A fővárosi közgyűlés Budapest díszpolgára címet adományozta Iványi Gábor lelkésznek, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egyház vezetőjének. Az elismerés egybeesett azzal, hogy Magyarország tekintélyes személyiségei, a magyar kulturális élet kiválóságai szolidaritási felhívást tettek közzé, amelyben hívőket és nem hívőket hívtak Iványi Gábor békásmegyeri templomába, hogy elismerésük és az Orbán-rezsimtől elszenvedett üldözés miatti együttérzésük kifejezéseként részt vegyenek Iványi Gábor vasárnapi istentiszeletén.
A templom és udvara méretéhez képest nagy tömeg gyűlt össze, hogy kiálljon Iványi Gábor, az egyháza és a munkatársai mellett. Az istentisztelet után beszélgetésre is sor került, amelyet Dési János, a kiváló újságíró vezetett, s amelyen Gábor György filozófus, a mai magyar közgondolkodás egyik legműveltett és legjobb tollú közírója, közszereplője hatalom természetéről mondott szavai vésődhettek a jelenlevők elméjébe: egy hatalmat nemcsak az minősít, amit tesz, hanem az is, hogy kit üldöz. Orbán hatalmáról az mond legtöbbet, hogy Iványi Gábort üldözi.
A rendezvény végén a csillaghegyi evangélikus gyülekezet nevében megszólaló Donáth Anna momentumos EP-képviselő néhány mondatban ragadta meg azt, ami számunkra a legtöbbet jelenti. A „szomszédvár” nevében megszólaló Donáth Anna megfogalmazta az „Iványi Gábor-jelenség” rejtett lényegét. Azt mondta: aki teheti használja ki az időt, hogy minél többet legyen Iványi Gábor és a rászorulókért végzett munkája közelében. Akkor megtapasztalhatja a napi munkában és a napi életben azokat a „jóság morzsákat”, amelyeket máshol nem talál.
Mint Iványi Gábor barátai, elmondhatjuk, hogy nincs döbbenetesebb élmény annál, mint Iványi Gábor környezetében megtapasztalni egy olyan gondolkodást, bölcsességet, jóságot, ami szíven üti az embert. Iványi Gáborból természetesen jön ez a jóság, ahogy reagál a helyzetekre, az emberi sorsokra, de a világ keménységéhez szokott embereket ez a fajta életszemlélet, ezek a jóság morzsák meglepik, elámítják, a szívébe hullanak és megváltoztatják. Iványi Gábor nem bölcselkedik, hanem bölcs, nem jóságoskodik, hanem jó, méghozzá olyan feltétel nélküli jósággal, mint az Isten.
Mindezt azért tartjuk fontosnak kiemelni, mert a legjobb érzésű emberek is elismerik és méltányolják az elesett, hátrányos helyzetű, reménytelenségbe hullott embereken való segítést. De mások is vannak ilyenek, akik ellátnak ilyen feladatokat. Ám az a fajta jóság, szeretet, feltétel nélküli elfogadás, könyörületes szív, és a világ felfogásával ellentétes hozzáállás, ami Iványi Gábor természetéből árad, szinte egyedülálló, ilyennel egész életünk során sem találkozhattunk. Ezért kivételes ajándék Iványi Gábor közelében lenni, és megtapaszalni, élvezni ezt a – csak a mennyben létező – jóságot.
Ezért mondott Donáth Anna nagyon fontos dolgot néhány mondatában, a legfontosabbat, ami jóval túl van azon, hogy Iványi Gábor becsületes ember, meg nem alkuvó polgári jogi harcos, a nehéz helyzetben levők védelmezője, támogatója. Aki a szomjazónak inni, az éhezőnek enni ad, aki befogadja a hajléktalant, az üldözöttet, az elnyomottat, mert Iványi Gábor ennél sokkal több, és ebből fakad minden más. Iványi Gábor jelenlétében lenni, hallgatni őt, mindennél nagyobb élmény. Mintha Krisztussal találkozna az ember, és megérezne valamit az Isten végtelen jóságából.
Ezért Iványi Gábor olyanokat karol fel, olyanokat gondoz és védelmez, akiket más nem. Akikről mindenki lemond, magára hagy, akiktől mások undorodnak, esetleg hibáztatják őket. Iványi Gábor senkit nem hibáztat, nem kárhoztat, mindenki mellett talál valamilyen érvet, mentséget, magyarázatot. Ahogy mondja, Isten elfogultan szeret minket, megtalálja, hogy miért ne hibáztasson, és a gonosszal szemben nem szolgáltat ki bennünket, gyengeségeinket nem tárja ellenségeink elé.
