A Megafon nevű, közpénzből üzemeltetett propagandaszócső szerzője, Trombitás Kristóf (akit szerencsére mi már csak a hírekből ismerünk, mint a fasiszta propaganda termékét), írt egy cikket a Prosti Srácoknak nevezett Pesti Srácok oldalán „Igen, teljesen rendben van, hogy azonos nemű párok is nevelnek gyerekeket” címmel. A 444.hu szerint a felforgató ideológiát tartalmazó cikket természetesen levették, de nem ez az érdekes.
Trombitás bármilyen firkálmányát akkor sem olvasnánk el, ha semmi más betü nem marad a világon, ezért csak a 444.hu ismertetéséből tudjuk, hogy a fasiszta sikerei miatt elszállt és a szerepéből kiesett propagandista azzal érvelt, „még meleg párok családjában is jobb helyen van egy gyerek, mint állami gondozásban. Ilyen az, amikor a náci propaganda kiszolgálója megmutatja a fasizmus „emberi” arcát. Árvaháznál még meleg pár is jobb…
Trombitás cikkét törölték, mert zavar támadt miatta az erőben, a hibátlan fasiszta világkép sérült, s elkövette a goebbelsi propaganda legnagyobb lehetséges hibáját. Összekuszálta a propaganda agymosásában részesített zombik egyszerű világnézetét, amelyben a rossz és a jó élesen elválik egymástól, a jót rossznak, a rosszat jónak mondják, s ami még ennél is veszélyesebb, gondolkodásra késztette, így elbizonytalanította őket. Tiltakoztak is ellene.
Gyorsan eltűnt a cikk, ez volt címe és fotója
Az emberi mivoltukról lemondott fideszesek mocskolódása miatt, s állítólag a szerző kérése alapján távolították el a cikket. Ezt már Huth Gergely, a prosti srácok főszerkesztője írta a 444.hu kérdésére, szép példáját adva a lövészárok barátságnak és párbeszédnek, közösen lehúzva talán még egy felest is a közös cigi elszívása után, puskacsőre támaszkodva. Huth a válaszát túlfecsegte, ezért abból megismerhetjük egy képzett fasiszta gondolkodását.
Huth először is elmagyarázta a 444.hu-nak a fasiszta oldalon dúló sajtószabadságot, ami szerintünk szintén felelőtlen liberális szemlélet: „kollégáink és felkért szerzőink tág határok között gyakorolhatják a véleménynyilvánítás szabadságát, így többféle megközelítésnek is helyet adunk egy-egy adott témában”. Még szerencse, hogy a tág határok között gyakorolt vélemény egy napot sem élt meg a prosti szennylap oldalán, ami mutatja a tág határokat.
Huth szerint a törlésre „méltatlan bírálatok és mocskolódás” után, a szerző kérésére került sor. Úgy is van megírva, hogy ilyenkor a szerző vonja vissza a cikkét, a lap törölje, mert a közönség éppen olyan, mint amilyen a lap, nem tűr belső ellentmondást. A sajtószabadság ezért mégiscsak liberális csökevény, nem terjed ki a propaganda által kötelezővé tett séma megkérdőjelezésére. De Huth válaszának legszebb része ezután jön, ami saját véleménye.
Ez megmagyarázza, miért értette félre a mocskolódó közönség és a szennylap tulajdonosa a cikket, amiért törölni is kellett, s mi zavarta meg az olyan kiváló propagandisták fejét is, mint amilyen Trombitás. Huth gondoskodik arról, nehogy valaki azt higgye, változott a „vonal” (Virág elvtárs), vagy más lenne a direktíva:
„Személyes álláspontom szerint Trombitás Kristóf gondolatmenete és véleménye vállalható, hiszen nem az örökbefogadási rendszer kijátszását, vagy az azonos nemű párok örökbefogadási kísérleteit propagálta, csupán azokra a helyzetekre keresett erkölcsös választ, amikor utólag derül ki, hogy a nevelőszülő homoszexuális kapcsolatban él. Ilyen helyzetekben – az etikai és morális szempontokat megelőzve – első helyen a gyermek érdekét kell vizsgálni.”
Az erkölcsös válasz „az etikai és morális szempontok” megelőzése. A gyerek érdeke nem azonos az etikai és morális szempontokkal, nem maga a legmorálisabb szempont. Nem is térünk ki a heteroszexuális szülők erkölcseire, az elvált fideszes NER-lovagok számára. Az nyilván erkölcsös és a gyerek érdekeinek megfelelő. Hanem az, hogy az örökbefogadási rendszer kijátszása, ha valaki nem heteroszexuális, és az egy kísérlet, mint a biatorbágyi Viadukt felrobbantása, az mindent elmond ezeknek a sötét embereknek a lelkivilágáról.
