Nem újdonság: rengetegen hagyták már el Magyarországot, elegük van a jövőtlenségből, kilátástalannak tartják, hogy legyen kiszámítható karrierjük, saját otthonuk, és elegendő fizetésük, amelyért nem kell éjt nappallá téve gürcölniük. Rosszul viselik a hatalmi arroganciát, az össztársadalmi „ki kit hogyan tud átverni” játszmát, az ún. ellenzék tehetetlenségét (lustaságát? nemtörődömségét?).
És még mennek továbbra is, mennek lassan a magukat legkitartóbbnak gondolók is, és nemcsak a huszonévesek, hanem akár az ötvenesek, sőt hatvanasok is, családjaikkal együtt. Olaszország ugyan nem áll a magyarok célországainak élén, ám most gondolkodóba eshet, aki kedvező ajánlatot keres.
Egy olasz hegyi falu, Bormida polgármestere 2000 eurót – mintegy 622 ezer forintot – ajánlott fel annak, aki odaköltözne a lassan elnéptelenedő, kevesebb mint 400 főt számláló településre.
Hasonló folyamat zajlik ott, mint a magyar falvakban: a fiatalok elköltöznek a városba, hogy munkát találjanak. Danielle Galliano polgármester ezzel a 2000 eurós ajánlattal szeretné megakadályozni, hogy a település kísértetfaluvá váljon. Ráadásul rendkívül kedvező, havi 15 ezer forintnyi euróból az albérleti díjat is megússza, aki elszánja magát a költözésre. Erre viszont otthon hiába várna.
A településen sok minden nem található, de nyugalomra, gyönyörű tájra, természetközeli, stresszmentes életre számíthat az ide érkező. Ez máris sokkal több, mint amire otthon számíthat. (Kivéve, akinek saját erdei, tavai, szállodái, stb. vannak, de azért a stresszmentesség nekik sem garantált.)
Már „csak” munkát kell találnia a vállalkozó kedvű illetőnek, melyből e szerény bérleti díjat ki tudja fizetni… Nem mondjuk, hogy egyszerű, de talán nem nehezebb mint otthon.
