Ezek az esetek roppantják össze az emberek maradék reménységét és jellemét, amikor az árulás, a becstelenség és a megalkuvás ilyen romboló és pusztító eseteivel találkoznak, mint a Magyar Tudományos Akadémia elnökének megfutamodása, árulása és az önkénynek való behódolása. Ilyenkor veszíti el minden ember a hitét, amikor egy intézmény vezetése megadja magát, korrupt alkut köt, és menlevelet ad a diktátor legaljasabb tetteinek.
Mert ez a Magyar Tudományos Akadémia szétverése, felszámolása, és az lesz ezután is, csak éppen nem lehet majd annak nevezni, mert az MTA elnöke aláírt egy nyilatkozatot, amelyben maga járult hozzá ahhoz, ami ellen eddig harcoltak.
Felháborító, és nagy érdeklődéssel várjuk, hogy ki adott ehhez felhatalmazást Lovász László MTA-elnöknek, kivel egyeztetett erről, milyen testületi döntés áll az MTA kapitulációja mögött. Lovász László mindezidáig csodálatra és tiszteletre méltó ellenállást tanúsított, kiállt az MTA egyben tartása és a tudomány szabadsága mellett. Őrizte a az intézmény tisztaságát, amelyet most feladott.
Az MTA a benne dolgozók beleegyezése és hozzájárulása nélkül prostituálódott, és egy történelmi nemzeti intézményt a fasiszta diktatúra kezére játszott.
Megbocsáthatatlan, elfogadhatatlan bűn, amellyel az MTA vezetése része lett a történelmi galádságnak, az intézmény megsemmisítésének. Mert ez itt nem fog megállni, végigcsinálják, amit akartak, és még azt sem lehet mondani, hogy erőszak esett, mert az MTA elnöke a diktatúra ágyasává tette a Magyar Tudományos Akadémiát.
Azok után, ami eddig történt, ezekkel gazemberekkel szóba sem lett volna szabad állni. Egy nép gerincét, tartását az adja, hogy a legkiválóbbjai nem adják meg magukat. Ebből merítenek példát és erőt. Ma az MTA áll ellen, holnap mi, holnapután mások, és le lehet bennünket győzni, el lehet tiporni, meg lehet semmisíteni, de ehhez nem adtuk soha a hozzájárulásunkat, nem kompromittáltuk magunkat, nem törtünk be, nem alkudtunk meg, nem lettünk aljas bűnsegédek. Lovász Lászlónak el kell számolnia ezzel nemcsak saját lelkiismerete, nemcsak a kollégái, a munkatársai, az MTA elnöksége, dolgozói, de a magyar nép előtt is. Számot kell adnia azért, hogy milyen jogon és milyen felhatalmazás alapján hajtott térdet a diktátornak és a pribékjének, Palkovics Lászlónak. Mivel zsarolták meg, milyen nyomásnak vagy előnynek engedelmeskedett. Kiket kérdezett meg erről, milyen jogon tette meg ezt az MTA nevében? Ez egy szabad, független és demokratikus intézmény volt eddig.
Mindezt annál is inkább kérdezzük, mert az Akadémiai Dolgozók Fóruma erről csak utólag értesült, és nincs tudomása arról, hogy Lovász Lászlónak bárki adott volna erre engedélyt. Az MTA közgyűlése és az MTA elnöksége legutóbbi határozatai ezzel ellentétesen foglaltak állást, és nem adtak engedélyt az elnöknek egy ilyen árulásra, megegyezésre, megalkuvásra, a kutatói hálózat elengedésére. Erről az elnök, Lovász László, nem dönthet egyedül, és ha mostantól az MTA dolgozóival és szervezeteivel szemben a rezsim érdekeit képviseli, és szemben áll az MTA egységes akaratával, akkor azonnal mondjon le, és távozzon. Az MTA közgyűlését azonnal össze kell hívni, és ezt az egyezséget meg kell semmisíteni. Lovászt az elnöki székből el kell távolítani, mert valamiért a hatalom kézben tartja. Már nem az MTA érdekeit védi, hanem a diktatúra akaratát hajtja végre. A Magyar Tudományos Akadémiáról van szó, ez nem Lovász László magánügye. Ha joga volt is az aláírásra, erkölcsileg nem tehette volna meg saját akaratából.
Orbán elüldöztette Palkoviccsal a CEU-t, most kivégzi és eljelentékteleníti a Magyar Tudományos Akadémiát. Felszámolja a tudomány szabadságát, és létrehozza a NER politikai megrendeléseit végrehajtó új MTA-t, amelyet kitöm majd pénzzel, és történelemhamisításra, agymosásra, butításra használnak majd fel. Aki ehhez asszisztál, aki ehhez segédkezet nyújt, az korábbi érdemeitől függetlenül behódolt ember, akit azonnal el kell távolítani a pozíciójából, mert olyan dologhoz járult hozzá, amihez nem volt joga, nem volt felhatalmazása. Lovász László az MTA közgyűlésének és elnökségének határozatával ellentétes nyilatkozatokat nem tehet, szerződéseket nem köthet, mellébeszélésre semmi szükség nincs. Lovász Lászlónak távoznia kell, ha nem hajlandó magától, törvényesen el kell távolítani az intézmény éléről. Ez nemcsak becsületbeli ügy (noha az egész tudományos testület becsülete is forog kockán), ezt követeli a törvényesség és a Magyar Tudományos Akadémia érdeke is. A lépése máris megosztotta az eddig egységes intézményt és a munkatársait.
Az alábbiakban közöljük az Akadémiai Dolgozók Fóruma állásfoglalását, a benne foglaltakkal a legteljesebb mértékben egyetértünk, s velük együtt követeljük, hogy „a szándéknyilatkozatban megfogalmazott elveket – a zsarolásnak semmiképpen sem engedve – az eljárásrend betartásával az MTA Elnöksége a korábbi döntéseivel összhangban utasítsa el, és azok ebben a formában ne kerülhessenek a Közgyűlés elé. Követeljük, hogy a tárgyalások a továbbiakban a nyilvánosság előtt folytatódjanak, hogy arra a tudományos közösség reagálni tudjon”. A Magyar Tudományos Akadémia nem lehet egy ember ügye, ez az intézmény magyar nemzet tulajdona. A sorsa nem múlhat a színfalak mögötti tárgyalások, ígérgetések és zsarolások eredményén, nem lehet Orbán prédája, nem lehet egy fasiszta diktatúra martaléka. Az MTA nemzeti szimbólum, a magyar jövő záloga, a Magyar Tudományos Akadémiáért harcolni kell.
Mindez azért is döbbenetes és érthetetlen, mert Lovász László eddig lélekemelő módon ellenállt a rezsim nyomásának és terrorjának. Ha valamivel zsarolhatóvá vált, tartozik annyival önmagának, eddigi munkásságának, a kollégáinak és a magyar népnek, hogy mondjon le, és ne legyen a diktatúra eszköze. Tisztázza magát, de a mellébeszéléstől kíméljen meg mindenkit, akkor inkább mondjon le és távozzon. Ezt ma még emelt fővel megteheti, holnap már nem biztos.
Íme, az Akadémiai Dolgozók Fóruma nyilatkozata:
