2024, február21, szerda
KezdőlapKiemelt fő hírHerényi Károly: Nagy Imre a békeharcos, avagy az újragondolt októberi forradalom

Herényi Károly: Nagy Imre a békeharcos, avagy az újragondolt októberi forradalom

-

Az újragondolt kifejezéssel eddig többnyire reform szakácskönyvekben találkozhattunk. Mára a szó értelmet nyert a politikai közbeszédben is.

Legutóbb a miniszterelnök azt találta mondani, ’56 hősei a békéért harcoltak, ki is vívták a békét. Az utódok, vagyis a mi dolgunk az, hogy ezt a békét megőrizzük.

Tehát a magyar kormány 66 év elteltével az Ukrajna elleni gyilkos orosz agresszió árnyékában megvilágosodott, és megállapította, hogy 1956 október 23-án a forradalmárok nem Magyarország függetlenségéért, nem a kommunista hatalom megdöntéséért, hanem mint a Béketábor tagjai, a BÉKÉ-ért ragadtak fegyvert. OV szerint tehát az ötvenhatosok nem forradalmárok voltak, hanem békeharcosok. Csupán az ellenség megtévesztésére álcázták forradalmárnak magukat. Dehogy is zavarta őket a szovjet megszállás. Semmi bajuk nem volt Rákosi és pribékjei rendszerével. Tisztelték, sőt becsülték az ÁVH-t. Nem zavarta őket a magyar Gulag, Recsk sem. Azt gondolták biztosan kiérdemelte száműzetését, akit a kemény, de igazságos nép és szovjetbarát hatalom oda juttatott.

A Parlament előtti tömeg, a Rádió előtt tüntetők, a Bem téri egyetemisták, a Corvin közi, a Széna téri forradalmárok egyetemben a Váci úttal, amire a vörös Csepel felelt, azt zúgták, azt követelték, hogy béke legyen. Az a szó, hogy szabadság, vagy függetlenség, még véletlenül sem hagyta el a szájukat. A „ruszkik haza” skandálása eszükbe sem jutott. Csak a béke! Csak azért is a béke! Hogy milyen béke?

OV szavaiból  ez nem derül ki, de gondolhatjuk természetesen, hogy a világbéke. Ami azt jelenti, az aljas imperializmus tegye lábához a mocskos fegyvereit, ismerje el a Szovjethatalom megkérdőjelezhetetlen politikai, területi, gazdasági és katonai fölényét, és önként, békében és békésen vesse annak alá magát.

Igen, a mai kormányunk szerint ez volt a forradalmárok fejében és szívében. Alig várták, hogy november negyedikén – Kádár János szíves invitálására – megérkezzenek a békésen lövöldöző szovjet tankok a barátságos katonákkal, akik azt hitték, mert azt mondták nekik, hogy a Szuezi csatorna környékén járnak.

Az ’56-os békeharcos forradalmárok szeretetük jeleként kenték le kenőszappannal a Boráros tér környékének útjait, csakis azért, hogy a tankok gyorsan csúszva érjék el a Kilián laktanyát meg a Corvin közt, hogy mielőbb a tömegbe lőhessenek. A pesti srácok a baráti törődés jeleként azért hajigáltak benzinesüvegeket – a köznyelv szerint Molotov koktélokat – a ruszki tankokra, hogy szegény ruszki katonák meg ne fagyjanak a zord, novemberi pesti zimankóban.

A kormányfő 1956-ról békeharcot vizionáló okfejtése egy ponton – mint akkoriban sok ruszki tank a Petőfi híd kenőszappannal felkent lejáróján – megcsúszik. Ugyanis az az apróság elkerülte a figyelmét, hogy 1956 október 23-án Magyarországon éppen béke volt. Békében békeharcot hirdetni igazi sztálinista, rákosista, kádárista találmány. Ennek a nagyívű gondolatsornak a betetőzése, hogy a harcokat a magukat forradalmárnak nevező nemzetköziimperialistaburzsuj erők – az akkori Soros ügynökök – által feltüzelt ellenforradalmi terroristák szűk csoportja provokálta ki. Ők kényszerítették sortűzre a Mezőgazdasági Minisztérium tetején békésen őrt állókat, hogy a Kossuth téren tüntető tömegbe lőjenek.

