| A hetvenes évek első felében a Szabad Európa Rádió londoni szerkesztőségének munkatársa voltam, és így a Times olvasásával kezdődtek napjaim. 1971 márciusának egyik reggelén Werner Maser német történésznek a laphoz intézett kérdése keltette fel a figyelmemet. Maser közölte, hogy új Hitler-életrajza a jövő év elején jelenik meg máig fel nem derített adatokkal és tényekkel. Addig is minden kétséget kizáróan tisztázni akarja Hitler angol-amerikai unokaöccse, William Hitler körülményeit, mindenekelőtt azt, hogy él-e, s ha igen, akkor mi a jelenlegi lakcíme. Az unokaöccs létezése felől a professzornak eddig sem voltak kétségei, tudomása volt arról, hogy Hitler féltestvére, Alois Hitler 1909-ben Írországban élt, ott megházasodott, egy ír leányt vett feleségül, s ebből a házasságából fiúgyermeke született, William, akit néhány évvel később az anyjával együtt elhagyott. Visszatért Németországba, azzal az ígérettel, hogy William jövőjéről anyagi megerősödése után gondoskodni óhajt. Kitört az első világháború, és az ír feleség 1920-ig nem hallott a férjéről. Amikor végül mégis, az sem volt jó hír, amely szerint Alois Hitler a német hadsereg ukrajnai harcai során elesett.
A német történész érdeklődése nyomán számos válasz érkezett a Times szerkesztőségébe. A legérdekesebb levelet egy magát megnevezni nem kívánó londoni család írta, és abban közelebbi felvilágosítással szolgált. Ez a család ugyanis kilenc esztendőn keresztül szomszédja volt Hitleréknek London Highgate nevű kerületében, ahol Alois Hitler felesége és fia, Patrick William a Priory Gardens 26. szám alatt lakott. 1939-ben anya és fia onnan vándorolt ki Amerikába. Hitlerné a háború után többször írt Amerikából a londoni családnak: New York-i címük a legutolsó levél szerint 505 West 142. St. Alois Hitlerné megírta londoni barátainak, hogy fia a háború alatt az amerikai tengerészetnél szolgált, egészségügyi beosztásban. Miután leszerelt, egy New York-i kórház urológiai osztályán kapott alkalmazást. Az utolsó levélben Hitlerné megírta, hogy az ő lánynevére, Dowlingra változtatták a nevüket. Ezután több levél nem érkezett. A Times azonnal riasztotta New York-i munkatársát, aki száguldott a 142. utca nyugati oldalának 505-ös számú házába, ahonnan azonban Dowlingék már elköltöztek. További lakhelyük címe ismeretlen. Jelentkezett azonban annak a presbitériumnak a papja, amelyben William Hitler született. Maser professzor tévedett: Hitler unokaöccse nem Írországban látta meg a napvilágot, hanem Liverpoolban. Curz tiszteletes, aki akkor a liverpooli St. Patrick egyházközség papja volt, a plébánia anyakönyvéből pontos adatokat közölt. William Patrick Hitler 1911. március 12-én született, és 1911. április 30-án keresztelték meg a St. Patrick templomban. Apja neve Alois Hitler, anyja neve Bridget Elisabeth Dowling. A gyerek Liverpoolban született az Upper Stanhope Street 102-es számú házban. Ez a ház egyébként, fűzte hozzá, az utolsó német bombázások alkalmával, 1942-ben találatot kapott. Minderről jegyzetet készítettem akkor azzal a szándékkal, hogy a meglepő felfedezésről tudósítást írok. Erről azonban lemondtam, mert az adatok kimerítő tájékoztatáshoz nem nyújtottak elegendőt. Mindenekelőtt: ki volt Alois Hitler, hogyan volt Adolf Hitler féltestvére, s hogyan alakult fia, William Patrick sorsa? Mivel Werner Mason „Hitler” című könyve 1973-ban (majd később több kiadásban is) megjelent, és David Gardner angol újságiró négy esztendőn át folytatott kutatómunkája eredményeként írt „The Last of The Hitlers” című kötete is nagyjából ugyanakkor látott napvilágot, válasz nélkül többé egyetlen kérdés sem maradt. Menjünk sorjában. Schicklgruber Alois osztrák vámhivatalnok apjának Georg Hiedler volt a neve, de csak papíron, mert Alois (Adolf apja) törvénytelenül jött a világra, s így szülőanyja, Theresie Schicklgruber nevén anyakönyvezték. Alois csak 1875-ben vette föl a Hitler nevet, amikor 39 esztendős volt. A név olyan bizonytalanul szerepelt a különböző