Az Orbán-kormány erőltette leginkább, hogy az egyházi fenntartású iskolák kapják meg ugyanazt a költségvetési támogatást, ami az állami iskoláknak jár. Sőt, olyan helyzetet teremtettek, hogy minden iskolát arra ösztönöztek, hogy egyházi fenntartót keressen, mert abban az esetben sokkal inkább biztosítottak a működési feltételek. Így számolták fel az iskolák jelentős részében a világnézeti semlegességet. A egyházi fenntartású iskoláknak az ideológiai terjeszkedésen túl egy reális indoka van: több szempontból hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő vagy speciális figyelmet igénylő gyerekek oktatását és nevelését egy szeretet alapú közösség sikeresebben végezheti el, mint az állami iskola rutinját épviselő egyes intézmények.
Ebből a szempontból a kevesek egyike a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) Egyház által fenntartott idkolahálózat, amelyben mintegy kétezer rászoruló gyerek tanul az óvodától a középiskoláig, az ország legszegényebb vidékein. Iványi Gábor iskoláit a szükség hozta létre, nem a terjeszkedés vágya vagy az iskolabiznisz pénze. Jellemző a magát „kereszténynek” csúfoló Nemezeti Együttműködés Rendszerére, hogy egyedül ezt az iskolahálózatot fosztják meg a 190 milliós kiegészítő támogatástól, amely összeg a szűkös életben maradást jelenti ezeknek az iskoláknak és töredéke a felcsúti futballcsapat havi költségvetésének. Az ok nyilvánvaló: Iványi Gábor nem állt be a rendszer támogatói közé.
Önmagában abszurd, hogy bármiféle működési támogatás nem normatív módon kerül az iskolafenntartókhoz, hanem a minisztérium saját belátása (felülről kapott politikai indítékú utasítások) szerint dönt. Ha ezek a kiegészítő támogatások az alapnormatíva mellett szükségessé váltak és nem ajándékot, profitot jelentenek, hanem a működés alapjaihoz elengedhetetlenek, akkor a normatíva részét kellene képezniük. De az még ennél is felháborítóbb, hogy a pénzt zsarolásra használja az Orbán-rezsim. Maruzsa Zoltán államtitkár azt ajánlotta fel Iványi Gábornak, hogy ebben az évben megkapják a korábbi támogatás felét, ha az erről szóló szerződésben lemond arról, hogy a következő évben bármit kapjon.
H Iványi Gábor hozzá akar jutni a korábbi támogatás feléhez még egy évig, ahogy az iskoláit fenntarthassa, akkor önként le kell mondania, hogy jövő évtől bármennyi kiegészító támogatást kapjon. Az orbáni jogállam ezzel deklarálna a világ számára, hogy semmiféle diszkrimináció nem történt, hiszen Iványi Gábor maga mondott le a kiegészítő támogatásról. A zsarolást megtoldják meg olyan hazug, sértő és megalázó kijelentésekkel, hogy nem látják megtérülő befektetésnek az Iványi Gábor iskoláiban tanuló gyerekek oktatását. Mindezt bármilyen vizsgálat nélkül, miközben ezek az iskolák többszáz gyereknek adtak általános iskolai bizonyítványt, szakmát és érettségit, akik máshol ezt nem szerezték volna meg.
Maruzsa felajánlotta azt is, hogy ha a támogatás megvonása miatt nem tudják fenntartani az iskoláikat, akkor szívesen átveszi az állam. Az idő bizonyította, hogy az állami fenntartásba vétel ezeknek az iskoláknak a halálát jelentenő, az itt tanuló, speciális oktatást igénylő gyerekek kihullását a rendszerből. Ám ez sem nagy ár annak demonstrálására, hogy aki nem áll be a sorba, nem köt elvtelen kompromisszumokat, nem válik akár csak hallgatásával is a rendszer részévé és támogatójává, annak a létezése is megkérdőjeleződik. Mindenkinek be kell hódolnia, fel kell adnia önmagát, meg kell alázkodnia, hogy működhessen, létezhessen, tehesse azt, ami a dolga. Aki nem teszi meg, azt megfosztják lehetőségeitől és elveszik mindenét.
Magyarország így működik, ez az orbáni jogállam, ahol a jogot a politikai hűséghez és lojalitáshoz kapcsolják, ahol azonosulni kell az önkénnyel, az elnyomó hatalommal, különben „törvényesen” megsemmisítenek”, felszámolnak, kezedből kicsavarnak mindent. Naponta köti meg Magyarország népe ezeket a kisebb és nagyobb alkukat, kompromisszumokat, így hajtják uralmuk alá az egész országot, hogy senki ne kérdezze meg utána, miből gazdagodik az Orbán-család, mit tud a zseniális gázszerelő, amit más nem, hova jachtoznak a közpénzmiliiárdokból meggazdagodott oligarchák ajándékain az „urak”. A szegény és árvagyerekek iskoláiban a lehullott morzsákat eszik a gyerekek a földről, de nem számít.
Iványi Gábor is lehetne „sikeres”, még fejleszthetné is az intézményeit, ha gerincét meghajlítaná, ha térdre hullna azokért, akikért felelősséget érez, ha behódolna, és senki nem vetné meg érte, mert a maga életében mindenki megköti ezt a kompromisszumot, mert valamilyen szinten mindenkit rákényszerítenek. Hiszen semmi nincs, ami ne lenne az uralmuk és az ellenőrzésük alatt. Ez a fasizmus, ez a gerinceket megtörő kényszer. De Iványi Gábor nem tudja ezt megtenni, mert neki magasabb értékek diktálnak, és magasabb Úrnak számol el, mint a NER dicsőségben úszó vezetői. Iszonyatos lelki és anyagi terheket hordoz, felőrli őt magát a gonoszság okozta szenvedés, de nem tudja mondani, hogy éljen Eduárd.
Orbán pedig nem tűri az ellentmondást, s aki nem hódol be, annak pusztulnia kell. Élet és halál ura lett Felcsút középpályása, akit a látszat szerint négy évre választ „szabadon” az ország, hogy az ország első számú szolgája legyen. Iványi Gábor ennek az országnak az élő lelkiismerete, aki egyedül marad, és bukásra van ítélve. Keresztre feszíti ez a képmutató, farizeus, álkeresztény rendszer. Iványi Gábor példát mutat nemcsak kereszténységből, jellemből és kitartásból, de ellenállásból is, és magára marad, mert a nép nem követi az ő példáját. Nem áll mögé a nép, de ő nem is akar hős lenni, csak segíteni a reá bízottakon. Ennyi helyet ad a NER Istennek, Krisztusnak. Meglesz ennek a böjtje, magyarok.
Olyan ország ez, ahol még az irgalmas szamaritánust is agyonverik a rablók. A papok, lelkészek elmennek mellette is, a fogadó már régen azoké, akik kirabolták azt, akin az irgalmas szamaritánus segíteni akart. Mindenki csak nézi, nagyot sajnálkozik, de nem tesz semmit, amíg maga is úgy nem jár, mint az irgalmas szamaritánus. S mindenki fontosabbnak tartja, hogy ezt elkerülje. Iványi Gábort ezért ütlegelik, hogy mindenki tanuljon belőle: így jár, aki nem engedelmeskedik. Ki akar még Iványi Gábor lenni?
