Nemrégiben kifogásoltuk, hogy a legnagyobb ellenzéki párt árnyékminiszterelnöknője, úgy is, mint európai parlamenti képviselő, nem tesz semmit azért, hogy Iványi Gábor egyháza érdekében történjen valami európai szinten, az ellene zajló üldözés és gazdasági ellehetetlenítés ügyében.
Írásunk (A szociáldemokrata árnyékminiszterelnöknő emelje fel végre a seggét) nem maradt hatástalan, mert Dobrev Klára tegnap arról posztolt a Facebook oldalán, hogy az ügy szóba került egy uniós biztossal való beszélgetés során. Ezzel letudta a feladatot.
Vagy a beszámoló túl szerény és nem elég részletes vagy a ténykedés volt túl sovány.
Dobrev Klára – Az elmúlt napokban rengetegen kerestetek…
Az elmúlt napokban rengetegen kerestetek meg, mert aggódtok az Oltalom Karitatív Egyesületért és kérdeztétek, mit lehet tenni. Ma Didier Reynders-szel,…
Dobrev Klára azt írta, hogy „az elmúlt napokban rengetegen kerestetek meg, mert aggódtok az Oltalom Karitatív Egyesületért, és kérdeztétek, mit lehet tenni.” Mi már azt is kifogásoljuk, a „gyerekek” (értsd: a párt tagjai és támogatói) kénytelenek szólni.
Dobrev Klárának enélkül is tudnia kellene, hogy mi történik, és azt is, hogy neki ebben a helyzetben mi a feladata és a kötelessége. Nem annyi, mint amit állítólag a párttagok unszolására megtett. Mert az nagyjából a semmivel azonos.
Ezt írta: „Ma Didier Reynders-szel, az Unió igazságügyi biztosával találkoztam. Hosszan beszélgettünk Magyarországról. Iványi Gáborék ügye kapcsán pedig felhívtam a biztos figyelmét, hogy az Orbán-kormány jogerős bírósági ítéleteket nem hajt végre. Hiába van döntés, Iványi Gábor egyháza továbbra sem kapja meg a nekik járó állami támogatást.”
Lefordítjuk magyarra: volt egy beszélgetés Magyarországról, amelynek keretében szó esett Iványi Gábor egyházának kifosztásáról, jogsérelméről, üldözéséről is, az európai bíróságon hozott ítélet semmibe vételéről. Ilyen ez az Orbán-kormány. S a dolog ennyiben maradt.
Most előadjuk azt, hogy mi történt volna, ha nem az árnyékminiszterelnöknő, hanem az Amerikai Népszava valamelyik munkatársa jár el hasonló jogosítványokkal az ügyben. A mi beszámolónk, nagyjából így hangzott volna:
„Ma találkozót kértem Didier Reynders-től, az Unió igazságügyi biztosától Iványi Gábor egyháza ügyében. Kifejezetten kerültük a Magyarországról szóló egyéb témákat, hogy most erre a problémára koncentrálhassunk, és valami megoldást találjunk.
Tájékoztattam a biztost a létrejött helyzetről, hogy az Orbán-kormány ellen jogerős ítélet született 2017-ben az európai bíróságon, mert törvénytelenül vették el Iványi Gábor egyházának jogi státuszát és az azzal járó állami kedvezményeket, normatív támogatást.
A bíróság ítélete arra kötelezte az Orbán-kormányt, hogy az egyházi státuszt az eredeti formájában állítsa vissza, és a törvénytelen döntés miatt elmaradt támogatásokat utólag is fizesse meg.
Az eredeti jogi státusz helyreállítása azóta sem történt meg, és a visszaélés folytatódott.
Az Orbán-kormány ugyanis úgy forgatta ki magának az ítéletet, mintha az csupán az ítélet napjáig ki nem fizetett állami juttatásokról szólna. Ezért 2016 évvel bezárólag megtérítette azt, amiből Iványi Gábor a szociális és oktatási intézményeit fenntartja, de azóta semmit.
Ez évente 2 milliárd forint kiesést okoz az intézmények működtetése vonatkozásában, ami súlyos eladósodáshoz, járuléktartozáshoz és közüzemi tartozáshoz vezetett. Emiatt még azt a pénzt is elveszik tőle, ami más jogcímeken járna. Az ügy mögött politikai és személyes bosszú áll.
