A valóságot torzítja és a demokrácia hitelességét rombolja, amikor bárki egyenlőségjelet tesz az 1989-től 2010-ig és a 2010-től 2021-ig tartó időszak közé. Márpedig Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter is ezt tette, amikor az elmúlt 30 év „leváltásáról” beszéltek. 1989-től 2010-ig alkotmányos demokrácia, parlamentáris rendszer és jogállam volt Magyarországon. Volt korrupció, voltak túlkapások, mint minden demokráciában, és a (szélső)jobboldal részéről állandó támadás alatt állt a demokrácia, de a struktúra demokratikus volt. 2010-ben viszont egy diktatúra jött létre.
Aki a két korszakot összemossa, az a 2010 utáni önkényuralmi rendszert relativizálja. Azt a hamis felfogást terjeszti, hogy az 1989-től 2010-ig tartó időszakot is le kell „váltani”, le kell „cserélni”. Orbán Viktor ugyanezt mondta, bele is írták az alaptörvénybe az „átmenet zavaros évtizedeit”. Lehet az alkotmányosságot és a demokráciát, a jogállamiságot jobban megerősíteni, mert Orbán azt nem 2010-ben kezdte szétverni, hanem már akkor, amikor Polt Péter első ciklusát töltötte, s amikor a magyar pártstruktúrát szétverte. De az alapjait tekintve az egy demokratikus jogállam volt.
Aki az 1989-es rendszerváltást letagadja, a 2010 előtti parlamentáris, alkotmányos demokráciát meghamisítja és a 2010 utáni diktatúrával közös nevezőre hozza, az nem demokráciát és jogállamot akar, hanem Orbán után másik diktatúrát. 2010 előtt a demokrácia intézményei működtek, 2010 után csak formálisan léteztek. Aki a kettő között egyenlőségjelet húz, az hazudik és meghamisítja a történelmet. Az meg akarja utáltatni a jogállamot és a demokráciát, hogy „a tiszta lappal” való indulás illúziójával egy másik önkényuralmi rendszert hozzon létre. Ez az igazán veszélyes.
A fasizmus mindig valami új kezdetet hirdet. Megtagad mindent, ami előtte volt, új kultúrát, a nemzeti identitáshoz való visszatérést, új erkölcsöket és tisztaságot hirdet. Elveti a hagyományos struktúrákat, tagadja a pluralizmust, a szabadságot, mindig új civilizáció építésének programját hirdeti, új korszak megteremtésére irányul. Ehhez valamilyen vallás vagy vallási pótlék, mítosz társul. Mindig valami új kezdet, s ehhez meg kell tagadni mindent, ami előtte volt. Umberto Eco a jellemzék közé sorolja: az egyet nem értés megbélyegzését, hazaárulónak minősítését.
Az 1989-es rendszerváltás tagadása az első perctől kezdve szélsőjobboldali program volt. Nyíltan nyilas újságokban (Szent Korona, Magyarok Vasárnapja, stb.) terjesztették. A propaganda alapja az antiszemitizmus volt: azért nem tartották rendszerváltásnak az 1989 után létrejött jogállami demokráciát, mert azt a liberális zsidó uralom részének tartották, mint minden demokráciát, amelyben a szabadelvűség és a jogegyenlőség uralkodik. Nekik az „igazi” rendszerváltás az lett volna, ha minimum a Horthy-rendszer tér vissza, a „zsidókat”, a baloldali liberálisokat elnyomják, korlátozzák.
Ezt a szélsőjobboldali, antiszemita és fasiszta álmot valósította meg Orbán-rendszere, amely nem véletlenül kapta az „illiberális” (értsd: antiliberális) nevet. Ez antiszemitizmust (is) jelent. Mindaz, aki átveszi az 1989-es rendszerváltással létrejött parlamentáris demokrácia és jogállam megtagadását, az ezen az úton jár. Ennek a leegyszerűsítő hazugságnak a része, hogy az 1989 utáni jogállami demokráciát „Gyurcsány” nevével azonosítják, ahogy a 2010 utáni diktatúra Orbán nevével azonos. Ez hazugság, goebbelsi propaganda.
