Most jó elmeorvosnak lenni Magyarországon, mert a NER tömegesen termeli ki a pácienseket, s a kutatható megnyilvánulásokat. Magyarország szakmai szempontból egy paradicsom, amelyben változatos formában jelenik meg, él és virul az elmekórtani esetek színe-java. Ebből a gazdag választékból is kiemelkedik Kövér László, akinek fejlődéstörténete a normalitástól az agyalágyultság súlyos állapotáig külön doktori disszertáció tárgya is lehetne, különös tekintettel az őskommunista és a fasiszta-náci ideológia frontális ütközésére és egyidejű jelenlétére ugyanabban az agyban.
Ha harminc évvel ezelőtt feláll valaki a magyar parlamentben, s felolvassa azt az MTI hírt, hogy 2023-ban Kövér László „a XXVI. Szentkirály Szövetségi Találkozó alkalmából ismertette gondolatait a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei községben a halál kultúrájáról”, ami alatt az egyéni jogok elsőbbségét, az emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartását, s a liberális demokráciákat értette, akkor a T. Házban jelenlevő akkori Kövér László bolondnak nevezte volna az illetőt, és azt mondta volna, hogy ha ez bekövetkezne, akkor csapják agyon, mert beszámíthatatlanná vált.
Pedig Kövér már ekkor sem volt „százas”, ahogy Pesten mondják, de ez a leépülés olyan drámai, hogy még Joseph Goebbels és propagandája ismeretében is tudományos kutatást érdemel. Kövér használ szavakat, de nincs tisztában azok jelentésével, azok mindössze csasztuskára emékeztető zörejként funkcionálnak. Kövér például ezt mondta: „a változó világban a legfőbb korparancsunk megmaradni magyarként és keresztényként”. Az egyik születési, a másik „újjászületési” adottság, amely nem változik meg. Ez nem parancs, hanem megváltoztathatatlan tény.
Semmit nem lehet tenni azért, hogy valaki magyar legyen vagy maradjon, mert vagy annak születik vagy nem. Így semmit nem lehet tenni azért sem, hogy valaki keresztény legyen vagy maradjon, mert a kereszténység ajándék, amit az emberi cselekedetekkel se megszerezni, se elveszíteni nem lehet. Aki hisz, az üdvözül, aki elfogadja a megváltást, az keresztény, és az is marad. Ez változtatja majd meg, ha valóban az: a jó cselekedetek ennek gyümölcsei. S e gyümölcsökről lehet felismerni a „fát”, hogy valaki keresztény, nem pedig abból, hogy belép a Fideszbe, vagy Tóth Gabinak hívják.
Ilyen gyümölcs, hogy nem lop, nem hazudik, a „vakot” nem vezeti félre, nem gyűlölködik és nem uszít mások ellen, az emberi szabadságot, amit Isten adott minden embernek, nem nevezi a halál kultúrájának. Ezért Kövérnek és társainak először kereszténnyé kellene válnia, hogy aztán Isten ajándékaként megmaradjon abban, s Kövér elvtárs/nemzettestvér elképzelésével szemben ez nem „korparancs”, hanem a megváltás óta Isten által felkínált szabad választási lehetőség.
Kövér kifejtette: „a halál kultúrája el akarja törölni azt a keresztény örökséget, amelyet kétezer éve Jézus hagyományozott követőire, és melyet ezer esztendővel ezelőtt Szent István hagyományozott a magyar utókorra”. Tájékoztatjuk a T. Házelnök urat, hogy Jézus nem „keresztény örökséget” hagyományozott a követőire, hanem egy tökéletes engesztelő áldozatot hozott értük és helyettük, ami kifizette a bűneik árát. A kereszténységet pedig nem Szent István hagyományozta a magyar utókorra, hanem a Mindenható Isten, mert az nem emberi találmány és nem embereken múlik.
Ezért fogalmilag kizárt, amit a mélyen tisztelt kegyelmes vagy nagyságos Házelnök úr előadott a jobb sorsra érdemes Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, hogy bárki is eltörölhetné a keresztény örökséget. Abban a zavaros mondatban már mi sem tudjuk követni a T. Házelnök urat, s annak megfejtése már az orvosi konzíliumra tartozik, miszerint „a küzdelemben Európa nyugati fele, és az általa meghatározott Európai Unió nem áll győzelemre”. Akkor mi a baj? Milyen küzdelemben? Ki a győztes, ki a vesztes? Egy Felcsút-Fradi eredménye könnyebben megfejthető a 89. percben.
Nem az orosz gyarmat Orbán-rezsimben lennénk, ha Kövér László nem szól hozzá a háborúhoz, miszerint meg kell nyerni a diplomáciai csatákat (a diplomácia szó alatt remélhetőleg nem a másik súlyos páciens, Szijjártó Péter verbális ámokfutásaira gondol), hogy „Magyarország kimaradhasson a szomszédban dúló háborúból, és a másfél évnyi küzdelem után előbb fegyverszünet, majd béke következhessen”. Magyarország azért van benne a háborúban már most is, mert az oroszok oldalára állt. A háborúnak pedig azonnal vége lenne, ha az oroszok kivonulnának az elfoglalt területről.
De a legszebb rész az, amikor Kövér elvtárs/bajtárs kifejti, miért is vesztes az Európai Unió az általa képviselt kereszténységgel szemben. Ennek jele pedig az, hogy Kövér szerint „2023 derekán az európai valóságot többek között a tömeges illegális migráció, a társadalmi szétesés, az erőszakos genderpropaganda, a demokrácia kiüresítése és a gazdasági lecsúszás jellemzi”. Dehát az európai valóságot nem ez jellemzi, ez leginkább a magyar valóságot jellemzi. Társadalmi szétesés Magyarországon van, és azon nem segít az új luxusjacht sem, amit a társadalom kohéziója miatt vettek.
A tömeges illegális migrációt az EU kezeli, míg Magyarország a menekültekkel mossa össze. Erőszakos genderpropagandát kizárólag az Orbán-rendszer képvisel, aminek legdurvább formája a náci kultúrpolitikára emlékeztető könyvfóliázás, a kirekesztő és megbélyegző törvénykezés. A „demokrácia kiüresítéséről” Kövér és a NER egyetlen bűnözője se beszéljen, mert a demokrácia kiüresítése Magyarországon immár befejeződött, ezért nem kapnak egyetlen fillér uniós támogatást sem, ami nélkül pedig csődbe mennek. Így gazdaságilag Magyarország csúszott le az uniós országok közül.
Kövér László Borsod vármegyei szereplésének elsősorban orvosi és közegészségügyi szempontból van jelentősége. Észre kell venni, hogy ez az ember vészjelzéseket ad, orvost kér, és segítség után kiált, amit nem szabad megtagadni tőle. Megfelelő gyógyszeres kezelésre, ágynyugalomra, figyelmét elterelő kreatív tevékenységre, például festegetésre, valamint emellett hidegvizes borogatásra van szüksége ebben a hőségben, amely energizálja és beindítja a súlyos pszichopatákat. Különösen azokat, akiknél visszafordíthatatlan a legsúlyosabb elváltozás.
