Lehet a melegekkel, az Amerikát működtető illegálisokkal, a legkevesebb bűncselekményt elkövető muszlimokkal riogatni a gyűlölködő embereket, de ahhoz már a trumpisták között is nagyon hülyének kell lenni, hogy valaki ne vegye észre, hogy Trump átadta Amerikát és a világot az oroszoknak. Amerikát megtagadva Amerika legfőbb ellenségének gazsulált.

Már az a hazugság is kiverte a biztosítékot, hogy Trump az új világpolitikai stratégiájának részeként találkozik az orosz elnökkel, hogy mostantól a baráti Amerika megszelidítse az oroszokat, s ez legyen a világbéke záloga. Putyin egyszerűen magához rendelte Trumpot és beleröhögött az amerikaiak arcába a közös sajtótájékoztatón. Az sugárzott róla, hogy ez az ember még annál is nagyobb barom, mint amilyennek gondolta.

Óriási hibát követett el a State Department és az egész adminisztráció, hogy ezt egyáltalán lehetővé tette, és nem akadályozta meg, hogy az orosz beavatkozás után Putyin megalázza Amerikát, és pofán röhögje azt az idiótát, akit maga ültetett a Fehér Házba. Trumpon azt lehetett látni, hogy veresége és legyőzöttsége teljes tudatában áll Putyin mellett zavartan, és valamivel megfenyegették, leiskolázták. A KGB dolgozott.

Ez azt jelenti, hogy a négyszemközti magánbeszélgetésen Putyin nemcsak kiosztotta, de valamivel meg is zsarolhatta. Az teljesen nyilvánvaló, hogy Trump az oroszok kezében van, és már akkor is az oroszok kezében volt, amikor a kampányban csupa orosz kém lepte el Trumpot, akik aztán bekerültek a Fehér Házba és a kormányzatba is. Meggyőződésünk az, hogy az oroszok belenyúltak a szavazatszámlálásba is, de ezt nem merték az amerikaiak elismerni és nyilvánosságra hozni. Nincs más magyarázat arra, ami történt. Látható volt az eredmények alakítása.

Trump a NATO és az Európai Unió szétverésén dolgozik, a szövetségeseivel szemétkedik és aljaskodik, nagyképűsködik, közben Amerika legfőbb ellenségével barátkozik. Odaengedett az amerikai adminisztráció egy biztos bukással fenyegető helyzetbe egy idióta, elmebeteg barmot, aki ráadásul a legsötétebb ügyletekben vett részt orosz maffiózókkal. Az oroszok pedig nem engednek el senkit, aki egyszer a kezükbe került.

Talán még fel sem fogta a világ és Amerika, hogy a ravasz KGB-s azért rendezte meg ezt a találkozót, hogy ezzel hivatalosan is átvegye a világ vezető szerepét, Trump pedig átadta ezt neki. A “Make America Great Again” pojácája kiengedte a világot Amerika és a liberális demokraták kezéből, és átadta egy tömeggyilkos bűnözőnek, aki “demokráciának” nevezte Oroszországot, méghozzá Amerikával egyenrangú demokráciának.

Trump megtagadta az amerikai népet, az amerikai értékeket és érdekeket, a demokráciát, az amerikai alkotmányt, saját kormányzatát, az amerikai jogrendet, saját titkosszolgálatát és egy közönséges hazudozó KGB-s gyilkosnak adott igazat Amerikával szemben. Azonnal meneszteni kellene. Egyelőre kapkodja Amerika a levegőt, és egyre nyilvánvalóbban keresi a lehetőséget, hogyan tud szabadulni végre Trumptól, a családjától, és a bandájától.

Egyre nyíltabban mondják, hogy elő kell venni Trump adóbevallásait, mert abból nyomon követhetők Trump piszkos ügyletei az orosz szervezett bűnözéssel, amely összefonódik az orosz állammal és az orosz titkosszolgálattal. Mások azt mondják, hogy a hivatalos papírok nem tükröznek mindent, mert kiszivárgott hírek szerint Trump 4oo millió dollár körüli orosz pénzt kapott korábban készpénzben, aminek nincs nyoma.

