Finnország az Európai Unió soros elnökeként továbblép a Magyarország ellen folyó hetes cikkely szerinti eljárásban. Anna-Maja Henriksson finn igazságügyi miniszter az Európai Parlamentben jelentette be, hogy az Általános Ügyek Tanácsában szeptember 16-án hivatalos meghallgatást tartanak a témában. Ezen a magyarországi jogállamiság és demokrácia helyzetét vitatják meg a tagállamok külügyminiszterei, és Magyarország álláspontját is meghallgatják. Ennyi a hír.
A Magyarország elleni 7. cikkely szerinti eljárás túlmutat a magyarországi jogállamiság kérdésén. Az eljárásnak arra kell választ adnia, hogy képes-e az Európai Unió érvényt szerezni a jogállamiságnak, képes-e a dolgok mögé látni, vagy a demokrácia üres keretei, hamis látszata elégséges-e arra, hogy egy önkényuralom, egy antiliberális, fasiszta diktatúra szabadon működjön a jogállami Európai Unióban. Az eljárás arra is választ ad, hogy vajon milyen mértékben számítanak az ilyen esetek elbírásában a politikai és a jogi szempontok.
A 7. cikkelyt megelőzően az Európai Parlament elfogadta a Sargentini-jelentést, amely lényegét tekintve kimondta, hogy a magyar jogállamiság „sérül” (valójában nem létezik). Ezt abban a politikai légkörben szavazta meg az Európai Parlament (benne az Európai Néppárt, amely fedezéket nyújtott Orbánnak a jogállamiság felszámolásához), amikor Orbán hatalomátvételre készült az EU-ban és a Néppártban is, a Néppárt ellen is nyíltan hadat üzent. Ekkor és csakis ezért fordult vele szemben saját pártcsaládja. Ezt korábban is megtehették volna, de politikai okokból nem tették.
A Sargentini-jelentés óta változott a politikai helyzet. Orbán belebukott az Unió és a Néppárt elleni fasiszta puccskísérletbe, az európai parlamenti választáson Európában Orbán csúfos vereséget szenvedett, és mintha mi sem történt volna, visszasompolygott Európa demokratái közé, tovább fertőzve és pusztítva a civilizált országok közösségét. A németek vezetésével a Néppárt úgy tett, mintha mi sem történt volna, s elégedetten nyugtázta, hogy Orbán visszaszelídült. Akár elhitte, akár nem, örült annak, hogy semmit nem kell tenni ellene és a gazdasági kapcsolatok miatt fontos Magyarország ellen.
Orbán egyáltalán nem szelídült meg, semmit nem bánt meg, és semmit nem vont vissza, taktikai lépéseket tett, hogy egy másik alkalommal újra megpróbálja a fasiszta szélsőjobboldalt hatalomra juttatni. De ez ma nem érdekel senkit, a Néppárt a német többség nyomására nyilván visszaveszi Orbánt a Néppártba teljes jogú tagnak, ebben az esetben kötelességének is érzi, hogy Orbán fasiszta rendeszerét megvédje. Ha nem ezt tenné, akkor milyen alapon vennék vissza? Ha visszaveszik, hogyan kérdőjelezhetnék meg a magyar jogállamiságot?
Ezért az észak-európai demokratikus országok – köztük az Orbán által már aljas és cinikus módon megtámadott Finnország – minden bizonnyal hiába tesznek erőfeszítéseket a 7. cikkely alapján, bukásra vannak ítélve az elvtelen, az európai értékeket lábbal taposó, korrupt német magatartás miatt, mert ők meg fogják védeni Orbán fasizmusát. Sovány vigasz, hogy nem azért, mert egyetértenek vele, és ne tudnák, mi zajlik Magyarországon, hanem a német autóipar érdekei miatt.
Az orbáni fasizmus tetten éréséhez egyébként is szándék és akarat kell, mert a rendszer aljasságának lényege éppen az, hogy a külső látszat megfelel a jogállami normáknak, hiszen léteznek a jogállamiság alaki feltételei. Aki nem akar Orbán ellen lépni, eljátszhatja a „hülyét”, mintha ezzel rendben is lenne minden. Aki viszont a valóságra kíváncsi, és az igazásgot akarja tudni, annak a külső látszat mögé kell nézni, hogy ez egy Patyomkin-falu, a díszletek mögött Orbán egyszemélyes önkényuralma, antiliberális (értsd: a jogállamiságot tagadó) zsarnoksága, fasiszta rendszere működik, amelyben Orbán korlátlan hatalmat gyakorol.
