Szijjártó Péter külügyminiszter egy közbeszerzéseken állami milliárdokat nyert nagyvállalkozó luxusjachtján vendégeskedett az Adrián. Dél-Koreában és más országokban ennél kisebb ajándékok elfogadása miatt is börtönbe zártak volt minisztereket, miniszterelnököt is. Ha Szijjártóék meghagytak valamit az egykori külügy irattárából, biztosan talál egy olyan papírt, ami forintra meghatároza egy beosztott diplomatának is, hogy milyen értékű ajándékot fogadhat el, azt hogyan kell jelenteni. Ha valami protokolláris állami ajándékot kap egy másik országtól, és meghaladja ezt az értéket, azt hova kell leadnia a külügy pénzügyi osztályán.
Ez korrupció, ami után minden demokratikus jogállamban le kell mondani. Magyarország termszetesen nem az, ezért nem kell lemondani, és nem is értik, mi ezzel a probléma. Itt lép be a rendszer különlegessége, hogy a rendszer egy nagy maffia, amelyben minden és mindenki összetartozik, egy szervezetet akot. A szerepek különbözőek, vannak, akik minisztert játszanak benne, mások a „vállalkozót”, de ez egyetlen sejt, egy szerveződés. Csakhogy kifelé azt a hazugságot próbálják eljátszani, mintha ez egy ország lenne, amely törvényes keretek között működik, nem pedig egy bűnszervezet által megszállt állam, amit egy maffia a saját hasznára működtet.
Ezért, amikor a látszat logikája szerint feltesznek ilyen kérdéseket, hogy mit keres egy külügyminiszter egy közpénz milliárdokat elnyerő nagyvállalkozó luxusjachtján, akkor nem mondhatják a valóságot, hogy nem a külügyminiszter járt a mindenkitől független vállalkozó hajóján, hanem a Peti volt a Laci ladikján, amit a Viktor engedett meg. Ütközik a látszat és a valóság. Ha a valóságból indulunk ki, akkor nevetséges a kérdés, hiszen ez egy bűnbanda, egymás közt osztják a szerepeket, a köztől ellopott pénzt, használják az államhatalmat egy maffiaország működtetésére. Amikor együtt vannak, maguk között vannak. Mi sem természetesebb, hogy együtt élvezik a közösen kilopott javakat.
De a magyar társadalommal és az álellenzékkel megkötött hallgatólagos egyezség szerint (amely arról szól, hogy eljátsszuk a demokratikus jogállamot, s úgy teszünk, mintha ez egy szabad ország lenne), most el kellene számolni azzal, hogy egy korrupt külügyminisztert egy állami tenderekben érintett üzletember luxusjachtján látott vendégül egy hétig. Nem lehet azt mondani, hogy hülyéskedtek? Egy bűszervezet tagjai. Ilyenkor van a baj, amikor az Átlátszó.hu nevű oknyomozó portál nem vesz részt ebben a hazug játékban, és annak alapján kéri számon ezeket a bűnözőket, amit hazudnak magukról. Ebben az esetben azonban egy külügyminisztert ilyenkor le kell csukni, mint máshol.
Erre nem kerül sor, mielőtt bárki megijedne, hogy gyengül a magyar futsal-válogatott. Akiknek ez a feladatuk lenne, azok ugyanennek a bűnszervezetnek a tagjai, s talán csak annyi a különbség, hogy ők nem ekkor vagy nem ezen a luxusjachton hajókáztak. Hogy Szijjártó milyen szinten nézi hülyének a magyar embereket, arról mindent elmond, hogy miközben a bűnszervezet közös hajóján nyaralt, a Facebookon olyan posztokat közölt, mintha az irodájában lenne, dolgozna, államügyeket intézne, irányítaná a világmindenséget és más országok képviselőivel találkozna. De ha a lebukás után a magyar emberek ezt elnézik, a sajtót nem érdekli, megy tovább az élet, akkor nem alaptalanul néznek ezek mindenkit hülyének.
Azt csak remélni merjük, hogy nem azért nem készültek jobb fotók a nyaralásról, mert az Átlátszó.hu riportere nem Liam Neeson, és nem mászott fel a hajóra, hogy ott is készítsen felvételeket. Reméljük, Szijjártónak nem lyukas a zoknija, bár ki tudja.