Mindenesetre újra előtérbe került az a vélekedés, hogy nem szabad tovább várni, Trump egy súlyos nemzetbiztonsági kockázat, bármilyen módon szabadulni kell tőle. Az adóügyek, az orosz maffiakapcsolatok, a mellé beépített orosz kémek, az összejátszás az oroszokkal az amerikai választások befolyásolásában, ami hazaárulással felérő bűncselekmény, s ezek teljesen egyértelműek. Trump szétveri a világot, mert az oroszok eszköze.

Még mindig nem lehet tudni teljesen, hogy Trump egy ekkora barom, vagy ilyen hülyének néz mindenkit, hogy üdvözli azt az orosz javaslatot, hogy majd az oroszok hallgatják ki a saját kémeiket azzal kapcsolatban, hogy követtek-e el bűncselekményt Amerika ellen. S Trump elfogadná ezt az orosz végeredményt, még saját igazságszolgáltatását barmolta le az orosz maffiamódszerekkel szemben. Nincsenek szavak arra, amit ez az ember művel.

Az orosz beavatkozás az amerikai választásokba bizonyított, a republikánusok által is megismert és elismert tény. Ez nem Trumpról szól, hanem az Egyesült Államok integritása és önállósága, függetlensége a tét. Egy ellenséges idegen állam beavatkozása abba, hogy ki legyen az Egyesült Államok elnöke. Trump pedig ezt a bizonyított tényt letagadta, ezzel elárulta a saját hazáját. Amerikával szemben az ellenség oldalára állt az amerikai elnök, ami példátlan. Aztán bejelentette az ellenkezőjét, mint aki nem normális. Ez az elnök.

Most az a kérdés, hogy folytatódik az eddigi szócséplés, vagy mindkét párt prominenseinek elég bizonyíték volt az, amit láttak: az amerikai elnök Putyin irányítása alatt áll, az oroszok kezében van. Trump nemcsak kóros hazudozó, immorális elmebeteg szörnyeteg, de veszély Amerikára, egy hazaáruló. Ha nem lépnek, annak beláthatatlan következményei lehetnek a világra nézve is, mert Putyin szétvereti vele a demokratikus nyugati világot és Amerikát.

Itt most már nem arról van szó, hogy melyik párt mit gondol bármiről, hanem Amerika a tét. A republikánusoknak be kell látni, hogy Trump egy zsarolható bűnöző, és alkalmatlan arra, hogy Amerika elnöke legyen. Mindig is az volt, de most már tarthatatlan. Amerika értékei, a demokratikus világ a tét. Putyin zsarolható bohóca ül a Fehér Házban, akit rángat a nyugati világ és Amerika ellen. Putyin világháborút indított a Nyugat ellen, és puskalövés nélkül vette be a Fehér Házat. Ha ezt nem állítják meg, néhány év alatt elfoglalja Európát is. Annak pedig vérontás lenne a vége.

Az orosz propaganda a pénzéhes, hataloméhes tévéprédikátorok által manipulált híveket uszítja, manipulálják a melegekkel, abortusszal, hogy azok mindent tudomásul vegyenek a melegektől való félelmükben. Ezek a karizmatikusnak mondott sarlatánok a világ sírásói és a világ fasizálódásának legfőbb támogatói Putyin és az orosz titkosszolgálat kezében. Nem lehet politikai úton megoldani a kérdést, a nyilvánvaló bűncselekményeket kell világossá tenni, nyilvánosságra hozni. Vádat kell emelni Trump ellen. Bemutatni feketén-fehéren, hogy bűnöző.

Felelősségre kell vonni a családtagjait is, nehogy a következő választáson egyetlen Trump is ott legyen az indulók között. A 24. órában van a világ. Meg kell állítani Putyint, és ahhoz a Fehér Házban levő ügynökétől azonnal meg kell szabadulni. Trumpnak az is kötelessége lett volna, hogy jelentse, a kétórás négyszemközti megbeszélésen Putyin mivel zsarolta meg. Az arcára volt írva, hogy megfogták az oroszok, de nem távozott azonnal. Valamitől fél. Ettől kezdve nem ura magának, Amerika pedig nem szuverén ország az elnöke miatt.







