Új társasjáték jött divatba Magyarországon a felcsúti nemzetvezető nemzetvezetése alatt, mely történelmi periódus kilencedik évébe lépett a magyar társadalom idén áprilisban. A játék neve: Féljünk együtt!

A játék fölöttébb szórakoztató, egyszerű és nem kell hozzá semmilyen segédeszköz, nem kell tábla, nem kell dobókocka, elég, ha bábuk vannak. És azok vannak bőségesen, ám hogy pontosan mennyi, azt egyre kevésbé lehet tudni, mert több százezren hátat fordítottak a mulatságnak, és elhagyták hazájukat, mely hőn szerette és megbecsülte őket. Olyan országokba mentek el, ahol élni is lehet, nem csak eltűrni, ahogy mások játszanak az életükkel.

A legélvezetesebb ebben a társasjátékban az, hogy végre megvalósul – hála a felcsúti nemzetvezető elmés nemzetvezetésének – a teljes (jog) egyenlőség. Ja, nem, bocsánat, jog az nincs, csak egyenlőség van a rettegésben. Mindenki fél mindenkitől, az alul lévők a felül lévőktől, a szegény a gazdagtól, a gazdag a szegénytől, a közmunkás a falusi kiskirálytól, a baloldali értelmiségi a jobboldali úgy nevezett értelmiségitől, az egyetemi rektor a kormány által kirendelt felügyelő „kancellártól” (nem a némettől). Borzong a kórházigazgató az államtitkártól, aki ellenőrzi a folyamatosan csökkentett egészségügyre fordítható költségvetési támogatás elköltését és szigorúan ügyel arra, nehogy gyógyításra, higiéniára, – még belegondolni is rossz! – fejlesztésre menjen az a pár morzsa, amit a kormány nagylelkűen elé szór.

Legutóbb az ellenzék ijedt meg annyira az aránytalanul fölényes számú kormánypárti Fidesz-frakciótól, hogy reszkető kezekkel ugyan, egy párt kivételével, de megszavazta magának a képviselői fizetés 18%-os emelését. Olyan feszültséggel teli pillanatokat éltek át, hogy a nagy koncentrációban – hál’ istennek! – senki sem nyomott rossz gombot. Így azután rögtön rácáfoltak azokra a rosszindulatú támadásokra, mely a választás előtt érte őket, hogy csak a pénzért akarnak minden áron bejutni a Parlamentbe. Pedig dehogy! Megzsarolták szegény párákat. Az egyik, magát szocialistának képzelő politikus azt nyilatkozta, „ha nem szavazzák meg (a saját fizetésemelésüket!), beláthatatlan következményei lesznek az ellenzéki politizálásnak”. Párttársa szerint „…a Fidesz gyakorlatilag pisztoly tartott az ellenzék tarkójához”. Legyünk őszinték! Ekkora nyomás alatt ki szavazott volna másként?

Senki ne értsen félre, nem sajnáljuk tőlük a közel 1 milliós havi fizetést, hiszen nagyon sokat rettegnek érte, igazán megérdemlik. A bizottsági helyek után járó zsíros apanázson, a Föld megkerülésére bőven elegendő éves benzintérítésen és a lakbértámogatáson felül, csakugyan jár nekik egy rendes fizetés.

Mindezek tetejébe példát mutatnak az embereknek a páni félelemből, így gondtalanul folytatódhat az össznépi rémület, és félelmében továbbra sem fog kiállni senki sem saját magáért, sem más társadalmi csoportért. Pedagógusok egymásért, szülők a gyermekeikért, orvosok az ápolók mellett, egészségesek a rokkantakért és folytathatnánk a sort a végtelenségig.

Mivel a felcsúti nemzetvezető „egy közülünk”, ő sem marad ki a paranoiás szorongásból. Ő a népétől, a hatalma elveszítésétől, az országnak szánt privatizálható EU-támogatások megcsappanásától, és még ki tudja, mi mindentől fél.

Így hömpölyög az élet, így félnek együtt Magyarországon. És reszkettek mind, míg meg nem haltak.







11 HOZZÁSZÓLÁS

  1. van aki kiáll, csak a gőzhengert ez épp nem érdekli. Kiröhögik, átfordítják a jogot, kisajátítják az országot.
    Még az ország nevét is megváltoztatták !

  2. Offtopic (bár nem teljesen).

    Mielőtt az előző AN bezárt, az egyik fő idegrendszeri téma a devizahitel volt. Úgy rémlik, leginkább Gyurcsány hívei magyarázták fennhagon, hogy aki felvette, az meg is érdemli, ha a pokolra kerül, miért nem olvasta el a .

