Első hallásra meglepőnek tűnhet a kérdés, mert a válasz csak az lehet, hogy az életveszélyben levő embereket ki kell menteni. A 21 század elején azonban sokak számára nem ilyen egyértelmű a válasz, és az olasz szélsőjobboldali belügyminiszter el is utasítja országa nevében, hogy kikössenek olasz kikötőben a menekülteket és/vagy bevándorlókat szállító hajók. Ezek némelyike olyan, amely már egy másik hajóról vagy lélekvesztőről mentette meg az életveszélyben levő embereket.
Nincs olyan indok, amelynek alapján megtagadható lenne életveszélyben levő emberek kimentése. Az emberi élet a legdrágább, a legfontosabb. Az elsődleges kötelesség a veszélyben levők megmentése, és ha ez megtörtént, utána lehet vizsgálni a státuszukat, a szándékaikat, a jogszerű tartózkodásukat vagy a menekültkérelmüket. Miután megmentették őket, lehet dönteni a soruskról, és ha nem felelnek meg a menekültstátuszhoz szükséges követelményeknek, akkor vissza lehet őket szállítani oda, ahonnan jöttek. De ezt is törvényes módon kell elbírálni. Azt nem lehet, hogy a feltételezett jogi státuszuk alapján bárki halálra és/vagy embertelen szenvedésre ítélje őket.
A legújabb tengeri dráma résztvevőit Spanyolország menti meg, akik már két hete vesztegelnek a lampedusai kikötőnél. A fedélzeten 120 menekült és/vagy bevándorló várja, hogy megoldódjon a helyzete. Az olasz Salvini belügyminiszter csak a szülők nélküli kiskorú gyermekeknek engedélyezte a leszállást. Korábban Salvini vitába keveredett Richard Gere amerikai színésszel is, aki meglátogatta a hajót, amelyen a menekültek vesztegeltek. Richard gere azt mondta, hogy be kell fejezni a menekültek démonizálását és segíteni kell rajtuk az egész világon.
Salvini a szélsőjobbra jellemző cinizmussal úgy reagált erre, hogy „Mivel a barátjának az NGO-nál 180 bevándorlója van a fedélzeten, biztos vagyok benne, hogy a nagylelkű milliomos mind befogadja őket a villáiba. Tévedek???” Ez a demagógia nagy sikert arat mindenhol a gyűlölködő emberek körében, mintha a menekültek ellátása és befogadása azok feladata lenne, akik szót emelnek az emberiesség nevében. Csakhogy a menekültekről nem a magánszemélyeknek kell gondoskodniuk, nem nekik kell őket befogadniuk, ellátniuk, hanem azoknak az államoknak, amelyeket erre nemzetközi egyezmények kötelznek, és amelyek rendelkeznek azokkal az erőforrásokkal, amelyekből ezt megtehetik.
Ezek a szélsőjobboldali uszítók, akik leginkább attól félnek, hogy nekik kell a pénzükből áldozni a menekültekre vagy politikai hasznot remélnek, esetleg olyan fasiszta politikai rendszerek támogatói, amelyek a hatalom megszerzése vagy megtartása érdekében az idegengyűlöletet gerjesztik és használják fel, rendszerint „keresztény” ideológia mögé rejtik embertelen eszméiket. Miközben Jézus még szombatnapon is lehetővé tette azt, hogy az ember gyógyítson vagy életet mentsen: „Valamit kérdek tőletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni?” Az életmentés még vallási előírásoknál is fontosabb.
Úgy nem lehet a bevándorlás vagy a menekülthullám ellen harcolni, hogy „tanulságul” hagyják meghalni vagy vízbe fulladni a menekülteket. Az okokat kell megszüntetni, ha lehet, de ha nem lehet, akkor emberi kötelessége mindenkinek, minden államnak, minden embernek, hogy segítsen, és megmentse azokat, akiknek élete veszélyben van. A most kimentett menekültek elosztásában hat uniós tagállam vesz részt, Franciaország, Németország, Luxemburg, Portugália, Románia és Spanyolország. Magyarország nincs közöttük, az Orbán rezsim még szárazföldön is megtalálta a módját annak, hogy életveszélybe sodorja a rászorulókat, a határon éhezteti a menekülteket. Ha már vízbe fojtani nem tudja őket. Mindezt a „kereszténység” védelme nevében.