okmányokon, hogy az magyarázatul szolgálhat a dollersheimi körzeti elöljáróság (és vele együtt az irattár) megsemmisítésére. Amikor ugyanis Hitler megszállta Ausztriát, 1938 májusában parancsot adott, hogy a falut (apja szülőhelyét) és a körzet temetőjét tegyék alkalmassá a tüzérség és a gyalogság hadgyakorlatai számára. A lakosságot kiköltöztették házaikból, és az egész területet a temető valamennyi sírjával együtt, ágyútűz alá vették. A „Führer”, a nemzeti szocialista népirtás atyja, aki pusztulásra ítélte mindazokat, akik nem tudták igazolni, hogy a „Herrenvolk”-hoz tartoznak, gondosan megsemmisítette a saját iratait. Szülőhelyének, Braunaunak, sőt egész családfájának minden regisztrációját Dollersheimben őrizték. A halálos „igazoltatások” megkövetelője önmagát sohasem igazolta, innen valók a legkülönbözőbb és legsajátosabb találgatások és kombinációk a származását illetően. Féltestvére, Alois, aki a vámhivatalnok második házasságából született, már gyerekkorban többször összeütközésbe került a törvénnyel. Kétszer ült börtönben lopás miatt, majd elhagyta Németországot, Párizsba ment, s onnan Írországba. Egy dublini kiállitáson ismerkedett meg a 17 esztendős Bridget Dowlinggal, aki szülei elkeseredett ellenkezése dacára megszökött vele Londonba. Bridget 18 esztendős volt, Alois Hitler 27, amikor a marzleboni-i anyakönyvvezetőségen 1910. június 3-án házasságot kötöttek. Kilenc hónappal később megszületett gyermekük, s a névadás miatt támadt a házasfelek között az első veszekedés. Bridget ragaszkodott a „Patrick”-hoz, a hagyományos ír névhez, míg a férje a „William”-hez. William Patrick sorsa és életének különböző állomásai, válságai adják David Gardner könyvének vezérfonalát. A névadás körüli veszekedés lett volna a legkisebb baj a házasságban. Súlyosabb volt, hogy Alois Hitler minden vállalkozása kudarcba fulladt, és végül gondot okozott már a kisgyermek tápszerének beszerzése is. Ekkor döntött a férj úgy, hogy rövid időre hazatér Németországba, és pénzt szerez egy újabb cég megalapításához. William Patrick 3 éves volt akkor, és apjával csak másfél évtizeddel később találkozott ismét. Alois Hitler nem esett el a háborúban, 1923-ban Bridget arról értesült, hogy férje él, és Németországban kötött még egy házasságot. Ezúttal bizonyos Hedwig Heinemannal. William Patrick olvasott egy cikket Adolf Hitler sikertelen müncheni puccskísérletéről, és anélkül, hogy anyjának szólt volna, írt egy levelet München polgármesterének. Arra kérte őt, hogy az ő nagybátyjától, a puccsba belebukott Hitlertől kérjen információt féltestvére, Alois Hitler halálának körülményeiről. A müncheni hatóságok felderítették, hogy Alois Hitler nem halt meg, ismét megházasodott, és új feleségével, valamint Heinz nevű fiával él együtt. A hatóságok felderítőkészségének két oka volt. Az egyik, hogy sajnálták az elhagyott első feleséget és annak gyermekét, a másik, még nyomósabb ok, hogy bigámiával vádolva Aloist politikai zavarba hozzák a feltörekvő Adolf Hitlert. Ekkor azonban már Bridget is levelet kapott Alois Hitlertől, méghozzá könyörgőt. A börtönbüntetést bigámia miatt csak úgy kerülheti el, ha Bridget levelet ír az illetékes bíróságnak, kérve, hogy ne ítéljék el a férjét, mert az újabb házasságot abban a hiszemben kötötte, hogy angliai családja a bombázások során életét vesztette. Alois ily módon megúszta a bigámiát egy felfüggesztett büntetéssel és hatszáz márka bírsággal. Levelében Alois fűt-fát ígért, főleg pedig hívta a fiát Berlinbe. Nem csak azért, mert William Patrick nagybátyja fényes politikai karrier előtt áll, de mert az ő segítségével kettejük fia mégis ragyogóbb jövőt remélhet, mint más ifjak milliói. Ha Bridget nyomban nem bocsát meg neki, akkor őt bebörtönzik, és a reményeik semmivé válnak. Bridget megbocsátott, a levelet megírta, és postázta az illetékes hatóságnak. Alois nem bizonyult hálátlannak, újabb levelében közölte, hogy William Patrick németországi útjának előkészítésén fáradozik. Írta, hogy Adolf mint politikai személyiség hírneve nőttön nő, és ez mindannyiuknak reményteljes jövőt ígér. Bridget és William Patrick kezdtek terveket szőni. Elköltöztek Liverpoolból, az észak-londoni Hornsezban telepedtek le. Bridget szállóvendégek befogadásával biztosította szerény megélhetésüket. 