    És hogy nem lehet semmisnek tekinteni.

    (Hogy Róna mit keresett az LMP-ben, azt nem tudom.)

    Nos, úgy tűnik, a horvátoknak nem pusztán a focihoz van több agya.

    http://hvg.hu/gazdasag/20180712_Az_OTP_is_erintett_Horvatorszagban_egyszeruen_semmisse_nyilvanitottak_a_svajci_frank_alapu_hiteleket

    • “miért nem olvasta el a … [nem tudom, mit, mert az én szerződésemen nem volt mit elolvasni, hála az égnek, nem lakás volt]”

      • A kockázatvállalási nyilatkozatot. Nekem nem devizahitelem volt, hanem befektetési számlám, röviden az oda befizetett pénzt értékpapír-fólióba fektették, ilyen módon a sima betéti kamatnál többet kamatot fizettek rá (kb.10% körül). A számlanyitási szerződéssel együtt alá kellett írnom egy nyilatkozatot, hogy tudomásul veszem, hogy ez a befektetési forma kockázatos (nyilván az értékpapír-piac függvénye), és elbukhatom a hozamot, de még a tőkerész egy részét is. Ezt kötelező volt aláírnom, és ezt a kötelezőséget, ha jól emlékszem az akkori szocialista kormány rendelte el.
        Nem tudom, csak feltételezem, hogy ez vonatkozhatott volna a devizahitelekre is (józan elgondolás alapján) – más kérdés, hogy a devizahitelek esetén ezt a bankok illetve a devizahitelt nyújtók betartották-e. Csak ködös pletykák alapján gondolom azt, hogy nem, főleg akkor, ha a hitelezést “kiszervezték”.
        Szerintem erről a nyilatkozatról szóltak az általad említett megszólalások. Technikailag ez nem tudom hogy volt a devizahiteleknél, beleírták a szerződésbe, vagy külön mellékleten tájékoztatták a hitelest – vagy ezt “elsumákolták”. Ez utóbbi esetben a felelősség szerintem a hitelezőt terheli, és jogi úton támadható a hitelszerződés. (Annak kéne lennie.) Ha ezt nem sumákolták el, akkor viszont a hitelszerződés nem támadható, a devizahiteles “így járt.”
        Más kérdés az ügyben, hogy a végtörlesztés körüli gyanús “megegyezés”-sel, immár az orbán-kormány a végtörlesztéssel élni nem tudó hiteleseket de facto a hitelezők karmai közé lökték, akiken bevasalják még a végtörlesztésen keletkezett veszteséget is.
        Még csak annyit, hogy Gyurcsány anno, még a devizahiteles balhé kirobbanása előtt azt nyilatkozta, hogy nem tartja jónak és nem ajánlja a devizahiteles konstrukciókat, épp azok kockázatossága miatt. (Aki nem hiszi, járjon utána.)
        Mégegyszer: nekem nem volt devizahitelem (igaz, hogy forint sem) – mindössze erre a kockázatvállalási nyilatkozatra szerettem volna felhívni a figyelmet, amely nyilatkozat bankok esetén, ha jól tudom, kötelező volt. És ha jól emlékszem ezen nyilatkozatokról szóló rendeletet a Gyurcsány-kormány jegyezte. (És nem azt állítom ezzel, hogy GyF egy min. arkangyal, de talán nem is a patás ördög maga – legalábbis devizahitel ügyben.)

        • Nekem életem első autóján volt devizahitelem.

          Nem tudtam, hogy devizahitel. Ha tudtam volna róla, az sem segített volna sokat, mert hiányzott volna a tudás, hogy az milyen kockázattal jár. A lényeg, hogy nem is tudtam róla. Emlékeim szerint egy darab A4-es papírt láttam, aminek a nagy része az én adataimat tartalmazta.

          A lényeg az, hogy ha tudtam volna, akkor sem segített volna érdemben. Szerintem annak, aki se nem kereskedett Forex-en, se nem tanult közgazdaságtant, alig volt esélye tudni azt, hogy a devizahitel mekkora kockázatot jelent. Nem véletlen, hogy szinte mindenki elbukja az első (második, sokadig) tőkéjét a Forexen.

          Rónának van igaza. A devizahitelen nincs mit érvényteleníteni, mert érvényteleníteni csak olyat lehet, ami érvényes. Ahhoz, hogy egy hitel érvényes legyen, az egyik feltétel az, hogy hitel legyen. A “devizahitel” nem felel meg a hitel kritériumainak. Ennyi.

