Alapos és átfogó elemzés jelent meg a HVG-ben a bojkottról, „Utolsó szavak a választási bojkott ügyében” címmel. Hont András cikke fontos összefüggésekre mutat rá, nagy öröm, hogy hét év után feltalálja a spanyolviaszt, de ennek is örülni kell. Bízzunk benne, hogy a címadással tévedett, és ezután csak egyre több szó esik majd a bojkottról.
A tartalomból:
- A szerző álláspontja szerint (az AN álláspontjával megyegyezően) már 2014-ben bojkottálni kellett volna a választást. Hont ezt mindenekelőtt azzal indokolja, hogy a Fidesz már akkorra úgy bebetonozta magát, hogy lehetetlenné tette, hogy bárki más irányítsa az országot – márpedig a hatalomváltás reális lehetősége nélkül nincsen demokrácia.
- Rámutat, hogy amikor a Fidesz kivonta a hatalmát a jog uralma alól, akkor kényszerhelyzetbe került: kénytelen minden eszközzel fenntartani az uralmát, hogy elkerülje a bukása esetén valószínűsíthető felelősségre vonást. A szükségszerűségeket sorra véve a gondolatmenet végén fontos tételmondatig jut: „A félautoriter rezsimek konszolidálhatatlanok.” – írja.
- Összehasonlítja a NER-t a 89-es rendszerváltás előtti szocialista érával a rendszer legitimációja szempontjából. Itt érinti az ellenzék magatartását is, rámutatva, hogy a 89-es rendszerváltó erők nem asszisztáltak korábban a szocialista rezsim hatalomgyakorlásához. Világossá teszi, hogy a NER demokratikus ellenzékétől is ez lett volna és ez lenne az elvszerű és elfogadható magatartás. (Magyarul: bojkottálniuk kellett volna nem csak a választásokat, hanem a parlamenti munkát is!)
- A harmadik ok, ami Hont szerint a bojkottot indokolja (a rendszer bebetonozása és a jogállam felszámolása mellett), a választási törvény, amely nemcsak elfogadhatatlanul a Fidesz javára torzít, hanem – Hont szerint – pártpreferenciától függetlenül is lehetetlenné teszi, hogy programalapú kormányzás jöhessen létre, és a demokráciákra jellemző világnézeti sokszínűség érvényre juthasson.
- Hont András szerint az Állami Számvevőszék bírságai – amelyek végül szinte a teljes ellenzéki párrtpalettát súlytották – jó ürügy lehetne az ellenzéknek, hogy felvállalja a bojkottot, amelyet a szerző szerint nem tudtak volna megfelelően indokolni azok után, hogy 2014-ben – a mostanitól alapvetően nem különböző közjogi és választási helyzetben – elindultak a választásokon. Azonban a bírságok Hont szerint az eddigieknél is nyilvánvalóbbá teszik, hogy a Fidesz bármilyen tisztességtelen eszközt kész bevetni a győzelme érdekében, és ezzel mindenki számára láthatóvá teszi, hogy a választás csupán egy színjáték.
- Ezután többször kitér a bojkott és a polgári engedetlenség ellenében gyakran felhozott érvek cáfolatára. Érvelésében hivatkozik többek között a közelmúlt sikeresnek mondható ellenzéki megmozdulásaira, és a Fidesz kommunikációjából levonható következtetésekre.
- Egy újabb fontos mérföldkőként rámutat arra is, hogy nem kormányváltásra, hanem rendszerváltásra van szükség.
- A cikk végén egyértelművé teszi, hogy a bojkott értelme elsősorban az, hogy leleplezze a rendszer valódi természetét, hogy nyilvánvalóvá tegye mindenki számára, hogy Magyarország nem jogállam és nem demokrácia.
A cikk teljes terjedelmében itt olvasható.