Értjük. Ha utólag derül ki valakiről, hogy meleg, akkor rendben van, nevelhet gyereket, mert az a gyerek érdeke. Ha előre derül ki, hogy valaki meleg, akkor nem nevelhet gyereket, mert akkor már nem az a gyerek érdeke. Van egy sejtésünk a náci logikával kapcsolatban: ha valakiről utólag derül ki, hogy meleg, az azt jelenti, észre sem vették, hogy meleg. Az illetőről kiderült, pontosan olyan, mint mások, ezért az más kategória.
A propaganda tárgyát képező fiktív meleg nem olyan, mint a köztünk élő melegek, akik azon kívül, hogy kit szeretnek, hogyan élnek senki által nem látott intim életet, pontosan ugyanolyan emberek (néha még jobbak), mint bárki más. A fasiszta állam és propaganda által üldözött meleg nem olyan, mint bárki más, hanem olyan, mint egy földönkívüli, mint maga az ördög, korcs, torz és elferdült immorális szörnyeteg, aki fenyegetést jelent.
Most felbukkant a fasiszta propagandában valaki, aki a létező melegek valóságos lénye alapján semmiféle veszélyt nem lát abban, ha melegek nevelnek gyereket, amit akaratán kívül megerősített a prosti főszerkesztő is. Ha utólag derül ki valakiről, hogy meleg, az azt jelenti, hogy semmi más különbséget nem vett észre a környezete, ami megkülönböztetné más emberektől, ezért ugyanolyan értékű ember, mint bárki más. Hátha még ki sem derül.
Huth viszont megvédte a propaganda nemlétező fiktív homoszexuálisainak képét, mintha azok léteznének, s azok különböznének bármiben is azoktól a melegektől, akikről utólag derül ki (vagy ki sem derül), akik pontosan olyanok, mint bárki más, mert semmi más különbséget nem vettek észre rajtuk. A propaganda által életre keltett homoszexuálisok így továbbra is léteznek, ijesztőek, undorítóak, szörnyetegek és veszélyesek.
Pontosan olyanok, mint a náci propaganda által megjelenített zsidók, feketék, cigányok, latinók, ázsiaiak. A legjobban a létező zsidók, s a náci propaganda által ábrázolt zsidók közötti különbség fejezi ki a párhuzamot. A homofóbia és az antiszemitizmus egy tőről fakad, ugyanaz a szellemi háttere, a módszere, a célja. A homofób propagandisták és politikusok pontosan olyanok, mint a nácik. Pontosabban, nem olyanok, hanem azok.
Aki pedig ezt kereszténynek nevezi, vagy a kereszténységgel bármilyen összefüggésbe hozza, az a középkori antiszemita (nem antijudaista) egyházatyák szintjén áll, akik előfutárai voltak az auschwitz-i népirtásnak. A holokauszt is a hamis kereszténység uszításából indult ki, a nácik mindent tőlük tanultak, így a melegellenes gyűlöletkampány is. A zsidókat és a melegeket fel lehet cserélni ezekben az uszításokban, az ellenkező tapasztalat pedig nem cáfolja, hanem erősíti a szabályt.
Ahogy minden nácinak van egy zsidó barátja vagy ismerőse, aki annak ellenére rendes, a fideszes nácik is ismernek rendes melegeket. Akikkel már találkoztak. Akikkel még nem találkoztak, azok torz, romlott, erkölcstelen szörnyetegek, akiktől még a gyerekeket is el kell tiltani. Lehet, hogy meg kellene jelölni őket. Mondjuk, egy rózsaszín háromszöggel, a koncentrációs táborban Rosa Winkel-nek hívták ezt felemelő, kedves, humánus jelzést.
Ezzel helyreállt a világ rendje az agymosottak fejében. Illetve mégsem. Mert Huth indoka éppenséggel nem igazolta, hanem cáfolta saját propagandájuk hazugságait. A gondolkodás legapróbb morzsájáról is lemondott átlagfideszes talán képes átlépni az ellentmondáson. A hajó mégis léket kapott. Ezért veszélyes, ha egy propagandista észreveszi a valóságot, s ha a fasizmus emberi arcát akarja megmutatni, mert olyan nincs neki.
Nem beszélve a sajtónak nem nevezhető szennymédia prostituáltjairól, akik jobban teszik, ha nem játsszák el a sajtószabadságot az ő „tág határaikkal”, mert nekik ilyenek nincsenek és nem is lesznek. Ne próbáljanak a lövészárokban barátkozni az ellenséggel, s úgy tenni, mintha ők is ugyanolyan emberek lennének, mint mi. Mert ők valóban szörnyetegek. Ezt mutatják a koncentrációs táborok, ők pedig a lágerőrök utódai. Nem rendes emberek.
S nem is erkölcsösek. A gyűlöletkeltés, az uszítás nem erkölcsös.
