A kötcsei nagy gengsztertalálkozó legnagyobb eseménye az, hogy Orbán megijedt az Európai Unióból való kirúgás (vagy „önkéntes” távozás) lehetőségétől, mert felmérték a Magyar Nemzetben szondának szánt cikk alapján („Ideje beszélni a Huxiról”), hogy akkor a magyarok egy pillanat alatt elsöprik a rezsimet (és csak szerencsésebb esetben nem koncolják fel az egész bandát). Másrészt aggódik, hogy „nem adják oda a lóvét” (a lapok így idézték Orbánt, aki mint egy maffiafőnök, úgy beszélt a 2500 milliárd forintos uniós helyreállítási alapról, ami egyelőre a levegőben lóg).
Ezért az Európai Unió legnagyobb bomlasztói, mocskolói hirtelen Unió-pártiak lettek. Orbán elkezdte az undorító „pávatáncát”, ami nem más, mint képmutatás, s amit a felcsúti kocsmában úgy mondanak, hogy „segget csinál a szájából”. A kiszivárgott hírek szerint Orbán azt mondta: „még akkor is, hogy ha az EU szétesik, mi ott leszünk az utolsók között, tartjuk az utolsó gerendát, és azon fogunk dolgozni, hogy a szétesést megállítsuk és visszafordítsuk”. Gyormorforgató ez az ember, mert az EU-t nem fenyegeti a szétesés, kizárólag az ő és lengyel fasiszta barátai kirúgása.
Ez viszont nem az EU szétesését, hanem megtisztulását és megerősödését jelentené. Magyarország kirúgása az Európai Unióból nagyon is kívánatos lenne, mind Európa, mind Magyarország szempontjából, mert az orbáni Magyarország gyengíti, rombolja, erodálja és hitelteleníti a jogállami EU-t, és ha Orbán a lengyelek mellé további „tanítványokat” talál, az valóban széteséshez vezethet. Magyarországon pedig azt csinál, amit akar, leváltani nem lehet, és a magyar nép addig nem takarítja el a diktátorát, amíg az EU legitimálja, és az emberek élvezik az EU előnyeit.
Amit látunk, az tökéletesen ugyanaz a folyamat, ami az Európai Néppárt esetében történt. Minden lépés és minden mozzanat tökéletesen megegyezik azzal, az események ugyanazon a vágányon futnak. Annak a végét pedig ismerjük. Ennek lényege, hogy Orbán helyezkedik, hízeleg, dörgölőzik, amikor megérzi a bajt, hogy ellenfelei komolyan megelégelték az aljasságait, de nem változik, s nem változtat semmit. Amint elmúlt a veszély, visszatért a Néppárt mocskolásához, és a fasiszta diktatúra építéséhez. A vége a kidobás lett volna, de őt kizárni nem lehet, ezért maga lépett ki.
Ugyanez várható az Európai Unióban is. Most elkezd hízelegni talpnyalóskodni, eminens tanulót játszani, hogy lecsillapítsa a kedélyeket, és azt a látszatot keltse, hogy nem kell tőle tartani, nem olyan ellenséges és veszélyes ő. Amint elmúlik a veszély, megkapja a pénzt, minden folytatódik tovább, míg el nem szakít minden húrt. Akkor pedig megismétli a szokásos színjátékot: őt nem lehet kirúgni, ő maga függeszti fel magát, majd ő maga lép ki. Mindez természetesen a magyar nép megsértése, magyarellenesség, keresztényellenesség lesz, a neoliberális baloldal támadása.
Most úgy állítja be, mintha a demokratikus normák, a jogállami követelmények és az emberi jogok védelme fenyegetné az EU-t „széteséssel”, miközben ez tartja egyben az EU-t. A bomlasztást az okozza, hogy ő és a lengyel fasiszták elutasítják az uniós normákat és a demokratikus jogokat. Ő ezeket úgy próbálja beállítani, mintha ez egy EU-n belüli baloldali szélsőliberális kisebbség lenne, Soros György ügynökei, nem pedig maga az Európai Unió. Az igazság viszont az, hogy ez maga az Európai Unió, ez az uniós alapszerződés lényege, ehhez csatlakozott önként Magyarország.
