Több olvasó javasolja – nem csak itt, az Amerikai Népszavában, hanem más orgánumokban is – hogy Magyarországot ki kellene tenni az Európai Unióból. Legutóbb Svédország NATO-csatlakozásának akadályozása okán. Úgy gondolom, a kizárás kontraproduktív lenne. Gondolkodjunk kicsit előre, mint a sakkban, egy harmadosztályú játékos fejével: csak két lépésben. Elég lenne, ha az Unió ignorálná Magyarországot, minden tekintetben, a kizárás helytelen lenne. A kizárás rövidtávon azt eredményezné, hogy Orbánékkal elszaladna a ló és vágtába csapnának.
A kizárás azért problémás, mert Orbánék után vélhetően olyan kormányzás következik, amelyik képes harmóniában élni az Unióval. Ebben az esetben – „bocsánatot kapott gyerekként” – még szükségünk lesz az Unió segítségére. Kár lenne erről a lehetőségről lemondani. Ahogy ma látszik: Orbánék bukása után azonnal kellene az uniós segítség. Nagy kérdés azonban, mennyi idő alatt lehet helyreállítani a bizalmi kapcsolatokat az Unióval. Vélhetően hamar, még ha a bukás másnapra nem hozza meg a korlátlan bizalmat, akkor is. Ez pedig az egyetlen optimális lehetőség.
A nagy kérdés, mit tehet az Unió MOST azért, hogy Orbánék eltakarodjanak?
Máris itt van például az MNB hiányának kérdése. Az érvényes szabályok szerint az MNB hiányát a folyó év december 31-ig vissza kellene pótolnia a költségvetésnek. Ez a már most orbitálisan nagy költségvetési hiányon (aktuálisan 3.000 ezer milliárd forinton) túlmenő, annak több mint kétharmadát kitevő összeg (2.000 milliárd forint, ami minden egyes nappal nő). Ez totális államcsődöt jelentene. A kérdésben pedig az Európai Központi Banknak (EKB) kell hamarosan állást foglalnia. Elég, ha betart(at)ják a szabályokat.
Az általános szabály Európában, hogy a nemzeti bankok hiányát a tárgyévben rendezni kell. Kivételes esetben az EKB adhat felmentést e szabály alól, bár mondanunk sem kell, nem az aktuális, Magyarországon kialakult elképesztő hiány esetében. Ritkán előfordul, hogy egy ország nemzeti bankja veszteséges, de ennek aránya és mértéke köszönőviszonyban sincs a mai hazai állapotokkal. A gyakorlat szerint az ilyen típusú hiányok egy gazdálkodási év alatt megnyugtatóan rendezhetők. Orbán Magyarországának hiánya nem. Eleve öt év haladékot kérnek, ami abszurdum.
A szállongó hírek szerint az EKB „hajlik arra”, hogy a magyar költségvetés ezt a hiányt 5 év alatt, egyenlő részletekben törlessze. Ez nagy hiba lenne, mert ez a döntés azt bizonyítaná, hogy az Unió továbbra is – burkoltan – támogatja Orbánt. Nem kell Orbánt megbuktatni, a magyar belügyekbe avatkozni, bőven elég, ha alkalmazzák a szabályokat. Azok pedig ezt nem engedik meg. Világosan kell látnunk, hogy a kb. 2.000 milliárd forintos MNB hiány további növekedése szinte biztosra vehető. Az engedmény nem old meg semmit, csak haladékot ad, és tetézi a bajt.
A magyar költségvetés képtelen lesz 5 év alatt (évente tehát 400 milliárd forint értékben) visszapótolni az MNB ma aktuális hiányát, hiszen arra minden évben majd újabb és újabb hiány rakódik rá. Ezt minden gazdasági szakember tisztán látja, gondolom az EKB is. Miért probléma ez?
Elsősorban azért, mert a költségvetés bevallott – és be nem vallott – hiánya az infláció elsődleges forrása. A hiány miatt a forgalomban lévő pénz fedezet nélkül növekszik. A hiányt nem kompenzálja a gazdasági növekedés (ami jelenleg csökkenés, recesszió), a lakosság megtakarítása (most „pumpálják” a bankok a lakossági virtuális megtakarításokat feneketlen kút módjára a költségvetésbe) sem. Már nem növelhetők rentábilisan az ország külföldi kölcsönfelvételei sem.
Az EKB racionális döntése az lenne, ha nem engedné meg a magyar kormánynak az MNB veszteségével való manipulálását. Ez annál is inkább indokolt lenne, mert az EKB-nek az Euro-t kell védenie és nem a magyar kormányt. Amennyiben a helyzet nem változna és a költségvetésnek december 31-ig vissza kellene pótolnia az MNB veszteségét, akkor az Orbán kormány azonnal megbukna. Nem azért, mert az ellenzék érte el ezt, hanem azért, amiért egy korhadt fa kidől: megszűnnek a működési feltételei. Félő, hogy éppen ezt nem vállalja az Európai Unió.