Elmondtam, hogy a Belügyminisztérium hamis adatokkal és meghamisított tényekkel uszít a metodista lelkész és egyháza ellen, olyan látszatot keltve, mint tömérdek pénzt adtak volna, amit elherdáltak.
De az állam által átutalt milliárdok ahhoz képest számítanak, hogy mit kell belőle csinálni, fenntartani és működtetni, s ahhoz képest, hogy törvényesen mennyi járna. Eladósította az Orbán-kormány a MET eyházat, és most az adósságot, amit ő csinált, hajtja be.
Elmondtam a biztosnak, hogy ugyanazon jogcímen nem tudnak újabb pert indítani, ezért nem tudják, hogyan lehetne az eredeti ítélet valódi tartalmának megfelelő végrehajtásra kötelezni az Orbán-kormányt. Egyházüldözés, súlyos jogsérelem és veszélyeztetés áll fenn.
Az üggyel kapcsolatos dokumentumokat, ítéleteket átadtam. Az uniós biztost arra kértem, hogy ebben az ügyben segítsen megoldani a jogi helyzetet, és véget vetni a törvénysértő állapotnak. A biztos ígéretet tett, én határidőt kértem, a munkatársamat mellé állítottam.
Ezért a mai nappal elindult a munka, amit a munkatársam az uniós biztos irodájával együtt koordinál. Az ügyben egy hónap múlva találkozunk újra az uniós biztossal, aki beszámol az általuk végzett munkáról és annak eredményéről. Nem hagyjuk az ügyet annyiban.
A beszélgetésünkről feljegyzést készítettem, amit az uniós biztos aláírásával elküldtem az Európai Parlament illetékeseinek, frakcióinak, az Európai Bizottság elnökének. Egy hónap múlva újra beszámolok arról, hol tart az ügy. Valamilyen megoldásnak lennie kell.”
Ez lett volna a mi beszámolónk. De erre sajnos az árnyékminiszterelnöknőnek nincs ideje. Felemelte, a hangját, a maga részéről megtette, amit úgymond kértek tőle. Ezzel letudta az ügyet, vannak ennél fontosabb feladatai is, mint például a szociáldemokrata fordulat.
Válasz nincs az állítólagos aggódó párttagoknak, arra a kérdésre, hogy mit lehet tenni. Azért nincs, mert Dobrev Klára ezzel a beszélgetéssel letudta az ügyet. Nem harcol úgy, mint egy oroszlán, és nem jár a végére a dolognak. Tessék majd rászavazni hamarosan.
Ezt nevezik a „gürcölő magyar emberek” egy kalap szarnak, az amerikai „gürcölők” pedig bullshitnak. Mert a gürcölők már csak ilyenek. Nem is könnyű tenni értük, és hálátlanok. Nem értik meg, hogy vannak fontosabb dolgok, mint a kis ügyek.
Valamikor pedig elhangzottak nagy igazságok a párt környékéről, maga Gyurcsány Ferenc pártelnök mondta: „Iványi Gábor egy fáradt sóhajában több van, mint a ti egész nyavalyás életetekben.” Milyen igaz. Ahhoz képest nem szakadtatok meg a védelmében.
Nem ömlenek az elítélő nyilatkozatok sem, pedig naponta lenne, mire reagálni. Semjént csak egy hazugsághoz tudtátok hozzásegíteni, a cáfolatára már nem maradt spiritusz. Arra várni kellett, amíg Iványi Gábor fel tud kelni az ágyából, ahova a hazugság döntötte.
Hogy itt is egy hasonlattal éljünk: az Amerikai Népszava bármelyik külsős gyakornoka, egy ilyen helyzetben, ezekkel az uniós jogosítványokkal, s a legnagyobb magyar ellenzéki párt elnökeként, addig nem jönne haza Brüsszelből, amíg ezt az ügyet el nem intézte.
Abban Ferenc biztos lehet. Mi meg abban lehetünk biztosak, hogy ezt ők soha nem fogják megtenni, mert csak a szájuk jár. Amikor tenni kell valamit, akkor sehol nincsenek. Ezt is a gürcölő magyar emberek mondják. Mert ilyenek. És ez is mennyire igaz.