          Nem lehet mindig azzal jönni, hogy ki mit írt alá. (Ezt nem neked mondom, hanem általában). Az valahol Hammurabbi korában működhetett. Hiába íratom veled alá, hogy megfőzhetlek és megehetlek, nem tehetem meg. Akkor sem, ha tudtad, hogy mit írsz alá, és szabad akaratodból egyeztél bele.

          Ha rendelsz egy szoftvert, és valamilyen – eleve nehezen érthető – formában a szerződésben van, hogy kilőheti a házadat a holdra, nem lőheti ki, mert a szoftvert azért veszed, hogy dolgozz vele a számítógépeden. Ha éppítetsz egy házat, és a szerződésben van, hogy az egyik szoba időnként műtőteremmé alakul, és a robotok egy ágyra szögeznek, és random kicserélik a szerveidet, ha X időpontban lépsz be a szobába, és te ezt aláírod, attól még nem lehet ezt a házat átadni neked, mert a házban lakni szoktak, nem robotokkal embereket operálni.

          A “devizahitel” az nem hitel. Ennyi. Mivel az emberek nem “trading” (forex) céllal vették fel, hanem hitelként, hogy valamit finanszírozzanak vele, viszont nem hitelként viselkedik, nem érvényes.

          Nemzetközi vállalkozást vezetek, több cégem van, luxus autóm, stb., és ennek az egyik – nyilván nem az egyetlen – oka az, amit a legtöbb ember paranoiának vagy hasonlónak nevez. Figyelek a részletekre. Ezzel együtt sem olvasom el az öt-tíz-húsz oldalas szerződéseket, amiket aláírok. Ez hosszú távon szinte képtelenség. Még az ügyvédek egy része sem képes rá. Ezért elvárható, hogy össze lehessen foglalni a szerződés lényegét pár szóban (egy lakásbérlet szerződés ne szóljon a holdraszállásról), és a fontos paramétereket pár percben, pár mondatban.

          A devizahitelnél ez könnyű volna. Két dolgot kellett volna elmondani róla. 1. Nem hitel. 2. Semmiképp ne írd alá.

          Na most, vannak olyan országok, ahol ilyenkor lépnek. Lásd Horvátország.

          Orbán látszólag össze-vissza szívatta a bankokat olyanért, amiért nem kellene. Hogy profitot akarnak termelni. Surprise. Azért vannak. Amiért viszont számon kellett volna kérni őket, arra sem ő, sem úgy an bloc Magyarország nem volt képes.

          Nem forintosítani kellett volna őket, hanem induló árfolyamon, induló kamattal végigvinni mindet. A bank meg fizesse a különbözetet, mert a különbözet nem a hitel miatt volt, hanem mert “Forexezni” vitték a klienseket.

          Gyurcsány úgy jön a képbe, hogy a Svájci Jegybank minden frankhitelező országnak levelet küldött, hogy hagyják abba a frankhitelezést, és ezt két országon kívül mindegyik meg is fogadta.

          Ő meg annyit tett, hogy elmondta, hogy “talán nem a legjobb ötlet”.

          Részben ezért vannak most több százezren Angliában. A többség ugyanis – velem és talán veled ellentétben – nem Orbán miatt ment el, hanem a devizahitel miatt.

          Ebből is látszik, hogy ő maga mennyire tisztességesen szerezte a vagyonát.

          Két opció van.

          1. Akkora idióta, amekkorának gondolom, így viszont kérdés, hogyan vezet bármiféle céget.

          2. Még Orbánhoz képest is immorális, aki legalább a sajátjait védi.

          Valószínűleg a kettő ötvözete.

          A lényeg viszont nem Gyurcsány és nem is Orbán. A lényeg pont az, hogy nem egy és nem két emberen múlik. Magyarország képtelen megvédeni önmagát.

          Az, hogy a magyar igazságszolgáltatás hagyta az embereket a devizahitellel tönkremenni, ugyanaz, amiért Hunyadi egyedül védte Magyarországot a török invázióval szemben. A többi nemes/birtokos nem ment neki segíteni, mert félő volt, hogy ha segítenek, akkor esetleg túléli.

          Nem sok minden változott azóta.

          • Oké, köszi, így már értem. Nem sokat tudtam erről az egész “devizahitel”-akármiről, lévén nem éltem vele. Így elolvasva számomra egyértelműen csalásról van szó – nagy kár, hogy ezt – csakúgy mint a diktatúra, fasizmus, etc. szavakat – sokan egyszerűen nem hajlandóak kimondani. Mennyivel jobban hangzik pl a tévében is, hogy “devizakárosult”, mint hogy csalás áldozata :/.
            Nagyjából ennyit az ún. magántulajdon jeles védelméről.

