas tanulással, becsületes munkával, a dobogó legmagasabb fokára állhatunk! S ha ez így lesz akkor ma nem egy szép álom hullott a porba, hanem egy még szebb álom született!
Sokan mondják, harsogják, hogy nem érdemes tanulni, diplomát szerezni, nem érdemes családot alapítani, gyermeket vállalni, nem érdemes vállalkozásba kezdeni, sportolni, olimpiát szervezni! Nem szeretnék velük vitába szállni, én csak konok kitartással azt mondom, hogy jó dolog élni, jó dolog jónak lenni, a feladatainkat diadalra vinni! Ahogyan jó, a forró nyárban a hegyi tó kristálytiszta vizében megfürödni, vagy az árnyékban barátokkal egy hideg sör mellé leülni, ugyanúgy jó nyitott szemmel álmodni, bátor terveket szőni, akár csupasz testtel nekifeszülni a haladásunkat visszafogó falaknak, puszta kézzel is legyőzni a szárnyalásunkat porba rántó korlátokat! Sokkal jobb élni, küzdeni, új világokat meghódítani, mint a kispadon ülni és blazir cinizmussal másokat kommentálni!
Egy életünk van! Az olimpiát meghirdető ősi görögökkel vallom, az egyetlen emberhez méltó célt: múld felül önmagad! Mind keresztény ember, Istenre figyelve tudom, hogy a teremtés hajnalán, még a bűnbeesés előtt Istenünk egyetlen parancsot adott: Szaporodjatok sokasodjatok, és hajtsátok uralmatok alá a földet! Épp ezért vallom, hogy az olimpiánál nagyobb cél ma, meggyőzni a fiataljainkat, hogy merjenek élni, álmodni, küzdeni és győzni! Egy kedves lánynak, botladozó rímekkel verset írni, akár más kertjéből is virágot vinni, pironkodva, dadogva szerelmet vallani, jó, csodálatos! Családot alapítani, kacagó, aranyos gyermekeknek életet adni, kitartó türelemmel őket felnevelni, mindenre mi számunkra fontos, szépen, nyugodtan megtanítani, gyönyörű, emberhez méltó feladat! Gyermekeinkkel megértetni, hogy fürkészni a világ titkait, lépésről – lépésre bebarangolva felfedezni annak minden zugát, szegletét, egyszóval tanulni és általa lassan bölcs emberé válni jó dolog! Értessük meg kortársainkkal, ahogyan a vadász számára a zsákmány nem csak élelem, hanem trófea is, a bölcs, kitartó munka, nem csak megélhetés, hanem boldogságot jelentő élet, ajándék, áldás is! Igen, az emberiség kínzó kérdéseire a válasz, a te vállalkozásod legyen! Bízzál Teremtődben aki jó pedagógus, és erődet meghaladó feladatot nem bíz rád! Van megoldás, jó testvérekként együtt haladva, kacagva, imádkozva, dolgozva lassan felnövünk oda, hogy Kárpát medence nagy családunk otthona lesz, s akkor majd mindannyiunk örömére, az olimpiai játékokat megrendezhetjük! Mert az Olimpia egy ünnep, a világot és önmagát meghódító, szeretetben kiteljesedő ember diadalmas ünnepe!!
Bizalommal, Csaba t.”
Megjegyezném, hogy akik nem kívánnak olimpiát és ezért aláírtak, talán pont azért tették, mert kacagó, szárnyaló, iskolába járó, pirospozsgás gyermekeket szeretnének látni az éhező, rossz iskolai eredményeket produkáló, hideg otthonukban didergő, betegségekkel küzdő gyerekeknél, és az olimpia helyett erre koncentrálnának. Majd ha ez megvalósul, akkor sok mindent tervezhetünk, de Csaba testvér nyilván tudja, hogy korgó gyomorral, pénz nélkül nehéz az olimpián (akár csak nézőként) részt venni, gerelyhajítókért lelkesedni.
Lehet, hogy az olimpiához felnőni úgy lehet, ha előbb minden állampolgár gyomra tele, a fejét van hová lehajtani, nem kell rettegnie, hogy bármikor elveszítheti az állását (esetleg a véleménye miatt), vagy hogy lecsap egy újabb intézkredés, ami anyagilag még jobban megnyomorítja.
Az ország politikusainak pedig bölcsességét nem sikerült eddig ebben az ügyben (sem) felfedeznem, és sajnos nem ígérhetem, hogy féllábon állok, amíg meg nem találom.
