Nagy vihart kavart a sajtóban a közszolgálati csatorna műsora, amely a homoszexuálisok „gyógyításának” lehetőségével foglalkozott. A témáról hárman beszélgettek, köztük Hodász András katolikus pap. Ez azért bizarr, mert a katolikus egyházat megrázó pedofil botrányok egy része egyben homoszexuális erőszak is. Ezen kívül ismertek a katolikus egyházon belüli homoszexualitásról szóló tanulmányok, amelyek szerint a papok egy része a szexuális identitása miatt választja a papi hivatást, mert a cölibátus mögé rejtheti homoszexuális orientációját.
Ezért elég nagy képmutatásnak látszik, ha egy katolikus pap áll ki azzal, hogy „meggyógyíttatná” az egyházon kívül élő homoszexuálisokat. Hitelesebb lenne, ha saját egyházában, saját paptársai között mutatna fel előbb eredményeket. Elsők között is azokat, akik nemcsak homoszexuálisok, hanem még pedofilok is. De azt is érdeklődéssel fogadnánk, ha Hodász saját paptársai között mutatna fel legalább egy példát a sikeres „gyógyításra”.
Ami a lényeget illeti, ha egyházi szempontból közelítünk, akkor állapítsuk meg, hogy a Biblia szerint a homoszexualitás nem betegség, hanem bűn. Ha betegség lenne, nem lenne bűn. A betegséget egyelőre senki nem azonosítja a bűnnel, kivéve a NER emberminiszterét, aki a halálos betegségeket automatikusan a tízparancsolat megszegéséhez köti. De ha ez így működne, akkor a rezsim vezérkarának már rég ki kellett volna pusztulnia, élén az emberminiszterrel.
Jelen esetben nincs értelme teológiai elemzésbe bocsátkozni arról, hogy az eredendő bűn a betegség és a halál oka, s a megváltás miképpen változtatott ezen a helyzeten, amit a magukat kereszténynek vallók vesznek figyelembe legkevésbé. A homoszexuálisok „gyógyításáról” zajlott értekezés ugyanis nem az orvostudomány képviselői között zajlott, tudományos alapja nincs az általuk elmondottaknak. Kizárólag a megbélyegzés és a kirekesztés volt az eszmefuttatás célja.
Amikor a társadalom egy csoportja „betegnek” bélyegez egy tőle különböző másik csoportot, akiket „meg kell gyógyítani”, akkor valójában az intoleranciáját fejezi ki, és a „gyógyítás” alatt egyfajta „deprogramozást” kell érteni, aminek lényege az, hogy a magát „normálisnak” tartó többség „kigyógyítja” a másságából és a különbözőségéből a kisebbséget. E célra a „gyógyítók” létrehoznak elzárt táborokat, intézményeket, ahova erőszakkal vagy önként viszik a „betegeket”. Ott sarlatán módon „kezelik” őket, hogy visszatérjenek abba az állapotba, mint a deprogramozóik, ami a normális etalon.
Deprogramoztak már így szektásokat, akik másban vagy másképp hittek, homoszexuálisokat, és mindenféle különcöket. A módszer emberkísérletekhez hasonló és maga a fasizmus. Nagyjából ez a szellemiség húzódik meg az ilyen gyógyító törekvések mögött, és ezért jogos a felháborodás. Az orvostudomány még nem diagnosztizált „homoszexualitás” nevű betegséget, a beszélgetés résztvevői sem orvosok.
Eseetükben nem is szó szerint és orvosi értelemben kell venni a „betegség” és a „gyógyítás” kifejezéseket. A „betegség” azt jelenti, hogy szerintük vagy a többség szerint valami „nem normális”, a gyógyítás pedig arra utal, hogy az abnormálist vissza kell változtatni normálissá. Ezt a gondolatot most az önkéntesség elve alapján igyekeztek bevezetni a köztudatba, azokról az emberekről beszéltek, akik szenvednek attól, hogy ilyenek, és szeretnék ezt megváltoztatni. Ezeket a lépéseket követik aztán azok a lépések, amikor azokat is vissza akarnák normalizálni, akik ezt nem szeretnék. Ettől kezdve ez fasizmus.
Nem véletlenül hívtak papot a beszélgetéshez, mert a homoszexualitás elutasítása a keresztény egyházak identitásához kapcsolódik. Ha van abnormális helyzet, akkor az is annak tekinthető, hogy a kereszténység nem Krisztussal és annak engesztelő áldozatával identifikálja magát, hanem a homoszexualtástól való különbözőségében. Ennek pedig súlyosak a társadalmi és politikai következményei, mert például a családvédelem a homoszexualitás elutasítását jelenti, ebben ki is merül a család fogalma. Keresztény az a politikai kurzus, amely az egy férfi és egy nő házasságát fogadja el, és harcol a szexuális kisebbségek jogai ellen. Ettől és ennyiben „keresztény”, de ez nem kereszténység.
Ez mégis elég ahhoz, hogy bármilyen fasiszta rendszert támogassanak lelkészeik uszítása nyomán keresztény tömegek, mert az ő keresztény identitásuk a melegek elleni harccal azonos. Keresztény az, aki nem buzi. Ennek alapja egy eretnek felfogás, amely a homoszexualitás bűnét abszolutizálja, és kiemeli a bűnök közül. Minden más bűnös esendő, de ez nem azonos bűn más bűnökkel. Lehet lopni, hazudni, rágalmazni, gyűlölködni, bálványimádónak lenni, házasságot törni, nem is beszélve arról, hogy gonosz kívánság okáért más asszonyra vagy férfira nézni, ha az ellenkező nemű. Csak melegnek lenni nem lehet, mert az a keresztény gyűlölet és utálat tárgya. Erre korlátozódik a bűn, sőt: a bűnös gyűlölete is.
Ez a felfogás többszörösen bibliaellenes, de nem mellékes hozománya, hogy a teokratikus állam elfogadásának alapja. Ha egy politikai rendszer a bibliai normák (értsd ezalatt kizárólag a homoszexualitás elutasítását) elfogadását és állami eszközökkel való betartatását tűzi ki célul, akkor azt hívő embernek támogatnia kell, ez a tévtanítás. Holott a teokrácia nem Istentől van. Isten Izraelnek sem akart királyt adni, s az egyház és az állam összefonódása is bibliaellenes. A homoszexualitás mindentől megkülönböztetett „rettenetes” bűne azonban a „keresztény” propaganda szerint indokolttá teszi azt. Ez uszítás, hazugság, hataloméhes és pénzéhes egyházi vezetők trükkje, hogy ezáltal a hatalomhoz és a pénzhez közel kerüljenek.
Az embereket becsapják, s azok elfelejtik, hogy nincs erkölcstelenebb és romlottabb államforma a teokráciáknál, amelyek minden esetben fertővel, vérrel és mocsokkal végződnek, és amelyek vége soha nem a jobb erkölcs, hanem az elnyomás, az erkölcsetelenség és a népirtás lesz. A most fasizálódó világ „zsidói” a homoszexuálisok, akik e pillanatban ugyanazt a szerepet töltik be, amit korábban a zsidók. Ugyanaz a „keresztény” állam és egyházi keresztény hitvédelem áll a homoszexuálisok elleni uszító gyűlöletpropagandában, mint amely a holokauszthoz, a zsidó népirtáshoz vezetett. Nem véletlen, hogy egyesek összekötik a kettőt, sőt a hármat: liberális, zsidó, homoszexuális.
Azt mondani sem kell, hogy a homoszexuálisokat (vagy bármilyen más bűnösöket) üldözők a végén nagyobb bűnöket követnek el, mint azok, akiket erkölcstelenségük miatt üldöznek, mert a gyilkosságnál nincs nagyobb bűn. Ugyanakkor a homoszexualitás főbűnnek, „a” bűnnek való kinevezése relativizálja a többi bűnt, és azok elkövetését. Mert ha hazudok is, ha lopok is, ha mindenféle más bűnt elkövetek is, de nem vagyok buzi, mondja megnyugodva a jó keresztény, és magát felmentve érzi egy idő után arra is, hogy a bűnnek kinevezett homoszexualitás elkövetőjét deprogramozza, elkülönítse, s ha mindennek ellenáll, akár meg is ölje.
Miközben a Biblia szerint, aki egyetlen törvényt megsért, az egész törvény megrontásában vétkes. Nincs különbség. Te, aki azt mondod, hogy ne légy homoszexuális, de hazudsz, lopsz, rágalmazol, nem vagy különb a paráznánál, mert az erkölcsi törvényt, a tízparancsolatot ugyanúgy megszegted. „Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert aki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.” (Jakab 2,1O-11.) De aki gyűlöl, az már embergyilkos, öl, mert a szívében elkövette. A mózesi törvény ráadásul 613 parancsolatot követel meg, ha valaki számon akarja kérni bárkin a törvényt, előbb ezt mind tartsa be.