Gyurcsány csak négy és fél évig volt miniszterelnök, nem ő hozta létre, és nem is számolta fel ezt a rendszert. Benne működött. Adós még egy őszinte könyvvel, amiben leírja a körülményeket, saját gyengeségeivel együtt, amelyek hozzájárulhatnak a kormányzása tényszerű feldolgozásához. De tény, hogy olyan pártra kellett volna támaszkodnia, amely a pártpénztárnokon keresztül a Fidesz befolyása és informális kontrollja alatt volt. Olyan párt parlamenti támogatásával kellett volna kormányoznia, amely szétrohadt a korrupciótól, ő pedig a korrupciójuk ellen harcolt.
Ehhez társult egy vérig sértett Orbán, mint ellenzék, akiben forrt a bosszú vágya, hogy újra megszerezze a hatalmat és többé ne engedje el. Volt egy olyan koalíciós partner, az SZDSZ, amely lenézte és megvetette az MSZP-t, ezen belül pedig olyan eszelős Gyurcsány iránti gyűlölet jellemezte, amely messze meghaladja Orbán Gyurcsány-gyűlöletét is. Ez látszott a második fordulós aktivitásban is. Ehhez jött Gyurcsány kapkodó vezetői stílusa, machbet-i tépelődése, határozatlansága, ami megnyilvánult például abban, hogy Orbánt nem tartóztatta le a Kossuth téren, de nem volt ehhez elég politikai tőkéje és támogatottsága.
Nem kívánjuk Gyurcsányt mentegetni, de ha nem Orbán Viktor az ellenfele, akkor még ma is demokrácia lenne, és ha nem ő a miniszterelnök, hanem bárki más, de Orbán az ellenfele, ő ugyanezt megcsinálta volna. Mi csupán egy hazugságot szeretnénk visszautasítani, amely Gyurcsány és Orbán közé egyenlőségjelet húz, s ami még rosszabb: Gyurcsányt nagyobb közellenségnek tartja, mint Orbánt. Gyurcsány egy gyengekezű idealista, töprengő típus, nem igazán alkalmas vezetőnek, de egy demokrata, míg Orbán egy közönséges, tőrőlmetszett, fasiszta bűnöző haramia.
Hogyan lehet egy lapon említeni a kettőt? Ha egymás mellé tesszük, hogy mit csinált eddig Gyurcsány Ferenc, és mit csinált Orbán Viktor, akkor vajon ki lehet-e tenni az egyenlőségjelet? Mit tett Gyurcsány, fel tudja valaki sorolni? Lopott? Tud valaki egyetlen ügyet említeni, hogy lopott? A korrupció ellen harcolt, ezért veszítette el saját pártja támogatását. Ki meri őt nem tisztának nevezni? Csak kérdezzük. Mit csinált még azon kívül, hogy kormányfőként akarta a saját pártját megreformálni, a Fidesz zsebéből kiszedni, miközben ki volt szolgáltatva nekik?
Kormányválságba jutott, más demokráciákban évente van ilyen. Abból még nem lesz fasiszta diktatúra, mert ahhoz egy fasiszta diktátor kell.
A 2006-os puccskísérlet leverése mutatja leginkább az orbáni értelmezés átvételének beteges voltát. 2006-ban Orbán heteken át uszította, hergelte az országot, hogy október 23-án a zavargásokkal utcán megdöntse a törvényes kormányt és az alkotmányos rendet. A NER terve már készen volt, ez lett volna a nemzeti forradalom a zsidó kommunisták ellen, akik elvették az igazi rendszerváltást. Orbán államellenes összeesküvést, puccskísérletet hajtott végre, amiért börtönben kellene ülnie élete végéig. Ehelyett négy év múlva diktátor lett, csak a „forradalom” elé odatette, hogy „fülke”.