Ebből következik, hogy Nagy Imre és társai csak azért menekültek a szovjetek elől Snagovba, hogy ott is a békét, a magyar nép olthatatlan békevágyát hirdessék. Nagy Imre a halálos ítéletét kimondó perben csak azért nem kért kegyelmet, mert szilárdan hitte, vértanú halálával is a békeharcot szolgálja. De örömmel, a békeharcot szolgálni vonult Kádár börtöneibe Mécs Imre, Fónay Jenő, vagy  a nemrég elhunyt Wittner Mária a többi ismert és névtelen hőssel együtt.

A miniszterelnök kemény, harcos alkat. Elődei is azok voltak. Rákosi a munka frontján, Kádár  mezőgazdaság és az ipar frontján vívta a maga harcát, Orbán pedig Brüsszellel csatázik. Hívei és sajtója szerint egyik ütközetet nyeri a másik után. Győzelmei eredményeként az EU legnyomorultabb országa lettünk. Putyinon kívül nem maradt barátunk. A V4-ből Putyin támogatása miatt kitették a szűrünket. Az orosz gázhoz már csak mi ragaszkodunk. Az orbáni permanens harcról azonban kiderült, hogy a valóságban Janus arcú. Pallost markoló keze képes a békéért is lesújtani. Így lett korunk politikai ketrecharcosa nagy elődei hűséges követőjeként, BÉKEHARCOS. Aktuális ellenség most maga a háború. Mindegy, hogy ki kezdte, mindegy ki az áldozat, ki az agresszor! Béke legyen, de mindenáron! Ukrajna azonnal tegye le a fegyvert, Amerika meg a NATO a maga védelmi rendszerével ne fenyegesse Oroszország békéjét, szuverenitását, biztonságát.

Az 1956-os forradalmat rengeteg véráldozat mellett katonailag és politikailag elvesztettük. De a magyar és az egyetemes történelemre máig ható erkölcsi győzelmet arattunk a hatalmas Szovjetunió felett. A migránsozás, a sorosozás, a rezsiharc és az egyéb szorgos munka látszatát keltő semmittevés után most jön a békeharc. A békeharc orbáni sikeréhez OV át akarja írni a magyar történelem dicsőséges korszakát, 1956 októberének az emlékét. Putyin barátságát, az orosz gázhoz és kőolajhoz való értelmetlen ragaszkodását azzal akarja magyarázni, hogy önös érdekből átírja és meggyalázza ’56 emlékét.

1956 októberében Nagy Imre, Fónay Jenő, Wittner Mária, Mécs Imre és a magyar nép nem békét akartak, hanem szabadságot. A közös ellenség a Szovjetunió, a kommunista hatalom volt. Szabadságot, az orosz megszállók alóli szabadulást, nemzeti függetlenséget akartak. Pontosan az ellenkezőjét annak, ami ma OV legfőbb törekvése.

Wass Albert híres regényét idézve „Adjátok vissza a hegyeimet”, Orbán ne akard elvenni, de add vissza 1956 szabadságát! Te orosz barátságoddal pont az ellenkezőjét akarod, mint az orosz rabiga alól szabadulni akaró forradalmárok.  Te szembe akarod fordítani nemzetünket azzal az Európával, ahová történelme során mindig is tartozni akart a magyar. Te a magyarokat ismét az orosz érdekszféra jármába akarod hajtani. Mi, magyarok többet érünk. Nekünk, hazánkat szerető és azért aggódó magyaroknak nem járható a te utad, a keletre, oroszokhoz vezető út!  Nem járható a keleti út 1956 hőseinek sem. Ne akard átírni és átértelmezni ’56 emlékét! Önös politikai érdekeid miatt ne gyalázd meg 1956 október 23-a gyönyörű emlékét!







Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések