Nem lehet azt mondani, hogy nincsenek reményteli, jó hírek is a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, legalábbis a felületesen szemlélődők számára. Navracsics Tibor például bejelentette, hogy lemond, ha március végéig nem sikerül megállapodni az Erasmus-támogatásokról az Európai Bizottsággal. Ez nagyon nagy áldás lenne, ha Orbán fasiszta rendszerének jogi megalkotója eltűnne a közéletből, s az „Orbán és társai” főtárgyalásig (másod- vagy harmadrendű vádlottként) nem is hallanánk róla. Jelenleg is az a feladata, hogy megtévessze az EU-t a jogállamiság tekintetében.
Azonban ilyen apró örömök és reménykedések is csak azokat érik, akik nem figyelnek oda olyan apró részletekre, hogy Navracsics ezt az ígéretét egy feltételhez kötötte: ha neki felróható okból, ha az ő hibájából nem tudna megállapodni az Unióval. Így már egészen másképp hangzik. Mindenki biztos lehet abban, hogy Navracsics nem mond le, ha nem lenne megegyezés akkor sem, mert az nem az ő hibájából következik majd be. Hibás lesz mindenki, és bárki, csak ő nem.
S ez még igaz is lehet, mert ha az Európai Bizottság elvszerű lesz, Orbán pedig nem enged abból, hogy ideológiai kontroll alatt tartsa és pénzmosásra használja az alapítványokba kilopott egyetemi oktatást, akkor kizárt, hogy bármilyen egyezség legyen. Arról nem beszélve, hogy könnyen lehet: Orbán és bandája abban érdekelt, hogy az Erasmus-pályázatokból fakadó szabadság is megszűnjön és el tudják vágni a diákokat, az oktatókat és a kutatókat a nemzetközi kapcsolatoktól, a világ tudományos életétől.
Ha ők veszik át a nemzetközi tudományos pályázatok finanszírozását, totális kontroll alá helyezik azt is, hogy ki kaphat ösztöndíjat és hova. Majd valahonnan átcsoportosítják az ehhez szükséges pénzeket. Ami azt jelenti, hogy az Európai Bizottság döntése, amivel befagyasztották Magyarország számára az Erasmus-pénzeket, nem az oktatási szabadság helyreállításához, hanem nagyobb elvesztéséhez vezethet. Miközben fenntartják azt a hamis látszatot, hogy lám, nem szűntek meg az ösztöndíjlehetőségek. Csak a rendszerhez hű, ideológiailag képzett, „jófiúnak” kell lenni hozzá.
Az Erasmus-pénzekről nagyon egyszerű lenne megegyezni, ha az Orbán-rezsim jogállam lenne, amely biztosítani kívánná az egyetemi autonómiát és az oktatás szabadságát. Semmit nem kellene tenni, csak a fideszes alapítványokból (amelyekbe az egyetemeket belekényszerítették) ki kellene léptetni a fideszes pártkatonákat, akik a jelenlétükkel és a kontrolljukkal teljes ideológiai felügyelet alatt tartják az egyetemeket, és a finanszírozást kiveszik a közpénzekre vonatkozó jogállami követelmények alól. De erre nyilván nem lesznek hajlandók, mert nem véletlenül van így.
Még egy olyan trükkről is lehetett hallani, hogy esetleg a kormánytagokat kiléptetik, mintha az bármit jelentene azon kívül, hogy a rendszert kiszolgáló pribékek jövedelmét máshonnan kell majd kiegészíteni, egy-kétmillió forinttal. Azzal ugyanis semmi nem változik, ha nem kormánytagok, hanem más fideszes pártkatonák foglalják el a kuratóriumokat. Az Európai Bizottság talán nem lesz annyira tájékozatlan, vak és ostoba, hogy ezt ne vegye észre, és ne utasítsa el. Szabadságról pedig szó sem lehet. Ezért ha az Európai Bizottság elvszerű marad, megegyezés nem lesz.
Ebben az esetben pedig nem kell Navracsicsnak lemondania, mert nem az ő hibájából nem lesz megegyezés, hanem az általa összekapcsolt felek nem engednek. amiről ő nem tehet. Bár Navracsics feladata az lenne, hogy becsapja az Európai Bizottágot valami látszatmegoldással, ami formailag demokratikus, de tartalmilag nem jogállami. Ez az ő munkája kezdettől fogva, hogy demokráciának álcázza a fasizmust. Ez volt a dolga először Magyarországon, most ezt az aljas, hazug és piszkos munkát kell ellátnia az EU-ban.
A kérdés az, hogy sikerül-e az Unióban is úgy megtéveszteni mindenkit, mint Magyaországon. Hajlandóak-e eljátszani, hogy ezt elhiszik. Reméljük, nem. De ettől még semmi nem változik.