A „szemkilövetős Gyurcsány” mítosza beleégett emberek tudatába, miközben egy tapasztalatlan, felkészületlen rendőrség állt szemben egy feluszított csőcselékkel, akiket naggyűlés címén Orbán odaszervezett a zavargások helyszínére, majd odadobta nekik a gyeplőt, hogy döntsék meg a rendszert. Nem Gyurcsány lőtte ki senki szemét, hanem a képzetlen, felkészületlen rendőrök. Ilyenkor a rendőri túlkapások vezetőit és elkövetőit felelősségre vonják, de végeredményben ezek az emberek megvédték az alkotmányos rendet egy szervezett puccsal szemben. Egy kőkemény harcban.
A zavargások és a rendőri oszlatások helyszínén sétáló békés hazafias járókelőkről szóló meséket hagyjuk. Normális ember nem megy a rendőri oszlatás közelébe. Később a sikertelen puccskísérlet bűnöző elkövetőit kitüntette az, aki fel akarta használni őket a törvénytelen hatalomátvételre. Az orbáni-goebbelsi propagandagépezet erejét mutatja, hogy ezt sikerült úgy elhiteni, hogy nemzeti hősök lettek a bűnözőkből, és közutálat tárgyai lettek azok, akik megvédték a törvényes rendet. Mint január 6. Le kellett volna Gyurcsánynak mondani? Miért? Mert garázda bűnöző megtámadta?
Kinek adta volna át a hatalmat, amikor később apróhirdetésben kellett miniszterelnököt keresni? Az MSZP politikusai közül ki vállalta volna a kormányzás felelősségét egy szétrohadt, szétzüllött párt élén. Többségüket a pozíción, az Audi-kulcsokon, a lopáson és a szarkeverésen kívül más nem érdekelte. Ez a párt most a „tiszák koalíciójának” megbecsült tagja, de a Gyurcsány-párt, amely szakított ezzel a korrupt MSZP-s örökséggel, és ellenállt annak, hogy Orbán és Simicska irányítsa a pártjukat a háttérből, a közös lopások mentén, az tisztátalan.
Senki nem támadta olyan élesen a Demokratikus Koalíciót, mint az Amerikai Népszava, mert Gyurcsány Ferenc beállt a többi kollaboráns párt közé, bevonult a parlamentbe legitimálni Orbánt és a rendszerét. Nem bojkottálta, nem maradt kívül, nem foglalta el azt a pozíciót, amit most Márki-Zay játszik el, csak közben ő is bevonul a kollaboránsok parlamentjébe és ő is legitimálja az Orbán-rendszert. Mitől tiszta ez? Mert ha nem váltja le Orbánt (nem fogja), akkor ugyanoda megy, mint a többiek, vége a „civil” mítoszának, egy lesz közülük. Ugyanolyan, mint ők. Kit váltott le?
Ezért bennünket nem lehet azzal vádolni, hogy a DK hívei vagy Gyurcsány talpnyalói lennénk. Soha nem voltunk, soha nem is leszünk azok, ahogy másokéi sem. Bennünket a DK-sok utálnak, mert a szent tehenüket bántottuk, mert ő is felesküdött a semmis, törvénytelen alaptörvényre. Tehát mi nem elfogultságból utasítjuk el a Gyurcsány-Orbán párhuzamot és egyenlőségjelet. Hanem azért, mert hazug, valótlan és tisztátalan (milyen jó szó ez) szándékok húzódnak mögötte. Akik ezt mondják, azok egyeduralomra törnek, hogy mindent lenullázhassanak.
Ott tartunk, hogy Magyarországon meglepődnek, ha valaki azt mondja, hogy Orbán milliószor kártékonyabb és veszélyesebb ember, mint Gyurcsány. Állítsák egymás mellé, hogy mit tett Orbán, és mit tett Gyurcsány. Mi az a nagy megbocsáthatatlan bűn? Az, hogy Orbán erőszakkal megszerezte a hatalmat, szétverte a demokráciát, becsapta az országot, létrehozta az önkényuralmi rendszerét és bebetonozta magát a hatalomba? És a nagyszájú Gyurvcsány-gyűlölő SZDSZ felelőssége hol van? Koalíciós partnerek voltak. Együtt korrumpálódtak az MSZP-vel. Mit tettek Orbán ellen?
