Alighogy kiderült, hogy milyen aljas és nemtelen támadásra készül a magyar kormány a Közép-európai Egyetem (CEU) ellen, a magyar oktatási ágazat egy emberként a megtámadott intézmény mellé állt. Az összes magyarországi egyetem rektora aláírta azt a közös közleményt, amelyben követelik, hogy Orbán Viktor miniszterelnök azonnal vonassa vissza a CEU ellehetetlenítését célzó törvényjavaslatot, büntesse meg a felelősöket, és haladéktalanul kérjenek bocsánatot Soros Györgytől, valamint a hazai oktatási ágazatban résztvevő tanároktól, diákoktól, és az összes egyetem valamennyi dolgozójától.
Az összes pedagógus szakszervezet közös fellépéssel sztrájkot hirdetett, s kijelentették, hogy addig egyetlen magyar egyetemen sem lesz tanítás, ameddig a kormány nem vonja vissza ezt a primitív, bunkó javaslatot. A Tanítanék mozgalom is feléledt tetszhalott állapotából, s bejelentették, hogy mostantól minden tanár és diák csíkos ingben jelenik meg az iskolákban.
Kovács Zoltán kormányszóvivő, aki egykor maga is a CEU-n szerzett diplomát, sírva állt ki a sajtó munkatársai elé, s közölte: nagyon megviselte ez az ügy, nem hitte volna, hogy Orbán Viktor utasítására ilyen alávaló és gyomorforgató módon meghurcolják azt az egyetemet, ahol egykoron ő maga is a rengeteg tudást szívott magába. Olyan tudást kapott a CEU-n, amelyet utóbb visszaadott a magyar embereknek, nemzetének, hazájának. Kijelentette, hogy azonnali hatállyal lemond a kormányszóvivői pozíciójáról, mert bár neki, amint azt sokan tudják, igen vastag bőr van a képén, ezt az alávalóságot már ő sem tudja tovább képviselni.
Közben az egyetemeken a diákság is mozgolódni kezdett, az összes magyarországi felsőoktatási intézmény valamennyi tanulója az utcára vonult. A tanárokkal, és az egyetemen dolgozókkal együtt elfoglalták a Kossuth teret és közölték, hogy addig maradnak, ameddig Orbán Viktor vissza nem vonja a törvényjavaslatot, és nem kér bocsánatot egykori jótevőjétől, Soros Györgytől, amiért ilyen sunyi módon megtámadta őt és az általa alapított, Közép-Európai egyetemet.
Utóhang: Be kell vallanunk, hogy a fentieket jobb híján csak kitaláltuk, mert cikkünk megírásáig egyetlen egyetem, szakszervezet, vagy diákszervezet sem tiltakozott. Ez a hely ugyanis, ahol élünk, Magyarország. Itt ismeretlen dolog a szolidaritás. Ebben az országban bele lehet rúgni bárkibe, nem áll ki mellette senki, mert mindenki abban reménykedik, hogy a hatalom csak a másikat döngöli a földbe, aki lapul, behúzza fülét-farkát, megúszhatja. Innen üzenjük mindenkinek, aki ma még hallgat és arra vár, hogy más cselekedjen helyette, hogy senki sem ússza meg. Mindenki sorra kerül, értelmetlen arra várni, hogy majd mások megteszik azt, amit nekünk kellene megtennünk.