Magyarországon Orbán egyszemélyes uralmának, diktatúrájának semmiféle kontrollja, demokratikus féke és ellensúlya nem létezik, mert a hatalmi ágak mindegyikében az ő vazallusai ülnek. A választásokat elcsalják, nincsenek demokratikus és egyenlő választások, a rendszer Orbán mindenkori kétharmados győzelmére van beállítva, ezt szolgálja a választási törvény mellett az elfoglalt média, propagandagépezet, amely becsapja az embereket és elzárja a valós információktól őket. Náci típusú propaganda zajlik az országban, a közmédia butítást és agymnosást végez.
Ennek következtében látszatparlament működik, a parlamentben az ellenzéknek semmiféle jogai nincsenek, semmiféle hatalommal nem rendelkezik, mindössze asszisztál ahhoz, hogy Orbán törvényessé teszi látszólag valamennyi törvénytelen eljárását. Az Alkotmánybíróság fideszes többsége Orbánnak dolgozik, az államelnöki székben Orbán ostoba és jellemtelen bábja ül, aki mindent aláír parancsra, A legfőbb ügyészséget egy bűnpártoló korrupt pártkatona vezeti, az igazságszolgáltatást törvénytelen módon Szájer József, Orbán egyik eu parlamenti képviselőjének felesége vezeti. Ez komédia, paródiája egy szabad és független jogállamnak.
Orbán azonban ezeket eddig mindig sikeresen védte meg mellébeszéléssel és cinikus hazudozással az Unióban. Amivel megfogható lenne, ha lenne erre az Unióban többségi politikai akarat (sajnos nincs), a konkrét ügyek. A sajtó kisajátítása, ahogy strómanok és oligarchák nevén közpénzekből magáncélra felvásárolták, majd a strómanok „önként” egy törvénytelen portfólióba „ajándékozták”, amit központilag irányítanak állami forrásokból. Ez az eljárás (és Simicska kizsebelésének esete, valamint Andy Vajna örökségének sorsa) megmutatja azt is, hogy semmi nem a strómanoké, itt minden fillér Orbán Viktoré, amit az államkasszából a hatalmi célokra kilopnak.
A rendszer működése ezzel együtt megfogható lenne a konkrét ügyek esetében, amelyek már a Sargentini-jelentésben is megjelentek. A CEU-t Orbán minden ígérgetése és hazudozása ellenére elüldözték, egy olyan törvényt csináltak, hogy a CEU-nak távoznia kelljen. A CEU elüldözése kifejezi Orbánnak a jogállamisággal, a demokráciával, a szabad és nyitott társadalommal szembeni koncepcióját és gyűlöletét, mert a CEU bűne az volt, hogy a jogállamiság védelmére képzett diákokat az egész világ számára Budapesten. Emellett világos a lépés antiszemita jellege is, mivel Soros György egyeteméről van szó.
Hasonlóan megfogható a civilszervezetekkel szembeni törvény, amely a szabad civiltársadalom és a jogvédők megfojtására irányul. Minden fasiszta diktatúra felszámolja a civil szervezeteket. Az MTA tudatos kivégzése és felszámolása, az oktatás mellett a tudomány szabadságának felszámolása, az iskolarendszer elfoglalása, államosítása, az igazságszolgáltatás függetlensége ellen tett (és tervezett) lépések, mind egy önkényuralom bizonyítékai, és az eljárás módja bizonyítja, hogy Magyarországon nincs jogállam. Ehhez jönnek a hajléktalanok, a menekültekkel szembeni törvénytelen bánásmód, az államilag szervezett korrupció, lopás, amelyet Orbán Viktor irányít egy strómanhálózaton keresztül.
Lenne mit vizsgálni, a kérdés az, hogy a finn elnökség mennyire lesz bátor szembefordulni a Néppárt korrupt és hazug vezetésével, s nevén nevezni a német gazdasági érdekeket, amelyek felülírják az európai jogállamiságot és az európai érdekeket. Tiszteletre méltó Finnország magatartása, de nincsenek illúzióink. Az európai öngyilkos politikai tovább folytatódik. Ebben a legmegalázóbb az, hogy hülyének néznek bennünket, és megerősítést adnak egy európai szinten is közveszélyes gátlástalan, hazug, fasiszta bűnözőnek, Orbán Viktornak.
