Az Orbánnal kollaboráló ellenzék olyan mértékben elszoktatott mindenkit attól, hogy bármit lehet tenni Magyarországon, hogy mindenki boldog, ha kimegy 50 ezer ember, még akkor is, ha nem csinál semmit. De ennek olyan demoralizáló hatása van, hogy jól gondolja meg, aki tüntetést szervez, s ha nincs benne elég bátorság, akkor inkább maradjon csendben.
Mindezt annak tudatában mondjuk, hogy a Hősök terén tartott celebtüntetésről mindenki tudta, hogy elsősorban a gyerekekért van. Mi valóban fontosnak tartjuk a kiszolgáltatottak és védtelenek helyzetét, hogy értük szót emeljenek, de egy idő után el kell jutni a lényeghez, hogy ez nem szakmai, hanem politikai kérdés.
Tudomásul kell venni, hogy akik szakmai követeléssel állnak elő, és azt játsszák el, mintha erre a romlott, ocsmány bandára bármivel hatni lehetne, nem látják a valóságot, azokat ezek kiröhögik. Az Orbán-rendszeren belül nincs esély változásra, ezeket nem érdekli semmi a pénzen és a hatalmon kívül. Csak az erőből értenek, s menniük kell.
Ha bárki változást akar, annak az Orbán-rendszert kell megdönteni. Megértjük, ha celebek nem akarnak forradalmárok lenni, hanem csak gyerekekért szót emelni, de a hülyeségnek van határa. Amikor a köztársaság elnöke védi a pedofilokat, emiatt le kell mondania, akkor egy tüntetés első szónoka, Osváth Zsolt nem hűthet le mindenkit.
Osváth eltévedt, és aki mikrofont adott a kezébe, nem tudja, mi egy tüntetés. Osváth első felszólalóként azt mondta: „Ha azt hiszitek, hogy a kormányt jöttem megdönteni, akkor csalódni fogtok.” Itt kellett volna leküldeni a színpadról, mert senki nem gondolta, hogy bárki kormányt fog itt dönteni, de ez a felütés arculcsapása azoknak, akik kimentek.
Egy tüntetés nem a gyermekvédelmisek szakmai konferenciája, hanem egy tiltakozás. Ha lemondásra kényszerül a köztársasági elnök és a volt igazságügyi miniszter, akkor már nem lehet olyan tüntetést tartani, amely nem mond ezekről semmit. Lehet világítani a telefonokkal, lehet elérzékenyülve nótázni, de akkor ez a banda eltapos mindent.
Fontos volt megmutatni Orbánnak, hogy nem tehet meg akármit, és nem ültetheti vissza Novákot a köztársasági elnöki székbe, amit már elkezdett előkészíteni a propaganda. De ha 50 ezer ember nem mutat erőt, határozottságot, elszántságot, akkor az nem visszatartja, hanem bátorítja Orbán fasiszta rendszerét. A tüntetés nem nyugtathatja meg a zsarnokot.
Hangsúlyozzuk, hogy tisztában vagyunk ennek a tüntetésnek a jellegével, tudjuk, hogy a szervezők mire vállalkoztak, s nem is várunk ennél többet. De a gyávaságnak van határa, a meghunyászkodásnak vannak morális korlátai, a smúzolás és a véres foirradalom között is vannak átmenetek. Ilyen helyzetben a tiltakozásnak szólnia kell, különben kontraproduktív.
Nevetséges és felháborító, ha egy ilyen helyzetben egy tüntetés nem okoz katarzist, csak a zsarnoknak. Ha csalódottan kell távozniuk azoknak, akiket összehívtak, akkor becsapták őket. Ha Osváth Zsolt tudja, hogy csalódást fog okozni a gyávaságával, miért áll színpadra? Ez nem vicc, ez nem játék.
Vegye tudomásul mindenki, hogy Magyarországon fasiszta diktatúra van. A rendszerből következik, hogy már pedofil bűnözők védelmezőinek adnak kegyelmet. A gyerekek elleni erőszak más formában megjelenik a felnőttekkel szemben is, az egész országot abuzálja ez a banda. A szépelgést be kellene fejezni, mert az a bántalmazókat segíti.
Megint volt egy fontos ügy, amely leleplezte Orbán mocsok rendszerének működését. Aztán valakik szerveztek egy tüntetést, s nem fogták fel a helyzet lényegét és a felelősségüket. A felhívásukra kivonult 50 ezer ember, akik nem képzelték, hogy megdöntik Orbánt, pedig az lenne az elvárható minimum, de legalább hallgattak volna egészséges beszédeket.
Olyan demonstrációra lett volna szükség, amely továbbviszi az elégedetlenséget, és nem kioltja. Kiment 50 ezer ember, ami után Orbán nem reszketett, hanem megnyugodott. Ez a teljesítmény súlyos kérdéseket vet fel, kinek szabad az elégedetlenség élére állni, ki vállalja a felelősséget arra, hogy utcára hív 50 ezer embert, és nem elégíti ki őket.
Elég a szépelgésből, hogy nem akarjuk ezt a fasiszta rendszert megdönteni, mert meg akarjuk. Tudjuk, hogy itt nem szakmai kérdésekről van szó, s ezeket semmi nem érdekli. Ez legyen az utolsó meghunyászkodó, simlis tüntetés, mert ezekre semmi szükség. Aki nem képes felfogni a tétet, az ne éljen vissza az emberekkel, ne szervezzen tüntetést.
Mindent elmond a szervezők felelőtlenségéről, hogy diktatúrában olyan tiltakozást szervez néhány ember, amelynek intenzitása, ereje és hatása nem éri el egy vidéki gazdatüntetés színvonalát. Senki nem várt többet, csak annyit, hogy beszéljenek egyenesen, őszintén és nyíltan, de erre is képtelenek voltak. Ehhez képest Pankotai Lili egy felüdülés.
Ha egy ügy eljut valahova, a rá épülő tüntetés nem lehet visszalépés ahhoz képest. Senki nem azt kérte, hogy vegyék el a kedvét mindentől, hogy megint tegyen az egészre. Ez a helyzet nem arról szól, hogy bárki az eszét játssza, fontoskodjon. Ha nem kész arra, hogy élére álljon és előre vigyen egy ügyet, akkor maradjon háttérben. Ne csapjon be senkit.
Ütni kell tovább a vasat. Ezek most lebuktak, felfeslett a mocsok rendszerük. Az emberek megértettek és felismertek valamit, hogy veszélyben vannak.
Mit kell tisztelni egy fasiszta diktátorban, aki egy tömeggyilkos kiszolgálója, aki pedofilokat védelmező bűnözőket enged szabadon, miközben a politikai ellenfeleit a pedofíliával hozza összefüggésbe? Mi tisztelni való van a puccsistán, aki felszámolta az alkotmányos rendet, kisajátította, elrabolja és kifosztja az országot, az orosz titkosszolgálat kvázi ügynöke?
Nem szabad megengedni, hogy ez a tüntetés leromboljon mindent, Orbán visszavegye az események irányítását. A sajtónak és az ellenzéki pártoknak menniük kell tovább, keresni a felelősöket, követelni a távozásokat, megmutatni az ügy minden részletét. Szabadságharc zajlik egy olyan országban, amelyben a nép egy része még a propaganda igézete alatt van.
Egy tiltakozás dübörög, a tiltakozók ordítanak, a zsarnokok rettegnek. Ez a szereposztás.
