/

A lenyúlt pénzekből elkezdett jótékonykodni az Orbán-család

8 perc olvasási idő
8

Nem elég, hogy az alapvető emberi jogokat korlátozzák, az országot megszállták és saját bizniszként üzemeltetik, lassan még szeretni is kell őket. Mert jótékonykodnak. Az üzleti karrirejét fatolvajként kezdő, majd az apósa, Orbán “Ne Mi Kapjuk a Legtöbbet” Viktor miniszterelnök segítségével milliárdos állami megrendeleséken felhízlalt, néhány év alatt az egykori magyar arisztokrácia gazdagságát elérő Tiborcz István a lenyúlt közpénzek milliárdjaiból jótékonykodni kezdett: 34 millió forint adományt nyújtott a Semmelweis Egyetem gyermekgyógyászatának a BDPST Group nevű ingatlanfejlesztő társaságán keresztül.

A pénzből egy életmentő készüléket vesznek. Az ECMO-műtüdő berendezés segítségével évente 8-20 légzéselégtelen újszülött és csecsemő életét tudják megmenteni. Nem könnyű erre azt mondani, hogy a gazemberek a lopott pénzből adományoznak, mert ki ne örülne húsz megmentett csecsemő vagy újszülött életének. Pedig mégis ez a helyzet, és felmerül a kérdés, hogy ha egy ilyen géppel ennyi gyereket lehet megmenteni évente, akkor hány gyerek halt meg eddig Orbán uralkodása alatt “koszos” 34 millió forint miatt, amit az adófizetők pénzéből nem erre fordítottak, hanem üresen tátongó stadionokra, vagy az ugandai csatornázásra, amiből soha senki nem lát semmit?

Az Orbán-család gazdagodása (s akkor még nem vettük figyelembe a strómanok nevén levő pénzt) elérte azt a szintet, amikor már elkezdenek adakozni, mert az elszegényedéstől való félelem elmúlt, akkora a vagyon, hogy néhány tízmillió forint nem hiányzik, fel sem tűnik, és el lehet játszani a nagylelkűt. Lehet utánozni a nagyokat, akik saját tehetségük, ötletük, szorgalmuk révén lettek dollármilliárdosok, s akik úgy érzik, erkölcsi kötelességük segíteni a szegényeket, éhezőket, betegeket. De erkölcsről beszélni ezeknek a pénzeknek a nyomán, amelyek egy része után még mindig nemzetközi nyomozás folyik, nem lehet. Csak annak köszönhető, hogy Tiborcz még nincs börtönben, mert Magyarországon nincs független igazságszolgáltatás, és az apósa egyik pártkatonája a legfőbb ügyész, aki a gyanúsítottak alapján válogat az ügyekben, és a fideszes érdekeltségű bűnügyekben évtizedes bűnpártolást követ el.

Orbánnak miniszterelnökként az lett volna a feladata, hogy ilyen hiányokról gondoskodjon az egészségügyben. Amikor ilyen készülékek hiánya miatt csecsemők halnak meg a családszerető kormány uralma alatt, akkor a magyar másodosztályban vergődő vidéki csapatok stadionépítése vagy a határon túli stadionépítések, futballcsapatok százmilliós támogatása hűtlen kezelésnek minősül. Ahogy a családját és a strómanok nevén önmagát finanszírozó törvénytelen álközbeszerzései is, amelyek után a kilopott közvagyonból a potenciális vádlottak nagylelkű adományozása menti meg azok életét, akiket Orbánnak régen meg kellett volna a költségvetésből mentenie. Orbán hűtlen kezelése folytán nem gondoskodtak életmentő készülékről, mert kilopja a családja a pénzt, majd hálásnak kell lenni azért, mert annak egy részéből pótolják annak egy kis részét, amit Orbán elmulasztott. Ez ugyanúgy a köz pénze, mintha közvetlenül a költségvetésből fizették volna, de az Orbán család bűnöző tagjainak kell hálásnak lenni érte.

Tiborcz István fatolvajból Mátyás király lesz a végén, az emberek jótevője, amire majd azt mondják: ne nézzük, honnan és hogyan szerezte a pénzét, az a lényeg, hogy egy részét jóra fordítja. Jó ember. Tiborcz azonban nem egy Rózsa Sándor, nem a hozzá hasonló tolvaj gazdagoktól lopta el a pénzt, és adja a szegényeknek (az apósa által elszegényített kórházaknak), hanem ő maga a tolvaj gazdag, aki a szegények pénzét, a magyar adófizetők pénzét lopja el, és abból csurgat vissza egy nevetséges összeget. Az adakozás alapelve az, hogy mindenki abból adjon, ami az övé. Lopott holmit nem tisztít meg az adakozás.

S a végén megélhetjük azt is, hogy megszólal majd a királyné várományos Ráhel, a maga kedves stílusában, és a magyarok arcába vágja, hogy legyenek nekik hálásak. Az apjuknak is, meg nekik is. Mintha a sajátjukból adnának mindent. Mintha az Orbán Ráhel divatbizniszébe és turisztikai vállalkozásaiba öntött százmilliók a magyar adófizetők érdekében történne. Legyünk hálásak, hogy elfogadja, és hajlandó vele foglalkozni. Mi lenne velünk nélkülük? Még a csecsemőnk is meghalhatna légzéshiányban, ha nem lenne Tiborcz István, az emberek jótevője.

 





Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Orbán ma vajon beengedné-e az NDK-s menekülteket?

Következő cikk

Ki kell-e menteni a tengeren hánykolódókat?