Még Orbánért is Gyurcsány felel, nem Orbán? Az áldozat a hibás? A zsidók tehetnek a holokuasztról? Miattuk lettek nácik? A szép nő tehet róla, hogy megerőszakolják, nem az az állat, aki ráront? A melegek az okai a homofób gyűlöletnek? A cigányok tehetnek róla, hogy sorozatban agyonlőtték őket, köztük a kis Robikát? Miféle logika ez? Az öngyűlölet és az önmegtagadás sajátos esete az, ahogy a balliberális oldal nemcsak megtagadta Gyurcsányt, hanem igazságként elfogadta Orbán karaktergyilkos propagandáját, és élére állt a Gyurcsány-ellenes uszításnak.
Gyurcsány nem hibátlan, nem makulátlan, ahogy az összes áldozat sem az, legyen áldozata bármilyen támadásnak vagy bántalmazásnak, de amikor bántalmazzák, akkor nem keresünk és találunk rá okot. George Floydot meggyilkolták, amit nem relativizál, hogy voltak kisebb törvénysértései. Ez csak rasszistáknak érv. Amit Gyurcsány ellen elkövetnek, az verbális bántalmazás. A liberálisok ezt nem ismerik fel? Lehet vitájuk Gyurcsánnyal, de egy ponton túl az igazság, esetleg az ország védelmében nem kellene mellé állni Orbán legnagyobb áldozatának? Nem ismerik fel a bullyzást?
Vegyék sorra Orbán bűneit, a lopásokat, a CEU-t, a Népszabadságot, az SZFE-t, az MTA-t, az egyetemeket, a gyűlöletkampányokat, az Alkotmányt nem is említve. Hol van ehhez képest Gyurcsány? Hol lehet ezzel egy lapon említeni Gyurcsányt? Mégis Gyurcsány az, akire köpködnek, Orbán pedig a haza megmentője a nemlétező ellenségekkel szemben. Kevés híján már az EU-ból is kirúgják lassan Magyarországot, csak a bénaságuk, hogy eddig nem tették. Hol vannak ehhez mérve Gyurcsány úgynevezett bűnei?
Gyurcsány nem gyártat Orbán-filmet, pedig lehetne. Nem csinál népünnepélyt az Orbán-Gyurcsány-vita évfordulóján, amikor Orbánt laposra verte. Nem csinál reklámot abból, hogy Orbán azóta sem mert kiállni vitára senkivel, és vitában még nem győzött le senkit. Nem csinálnak Gyurcsány-nosztalgia propagandát, pedig lehetne, még olyan nagyokat sem kellene hazudni hozzá, mint ami Orbán propagandájához kell. Lehetett volna utólag is Gyurcsány nimbuszt építeni, az orbáni módszerekkel bármit meg lehet csinálni. Utólag minden megszépül, de nem tette.
Legyünk óvatosak, amikor valaki egy kalap alá veszi a demokráciát és a diktatúrát, válogatás nélkül akarja leváltani az elmúlt 30 évet, egyenlőségjelet húz Gyurcsány és Orbán, az agresszor és az áldozat közé. Aki új időszámítást hirdet önmagától kezdve, az veszélyes ember. Tíz évig nem csináltak semmit, és most hisztérikusan szabadulnának Orbántól. Tetszettek volna kimenni az utcára és nem bemenni, amíg az Alkotmányt vissza nem állítja, a választási törvény meghamisítását vissza nem vonja, amíg nem kerülnek független emberek az Alkotmánybíróságba, stb..
Tetszettek volna bojkottálni a rendszert, amikor látni lehetett, hogy ez hova vezet. Nem az egyéni kis ügyeskedésekkel próbálkozni. Aztán, amikor már a szájig ér minden, akkor egy másik Orbánt maguk fölé emelnek, hogy ha másképp nem megy, akkor legyen egy vezér a baloldalon is. Egy jobboldali vezér. Kerül, amibe kerül. Hány költő írta már meg ezt karaktert, de semmi nem változik. Nem veszik észre, hogy az új messiás nem az ellenzéket váltja le, hanem csak azokat, akik nem hódolnak be neki. Orbán a demokráciát, az új messiás a demokratákat is leváltja. Gratulálunk!
