Belföld

Mindez nem elég, hanem Trump nyíltan vállalja és már egyértelművé tette, hogy amiképp Amerikát, úgy személyesen őt is le lehet fizetni, mi több: le kell fizetni. Ez az amerikai elnökkel való hatékony együttműködés, Trump "kezelésének" módja. Trump az első elnök, aki nem is titkolja, hanem nyíltan vállalja, hogy megvásárolható. Trump Amerika első elnöke, aki azt üzeni a világnak: ha üzletelni akarsz vele, előbb ajándékozd meg, fizesd le és vesztegesd meg. Aki többet fizet, az nyeri a háborút. Trump a Fehér Házat vegyesvállalatként működteti. Amerikával mint kirakattal, a háttérben pedig saját portfólióját építve. Ilyet eddig csak a hollywoodi filmekben láthattunk. Ennek legdermesztőbb példája az említett szuperluxus Boeing 747-8 jumbo jet a katari királyi családtól. Ezen nem segít, hogy ideiglenesen Air Force One-ként használják, majd formálisan a Trump elnöki könyvtár tulajdonába kerül. Valójában Trump magánemberként használhatja tovább. Ez a korrupció leplezetlen, klasszikus esete, abszolút bűncselekmény. Akik úgy tesznek, mintha ezek a trükkök egy kicsit is megváltoztatnák az ajándékozás korrupt jellegét, azok hazudnak, csalnak, színlelnek és bűnpártolást követnek el. Ennél átlátszóbb vesztegetés elképzelhetetlen, ennél sokkal kevesebbért börtönöztek be koreai elnököket, vagy ítéltek el kínai járási tisztviselőket.

Az ügy azonban többről szól, túlmutat önmagán. Az eset Trump és a független bíróságok közötti harc része, amelyben a kormányzat átlépett egy súlyos határt. Bírót tartóztatott le, mert útjában állt a végrehajtó hatalomnak, amely nem tartja be a törvényt. Hannah Dugan nem az első, hanem a második bíró, akit letartóztatnak, mert New Mexico-ban is letartóztattak egy bírót, akit azzal vádoltak, hogy elrejtett egy illegális bevándorlót, akit az I.C.E venezuelai bandatagnak nevezett. Mi alapján? Mindössze a tetoválása miatt? Amerikában a belpolitikai hidegháború a bíróságok (az egyik hatalmi ág) és a kormányzat (egy másik hatalmi ág) között zajlik. A bíróságok feladata a kormányzat ellenőrzése, annak a törvények betartására való kényszerítése. Trump ezt saját akadályoztatásának tartja. Ezért durván minősíti a bíróságokat, személyükben támadja meg és fenyegeti a bírókat, már azzal is fenyegeti a bírókat, hogy eljárást indíttat ellenük, ha akadályozzák őt. Ennek a folyamatnak a része a milwaukee-i bíró letartóztatása, amivel megfélemlítik a bíróságokat. Wisconsin demokrata kormányzója, Tony Evers is, a New York Times beszámolója szerint az aggodalmát fejezte ki, mondván: "az elnök és a Trump-adminisztráció veszélyes retorikát alkalmaz, hogy minden szinten támadja és aláássa az igazságszolgáltatásunkat". Tony Evers megtoldotta azzal, hogy "beleértve az ország legfelsőbb bíróságával szembeni nyílt engedetlenséget, és azzal fenyegetőzik, hogy felelősségre vonja és eltávolítja azokat a bírákat, akik nem az ő javukra döntenek".

Aki kicsit is ismeri a Vatikán történetét és a Vatikánban zajló sötét üzelmeket, annak nem lehet kérdés, hogy Ferenc pápa halálát húsvét hétfőre időzítették. Már korábban is voltak olyan hírek, hogy az orvosok már elengedték volna a kezét, aztán még életben tartották, majd a megfelelő időben váratlanul elhunyt. JD Vance pedig tudta, hogy még egy napja van arra, hogy elkészítse a pápával a fotókat és eljátsszon vele egy undorító találkozót. Sokan mondják, hogy ha a pápa tudta volna, ki áll vele szemben, ott helyben kapott volna agyvérzést, mert JD Vance egy fiatal egészséges szervezetre is veszélyes és ártalmas. De valamiért a Vatikán intrikusai és bajkeverői fontosnak tartották, hogy Trump emberének adjanak lehetőséget, hogy ő legyen az utolsó állami vezető, aki találkozik a pápával, s ez egy kicsit olyan is, mintha a Vatikán informálisan Trump alá rendelné magát. Való igaz, a trón és az oltár szövetségéhez nagyon értenek, a császárság és a pápaság a katolicizmusban szerves egységet alkot. Soha nem fogadták el a felvilágosodást, az egyház és az állam szétválasztását, s a katolikus egyház ortodox vezetői nyilván Washingtonban vélik ma a "császárság" központját, amely a pápasággal a legsötétebb időket idéző módon képes és hajlandó együttműködni, s a katolikus egyházat egykori szerepébe visszahelyezni.

