Miután Böjte Csaba és alapítványának vezetői a mai napig nem ismernek el semmiféle konkrét felelősséget, egyedi esetről beszélnek, az egykori munkatársak által elmondottakat meghazudtolják, és vélhetően ők maguk hazudnak, minden fenntartás nélkül hajlamosak vagyunk elfogadni és hitelt adni azoknak az állításoknak, amelyek szerint az elsőfokon 30 év börtönre ítélt Kedves Szabolcs „nevelő” nem az egyetlen pedofil volt, aki a Böjte-féle gyerekrezervátumban ténykedett, egyéb visszaélésekről nem beszélve.
Böjte Csaba már régen nem utcagyerekekkel foglalkozik, hanem szegénysorsú családokból szed össze gyerekeket, hogy feltöltse az egyre több ingatlanban működő gyermekotthonait lakókkal. Amikor a gyerekeket elvitte a családjuktól, felelősséget vállalt értük, hogy őket biztonságos és emberséges körülmények között felnevelik. Böjte maga sem hozzáértő, szakképzetlen emberekkel és önkéntesekkel végezte ezt a feladatot. Nem tartottak be semmiféle előírást, hanem kijátszották azokat. Ezért idő kérdése volt, mikor kerülnek be a rendszerbe olyan emberek, akik a gyerekek biztonságát, egészséges fejlődését veszélyeztetik.
Böjte felelőssége, hogy ez megtörténhetett. Nem véletlenül történt mindez, hanem a körülményekből fakadóan, szükségszerűen. Az felel ezért, aki ezeket a körülményeket létrehozta, fenntartotta. Ez az ember pedig Böjte Csaba, a sztárpap, aki ezeket a gyerekeket önfényezésre, pénzszerzésre, celebkedésre, politikai haszonszerzésre használta fel, ami önmagában is elfogadhatatlan, undorító és visszataszító, de eközben felelőtlen módon kiszolgáltatta őket alkalmatlan emberek fizikai és pszichikai bántalmazásának, sőt pedofilok szexuális visszaéléseinek.
Böjte magához vett gyerekeket, akikből pénzt, karriert és dicsőséget csinált, majd kiszolgáltatta őket pedofiloknak (az információk szerint nem is egynek), akik szexuálisan kihasználták, abuzálták őket. Tucatszámra tettek tönkre gyerekeket, szereztek egy életre szóló sérülést nekik. Ez megbocsáthatatlan, elfogadhatatlan bűncselekmény, és ezt a bűncselekményt nem csupán azok követték el, akik a gyerekeket közvetlenül bántalmazták, hanem az az ember is, aki ezt lehetővé tette.
Böjte a rábízott gyerekek életét tönkretette. Felelőtlen és alkalmatlan gazember, akit örökre el kell tiltani a gyerekek nevelésétől, a gyerekekkel való foglalkozástól. Az intézményrendszerét át kell vizsgálni, Böjtét el kell távolítani, az intézményeket át kell szervezni és biztonságossá kell tenni. Ezt elsősorban az alapítványának kuratóriuma tehetné meg, amelyben azonban fideszes politikusok ülnek, akik a Böjte-féle gyerekkihasználás bűntársai, és akik politikai tőkét csináltak abból, hogy magukat az „árvák megmentőjének” tüntették fel.
Ezért ez elsősorban a román hatóságok feladata lenne. A Böjte-féle gyermekmegrontás azonban nemcsak Románia és a román hatóságok ügye, hanem a katolikus egyházé is, amelynek csuhájában Böjte tetszeleg és sztárkodik, de a magyar államé is, amely a magyar adófizetők tízmillióit öntötte Böjte intézményeibe, és soha nem ellenőrizte, hogy azt a pénzt mire használják fel, és mi történik azokkal a gyerekekkel, akiket Böjte ma már úgy vadászik össze, hogy legyen elég gyerek, amire pénzt lehet kérni, és akikből propagandát lehet csinálni.
Az ügy súlyosságának érzékeltetésére felidézzük, hogy a vádirat szerint Böjte embere tíz éven keresztül, 2007 és 2017 között rendszeresen és akadálytalanul bántalmazta szexuálisan és fizikailag a rábízott gyermekeket az alapítvány két Hargita megyei bentlakó otthonában. A vádiratban 36 bűncselekmény szerepel, a legsúlyosabb a többrendbeli nemi erőszak, a volt nevelő ellen 15 fiú vallott. A tettesre 36 bűncselekményt bizonyítottak rá. A sértettek mindannyian fiúk, és mindegyikük kiskorú volt (a legkisebb 8 évesnél kisebb, a legnagyobb 16 éves) az abúzusok időpontjában.