Ezért ebből a hamis helyzetértékelésből következik, hogy ha Orbán nem kerül fölénybe az EU-ban, és nem tudja megváltoztatni az uniós alapszerződést az alaptörvényhez hasonló mocsokságra, akkor Orbánt előbb-utóbb kiteszik az EU-ból. Orbánnal Magyarország uniós tagsága megpecsételődött. Előbb-utóbb rendezik a „magyar ügyet”, és Orbán az észak-koreai színvonaló propaganda és szitokáradat ordítozása mellett kénytelen lesz „önként” távozni. Ez elkerülhetetlenül bekövetkezik, ha a magyarok képtelenek megszabadulni Orbántól.
*
Ezért minden választás valódi tétje az, hogy „Orbán vagy az Európai Unió” (s minden ami ebb tartozik, kelet vagy nyugat, Európa vagy az oroszok, demokrácia vagy Kína, stb.). Aki Orbánra szavaz, az Európai Unióból való kényszerű távozásra szavaz, ami Orbánnal elkerülhetetlen. Orbán ezért köpte szemközt saját magát (ahogy a gerinctelen talpnyalói is), és kezdett a választás előtt európai uniós elkötelezett lenni, mert ha a magyarok megértik, hogy ez a sötét bűnöző kivezeti őket Európából, akkor az ellen fellázadnak. A kaján kívül ez az egyetlen, amiért fellázadnak ellene.
Amit ő a választás tétjének nevezett meg, az nevetséges. Nem aközött kell választani, hogy Magyarország visszatér-e a 2010 előtti időkbe vagy sem (még az is jobb lenne, persze, mert akkor még demokrácia és jogállam volt, nem fasiszta diktatúra), hanem a választás arról szól, hogy az Európai Unió értékeinek, alapszerződésének, jogállami normáinak lábbal taposása miatt előbb-utóbb Magyarországot kiteszik az Európai Unióból, illetve Orbán maga kényszerül távozásra, ha Orbán marad. Nemcsak irdatlan pénztől esnek el a magyarok, hanem Európától is. Nyista rongyrázás.
Ezt kell világossá tenni a magyaroknak, hogy ha már Orbán rendez egy választási színjátékot, amelynek során egy illegitim hatalom egyenlőtlen, csaló feltételek között megteremti a legitimációt saját magának, akkor a választáson az Európai Uniós tagságról kell szavazni, mert ha Orbán marad, akkor az Európai Unióból való kirúgás elkerülhetetlen. Ez a választás előre hozza azt a magyar forradalmat, ami akkor következik be, amikor Orbán bejelenti, hogy kilép az EU-ból, mielőtt kirúgnák. Ez a „fülkeforradalom”, hogy gyilkolás helyett békés úton megdöntsék a patkányrezsimet.
Természetesen, egy percig sem gondoljuk, hogy akármekkora ellenzéki győzelem esetén Orbán átadná a hatalmat. Ezt még Trump sem akarta, pedig neki nem voltak világmegváltó tervei, és nem ő irányította kézzel az amerikai alkotmányt. Az Európa melletti népakarat kifejezésével csupán az derülhet ki, hogy Orbán mire képes a hatalom megtartásáért, hogy semmiképpen nem handó átadni a hatalmat, hogy voltaképpen megszállta és kisajátította az országot, hogy saját hasznára működtesse. Ez kiderülhet, és ettől kezdve vesszőfutás az élete. Ha meghamisítja a választást, akkor is.
Ezért az ellenzéknek fel kellene ismernie, hogy mi Magyarország legfőbb érdeke, mi érdekli a magyarokat legjobban, s ez az Európai Uniós tagság, annak előnyei, és az Európához való tartozás. Fel kell világosítaniuk a magyarokat, hogy Orbán megválasztásával elkerülhetetlenül az EU-ból való kényszerű távozásra szavaznak. Elveszítik, ami a legfontosabb nekik. A futballhuligánok szintjén álló orbánista fasiszta kemény mag elhiheti azt a hazugságot, hogy a liberális Európa nem a magyaroknak való, de a magyarok milliói ezt nem hiszik.
Világossá kell tenni, hogy vagy Orbán, vagy Európa. Ez a választás tétje, és ez az igazság. Tényleg erre kell szavazni. A magyar választás az EU-ban maradásról szóló népszavazás Orbán ellen. Mert ő ilyen népszavazást úgysem rendezne, elintézné egy elcsalt, hazug „nemzeti konzultációval”, ahogy a jogállami, demokratikus Alkotmányt is simán eltörölte népszavazás nélkül. Nem a 2010 előtti ellenzék visszaszavazása a tét, mert ez már nem is a 2010 előtti ellenzék. Itt már az MSZP a leggyengébb láncszem, Gyurcsány pedig nem is indulhatott. Itt Európa a tét, és amit Európa jelent.