Iványi Gábor élete az emberi jóság aranybányája. Egyszer egy hajléktalan asszony életveszélyben volt a fagyott utcán, és nem akart bemenni a menhelyre, mert magáról azt képzelte (nyilván azért, hogy hajléktalanságát és megalázott állapotát ellensúlyozza), hogy ő királyi család sarja, hercegnő, akit méltánytalanul megfosztottak átmenetileg a rangjától, ezért nem megy hajléktalanszállóra. Iványi Gábor elment hozzá, meghajolt előtte, talán még le is térdelt, s azt mondta: „Felség, várja Önt a királyi lakosztály”. S komolyan gondolta, ő ezt a hajléktalan asszonyt, aki nyomorúságában is igyekezett megőrizni emberi méltóságát, valóban hercegnőnek látta, és ebben az értelemben az is volt.
Az asszony elment vele a menhelyre, megfürdött, kimosták a ruháit, anni adtak neki, megnézte a „királyi orvos”, levágták a megcsomosódott haját, kapott egy szép frizurát, és mindvégig felségnek szólították. A gúny legkisebb jele nélkül. Megmentették a hajléktalan asszony életét, aki hercegnőnek képzelte magát és méltóságán alulinak találta volna a hajléktalanszállót. Iványi Gábor élete és szolgálata tele van ilyen történetekkel, tulajdonképpen minden percben ilyenek történnek, mert annyira másképp áll hozzá az emberekhez, ami szinte elképzelhetetlen, másnak eszébe sem jutna.
Iványi Gábor azonban nem egy vallásos balga, nagyon is okos ember, aki felismeri a gonoszt, és mindig ellene áll, soha nem adja meg magát neki, és nem köt vele kompromisszumot. Ez váltotta ki Orbán feneketlen gyűlöletét és bosszúvágyát, hogy elpusztítsa azt az embert, aki tükröt állít neki. Aki megmondja neki, hogy egy fasiszta, és a pokolban végzi. Orbán „kereszténysége” mindaddig tart, amíg meg nem jelenik Iványi Gábor. Amíg Iványi Gábor személyében köztünk jár a krisztusi természet, addig Orbán „keresztény” címkéje nem takarja el a sátáni természetet, a fasizmust.
Karácsony Gergely főpolgármester is megjelent a szolidaritási rendezvényen, köszöntette a Budapest díszpolgárává választott Iványi Gábort. Ahogy Gábor György mondta, egy embert minősít az, hogy kit üldöz, és így minősít az is, hogy kit méltányol, kit díjaz. Karácsony Gergely választása kifejezi, hogy ő kicsoda és melyik oldalon áll. Iványi Gábor Budapest díszpolgára lett hivatalosan, de ő Magyarország díszpolgára, Magyarország legszeretettebb, legtiszteltebb embere, akit az egyszerű emberek szívük minden melegével szeretnek. Mert olyan, amilyenek ők szeretnének lenni.
Iványi Gábor azt mondta, mindig csak egy napra tervez. Az ő életében soha nem lehet tudni, mit hoz a holnap. Mindig azon a napon kell megoldani, amit kell, enni adni a lónak, kitrágyázni alóla. Aznap kell enni adni az emberekneknek is, és kivédeni a hivatal üldözését, nyomorgatását és packázását is. Minden napnak megvan a maga baja. Várja, hogy majd egyszer jobbra fordul, de tudja, hogy utána megint rossz jön, ha nem vigyázunk, mert a kert is elgazosodik, ha nem gondozzák. Ezért kell mindennap megküzdeni a jóért.
Gratulálunk Iványi Gábornak a kitüntetéshez, és gratulálunk a fővárosi közgyűlésnek is a kiváló választáshoz. Isten áldja meg és őrizze meg Iványi Gábort, világosítsa meg az ő orcáját őrajta, és könyörüljön őrajta! Adjon Isten jó egészséget, hosszú és boldog életet Iványi Gábornak, s szabadítsa meg az ő ellenségeitől, és lássa meg az ellenségei bukását és az igazság győzelmét! Ámen!