Döbbenetes, hogy Böjtének egyetlen jó szava nem volt az áldozatokról, a legkisebb együttérzést sem mutatta, az őszinte önkritikának és bűnbánatnak jele sem látszik rajta, ami mutatja, hogy nem fogta fel a helyzet súlyosságát, az elkövetett bűncselekmények okozta mérhetetlen és gyógyíthatatlan károkat. Ez is mutatja, hogy nincs szíve, az egész Böjte-kultusz hamis, nem érdeklik a rábízott gyerekek. Nem az áldozatokat, hanem önmagát sajnáltatja, nem az elkövetőt, hanem a „román” hatóságokat hibáztatja. Politikai mentorai a sajtót hibáztatják, hogy írnak erről, és Böjtét védik.
A történtekre nincs mentség. A bántalmazott, megerőszakolt gyerekekkel szemben elkövetett bűncselekményeket nem kisebbíti és nem szépíti, hogy voltak olyanok, akiket nem erőszakoltak meg, és esetleg megúszták szellemi, lelki és fizikai bántalmazás, visszaélés és abúzus nélkül. Egyetlen ilyen eset sem történhet, és itt nincs „hibahatár”, tűrésküszöb. Nem mentség, hogy nem mindenkit erőszakoltak meg, mert egyetlen ilyen eset sem történhet meg. Ha pedig tíz éven át zavartalanul erőszakolhat meg egy pedofil rábízott gyerekeket, akkor azért az is felel, aki ezt lehetővé tette.
Böjte Csabának mennie kell, nem vezethet tovább gyermekotthonokat, árvaházakat, ha ilyen megtörténhetett az irányítása alatt. Böjte azért nem mond le, mert neki a megrontott gyerekeknél fontosabb a hírnév, a dicsőség, a bálványozás, a celebkedés, aminek alapja az, hogy ő az „árvák megmentője”. Ezért van szüksége a gyerekekre, és arra, hogy tovább folytathassa dilettáns, amatőr, felelőtlen és kártékony tevékenységét. Böjte nem a gyermekek megmentője, hanem a gyermekek veszélyeztetője. Papként még nem tudta elhagyni a száját egy kósza bocsánatkérés.
A hamis Böjte-kultusznak vége, vegye tudomásul mindenki. Akik eddig támogatták, azoknak felelősségre kell vonniuk, és fel kell szólítaniuk, hogy mondjon le, és távozzon.
A Transtelex mintaszerű, alapos és minden részletre kiterjedő oknyomozó riportja egyértelműen feltárta (ha nem is teljes mértékben és konkrétságában) azokat a rendszerszintű hiányosságokat, amelyek lehetővé tették, hogy egy szadista pedofil nevelő, aki éppen olyan kenetteljes ájtatos képmutató volt, mint maga Böjte Csaba, tíz éven keresztül zavartalanul erőszakoljon meg gyerekeket, kínozza, gyötörje, brutálisan megverje, bántalmazza és megfélemlítse őket.
A Transtelex riportjának egyetlen hiányossága, hogy az egykori munkatársak és önkéntesek beszámolói alapján nem tárta fel a Böjte-féle alapítvány működésének dermesztő részleteit, de még így is érzékelhetően mutatta be, hogy Böjte intézményei kijátszották az előírásokat, nem tartották be a szabályokat, felkészületlen és alkalmatlan önkéntesekből csináltak nevelőket, akiket az előírások ellenére nem képeztek. A román hatóságok szigorú előírásainak Böjte „árvaházai” (amelyekben nem árvák, hanem a családjaikból kiemelt, összevadászott gyerekek vannak) nem feleltek meg.
Hogy ezt mégis miképp tudták megtenni és a hatóságokat kijátszani, arra a cikk maga mutat kiváló példát, amikor megszólaltatja a felelősöket, az alapítvány mai vezetőit, akik nyilvánvalóan nem mondanak igazat, hnem két ima között szemrebbenés nélkül hazudnak, csúsztatnak, terelnek és hamisítják meg a valóságot. A történtekre azért sincs mentség, mert ha Böjte tudott arról, ami ott zajlott, akkor azért felel érte, ha nem tudott róla, akkor pedig azért, mert akkor totálisan alkalmatlan arra, hogy egy ilyen intézményrendszert vezessen és fenntartson.
De a Transtelex oknyomozó riportjából kiderül, hogy súlyos hiányosságok, visszaélések, szabálytalanságok tucatjai állnak a háttérben, hogy nem tartották be a szakmai és erkölcsi követelményeket, olyan emberekre bíztak gyerekeket, akik nem képzettek, nem felkészültek, akiket nem ellenőriztek és nem képeztek. Jellemző, hogy a 30 évre ítélt elkövető azért bukott le, mert egy pszichológus az egyik gyerek nagyon óvatos elbeszélését komolyan vette, és határozottan fellépett, követelte az ügy kivizsgálását. Ez a pszichológus nem az alapítvány munkatársa, hanem kívülálló.
Ez azt jelenti, hogy Böjte nem a saját jó akaratából tett feljelentést, hanem a határozottan cselekvő kívülálló pszichológus fellépése nyomán volt kénytelen a pszichológussal elmenni a rendőrségre feljelentést tenni. Ha nincs ez a kívülálló pszichológus, akkor a tettes a mai napig is erőszakolhatná a rábízott gyerekeket, és Böjte minden gyanúval szemben megvédené.