          • A bankok részben azért adtak devizahitelt, mert nem volt elég forintjuk.

            Magyarországon, számos keleti országhoz hasonlóan, akinek nincs saját lakása, az rendszertanilag valahol a növény és az állat között helyezkedik el. Lehet, hogy nem egysejtűnek számít. Az biztos, hogy embernek se.

            Ott az élet második nagy parája, hogy mikor válik valaki emberré. (Mikor vesz saját lakást. Az első para az érettségi.)

            A bankok nem tudtak annyi forintot hitelezni, mint amennyire igény volt.

            Szóval amikor a kárörvendők azzal jönnek, hogy “nem kellett volna nyerészkedni az alacsony kamaton, most nem kéne Londonban takarítani”, akkor azon kívül, hogy retardáltak, azért sincs igazuk, mert rengeteg esetben nem volt választási lehetőség. Én se ültem ott a bankban, és nézegettem a devizahitel és a forinthitel százalékokat, hanem örültem, hogy második körben megkaptam “a hitelt”.

            Persze, alacsonyabb kamatot fizetni nem bűn. Sőt, szándékosan magasabbat fizetni elmekórtani kérdés. A magasabb kamat Járainak köszönhető, és az idióta szociknak, akik hagyták, hogy Orbán odarakja a bank élére. (Polt Péter béta verziója volt ő. Hogyan lehet egy emberen keresztül az egész országot szívatni akár ellenzékből.)

            Na most, én (és az összes többi kliens) nem frankban kaptam a hitelt, hanem forintban, és forintban is fizettem vissza. Semmi közöm nem kéne legyen ahhoz, hogy a bank a forintot honnan szállította. A hitelt nem az emberek vették fel frankban, hanem a bankok. És ennek az összes kockázatát áttolták.

            Ezzel az erővel minden hitelnél el lehetne ezt játszani.

            “Jajj, nagyon sajnáljuk, de a bankunk portfóliójában komoly szerep jut az afrikai gleccsermarketingnek. Most a globális felmelegedés miatt egyre kevesebb a reklámfelület, ezért jövő hónaptól háromszorosára emeljük a törlesztőt”.

            Ez ugyanaz a kategória volna.

            Nem csak frankhitel volt, hanem például japán jen. De többnyire frank, ami az összes lehetőség közül az egyik legrosszabb ötlet.

            A svájci jegybank mást se csinál 7/24/365-ben, mint gőzerővel értékteleníti a frankot. Ennyi a dolguk.

            Ezt azért kell, mert különben a sztratoszférába szállna. És akkor lőttek az exportnak. A frank többek között azért megy felfelé, mert az emberek bíznak benne, és vásárolják világszerte. Ha nő a kereslet, felfelé megy az ára. Ami miatt méginkább bíznak benne, és méginkább vásárolják. És így tovább.

            A jegybank szofisztikált módszerekkel tolja lefejé az árfolyamot. (Tehát nyomtatja a frankot, és vásárolja fel vele az eurót, mint az állat.)

            Amikor épp nem figyelnek oda néhány pillanatra, a frank felszökik az egekbe. Pár éve volt rá az egyik legsúlyosabb példa.

            Vagyis:

            1. Egy átlagos, nem bróker embertől akkor se lehetett elvárni, hogy ezt a kockázatot átlássa. Akkor sem, ha megfontolt, pénzügyi ismeretekkel rendelkező személy volt, mert a legtöbb ember soha nem forexezett, és nem tapasztalta meg, hogy ez mit jelent. Az, hogy “szóltak neki”, röhej. Arról is szólnak, hogy az óceánban való fürdés kozkázattal jár, mert lehet, hogy jön a cápa. Mégis fürdenek benne. Csakhogy a cápa ritkán jön, egy miniszetelnöknek viszont tudnia kéne, hogy vajon merre fog menni az a deviza, amit a kibocsátó bank folyamatosan lefelé tuszkol.

            2. A svájci jegybank tudta, és szólt is róla minden országnak, és két ország kivételével mindenki hallgatott rá, és abbahagyták. Ezért van az, hogy máshol nem lett belőle ekkora dráma. (A másik ország talán a németek voltak, és a frank árfolyam az EUR-óhoz képest sokkal stabilabb, mint a forinthoz mérve).

      • kinek nem vagy a főnöke? mintha te írtál volna a leghosszabban a devizahitel témáról “kapcsolódva” a fenti cikkhez, ami egészen másról szól.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here