5 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Szerintem érdemesebb lenne általánosabb perspektívából szemlélni a jelenséget, sokkal értékesebb tanulságok is leszűrhetőek ekként. A világunknak változnia kell, le kell bontani a korábbi struktúrákat, be kell dönteni a dominkókat, ha másként már nem megy, le kell rombolni a fölölseges falakat-korlátokat. Ez, ennek kiprovokálása lehet – többek között – Donald Trump szerepe.

    Egy pár nappal korábbi cikkre reagálva már méltatva propagáltam annak hivatalos évfordulója kapcsán a “Nagy francia forradalmat” (https://nepszava.us/az-mszp-tusnadfurdon-nem-is-titkoljak-hogy-a-fidesz-partja/#comments ), mely rengeteg szempont szerint párba állítható a kortárs “amerikai függetlenségi háborúval” (meg merem kockáztatni, hogy egyívású jelenségekről van esetükben szó).

    Viszont nagyon úgy tűnik, mára Észak-Amerika szubkontinens egyik államközösségeként az Amerikai Egyesült Államok (önkényesen kisajátítva az “Amerika” elnevezést), kényelmesen ráülve ennek vívmányaira elárulta ezt a forradalmiságot, vagyis lényegében a saját, felvilágosult szellemiségű alkotmányát. Ezáltal pedig elszalasztotta a további fejlődés optimális lehetőségét is.

    Lehet imádni vagy gyűlölni az USA jelenlegi elnökét (kérdésem: miért, az alelnöke mennyivel jobb nála?), de a lényeget tekintve mindkét érzelmi szélsőség fölösleges és önámító félrevezetés. És ezzel szerintem Trump is tisztában van. Hazai, illetve európai szemszögből: azok, akik a vele való pankrációra készülnek, rossz lóra tesznek. Természetesen nem a megadás a megoldás, de az átlátszó cselbe való bárgyú belegabalyodás szintén nem. Szerintem mostanra már mindenki számára napnál is világosabb kell legyen Trump szerepe. Viszont, amennyiben eljutunk idáig, miért ne gondolkodhatnánk tovább:

    vajon miért?

    Talán, mert az emberiség láthatólag nem hajlandó önmagától a világa megújítására – picit “noszogatni” kell. Plasztikus példával, sarkosítva: miként az értelmét vesztett alakzatban összerakott Lego-kockákat is előbb szét kell szedni, hogy számunkra kívánatosabb alkotást formálhassunk belőlük, akként a jelenlegi földi társadalmainkat, gazdasági és politikai rendszereinket is újjá kell alakítanunk. De ehhez előbb le kell bontani azok előzményeit. Ez sem újdonság a történelem menetében, ez játszódik le a szemünk láttára.

    Vajon felfogtuk-e?

    Mindenekelőtt azt szükséges (haladéktalanul) tisztáznunk, mit tartunk fontosnak az eddigi világunkból, mihez ragaszkodunk mindenáron, mik legyenek az eljövendő, új struktúra építőkockái (és ezek közül vajon melyek a valóban értékesek, melyek a kacatok). Ezzel párhuzamosan meg kell szülessen az egyértelmű döntésünk, igen, lebontjuk a korábbi rendszereinket – hogy újat (közöset) építhessünk helyettük. Vagyis Trumphoz igazítva (aki csak egy ostoba=durva eszköz ebben): nem a változtatási szándék ellen kell küzdeni, hanem megfelelő mederbe terelni. Az igazi kíhívásokra kell keresnünk a megoldásokat, az üres acsarkodás nem vezet előre.