Trump elveszíti Amerika barátait, szövetségeseit, a világ jóindulatát és partnerei bizalmát. Nincs az a vámtétel, amely pótolhatná ezt a veszteséget. De láthatóan nem az a cél, hogy szeressenek bennünket, hanem az, hogy féljenek tőlünk, alázkodjanak meg, csókolgassák az amerikai elnök "seggét" (ahogy ő mondta), mert ő azt szereti. Ezért pedig semmi nem drága. Az sem, hogy lerombolja a világkereskedelmet, gazdasági válságba, recesszióba dönti nemcsak Amerikát, hanem az egész világot. Világdiktatúrát és világuralmat akar, ahol mindenki behódol, hízeleg, engedelmeskedik, mert aki nem teszi, azt megbünteti, vámokkal sújtja, megfenyegeti és tönkreteszi. Ez lenne a great Amerika? Amerikában már maga alá gyűrt mindent, most tapossa el a bíróságokat, amelyek még korlátozni merik. Aki ellentmond, kitoloncolja vagy megfossza a tevékenységét biztosító pénztől. Nem lehet tudni, hogy ez meddig mehet el, de Trump nemcsak uralkodik, hanem megfélemlít, terrorizál, fenyeget és zsarol, engedelmességre kényszerít. Képzeljük el ezt egy amerikai westernfilmben. Mindenki kioszthatja a szerepeket, hogy ki kicsoda és milyen szerepet játszik. A hollywoodi westernfilmben Trump vajon kit alakítana? Nem azt a banditát, aki a közönséges lovasaival fenyegeti a kisvárost, kifosztja őket, akik ellene állnak, azokat lepuffantja, mindenkit megfélemlít és fenyeget? A negatív "hőst".

Ez történik, amikor egy szélsőjobboldali populistát hatalomba helyeznek, s kiderül, hogy a nagy ígéretei semmit nem érnek. Az összeesküvéselméletek és az "unortodox", populista megoldások nem működnek. Lehet még egy ideig mentegetni, takargatni a valóságot, de a "király" már meztelen. Kérdés, meddig mehet ez a "húzd meg-ereszd meg" játék. A kérdés az, mikor lesz nyilvánvalóvá a valóság, hogy kit választottak meg, és mit művel. Eltaposhatja az emberi jogokat, elveheti kiszolgáltatott emberek vízumát, a szabadságát is, semmibe veheti az alkotmányt és a törvényeket, lehet diktátor Amerikában, de a világpiac és a pénzpiac nem ezen a parancsuralmi elven működik. Ebbe beletörik a bicskája. Egy hét alatt iszonyú károkat okozott, és még nincs vége. Nem lehet tudni, mennyi idő kell ahhoz, hogy támogatói is szembenézzenek a valósággal, s befejezzék a hazudozást róla. A tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt. Minden fa a maga gyümölcsét termi. Trumpnak ezek a gyümölcsei. Gyümölcseiről lehet megismerni a fát.

Ennek lényege - mint azt feljebb már érzékeltettük - a bunkósbot vagy baseballütő, hogy odamegyünk, leütjük, és elvesszük a pénzét. Ez a trumpi unortodox közgazdaságtan. Most pedig a kérdés az, hogy akiket ki akar fosztani, azok mekkorát ütnek vissza. Elég csak abba belegondolni: ha Trump vámháborús ötlete olyan zseniális gazdasági húzás lenne, mint amilyennek Trump előadja, az nem jutott eddig eszébe egyetlen közgazdász zseninek sem? A saját cégeit is csődbe kormányzó Trump az egyetlen, aki erre rájött? Az Egyesült Államok siralmas állapotáról mindent elmond az, hogy amiképp Trump a hasára ütött, és megállapított egy vámtarifát, így a holnaptól folyamatosan csörgő telefon hatására úgy változtat ezeken, ahogy akar. Attól függően, ki hogyan hízeleg neki. Az sem tesz jót Amerikának, ha megutáltatja magát a szövetségeseivel, ha Európa és más régiók bojkottálják az amerikai árukat, nem vesznek amerikai fegyvereket, de az esztelen vámháború legnagyobb vesztesei maguk az amerikaiak lehetnek.