Ezért a homoszexualitás többi bűn közül való kiemelése bibliaellenes. Az erkölcsösség látszatát mutatja, de ez nem az, mert egyrészt farizeus dolog: akik meg akarják kövezni a homoszexuálist, azoknak Jézus a porba írja a bűneit, és utána vessenek bárkire követ. Másrészt szeretetlen, mert a homoszexuális ugyanolyan elesett ember, mint bárki más, azok is, akik megítélik, és ugyanannak az eredendő bűnnek a következménye, amely minden emberre elhatott, a legnagyobb szájú homofób buzizóra is, aki még lehet egy látens homoszexuális is, azért ordibál. Harmadrészt, a homoszexualitás „gyógyszere” ugyanúgy az evangélium, mint a lopásé, a hazudozásé, más emberek enyomásáé, rágalmazásé.
S ebből jön a következő eretnekség, hogy ezek az emberek, akik a homoszexualitást megbélyegzik, azok nem orvosai, hanem gyilkosai a homoszexuálisoknak, mert az evangélium nem vádol, nem megbélyegez, nem hibáztat, nem gyűlöl, hanem megigazít, bűnbocsánatot, ingyen kegyelmet hirdet, és az ingyen kapott megigazulás, az igazság megszabadít. Ez az orvosság, de nemcsak a homoszexualitás, hanem a homofóbia, a gyűlölet, az uszítás, a képmutatás „betegségeire” is, egyéb személyes bűnökről, a lelkészek pénzszeretetéről, hatalomvágyáról, hazugságairól, lopásairól nem beszélve.
Attól, hogy valakire ráolvassák a bűneit, attól nem lesz jobb, nem fog megváltozni, és nem fog megszabadulni. A Biblia szerint ellenkezőleg: a bűn ereje a törvényben van. Akire ráolvassák a törvényt, abban megerősítik a bűnt. És ha ez az ember elveszik emiatt, akkor azok a keresztények, akik ezt teszik, gyilkosai annak az embernek. Elveszik a megváltást tőlük. Ha figyelembe vesszük, hogy a keresztény egyházak vezetői, lelkészei és pásztorai az államhatalomhoz és a pénzhez való vágyódásuk miatt teszik ezt, és ehhez az „erkölcsök” nevében most a homoszexualitást használják fel, a hatalomért és a pénzért halálra ítélik és megölik a meleg embertársaikat, akikért Jézus Krisztus ugyanúgy meghalt.
Az egész világon a „kereszténység” és a „keresztény erkölcs” nevében építenek fasiszta rendszereket, zsarnokságokat, s a trón és az oltár szövetségét. Mindez istentelenség, blaszfémia, bibliaellenes eretnekség, ami mögött a hatalomnak és a pénznek, az evilágnak a szeretete áll. Mindennek a következménye lesz az antikrisztusi birodalom, amely nem a meleg polgártársak bűnei, hanem az őket üldöző keresztény egyházak produktuma lesz, amelyek összefonódnak az állammal, fasisztákra szavaznak azért, hogy a kipécézett bűnösöket üldözzék.
Mindez logikus, mert egyetlen személy az, aki képes a törvényt betölteni, és ezért csak ő lehet egy teokratikus állam feje, és ez Jézus Krisztus, a zsidó Messiás. Egyetlen más ember vagy állam sem képes erre. Minden ilyen kísérlet csakis az Isten ellenségének műve lehet, és minden esetben antikrisztusi, annak minden következményével együtt. Ezért nem a melegek és a melegjogok pusztítják a világot, hanem az ellenük állami erővel harcolni akaró keresztények. Gyógyítani őket kellene, mert az ő betegségük nagyobb. A melegek maguknak ártanak, ha ártanak. De ők az egész világnak.
Ha homoszexuálisokat deprogramozni, „gyógyítani” kell, akkor a hazugokat, a tolvajokat, és a deprogramozókat is kell. Ha a bűnösöket „gyógyítani” kell, akkor az őket állami erővel üldöző keresztényeket is „gyógyítani” kell. Mindkettőnek ugyanaz az orvosság, az evangélium. Ezt kellene hirdetni mindkettőnek. És Isten szabadságot adott mindenkinek arra, hogy elfogadja ezt a gyógyszert vagy nem. Csak arra nem adott szabadságot, hogy az egyház a gyógyszer helyett a mérget adja be a „betegeknek”. S azt gyógyszernek nevezze.
