Egy törvénytelen rendszer legitimációjának kérdéseit veti fel újra az Orbán-rendszer hivatalos ellenzékének magatartása. Sokszor megírtuk, az Orbán-rendszer az alkotmányos rend megdöntésével jött létre, a választási rendszer meghamisítása, az egyenlőtlen feltételek és a közmédia kisajátítása önmagában választási csalásnak minősül, ami megkérdőjelezi az Orbán-kormány törvényességét, a parlamentet, Orbán egész hatalmának jogszerűségét. Ezen kívül egészen konkrét választási csalásokra is sor került, amely alapján az eredményt is érvénytelenné kellett volna nyilvánítani.
Az anyagilag érdekeltté tett ellenzék minden törvényes és morális aggályon felülemelkedik, és kilencedik éve hazudja azt, hogy Orbán demokratikus úton leváltható, miközben minden esetben igazolja a praxis, hogy ez nem lehetséges, mert a kialakított választási rendszer ezt nem teszi lehetővé. Maga az „összefogáskényszer” is antidemokratikus, amelynek során ráadásul nemcsak programjaikban, ideológiájukban is összeférhetetlen pártoknak kell közös jelölteket állítaniuk, hanem olyan pártoknak is, amelyek egy részét ma is Orbán tartja el, egy részüket gyaníthatóan a Fidesz hozta létre a rombolás céljából.
A parlamenti választásokon esélye nincs senkinek nyerni, mert ez Orbánnak az ország fölötti uralmát érinti, és az mindig kétharmados parlamanti többség lesz, erre bárki mérget vehet. Ha máshogy nem megy, akkor leállnak a rendszerek és átírják a számokat. Semmitől nem riadnak vissza. Látszólag az önkormányzati választások nyújtanak valamilyen reményt arra, hogy az egyre népszerűtlenebb Fidesz jelöltjei ne győzzenek mindenhol. Erre Orbánnak is szüksége van, mert az ő rendszere addig él, amíg a demokrácia hamis látszatát fenn tudja tartani, és van korrupt ellenzék, amely pénzért eljátssza, hogy ezt el is hiszi.
Kilenc borzalmas év után a rendszer lefizetett hivatalos ellenzéke eljutott odáig, hogy itt talán hozzáférhet helyi szinten az erőforrásokhoz, pénzhez, ingatlanokhoz, lehetőségekhez, helyi hatalomhoz, ezért eddigi bukásaik ellenére érdemesnek látják az összefogást, a megegyezést, mert ha osztozni kell is a koncon, még mindig több marad, mintha elveszítenek mindent. Ezért a korábbiakhoz képest az „összefogás” jobb eredményeket hozhat, az „egy az egy ellen” küzdelemben lehetnek helyek, elsősorban a felvilágosultabb, így liberálisabb nagy városokban, ahol győzhetnek, és még jobban besimulhatnak az Orbán-rendszerbe.
Ezzel az eddigieknél is jobban legitimálják az Orbán-rendszert, és megerősítik azt a hazugságot, hogy Magyarországon demokrácia van. Tegyük hozzá, Orbán minden fasiszta rendszer mintájára központosít, és ha a vártnál több önkormányzati helyet veszítenek, akkor még jobban központosítani fog, hogy ezek az „önkormányzatok” semmiféle önkormányzást ne végezhessenek, mert sem iskolájuk, sem kórházuk, sem egyéb tulajdonuk, hatáskörük nem lesz. Ami népszerűtlen, aminek nincs politikai hozadéka, azzal piszmoghatnak, vergődhetnek, pénz nélkül, ha lopni próbálnak, majd lecsapnak rájuk: lám ilyen a liberális demokratikus politika. Még a helyi újságok sem lesznek a kezükben.
Ilyen körülmények között tisztességes politikus bojkottál, passzív ellenállást folytat, nem válik a „választásoknak” nevezett bűncselekménysorozat részesévé, és nem legitimálja a rendszert. Az éhség azonban nagy úr, s mivel a közvélemény nagyobb része elfogadta az orbáni alkut, a demokrácia hazugságát, ezért az ellenzék is beáll ebbe, hiszen nincs is senki, aki elmagyarázná vagy képviselné az ellentétét. Ezért az összefogás és a győzelem igénye olyan elsöprő méreteket öltött a rendszert legitimáló és konszolidáló ellenzéki pártok körében, hogy egy holokauszttagadó nyilast is támogattak volna Debrecenben.
Az LMP esetében nincs mit csodálkozni, az LMP a magyar belpolitikában a kisebbik rákos daganat, amely mindig is együttműködött a Jobbik nevű szélsőjobboldali fideszes áttéttel. De a Momentum részéről ez a támogatás egyszerűen kriminális, még akkor is, ha Fekete-Győr András elismerte, hogy hibáztak. De ilyen „hibát” nem lehet véteni. Egy olyan ember támogatásáról van szó, aki beleköpött a Duna-parti cipők egyikébe, a holokauszt-emléknapja alkalmából azt írta egy frakciótársának, hogy van rá esély, hogy „valamelyik biboldó-bérenc frakció kezdeményezni fogja, hogy felállva emlékezzen a Ház a kamukauszt állítólagos áldozataira”.
Kamukauszt és „állítólagos” áldozatok, biboldó-bérenc frakció. Mi kellett a Momentumnak ahhoz, hogy kiálljon egy ilyen ember mögül, akinek még a nevét sem vagyunk hajlandóak leírni? A Momentum helyi elnöke erre azt mondja, hogy „a Jobbik és vezetői sokat változtak az elmúlt években”. Az a Jobbik változott, amely egy ilyen embert még nem rúgott ki, hanem képviselőjelöltként akart indítani? A Jobbiknak valóban meg kellene változnia, mert a keresztényfasiszták végigrettegték a parlamenti választási kampányt, nehogy a Jobbik és a többi ellenzéki párt összefogjon, mert azt már nehéz lenne elcsalni, akkor is, ha azért megoldották volna. Az lenne a „változás”, ha ezt az embert a Jobbik maga jelentené fel holokauszttagadásért és követelné a letöltendő szabadságvesztés büntetést érte.
De ennél is fontosabb lenne a magyar társadalomnak, ha ez a rasszista, antiszemita és nyilas beütésű párt megváltozna vagy még inkább, ha eltűnne. S nemcsak ez a párt, hanem ez a bázis, amely ennek a pártnak a támogatója. Ha a liberális demokratikus pártok nem a mindenáron való együttműködést és összefogást keresnék fasiszta, antiszemita, rasszista emberekkel, hanem azon dolgoznának, hogy a bázis megszűnjön, és fény gyúljon azok sötét fejébe, akiket ezek a söpredék fasiszta-náci mutációt jelentő pártok (ma már élükön a Fidesszel), megfertőztek Adolf Hitler gondolataival (lásd Orbán tusnádfürdői náci beütésű beszédeit), az szolgálná javát a hazának. Jobban, mint egy megnyert önkormányzati hely Debrecenben.