Oroszország támadta meg Ukrajnát, Trump feladata az lett volna, hogy az európaiakkal együtt növelje a katonai nyomást az oroszokon, és kikényszerítsen egy igazságos békét. Trump ennek ellenkezőjét teszi, nem a megtámadott áldozat, hanem az agresszor oldalán áll, s ott tartunk, hogy Putyin diktálja a feltételeket. Trump egy pojáca szerepébe került. Most újabb telefonbeszégetés következik Putyinnal. Minden eddigi telefonbeszélgetés után Trump meghunyászkodott kisfiúként vette át és adta elő az orosz retorikát. Trump a békés és tisztességes Ukrajnával tud szemétkedni, Putyinnal szemben viszont behúzza a fülét és a farkát, Trumpnak az oroszok diktálnak. Ez Amerika szégyene. Trump iránt a legkisebb tiszteletet sem tanúsítja Putyin, még arra se ügyel, hogy ne hozza kellemetlen helyzetbe. Pontosan úgy bánik vele, mint egy ostoba pojácával, Trump pedig nem képes ebből a megalázó szerepből kilépni. Ez viszont erodálja Trump tekintélyét más politikusok előtt. Kanada, Grönland ellenáll, Európa megértette, hogy Trump az ellensége.

Ezzel Trump gyakorlatilag beavatkozott és belépett a háborúba az oroszok oldalán. Putyin akaratát rákényszerítette Ukrajnára, amelynek ezután tényleg nem maradt "kártyája". Az ukrán hadsereg nyugati, amerikai segítség nélkül nem tudta volna magát tartani a náluk erősebb orosz hadsereggel szemben, de Európa és Amerika magát is védte a támogatással. Ukrajna hősiesen harcolt, s nagy áldozatokat hozott, hogy megvédje nemcsak önmagát, hanem az egész civilizált világot, amelynek immár nem része a Trump vezette Egyesült Államok, amely terrorizálja, zsarolja, megfélemlíti és kifosztja az egész világot. Az orosz alvilág módszereit használja, Ukrajnát gyakorlatilag megsemmisíti. Trump olyan helyzetbe hozta az ukránokat (és velük szemben az oroszokat), hogy Putyin még a 30 napos tűzszünetet is elutasította, mert a meggyengült ukrán hadsereget előbb kiűzi Kurszkból, majd az ukránok által védett keleti területekről is kiveri őket. Az ún. orosz "béke" innen indul, s minden bizonnyal Ukrajna teljes elfoglalása lesz a vége.

J. D. Vance alelnök első európai útján elmondott hidegháborús beszéde a III. világháborút előkészítő beszéd volt, melyben Európát tette felelőssé mindenért, a demokratikus Európát vádolta azzal, hogy megsérti az emberi jogokat, kirekesztő, sérti a szólásszabadságot, mert nem enged tág teret a szélsőjobboldali nácik előretörésének és korlátozza a náci beszédet. Az amerikai alelnök európai vádjai tökéletesen egybevágnak a Kreml szónoklataival, az orosz propagandával, amely Európát destruktívnak és agresszívnek mutatja be, amely indokául szolgálhat az orosz "felszabadításnak", amely Ukrajnához hasonlóan az európai "nácizmus" ellen indulna, keresztény értékek védelmében, a destruktív Európával szemben. Mivel Európa tisztában van azzal, hogy erőt kell demonstrálnia, Ukrajnát meg kell védenie, különben az oroszok ellenállás nélkül törhetnek előre (hogy az orosz katonák a Szajnában mossák véres csizmájukat), ezért elkerülhetetlen, hogy nyílt konfliktusba kerüljenek Trump Amerikájával, amely Ukrajnát át akarja adni az oroszoknak.

Azt mondani sem kell, hogy az amerikai "keresztény nemzet" mítoszának és az "orosz messianizmusnak" sincs semmi köze a kereszténységhez, Jézus Krisztushoz, hanem épp ellentétei mindannak, amit a kereszténység jelent. Ez fasizmus, ahogy az orosz ortodoxia nem is titkolja, hogy Isten országának földi megvalósulásához "fasizmusra" van szükség. E tekintetben jó úton járnak az orosz és az amerikai keresztények is, nem elhanyagolható szempont, hogy Orbán illiberális fasiszta állama alapvetően ugyanezen a hamis ideológián áll, teljesen világosan ugyanerről beszél, az ő fasiszta rendszerének is ez adja az erejét és az önbizalmát, ez az iránytűje, és ez Trumppal és Putyinnal a közös nevezője is. A keresztény nacionalista (fasiszta) populizmus pedig hat a vallásos tömegekre, s még az sem számít, hogy a "keresztény erkölcsiséget" zászlajára tűző államokat címeres bűnözők vezetik, amire az állam kegyeire utazó papok, lelkészek, pásztorok bibliai magyarázatokat adnak, ahogy a hamis keresztény nacionalizmust is képesek a Bibliából levezetni. Annak ellenére, hogy a keresztény hit "tárgya", személye, középpontja, Jézus Krisztus mindenben ellentéte a politikai kereszténységnek, a világi állam "szakrazilásának", világi emberek valláserkölcsre kényszerítésének, a világi hatalom és az "Isten országa" perverz azonosításának. Az egyház és az állam feladata sem ez.