1929 augusztusában a 18 esztendős William Patrick fölkerekedett a berlini látogatásra, hogy tizenöt év után ismét találkozzék apjával. Élményeiről és tapasztalatairól hosszú levélben számolt be anyjának. Az elsőben a Nemzeti Szocialista Párt nürnbergi kongresszusáról, amelyen nagybátyja, Adolf Hitler dörgő beszédet mondott, a legalább harmincezer főnyi hallgatóság pedig túláradó lelkesedéssel ünnepelte. William Patrickot meglepte, hogy valamennyien az SS és az SA egyenruháját viselték. Apja nevetve mondta, hogy a Német Köztársaság Alkotmánya tiltja az ilyen egyenruhák viselését, de a a párt fütyül rá, a köztársaságiak meg nem tesznek ellene semmit. „Ha ilyen gyávák és ostobák, magukra vessenek”, fűzte hozzá Alois. Nem jelentéktelen megállapítás, amiért Németország – és vele az egész világ – később nagy árat fizetett. William Patrick első berlini tartózkodása rövid volt, a második már hosszabb. Két berlini látogatása mély ellenszenvet keltett benne nagybátyja iránt. Gyűlölte az egyenruháit, megjelenését, modorát, leginkább még akkor tudta elviselni, amikor civil öltözékben találkozott vele. Amikor aztán a „nagybácsi” ráparancsolt William Patrickre, hogy mondjon le a brit állampolgárságáról, és habozás nélkül küldje vissza az útlevelét, a fiatalember pánikszerűen elhagyta Németországot, és hazatért Londonba. Ezt követte rövidesen ő és anyja kivándorlása Amerikába. Minél messzebb a nemzeti szocialista birodalomtól, Uncle Adolftól, és a saját apjától, Aloistól is, akinek akkor már vendéglője volt Berlinben. A neonfényes tábla a bejárat fölött nagy betűkkel hirdette, hogy „Alois”, és alatta kisebb betűkkel azt, hogy ez az Alois nem akárki, hanem „Hitler”. William Patrick első dolga volt Amerikában, hogy hosszú levelet írjon Roosevelt elnöknek, amelyben kérte katonai szolgálatának engedélyezését. Az elnök a kérelmet továbbította az FBI-nak, és mivel William Patrickot semmiféle bűncselekmény nem terhelte, kérését teljesítették. Akkor az Egyesült Államok már hadat viselt a hitleri Németország ellen – a kalendárium az 1942-es esztendőt mutatta. Amikor a tengerészeti sorozóiroda tisztje, történetesen egy Gale K. Hess nevű specialista, az előtte álló rekrutától a nevét kérdezte, és azt a választ kapta, hogy „Hitler”, a meglepetésnek semmi jelét nem adta. Mindössze ennyit mondott: „Örvendek, mister Hitler, az én nevem Hess.” Így történt, hogy az indianai East Chicagóból származó Hess besorozta az angliai Liverpoolban született Hitlert az Egyesült Államok tengerészetébe. Kicsi a világ. Vagy pedig végtelenül nagy? William Patrick két tengeri csatában teljesített szolgálatot, a másodikban megsebesült, és leszerelésre javasolták. Az FBI, amely figyelemmel kísérte a Hitler nevű tengerész szolgálatát, a következő memorandumot őrzi archívumában: „Hitler jelenleg New Portban, Rhode Islandon tartózkodik, leszerelés előtt áll.” A következőkben összefoglaljuk a különös történet végkifejletét és konklúzióját. William Patrick és Phyllis nevű felesége a nyüzsgő forgalmú Queensből Long Island egyik csöndes helységébe költözött. Velük tartott Bridget is. William Patrick Amerika-szerte előadásokat tartott „My Uncle, Adolf” címmel a gyűlöletes rokonról. Az érdeklődés nagy volt, de végül fölhagyott vele, a Hitler nevet Hillerre változtatta. Long Island egyik állami kórházában, annak laboratóriumában kapott állást. Jó hasznát vette a tengerészetnél betöltött egészségügyi szolgálatnak. Később nemcsak a Hiller nevet, de az anyjától átvett Dowlingot is más névre változtatta, melyet életrajzírói (kívánságához híven) titokban tartanak. Megfogadta, hogy az átkozott Adolf Hitlernek a nevét sem ejti ki többé. Gyermekei éljenek a tőle örökölt súlyos teher nélkül. |
