Lázár János, az ún. „kormányinfón”, ami inkább az ő nárcisztikus show-ja, ésa magyar sajtó szégyene, azt merte állítani, hogy tudomása szerint a Fidesznek nincs sajtója, csak konzervatív üzletembereknek, jobboldali magánembereknek vannak médiavállalkozásaik.
A videó linkjét csak a korrektség kedvéért tesszük ide, amúgy gyenge gyomrú embereknek nem ajánljuk a megnézését. Lehet, hogy Magyarországon már hozzászoktak ehhez, nekünk néha egy ilyet látni kínszenvedés. Arról a Lázár Jánosról van szó, akiről azt képzeli néhány értelmiségi, hogy Orbán alternatívája vagy leváltója lehet.
Ez a Lázár János, a negédes, ön imádó stílusával semmivel nem különb, mint Orbán, és ha a magát függetlennek és szabadnak képzelő sajtó e mondatok után nem hagyta ott végleg ezt paródiának is gyenge, sajtókonferenciának semmiképp nem nevezhető comedy show-t, akkor mindent megérdemel és lemondott arról, hogy valaha a sajtó szerepét betöltse. Ez nem sajtótájékoztató, ahol a közszolga a nyilvánosság össztüze elé áll, hanem egy alázatos meghallgatás, ahol a politikus úgy beszél, mint a gyerekekhez, és tollbamondás a sajtónak.
Természetesen Lázár hazudik, sem Mészáros Lőrinc, sem Vajna, és az összes többi Orbán által irányított oligarcha, beleértve a Matolcsy-család különféle leigázasit is. Lázár pofátlan és cinikus, ahogy belehazudik és beleröhög az újságírók és a magyar emberek arcába. Egy ilyen megnyilvánulás után, a Népszabadság bezárását, az Origo megszállását, vidéki lapok lenyúlását, a Habony média-birodalom kialakulását követően, ezt az embert le kellene a nagy nyilvánosság előtt köpni, vagy le kellene önteni egy vödör híg trágyával. Ez lenne az autentikus válasz. S akkor még a megszállt közmédiáról nem is beszéltünk.
De Lázárnak egy bizonyos szempontból igaza van. Az orbáni sajtóbirodalom valóban nem sajtó. A sajtót a negyedik hatalmi ágnak mondják, feladata a kormány és az államhatalom ellenőrzése. A sajtó a lakosság, a nép szeme, füle és szája, a sajtó a nép helyett ellenőrzi a közhatalmat. Az a média, amely nem a közhatalommal szemben áll, hanem annak kezében van, és a célja az, hogy a népet becsapja, az nem sajtó, a szó eredeti értelmében.
S azok az újságírók, akik közvetve a közhatalom által tulajdonolt médiumoknál dolgoznak, valójában nem újságírók, ahogy nem újságok azok a kiadványok sem, amelyekbe ők írnak. Ezek az emberek bértollnokok, a szakmájuk árulói, prostituáltak, cselédek, lakájok, emberi mércével nem mérhető gazemberek. Ők azért kapják a fizetésüket, hogy becsapják azokat, akiket szolgálniuk és képviselniük kellene. Az ellenkezőjét teszik, mint ami a hivatásuk.
Ez olyan, mintha az orvosok nem gyógyítanának, hanem betegségeket terjesztenének, és gyilkolnák a betegeket. Azok a médiumok, amelyeket ezek a satóprostik megtöltenek, nem mások, mint propagandakiadványok, megtévesztésre használt eszközök. Aki ezt szolgálja, rosszabb és ártalmasabb, mint egy utcasarkon magát áruló prostituált. Ezért a Fidesznek valóban nincs sajtója, ahogy Lázár mondja, amije van, az nem sajtó.
Ahogy Lázár sem közszolga, hanem egy aljas bűnszervezet tagja, akinek az a dolga, hogy leplezze a bűnszervezet tevékenységét, hazudjon a nyilvánosságnak. Lázár valójában egy bűnöző, akit alázatosan és félelemmel kérdeznek a nép megmaradt képviselői, újságírók, ő pedig önimádó módon, önmagának tetszelegve hazudik a képükbe következmény nélkül.
Ha egy nép nem tudja, mi zajlik körülötte, ha áldozata egy hazug bűnszervezetnek, és még a bűnszervezetet is támogatásra méltónak tartja, az a sajtó hibája és felelőssége is. Azoké is, akik még nem álltak át a másik oldalra. Nem képviselik jól a népet és a nép érdekeit. A sajtó funkcióját nem látják el. Nem az a dolguk, hogy magukat szórakoztassák, maguknak és egymásnak tetszelegjenek, hanem a nép felvilágosítása. Ennek nem tesznek eleget.