    A megosztásunkra és szembefordításunkra törekvők ráadásul sokszor meglévő problémákat, érdekellentéteket, hiányosságokat lovagolnak meg (miközben igyekeznek azokat a maguk kedvére formázni, félreterelni) – éppen ezért a megoldás nem a “szkanderozás”, hanem az előremutató megoldás megtalálása és megvalósítása a valódi problémákra. Ilyen problémák pedig jelen vannak az USA-ban és a “nyugati társadalmakban” önmaguktól is, melyeket a globalizáció kísérőjelenségei természetesen felerősíthetnek, és pont ezeket igyekeznek (nálunk például Orbán udvartartása) felnagyítva, átmaszkírozva a lakosság megvezetésére hasznosítani. Ezekkel sárdagonyázni a többségnek haszontalan, a kalandoroknak pedig “win-win” szituáció – épp ezért erőltetik, hogy birokra-birokra, mivel ők ezzel már mindenképp nyertek (amennyiben ráharapunk a csalira, és felvesszük a kesztyűt). Viszont ehelyett a valós problémák őszinte feltérképezésével és elkötelezett megoldásával egy csapásra kifoghatjuk a szelet a vitorláikból.

    Amennyiben képtelennek bizonyulunk az érdemi előrelépést garantáló változtatásokra, úgy nyugodtan kezdhetünk (lelkileg és fizikailag) készülődni egy közelgő, könnyen lehet, világszintű konfliktusra, háborúra. Többedjére írom le, a szemünk előtt játszódó események tekinthetőek ennek felvezető előzményeiként. Manapság a háború nem kizárólag “nukleáris fenyegetettségként” (egy érdekes és figyelemfelkeltő cikk: https://444.hu/2018/02/07/kevesbe-pusztito-atomfegyvereket-akarnak-a-nagyhatalmak-es-ez-rossz ), de akár párhuzamosan zajló, globálisan jelenlévő, de gócokban izolálódó konfliktusokként, valamint általánosuló “terrorizmusként” is értelmezhető. Az erre adott reakcióink pedig már egy új világrendszer kialakulása felé mutatnak.

    “Πόλεμος Πατήρ πάντων – Polemos pater panton”

    Donald Trump valamennyi eddigi húzása (a választásokat megelőző “beszervezésétől” és az orosz befolyásolástól kezdve a közel-keleti, kelet-európai lépésein át a “Brexit” propagálásával, a vezető gazdasági hatalmak illetve az EU gáncsolásával, és masszív destrukciójával, vagy épp a Koreai-félszigeten kialakult helyzet félrekezelésével) lényegében egy közös szálra húzható fel a világban zajló megannyi fejleménnyel (Kína terjeszkedése, az oroszok mind agresszívabb megnyilvánulása, a világban zajló konfliktusok és ellentétek terebélyesedése, a nemzetközi szervezetek ellehetetlenítése, a szabályok és egyezmények, együttműködések önkényes felrúgása). Igen, ennek a durva eszköznek a nyomán leginkább csak trancsírozásra számíthatunk, a legkevésbé pedig kifinomult manőverekre. Trump (és általában a világ összes önjelölt “népvezére”) nyomán egy háború készül elő, a gyengeelméjű tapsunk és éljenzésünk közepette. Mert nem akarjuk észrevenni. És mert gyávák vagyunk beismerni, hogy jelen helyzetünkben – megosztottságunkban – tenni sem tudunk nagyon ellene!

    Forradalmi megoldásokra van szükségünk…

    … vagy jön a háború. Világunknak ismét meg kell újulnia, az idő sürget, viszont a szükséges lépések elakadtak, a fejlődésünk megrekedt, miközben a helyzet mind kilátástalanabbá válik az emberiség jövőjét, annak megvalósíthatóságát és fennmaradását tekintve. Nem igazán mutattunk hajlandóságot megfelelően “áramvonalassá” formálni a társadalmainkat, szűkebb-tágabb közösségeinket, ennek káros következményei pedig elkerülhetetlenül a fajunk pusztulásához vezethetnek. Az idő fogy, a lehetőségeink szűkülnek, miközben mi az ábrándos álomvilágunkban kényelmesen elmerengve tojunk az egészre. Hát ekként nyer létjogosultságot a könyörtelenebb, erőszakosabb megközelítés, kényszerítés. Trump eddigi lépései (miként szinte valamennyi többi vezető politikus húzásai is!) épp ezt készítik elő, akarva-akaratlanul. Az talán vitán felüli, hogy a jelenlegi struktúrák meghaladottakká váltak, a korábbi mesék elavultak, el kell engedjük őket, és újat kell alkossunk helyettük. Az emberiség eddig fényesen bizonyította, hogy önként szeretné elkerülni a kihívásokat, hajlamos a kényelmes félretekintésre, hát megkerülhetetlenné vált az erélyesebb nógatása.