Mit kellene ezért tenni?
Elsősorban az Unió szervezeteivel kapcsolatot tartó ellenzéki pártoknak kellene lobbizniuk, akár az Európai Bizottságnál, akár az Európai Parlamentnél – leginkább az EKB-nál – a megszorító intézkedés érdekében. Azért, hogy még elvileg se járuljanak hozzá, hogy a magyar kormány haladékot kapjon a horribilis hiány rendezésére. Megértetni velük, az MNB folyamatosan termeli a veszteséget azzal, hogy kiugróan magas kamatot kínál spekulánsoknak, akik a devizájukat forintra váltják hatalmas kamat reményében. Ez a magas kamat az MNB veszteségének oka, nem más.
Az ellenzéki pártok holdudvarában éppen elég neves, szakmailag megbecsült pénzügyi szakember van, akiket mozgósítani kellene. Személyes találkozókat szervezni a magyar szakemberek és a brüsszeli politikusok között. Finanszírozni a felkészülésüket, az utazásaikat. Elvinni a híreket leginkább az erre egyre fogékonyabb Európai Parlament képviselőihez, akik képesek rábírni mind az Európai Bizottságot, mind az Európai Központi Bankot arra, hogy az utóbbi most ne engedjen az általános szabályaiból.
A jövő évi választások az Európai Parlamentet érintik elsősorban, ezért most biztosan érzékenyebbek lennének a kérdésben. Már így is eléggé szorongatják az Unió kormányzatát a tehetetlensége miatt, szóval a legjobb időben vagyunk. Már nem etikai, hanem európai stratégiai kérdés a regnáló kormányzat bukása. Ezért pedig nem kell tenni semmit, csak nem megsegíteni szabálytalanul, hanem engedni megbukni. Ezt a csődöt ő csinálták maguknak úgy, hogy közben még meg is gazdagodtak.
Látjuk, hogy fontos társadalmi kérdések megoldatlanok – gazdaság, oktatás, egészségügy, nyugdíjrendszer, stb. – miközben a hatalmat bitorló fideszes potentátok naponta gazdagodnak, immár kizárólagosan milliárdos tételekben. Egyik oldalon tehát a vergődést látjuk, a másik oldalon pedig a hivalkodó, magamutogató, pimasz haszonélvezőket, akiknek gátlástalan tevékenységét fel kell számolni. Nem kellene, hanem kell. Miközben csődben vannak, ha az EKB megköveteli a szabályokat, sikerpropagandát folytatnak, és fenyegetnek másokat. Nem kell őket megmenteni.
Ezért nem etikátlan a kormányzat révén a rendszer megbuktatása, még azon az áron sem, hogy az ország csődbe kerül. Már csak azért sem, mert a csőd így is, úgy is elkerülhetetlen. Akkor inkább legyünk túl rajta mielőbb és induljon az ország tiszta lappal. Orbánék fasiszta diktatúráját választásokon legyőzni nem lehet. Diktatúrát kizárólag megdönteni lehet. És diktatúráról van szó? Nem kétséges. Amikor Orbán arról delirál, hogy ő még 2030-ban is hatalomban lesz, az önmagáért beszél. Most pedig éppen egész Európa elfoglalására készül. Miközben a szabályok szerint megbukott.
Amennyiben az Unió komolyan gondolja, hogy számára egy ország és nem egy fasiszta kormány a fontosabb, akkor támogatnia kell a mielőbbi változásokat. Aki megbukott, az bukjon meg. Csupán azzal, hogy nem tesznek semmit, vagyis nem mentik meg egy szabálytalanság árán Orbán gazdaságilag megbukott rendszerét. Ennek érdekében tennie kellene az ellenzéki pártoknak és annak az értelmiségi körnek is, amely tisztában van a pusztítás mértékével. El kell felejteni a „közelgő” választások miatti méricskéléseket, a piti helyezkedéseket. Eljött a tettek ideje.
A lényeggel kellene foglalkozni. Ez Európa és Magyarország érdeke is.
A szerző az USA-ban élő magyar származású amerikai közgazdász, magánvállalkozó. 1988-ban az első magánszemély, aki Kelet-Európából céget alapított az Egyesült Államokban. Magyarországon vegyesvállalatok alapítását menedzselte a nyolcvanas évek közepén, amikor az még újdonság volt. A legelső „modern” kft. bejegyeztetője volt Magyarországon 1986-ban. Az USA-ban befektetési tanácsadással, hazai cégek amerikai hitelezésével és kereskedelemmel foglalkozott. Jelenleg nyugdíjas.