    Végül pedig a “trumpisták” épp azt harcolják ki, ami ellen oly bőszen ágáltak. Bár kétséges, hogy ezt Trump megéli-e valaha…

  2. “Óriási hibát követett el a State Department és az egész adminisztráció, hogy ezt egyáltalán lehetővé tette, és nem akadályozta meg, hogy az orosz beavatkozás után Putyin megalázza Amerikát, és pofán röhögje azt az idiótát, akit maga ültetett a Fehér Házba.”

    Nem biztos. A State Department képviseli a szakmaiság maradékát a trump rezsimben, ez az akció simán lehetett tudatos is. Persze ne becsüljük le a kognitív disszonancia erejét az egyszeri választópolgárban, de talán most már minden oldalon (választók, politika, gazdaság) többségben vannak azok, akik elkergetnék ezt a hazaáruló bűnözőt.

    És reméljük, hogy egyre több, az alábbihoz hasonló videó üzenet (:D) segíti őket ebben:

    https://www.nbcnews.com/video/arnold-schwarzenegger-says-donald-trump-acted-like-a-little-wet-noodle-like-a-fanboy-with-putin-1280042051509

  3. 1
    Valaki pár éve azt mondta nekem :
    “Obama az USA utolsó Elnöke.
    2
    Mostmár -bármennyire is kellemetlen- kezdek hinni a piramydisták áltudományos jóslatának,
    miszerint azt olvasták ki mikrométer és számítógép segítségével a Nagy Gzehi Piramisból hogy
    2022 .-ben következik be az Armageddon.

    Imádkozzunk barátaim, hogy ne úgy legyen.

  4. De ami igazan obszcen, hogy egyaltlan el tudott idaig jutni, fajulni a dolog. Az, hogy egy ilyen szar kis semmi orszagban, mint ez a retkes magyar ize hagynak egy tolvaj ciganyt szetrabolni az orszagot, egy ronda dolog, es mergezi az EU-t. Nade, hogy az USA elnoke is hasonlo orosz terror alatt legyen, az mar tenyleg a vilag civilizalt berendezkedeset, es nem mellesleg egesz Eszak-Amerikat veszelyezteti, mergezi.

    Most fog elvalni fel even belul, hogy milyen az USA, mint buszke, fuggetlen szovetseg integritasa. Ha trump fel el mulva meg elnok, akkor Kina lesz (igen, szurrealis, de logikus) a legerosebb “fuggetlen” negyed akkor orosz nyomassal, int az USA, esetleg az EU magja csinalhat meg sajat haderot, es maris olyat latunk majd, amit elottunk meg senki.

    Tortenelmi, ugyanakkor abszurd es szurrealis idoket elunk, mert barmerre indulnal, tuti, hogy egy retkes senkik altal megvalasztott hulladek, otvar vezetobe utkoznel. Tenyleg elkepeszto 🙂

  5. Ne felejtsük el, hogy a nagyszerű liberális demokráciák 2008-ban, a válság “kezelésével” vesztették el a hitelüket a választók előtt végleg.
    Utána már csak hab a tortán, hogy a leggazdagabbak pénzelték a trump kampányt, akiket ez a szabadjára eresztett rendszer termelt ki.
    Azóta pedig számos alkalommal mutatta meg a hivatalosan demokrata európai elit, hogy milyen tehetetlen az authoriter törekvésekkel szemben.
    Azért mondom ezt, hogy megérsük, mennyire nem elég, ha megszbadulunk a trump-féle politikusoktól.
    A rendszert is meg kell változtatni, ami felépítette ezeknek a trónt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here